Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-12 / 157. szám

Szerkesztőség: i ELŐFIZETÉSI ARA: •^TFírFn líáríAsv UTCA Q «*zAfíi 1 évre 36~ K- negyedévre 9.— K. SZEGED, KARASZ-UTtft ». | íéléurR _ . ,8 _ K. egy hónapra 3.- K. A szerkesztőség telefonja: 305, Kgyen lazám ára 14 (illór. Szeged, íflHjL ^IS- évfolyam, 157. szám. Sas Jfertling előzetes béketárgyalásra hívta fel az antantot. — A felszólítás a legfőbb hadvezetőség tudtával történt. — Az uj külügyi államtitkár kötelező ígéretet tett Németország eddigi politikájának folytatására.A birodalmi gyűlés főbizottságának ülése. Kühlmann külügyi államtitkár távozása j nagy hullámokat vert föl a német politikai | világban. Ugy látszott, hogy a külügyi államtitkárságban történt változás az alldeutscli politika megerősödését és előtérbejutását jelenti. Hintzeről, áz uj külügyi államtitkárról azt híresztelték, hogy a katonai párt programja alapján áll. Ez a német pártok széles körében izgalmat keltett. íiertiitig kancellár szükségesnek tartotta, hogy Küihlmanti távozásával kapcsolatosan a politikai helyzetet tisztázza. Ezért a nagy főhadiszállásról Berlinbe utazott, ahol a birodalmi gyűlés főbizottságának ülésén nagyfontosságú politikai kijelentéseket tett. Mindenekelőtt megállapította, hogy a külügyi hivatal vezetésében beállott változás az egész birodalmi politika irányán keveset változtatott. Tehát valami változás — ha kevés is — történt. De, hogy ez a változás milyen irányú és terjedelmű, arra csak következtetni lehet Kühlmann távozásának körülményeiből, mert Hertling beszéde erre vonatkozóan nem ad teljes felvilágosítást. . i i A kancellár ezután kijelentette, hogy a bel- és külpolitikában előbbi nyilatkozatainak álapján áll. Hangoztatta a- német kormánynak az egész világ előtt ismert becsületes békekészségét, amely a jövőben sem fog változni. Addig azonban, amíg Németország ellenségei a német birodalom megsemmisítésére törekednek — itt hivatkozott Wilson és Balfour legutóbbi beszédeire —• ,Németország kénytelen tovább harcolni. Nagy figyelmet érdemel Hertlingnek az a kijelentése, hogy Németország hajlandó az ellenség komoly tárgyalási indítványait, elfogadni. Ezzel a kijelentésével a kancellár — ha nem is egészen nyíltan — azt adta tudtul, hogy Németország nem tesz ujabb békeinditványt, ezt ellenségeitől várja — a tárgyalásra hajlandó készséggel. Hertling itt utalt a német kormánynak 1917 novemberben kifejtett békeprogramjára.Ki kell emelni, hogy Hertling a legfőbb hadvezetőség hozzájárulására hivatkozott, a raiüőt; az antant komoly békéi ndit ványainak •elfogadásáról szólt. És fontos hogy a kancellár az antanttal szemben is előtérbe állította a nem kötelező előzetes béketárgyalások kérdését. Biztosította ezután a kancellár a főbizottságot, hogy-Hintze, az uj külügyi államtitkár kötelező ígéretet tett a birodalom eddigi politikájának követésére, ami természetes, mert a külügyi államtitkár nem követhet más politikát, mint a kancellár. ' A birodalmi gyűlés főbizottsága ezután megkezdte a vitát a politikai helyzetről. A bizottság tagjai általában megnyugtatónak találták a kancellár kijelentéseit. Hertling ezzel a beszédével a háború folytatásának felelősségét ismét áthárította az antantra, ha Németország nyílt békefelszólitása elől ismét ürügyekkel és kifogásokkal tér ki. Berlin, julius 11. A birodalmi gyűlés főbizottsága ma összeült, hogy meghallgassa a kancellárnak a politikai helyzetről szóló közléseit. A feszült érdeklődéshez képest, a mellyel a közléseket várták, a hallgatóság szokatlanul nagy számban jelent meg. A kormányon kivül valamennyi államtitkár