Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-11 / 156. szám

Szeged, 1918. julius 11. T>ÉT>M\ACrY AnOSR&Alf} 3 R főkapitány megrendszabályozza a bérkocsisokat. — Elrekvirálják és hatósági kezelésbe veszik a zsaroló bérkocsis kocsiját, lovát. — (Saját tudósítónktól.) Dr. Szalay József főkapitány nagyon jó ember. Legalább a bér­kocsisokkal szemben nagyon jó. Minden em­ber ebben a városban, akit sorsa azzal vert meg, hogy bérkocsira szoruljon, rég elvesz­tette már a türelmét ezzel a fékevesztett, vakmerő; és! elveterríüÜt népségei szemben. Az egyre súlyosabb panaszok özönének ha­tása alatt, amelyek hozzája érkeztek, most . a főkapitány is elvesztette türelmét és szigo­rú intézkedéseket léptetett életbe. Vasárna­pi számunkban irtunk a (bérkocsisok vissza­éléseinek legújabb fejezetéről. Egyelőre nem folytatjuk ezt a fejezetet, megvárjuk, milyen hatása lesz a főkapitány erélyes intézkedé­sének, különösen miként hajtják azt végre. Az esetet a rendőri sajtóiroda igv tudatja; A bérkocsis iparosokat felrendelte a főkapitány, meri zsarolásaikkal és fuvar­megtagadásaikkal annyira tűrhetetlenné tet­ték a helyzetet, hegy az. különösen közegész­ségügyi vonatkozásban egyenesen életveszé­lyes lett. Elrendelte, hogv a julius 1. óta ér­vényben levő viteldíj mellett személyváloga­tás nélkül bárkit és bármikor kötelesek fu­varozni, mert ellen esetben a bérkocsist a standjáról hakrdéktaklnul előállíttatja, őket iparuktól megiösztju, a felhatalmazási tör­vény alapján kocsijukat és lovukat rekvirál­tatja és ugy bocsájtja a közönség rendelke­zésére. (Bizonyára az egész polgárság tapsol en­nek a példás erélyű rendszabálynak. Ha ezt az elsőt sok hasonló követné, minden intéz­kedésre jogosított hatóság részéről, még se­gíthetne valamit a minden rendű és rangú zsarolóknak kiszolgáltatott életünkön. Érde­mesnek tartjuk a következőkben a főkapitá­nyi rendelet kibocsfeitásának körüli menyeit ismertetni: Néhány száz panaszos levél és feljelen­tés után legutóbb egy királyi ügyész felje­lentése került a főkapitány kezébe, amely az­zal vádol egy szegedi bérkocsist, hogv meg­tagadta a fuvart, amikor hivatalos külde­tésben kellett volna eljárni. — Ami sok, —• az sok! Amit ez a nép­ség müvei, az már tűrhetetlen • mondta a főkapitány — mert ez már a közbiztonsá­got és a közegészséget veszélyezteti. Három­szorosára van emelve a bérkocsitarifa, de azért ők ezenfelül is zsarótjük a közönséget. Én meg tudom érteni a közönség felháboro­dását. Az orvos nem kap kocsit, hogy bete­geit látogassa, a közönség nem kap kocsit az állomáshoz, mert ez a rakoncátlan társaság még a háromszoros tarifánál is többet akar. Az esküvői tarifa 16 korona 50 fillér és akadt kocsis, aki 120 koronát kért egy esküvői fu­varért. A közönség természetesen a rendőr­ség segítségét kéri, de hát minden kocsi mel­lé mégsem lehet rendőrt állítani. Hanem azért segítek a bajokon — fejezte be sza­vait a főkapitány — és csengetett Patyiknak, a főkapitányi huszárnak: — Holnap reggel 9 órára idebenn legyen Kili. három kétfogatú és három egy/fogatú bérkocsis — adta ki a szigorú parancsot. És szerdán reggel ott feszengtek a fő­kapitányi előszobában a hét gonoszok 'Kili ur vezetése alatt, aki nem más. mint "a bér­kocsiipartársulat elnöke. Látszott arcukon, hogy vihart szimatolnak és inkább mentek volna ki, mint befelé. Patyik azonban