Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-30 / 172. szám

BELMAGYAROKSZAG Szeged, 1918. julius ,Kf. ebben a kis városkában is van egy felsőbb ipariskola, modern műhelyekkel berendezve, arányaiban feleakkora, mint a szegedi. Áz itteni emberek egyébként igen ven­dégszeretők. Ha vendégül látnak bennünket vacsorára, a meleg ételek előtt 8—10 féle hideg előételt szervíroznak fel. Sonka, füstölt kolbász, tojás, velőskalács, sajt, tű ró stb., végül pálinka. Ezt mind állva kell elfogyasz­tani, azután jön az asztal, a meleg ételek, a csöröge, ez nemzeti étel. Lakodalmi alkat­ínakkor óriási a traktáláis. -Egyik fogást azon­ban nem hozzák be addig, amig a másikból minden el nem fogyott. Két, bárom hideg étel: után tálalják föl a tyúkhúslevest. A parasz­tok igen csendesen mulatoznak. Ha vala­melyik többet ivott a kelleténél, egyszerűen kiviszik és lefektetik. A kocintáskor (minden íérfi egyszerre iszik) az asszonyok tapsol­nak és énekelnek... Ezer nagy és apró -megfigyelni való akad az uj szomszéd áltam népén, amely higyjük, hogy rendkivül értékes lesz a mi számunkra. Hiszen a megértés és egyetértés nagy mun­káját vagyunk hivatva itt megalapozni a helyreál-ló renddel kapcsolatban és hisszük, hoííy sikerülni is fog. És ez jelent olyan nagy szolgálatot a béke érdekében, mint bármely diplomáciai tárgyáláis. Magyarországnak mindenesetre sok jóbarátot fogunk szerezni. Ez sokat, mindennél többetérő. — ». —/. cRinglispíl. Vasárnap délután van, a nyári vásár ja­vában zajlik, a tisztes gyorsfényképészeti ipar erősen fellendült, magyar és orosz köz­vitézek vigan lőnek oélba, a panorámában életnagyságú galiciai és francia csatákat mu­togatnak rokkant katonáknak, az állatsereg­ftetben élő vadállatokat bámulnak szelid tmuszka, legények, a komédia előtt francia tiszti egyenruhába kényszeritett majom ül a szakóUszáritón, olyan bánatosan, mint aki a háború minden nyomorát és szenvedését a maga afrikai bőrén át érzi és a négy ringli­spíl forog, forog, mint a -Fortuna szekere és a hadiszerencse. Kik ülnek a háborús ringli­spíl vadonatúj szürke és sárga lovain, a gyö­nyörűséget ringató hintókon? Az egyik rin­glispíl a gyerekek öröme, csupa kis fiu, kis lány büszkélkedik rajta. Ugy -ülnek a fiuk, mint a huszár a lovon, a lányok pedig mint megannyi kis Hamupipőke, apró Csipkeró­zsa, akikért, eljött a herceg. -A másik ringli­•pilt főleg a civilek látogatják, a harmadikat a -katonaság őrmestertől lefelé, a negyedik arisztokrata ringlispíl, ennek padlója is van, csillogó gyöngyökből kirakva ezüst hattyúk úsznak a diszitésén és piros napok, kék hol­dak tündökölnek rajta, meg a magyar cimer, a lovakon pedig apró tükrök csillognak, a verklije olyan szép nagy, mint a falusi tem­plom orgonája, szóval olyan gyönyörű az egész, mint egy kacsalábon forgó kastély és nem is igeu lehet lótni, hogy mezítlábas kis proletárok forgatják ezt a tündér palotát. Megszólal a zene, j^Undul a játék, nézem a gyorsan suhanc* kéjeket. Két nagy lány egy­más mellett ülnek a lovakon, hófehér pari­pákon, féloldalt, félig lehunyt szemmel, lor -bogé hajjal, mint a valkürök, vagy mint a királynék, ha sétalovaglásra indulnak, csak u sólyom -hiányzik a kezükből vagy a lovagló­ostor. | | (Egy karcsú szánkóban, amely olyan vi­lágoszöld, mint a jó