megjelent. A tanácskozás a kancellár beszédével kezdődött. Hertling kijelentette, hogy a külügyi hivatal vezetésében beállott változás1 az egész birodalmi politika irányán keveset változtat. A birodalomnak ugy bel-, múlt külpolitikája továbbra azon az utón fog haladni, amelyet a kancellár korábbi nyilatkozatai jelöltek meg. A belpolitikai tekintetben tett ígéretek megtartatnak. A kormány teljes energiájával rajta van a megkezdett reformok végrehajtásán és azok befejezésén. Kifelé a birodalmi politika pragmatikusan a pápa békejegyzékére adott válaszhad van lefektetve. Az egész világ előtt már régen ismeretes a német kormány becsületes békekészsége. E tekintetben sem eddig nem változott semmi, sem a jövőben nem változik meg semmi. Ezzel szemben áll az a tény, hogy ellenségeink megsemmisitésünkre irányuló akarata továbbra is a legélesebben lép előtérbe. Amig az ellenség bennünket el akar pusztítani, addig ki kell és ki fogunk tartani. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÓM. A kiadóhivatal te!efon;a: 31. Péntek julius 12. Azonban kijelentem, hogy ha Balfour és Wilson ellenséges nyilatkozatai ellenére némi komoly hajlandóság mutatkoznék a béke utjának egyengetésére, ha csupán az első lépés volna ez, akkor minden bizonnyal nem tartanánk magunkat távol a megbeszélésektől. Természetesen nem elegendő, hogy valami ügynök jöjjön és azt mondja nekünk, hogy én itt vagy ott békemegbeszéléseket tudnék létrehoznni, hanem azon fordul meg, hogy az ellenséges hatalmaknak erre hivatott képviselői kormányaiktól felhatalmazva kifejezetten adják értésünkre, hogy megbeszélések lehetségesek, íermészetesen egyelőre szűk körben. Kijelentem önöknek, hogy ilyen alkalmat megragadnánk és ez az álláspont nem csupán az én álláspontom, hanem a legfelsőbb hadvezetöségé is, amely kijelentette előttem, hogy mihelyt komoly békeakarat figyelhető meg az ellenségnél, akkor a dolognak utána kell járni. A bresztlitovszki béke alapján állunk és e békeszerződést lojálisán akarjuk végrehajtani és lojálisán akarunk tárgyalni a jelenlegi orosz kormánnyal. Ezután részletesen érintette a keleti és nyugati problémákat és itt arra az eredményre jutott, hogy a krornányprogtam mindkét irányban egyezik azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket 1917 novemberében tettek és amelyeket a birodalmi gyűlés többsége helyeselt. A külügyi hivatalnak más személlyel való betöltése nem tárgyi véleménykülönbségre, csupán személyi természetű megfontolásokra vezethető vissza, a melyekről a kancellár bizalmasan közelebbi felvilágosításokat adott. A Kühlmann utódául kiszemelt Hintze követ kötelező nyilatkozatot tett, hogy minden tekintetben követe ni fogja a birodalom eddigi poliikáját. .A kancellár beszéde után a bizottság megkezdte a vitát a politikai helyzetről. „ A kancellár után Gröber képviselő a kancellár kijelentéseit megnyugtatónak jelenti ki. Utána Scheidemann szólalt fel. Kijelenti, hogy Kühlmann kifejezett véleménye, hogy e háborút egyedül fegyverekkel nem lehet eldönteni, a legfelsőbb hadvezetőség nem tetszéséi vivta ki. Nem tartja helyesnek, hogy Kühlmann elbocsátása után olyan hirtelen, a birodalmi gyűléssel való érintkezés nélkül történt. Gróf Westarp .konzervatív kijelenti. hogy a belpolitikai programot, amit a kancellár hangoztatott, nem helyeselheti. A külpolitikát, illetőleg kijelenti, hogy a pápa jegyzékére adott választ állandó diplomáciai ténynek tekintette, amely azonban nem mutatkozik alkalmasnak arra, hogy kormányprogramiként szolgáljon. A válasz csupán általános elveket tartalmaz, amelynek részletes megvalósításán fordul meg minden. Ez-