barát­ságosan betessékelte őket a főkapitányi szo­bába. ahol nagyon alázatosan csak annyit mondhattak, hogy „Szerencsés jóreggelit", mert nyomban a főkapitány vette át a szót és gyengéd atyai hangon bár. de mégis elég 'hangosan, hogv az előszobában is hallat­szott, imigv beszélt a lelkükre: -t Maguk ellen százával jön a panasz, hogy zsarolnak, hogy gorombák, hogy úri­nő kket szemben szemtelenkednek, hogy meg­tagadják a fuvart, hogy azt az időt is meg­fizettetik, amit a standon állnak és hogy mindenféleképpen komiszkodnak a közön­séggel. Már a közgyűlésen is felszólaltak emiatt éppen akkor, amikor tarifaemelést kértem a magpk részére. A közönségnek iga­za van. Meggyőződtem róla magam is. En­gem is meg akartak már zsarolni. Nahát en­nek vége lesz! * És itt valamivel „emeltebb" hangon foly­tatta magas szárnyalású beszédét a főkapi­tány: Miután látom, hogy a figyelmezte­tés nem használ, parancsot adtam a rend­ötöknek, hogv minden egyes esetben, ha egy kocsis bármilyen visszaélést követ elr akár a fuvart tagadja meg, akár nem megy e! oda, ahová megrendelték, akár pedig töb­bet követel, mint a tarifa, az illetőt azonnnal állítsák elő és ellene az eljárás megindul és a kihágási bíró azonnal Ítéletet is hoz. még pedig szigoruat. Ismétlődés esetén azonban az ipar­iguzolványt azonnal megvonom, a kocsit, lo­vakat rekviráltalain és azt hatósági kezelés­be vétetem. A kocsisokat hadimunkára fo­gom kirendelni és helyettük rokkant katoná­kat fogok kérni, akik boldogok lesznek, hogv tisztességes keresethez juttatom őket. — És nem leszek kímélettel olyan eset­ben sem, ha hadbavouult gyereke lesz a ko­csis, mert a hadbavonulás sem jogosít uzso­rára. Ezek az öklömnyi gyerekek pedig még szemtelenebbek a felnőtteknél. — A törvény megadja nekem a Jogot hozzá, hogy mindazt megtegyem, amit el­mondottam és én élni fogok jogommal. Az országnak és hadviselésnek is érdeke, hogv a városi közlekedés minél jobb legyen és nem tűrhető, hogv beteg emberek szenvedjenek, esetleg elpusztuljanak, mert az orvos nem kap kocsit, amely a beteghez szállítaná. — Megértették amit mondtam? — kér­dezte a főkapitány szavai bevégzése után. ­Akkor elmehetnek és mondják el a többinek is. Az elnök felelni vagy kérdezni akart va­lamit, bár ezt az előszobában nem hallottuk, csak a főkapitány szavaiból következtettük, aki ezzel búcsúzott el barátságosan harsog­va a bevezényelt küldöttségtől: — Elmehetnek! Hát elmentek; — nem is -- elkullogtak, mintha nem gőgös fiakkeresek, hanem le­piszkolt, gyáva pasasok lettek volna. •BB»iMS«sci«aai9g!a»ei*i!i9iiiie» «•» «M&amraaswBaK»M««»ttn«wn««B*a»M««ue9 * * »» Wekerle a német gazdasági szövetségről. — A képviselőház ülése. — (Budapesti tudósítónk telefon jelenítése.) A képviselőház szerdai ülését féltizenegy óra­kor nyitotta, meg Szász Károly elnök. A vá­lasztójogi javaslat általános vitáját folvtat­ták. Őrgróf PaUavicini György: A választó­jogi javaslatot bírálva, kifogásolja, hogy az ipari munkásnak adnak választójogot, a me­zőgazdaságinak nem. Mock János: Mert az ipari munkástól félnek! Őrgróf PaUavicini György: A mezőgaz­dasági munkások éppen ugv rászolgáltak a jogokra, mint az ipari munkások. (Helyeslés a baloldalon.) Aki hazájáért dolgozik és fáracl az mind jó magyar ember, csak azt nem tart­ja jó magyarnak, aki keres, anélkül, hogv dot güznék. A Káról y-kereszt