reménység, két csöndes orosz fogoly ül, vizes szemükben áhítat és •rJtkiai nagy boldogíság, /átkarolják { gymájst, mosolyognak. Bizonyosan troikában képzelik magukat, lelkük távoli halaiajka zenéjére fü­lel és a vágyaik végtelen orosz pusztáján su­han tova lágyan, ezüstös csengőkkel az álom­troikájnk. Elnézem őket, ezek voltak az a hóditó, barbár horda, ezek voltak a zsarnok cárizmus gőzhengere, ezek voltak? Csak rá kell nézni két ilyen sirvavigadó, álmai és vá­gyai szánkóján hazafelé ringlispilező orosz parasztra és könnyen eldöntheted, ó szocioló­gus és történetfilozófus a nagy kérdést: akar­ják-e a népek a háborút? Ezek az oroszok, ugy látszik, inkább a ringlispilt akarták! Szterényi a vasúti tisztviselők fizetésrendezéséről. Budapestről jelentik: A Vasúti Tisztvi­selők Országos Egyesületének küldöttségét va­sárnap délelőtt fogadta báré Szterényi József kereskedelemügyi miniszter. A küldöttség szónoka dr. Hessleni József egyesületi elnök volt, aki közvetlen őszintességgel tárta fel a vasutas tisztviselők súlyos helyzetét és kérte, hogy a már átnyújtott memorandumban fog­laltak alapján sürgősen orvosolja a miniszter a nehéz megélhetési kérdéseket. Szterényi igen meleghangú beszédben vá­laszolt. Erről a személyzetről — mondta — másképpen, mint az elismerésnek legmaga­sabb hangján beszélni nem lehet. Nincs a ma­gyar nyelvkincsnek olyan bősége, mely elég volna arra, hogy kellőkép méltassa azt a tel­jesítményt, amelyet az államvasutak személy­zete a legfelső embertől a legutolsóig a tiszt­viselői kar altiszti s egyéb személyzete a há­borúban súlyos viszonyok és ezernyi nélkülö­zések között az ország érdekéhen teljesített Legyenek meggyőződve, -liogy a legmesszebb­menő határig megyünk el, hogy az államvas­uti személyzet minden kategóriáját egyaránt abba a helyzetbe juttassuk, hogy a megélhe­tés nehézségeivel könnyebben küzdhessen meg. Az állam pénzügyi erején tídmenő igé­nyeket azonban senki sem támaszthat az ál­lammal szemben. Szterényi ezután sorra vet­te a memorandumba foglalt konkrét kívánal­makat. Rámutatott arra, hogy a végleges fize­tésrendezés a háborúban nem lehetséges, mert hiányzik az a bázis, amelyre föl lehetne a rendezést ópiteni, hiányzik a pénzérték állan­dósága. A lakáskérdésben igyekezni fog oda­hatni, hogy az alkalmazottak természetbeni, lakást kapjanak. Az élelmezés kérdésében utalt a közélelmezési miniszter legújabb ak­ciójára. Fontosnak tarja az előléptetések és a nyugdijasok ügyének rendezését és arra kér­te a vasutasokat, -hogy segítsék őt ötletekkel és eszmékkel, miként lehet az államvasutak jövedelmét fokozni, mert ez vezet a vasuta­sok anyagi helyzetének javítására. Ez a szempont vezette őt a jutalékrendszer megte­remtéséhez, hegy anyagi szálakkal fűzzön mindenkit a vasút intézményéhez. A miniszter teljesen megnyugtatta a megjelent vasutasokat, akik most már gaz­dagabbak egy kedves emlékű küldöttségjá­rással. Francia vezérkari jelentés 28-án éjjel Csapataink folytatták előrenyomulásukat a Marnetől északra. Ourq környékén sikerült előretolt csapatainkat az ellenség ellenállása dacá-ra, amely meg akarta gátolni a folyón1 való átkelést, az északi partra átvinnü-nik. Benyomultak T-ardenoisba, (jobb szárnyun­kon elfoglalták csapataink Entrenaut, Olizi és Violaine helységeket és jelentékenyen megközelítették a Reimstől Dor-mansba vivő utat. A Ghampagneban visszautasítottuk a hegyektől délre levő vidéken az ellenség tü­zérségi tüzeléssel előkészített támadó kisér­leteit, iapán megkezdte az»intervenciót Szibériában. Genf, julius 29. A Magyar Távirati Irödaf jelenti: A Petit Párisién szerint a Nikolszik­tól északra lefolyt harcban japán elemek, a -melyeket hetek-kel- ezelőtt, még mielőtt % japán-amerikai egyezményt megkötötték, Vladivosztokbah hagytak, valamint Indokiná­bói és Indiából érkezett francia és angol ele­mek vettek részt. Amsterdam, julius 29. A Reuter-ügy­nökséget hivatalosan felhatalmazták annak kijelentésére, hogv a -moszkvai Izvesztiá-nak az az állítása, hogv Japánt a háborúban való részvételéért holland gyarmatokkal fogják kártalanítani, minden alapot nélkülöz. Az an­tant Japánnak a háborúban való -részvétéé­ér; sohasem tett ilyen kompenzációs javas­'atot. Trockij az antant forradalmi uszításáról. Berlin, julius 29. A Vossische Zeitung je­lenti Bernből: Trockij fogadta a Newyork Herall -munkatársát és i következőket mon­dotta: -- Az antant emberei Oroszországbal , mindent megtesznek, hogv a szovjetnek és I saját kilátásoknak minden lehetőségét Orosz országban lerontsák, l'.ymódon csakis -> né­meteknek használtak. Ser az angol és fran­cia mxssz'ó néhány tagja elkövette azt a bak­lövést, hogv a lengyeleket és ukránokat fel­íázito.ta az oroszok ellen. Az antant Ismét rosszul áll Oroszországban, ezért Japánt in­spirálja ellenünk. Ez csak az antantnak fog ártani, mert senkisem fogja elhinni, hogv i*­tervenciója önzetlenségből történt. Az orosz katonai missziót eltávolítják Franciaországból Berlin, iulius 29. A Vossische Zeiung jelenti: Az oroszországi katonai missziónak még Franciaországban tartózkodó tagjai, a kik a franciaországi főhadiszálláshoz voltak beosztva, utasítást kaptak a francia, -hadügy­minisztertől, hogy utrakószen álljanak, leg­később 30-ig gyülekezniük kell Londonban és angol gőzösön Archangelszkbe vlsziik őket. Foch kiméii a francia ember­anyagot. Berlin, julius 29. A Vo-rwaerts haditudó­sítója jelenti: Foch el-lenoffenzivája az antant­nak súlyos áldozataiba került ugyan, tévédés volna azonban ebből arra következtetni, hogy a francia hadsereg érzékenyén meggyengült. Ellenkezőleg, a jelentésekből és a német -had­vezetőség megfigyeléseiből is mindinkább kiderül, hogv Foch tábornok főparancsnok! hatalmával nagyon is él és gondját viseli annak, ho-gM sajút hazája katonáit kiméije -és a tulajdonképeni támadó tömegeket az afrikai és amerikai csapatokból meríti. Német hadihajé a nyugatsndiai vizeken. Genf, julius 29. Virginiai jelentés szerint a nyugatindiai vizeken német -hadihajó cir­kál, mely az ottani kereskedelmi hajózásnak óriási károkat okoz. A német hajót a Bermu­dáktól keletre vették -ászra, ahol egy nagy angol gőzöst siilyesztett el. Amerikai lapok azt hiszik, hogv arról a német hajóról van szó, amely az Atlanti-partokon operáló ten­geralattjáró hajókat láttál el szénnel és mu­nicióval. Amerikai vezérkari jelentés julius 28-án. A Marnetől északra a makacs ellensé­ges utóvédharcok ellenére folytattuk az ül­dözést. Átkeltünk az Ourqon és elfoglaltuk Süheringet és Meslét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom