Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-07 / 153. szám

gzeged, 191* JtiliuB Í. mtWÁmmmmm közgazdasági krónika. Német szindikátus erdélyi bányák kihasználására. — Talajművelő vállalatok alakulása. — Uj birtokpolitikai törvénytervezet. — Irta: Bizony László. i Budapest, 1918. julius 6. Hire jár, hogy Berlinben 18 milliós kezdő tökével Start & Comp. céggel szindikátus alakult erdélyi bányák megszerzésére és kiaknázására. Az uj vállalkozás emberei, geológusai már leint is jártak Erdélyben. Ehhez o hírhez voltaképpen egy kötetre való fejtegetést lehetne hozzáfűzni a magyar ólheteüenségről. Erdély az, amelyről ma már szinte közhely azt mondani, hogy a természet valóságos kincsestárát kínálja, egy nagyszabású ipari termelés számára és Erdély az. ahol évtizedeken kerezstül a legnagyobb mulasztásokat követtük el éppen az ipari alkotások számára kínálkozó nagyszerű lehetőségek parlagon kevertctésóvel. A fővárosban centralizált nagytőke figyelme elkerülte Erdélyt s a Királyhágón^iili 'föld gazdag kinpseit nem kutatták fel a magyar vállalkozók. Földje méhének titkait még ma is csak helyenként és felületesen ismerjük. Mily rendkívüli horderejű kormányzati feladat lenne éppen ma a magyar jövő szolgálatában Erdély egyes vidékei ásványországának, természeti kincseinek, nyersanyagainak felkutatása! (Sajnos azonban, illetékes tényezőink erre nem gondolnak. Megvárják, amíg a német tőke felfedezi Erdély gazdagságát és reá teszi kezét. Erdélyt száz és egy okból predesztinálva kell látnunk arra, hogy az ország valóságos nagyipari mühelytelepévé fejlődjék, ahol a földgáz s a vízierőművek munkába fogásával a vállalkozó tőke az ipartelepek egész sorát kell, hogy felépítse a természet gazdag kincsestárának kiaknázására. Meg kellene éreznünk. hogy közgazdaságunk keleti expanziójának természetes bázisa Erdély és hogy a Marosvidék a,z, mely természeti kincseivel, földgázával, vizierejóvel hivatott arra, liogy Magyarország .— Rajnavidéke legyen. (Sajnos, a mi közviszonyaink közepette Erdély ez aranykorának bekövetkezéséhez sok reményt aligha fűzhetünk. A kormányzat a legsürgősebb rekonstrukciós feladatokkal is késlekedik, a magyar nagytőke pedig túlnyomókig a nagy és gyors nyereséges üzletekben meríti ki erejét. Ilyen körülmények között nem is csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországnak ezt ,a — Rajnavidékéi is a németek fogják felépíteni. Toron! ál vármegyében a főispán iuiciativájára egy talajművelő részvénytársaság alakult a minap, amely szántógépeket fog vásárolni, illetve bérelni és ezeket a gépeket használati dij ellenében kiadja a gazdaközönségnek használatra. Az uj alakulás voltaképpen nem egyéb, mint a külföldön régóta sürün elterjedt, nálunk azonban sajnos, csak lassan szaporodó bérszántó szövetkezet részvénytársasági formában. A forma voltaképpen talán mindegy, nem is ez a fontos és én ez uj alakulással kapcsolatban inkább arra szeretnék rámutatni, mily óriási jelentősége van a többtermelés szempontjából annak, ha ily társulás révén módját ejtjük annak, hogy mezőgazdaságunkba bevezessük az intenzív géphasználatot s mily fontos érdekeink fűződnek ahhoz, hogy ily alakulások .szaporításával lerakjuk a fundamentumát a háború utáni Magyarország fejlett agrikulturájnak. iSporzon Pál, a kiváló gazdasági profeszszor szakvéleménye szerint egy szántógép legalább tiz igaerőnek és azok tartozékának felszabadítását jelentheti, ez pedig a mezőgazdasági üzemben legalább nyolc kézi munkás, cseléd, napszámos és legalább 20 jármos állat felszabadítását jelenti. Aki ennek mérhetetlen jelentőségét éppen nálunk és éppen a háború után meg nem érti, annak kár volna erről a kérdésről további magyarázatokkal szolgálni. Nekem egyébként sem ez a célom s a torontálmegyei alakulás aktualitását csupán arra óhajtom felhasználni, hogy az inteziv talaj müvelésnek a bérszálitó szövetkezetek utján való szorgalmazására felhívjam egyfelől a -ég figyelmét, másfelől a földművelési i kormányét, moly a béke éveiben meg is kezdte az i' szövetkezetek propagálását, de ennek nagyobb arányú fejlesztésében a háború megakadA lyózta. Reméljük, hogy csak ideiglenesen. A földművelésügyi minisztériumban egy uj törvényjavaslattervezetet tárgyaltak most bizalmas tanácskozások keretében. Az uj törvényjavaslattervezet birtokpolitikai reformokra céloz s ezek megtárgyalására gróf Serényi Béla földművelésügyi miniszter bevonta a mezőgazdasági érdekeltségek legkiválóbb képviselőit is. A tárgyalások bizalmas jellegűek lévén, azok anyagait nem ismerhetjük. Csupán annyit tudunk, hogy a javaslat egy Országos 'Földbirtokrendező Tanács felállítását tervezi s erre a tanácsra ruházta birtokpolitikánk irányítását. Reméljük, hogy rövidesen alkalmunk lesz a törvényjavaslattervezetet a maga egészében megismerni és bírálat tárgyává tenni. A birtokpolitikái kérdések annyira az egész nemzet életébe vágóak, hogy azokat ínég a legkiválóbb kiválasztottak sem tárgyalhatják le anélkül, hogy azokhoz az ország közvéleménye is hozzászóljon. Egyelőre csak megnyugvással akarjuk regisztrálni azt, hogy legégetőbb birtokpolitikai problémáink végre napirendre kerültek s illetékes helyen komolyan foglalkoznak velük. Ujabb fejezet a bérkocsisok visszaéléseiről. (\Saját tudósítónktól.) Bizonyos, hogy ez a kis, objektív megalapításokat tartalmazó irás nem fogja mindenki tetszését megnyerni, de célunk nem is ez. Egyszerűen a közönség elé akarjuk vinni a meztelen igazságot arjról, hogy miképpen növekedhetett háborús életünk egyik nagyhatalmává a bérkocsis Akinek az utóbbi években összeköttetése volt a bérkocsisokkal — ós hol van az a szerencsés ember, akinek erre nem volt szüksége — tudja csak igazán méltányolni azokat a panaszokat, amelyek lépten-nyomon fölhangzanak iSzegeden a bérkocsis-kar tagjai ellen. A gorombaságnak, zsarolásnak és hadiuzsoBeszélgetés idegenben. A parkban játszott a cigány, fázósan, mint aminő ezen az estvén az idő volt. Már harmadnapja locsolgatták a felbők, it^-ott kevés szünetet tartva, a szomjas földet, aminek a gazdák örülhettek csak, a fürdővendégek azonban kétségbeesetten zúgolódtak: miért éppen most! . . . Eddig nem tudott-esni, csak hitegette az embert a remény, hogy majd no, megjön az áldásthozó júniusi eső, ami késett, egyre késett s csak akkor vágott bele, mikor éppen a díszes ruhákat kellett volna mutogatni a rózsaligetben, az irigy asszonyszemek előtt. Fázós volt mondom az idő, mi, ösmerősök egy rakásra húzódtunk a hársfa alá, a •hosszú kerti padra és élveztük az öreg fa nyiló virágainak kedves illatát.. A nyugalmazott osendőrőrinester, akivel negyedszázad előtt, otthon, a nagy magyar városban, vendéglői ösmeretségben álltunk s sokszor együtt hallgattuk vidám éjszakákon át a messze földön híres Kukac bandájának kedvrehangoló, szivetmegejtő muzsikáját, összerántotta -mellén a spanyolszabásu gallért és visszavitt bennünket a múltba, a régi szegedi világba, melyre ma is kedves visszaemlékezni, különösen itt, a messzi .idegenben. — Él-e még Apró Pista? w— kérdezte. — 'Reges régen elköltözött az öreg. • _ Ugyan . . . Hát Szekula Tóni? — Az is . . . Együtt árulják a deszkát — tréfálkozott valamelyikünk — Ben de Antal? — Az él. Visszafiatalodott. Olyan, mint huszonöt év előtt volt. i - Lehetetlen, — 'Olyan az. A régi tűz ég még mindig a szemeiben. — No lám — mosolyodott el a volt csendőrőrmester, akit azóta szép állásba emelt a sorsa s ma mint jómódú ember táplálja pihenésre vágyó lelkét a. régi romantikus emlékekkel. Hát Netu Márton él-e? — tudakolta élénken. A hangján meglehetett érezni, hogy most valami rég szunnyadó parazsa lobhant fel egy érdekes történetnek. Megéreztük ezt valamennyiem -s mert valósággal elfogódva vágyakoztunk valami izgató dologra, amit sem a konvencionális „térzene", sem a vacsora utáni ejtődzést kereső publikum unott sétája nem volt képes nyújtani — szinte provokálólag szítottuk a megérzett, a most felvillant parazsat. — (Miért kérdezed éppen a Marci bácsit? Körülbelül sejtettük, hogy itt egy érdekes történet lopódzkodik a háttérben, mert mi, régi emberek, tudjuk ma is, hiszen nem felejtettük még el, hogy iMaroi bácsi notórius dohánycsempész volt világéletében s bába volt finánc, csendőr, biró, börtön az ő részére, ha szabad levegőn érezhette magát, bezzeg a-ávetemedett őkigyelme a régi mesterségre, ami bizony nemcsak veszélyes volt, hanem kalandos és fárasztó is. És hogy inennyire hajlott a vére a jószagu sztizdohámnyal való bajoskodasra, igazolja az ő élete folyásában az az eset is, amikor szakítani akart a mesterségével és beállt napszámosnak. A város kertészéhez szegődött ásni, gereblyézni -a parkokat, de csakhamar ő is ugy járt, mint a cigány, aki nem szokta a szántást és egy -szép napon eltűnt a kis pocakos öreg, ment, ment arra, ahová a szenvedélye húzta. A kisteleki, csongrádi, csanyi, dóczi tanyák közé, ahol szép levelesdohány terem és ellenállhatatanul hivja, vonzza a dohánycsempészt, meg a szüzdohányra éhes pipásembert. — Hogy mért kérdezem! . . . Azért, mert egy érdekes eset jut az eszembe erről a négy emberről. — Nos ... Halljuk Sándor, bálijuk. — Hát ugy történít, — folytatta, az ölesnél magasabb ember, — hogy egyszer ezzel a három jeles rendőr biztossal a Zichermarm-kávébázban találkoztam egy éjjel, feketekávé mellett. Aztán szó szót ért, a vége pedig az lett, hogy egy hordó sörbe fogadtunk. Én azt mondtam, liogy a városi rendőrség csak azért nem bir eredményt felmutatni sok esetben, mert nincs „alap"-ja a nyomozáshoz Ott a hol pénz áll rendelkezésre a besus- kat megfizetni, csak nagyon furfangos ember tud menekülni a hálóból. Apró Pista vállalta r fogadást arra, hogy fogjam hát el, „ha tiréom", Netu Marcit. Olyan az, mint a higany. Lehet ő vele szemben „alap", besúgó, amennyi jól esik, kisiklik a vén gézengúz még a csendőrkézből is. Osak azt az egyet kötöttem ki, hogy Marci bátyánknak a városból való eltávozásáról'még aznap értesítsen a városi rendőrség. Ezt vállalták is a petnereim, akiket igen derék úriembereknek és igen jó közbiztonsági tisztvisélőknek ismertem ugyan, de, mint öreg csendőr, feltételeztem róluk, hogv ha többet nem, legalább huszonnégy órát késni fognak a jelentéssel, mert ezt már a oresztiz-s is megkövetek telük a fogadást ne" is említve. Annyit megfejt - m, hogy a vén róka hetek óta nem volt oda a városból igy bátran következtethettem, hogy a legköze-