jogcímének törlé­se rontja a magyarság arányszámát, mert igv, éppen a legtisztább magyar szavazók es­nek ki. Hegedűs Lóránt beszédével foglal­kozva, kijelenti, hogv az összeférhetetlensé­gi törvényt meg kelt reformálni, mert pél­dául Hegedűsnek iaj harminc igazgatósági tagsága van. Hock János: Még az hiányzik, hogv a parlament is a bankok zsebében legyen! Kun Béla: Részben ott is van. őrgróf PaUavicini: Hive a nők aktiv és passzív választójogának. Fontosnak tartja a kerületek beosztását és e tekintetben bizto­sítékokra van szükség. Egy óriási világ vá­lasztja el a radikalizmustól. Semmi köze hoz­zá és az eredeti javaslatot éppen azért fo­gadta el, mert nem tartotta radikálisnak és mert most van talán az utolsó alkalom, hogv egy kevésbél radikális választójoggal meg­nyugvást teremtsünk ebben a kérdésben. Nem vallja magát demokratának, bár a demokra­tikus eszmékért küzd. idegenből került Ma­gyarországba. de alkalmazkodik a magyar •föld •történelméhez és sajátosságaihoz. A magyar ur kötelessége földet, jogot és kul­turát adni, mert ha nem ad, akkor maid el­veszik jogtalanul, de sajnos, igazság akkor sem lesz. Nem fogadja el a javaslatot. Nehrebeczky György: El kell ismerni, hogy Magyarországon 1848 óta a választójog inkább visszafejlődött, mint fejlődött. A vá­lasztójog kiterjesztése jogos és szükséges. Nem szabad elzárkózni a kielégítő megoldás elő!. Pótolni kell a reformban mindazt, amit évtizedek óta elmulasztottak. Nehrebeczky után Bródy Ernő szólalt fel. A választójogot megnyugvással kell el­intézni. (Legfőbb ideje, hogy! gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkozzunk. Szerinte senki sincs, aki a magyar hyelv jogának ér­vényesülését ne kivánná. A javaslat jogfosz­tás nemcsak a nemzetiségekkel, hanem a magyar munkássággal szemben is. Rámutat a négy és hat elemi közötti különbségre. Sze­rinte a választásoknál szükség volna birői ha­tóság jelenlétére. Bródy délután két órakor beszédét befejezte. (A délutáni ülés.) A délutáni üiésen Bethlen István szemé­lyes megtámadtatás címén szólal fel. Fe­lelt Pailavicininak és Andrássynak. Bizonyít­ja, íhogy álláspontját sohasem! változtatta, mindig konzervatív irányú volt. Ezután folytatták a választójog vitáját. Nagy Vince kijelenti, lvogy ha Tisza dicsér­ni jött a javaslatot, akkor szóló temetni jött a választójogot. Visszautasítja, hogy a radi­kálisok az árdrágítókat védik. A radikálisok először hangoztatták az áruuzsora letörését, a hadimilliomosok megadóztatását. Hangsxi­lyozza az önálló jegybank és önálló vámterü­let szükségességét. A javaslatot nem fogad­ja el. Ezután PaUavicini György kifogást je­lent be ifjú Ugrón Ákos oláhfalusi választása ellen, mert nincs benne a választói névjegy­zékben. A kifogást a Ház a mandátum-vizs­gáló bizottságnak adta ki. Ezután félbeszakí­tották a vitát, csütörtökön folytatják, (Az interpellációk.) Áttértek az interpellációkra. Wekerle válaszol Laehne Hugó és Bikády Anal múlt­kori interpellációjára. Laehne Hugónak ki­jelenti, hogy a Németországgal való szerző­dés kérdésében örök időre való lekötöttség­ről nincs szó. Arra a kérdésre, hogy ugy ér­telmezi-e a kormány a gazdasági szövetsé­get, hogy azon belül mezőgazdasági vámok ne- tartassanak fenn, kijelenti, hogy előzetes tárgyalások folytak a tekintetben, hogy ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom