Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-04 / 150. szám

4 ©MMAiGYAKÖKiSZAG Szeged, 1918. julius 4. most megint előttünk vagy és nem mögöt­tünk. Messziről, a távoli szirtek hátáról ide [hallatszik egy-egy morajló ágyuszó. Memen­tó... És emlékezem. Június 8-án lecsusztunk a Piave mellé­kére. Parancsnokunk N. százados volt. Vér­beli katona, kemény, komoly szegedi ember, akinek egyetlen vágya, ambíciója végrehaj­tani a parancsot ugy, amint azt a harcászati érdekek minden körülmények között megkö­vetelik. A fürge olasz repülők elől nappal takartuk magunkat. Éjjelenkint keményen dolgoztunk. Junius 14-rőí 15-re virradó éjjel kellett megkezdenünk a csapatok átszállítá­sát. Addig alig aludtunk naponta egy-egy órát. 15-én reggel két órakor megkezdődött •a tüzérségi előkészítés. Csattogtak az ágyuk. Összeolvadó, őrületes bömbölet zúgott a part mellékén innen és tul. A mieink gyönyö­rűen dolgoztak. Az olaszok tul akarták lici­tálni a mieinket és az elhallgattatásuk a reggel 5 óra 40 perckor megkezdődött át­szállás alatt még nem sikerült. Ez azonban nem volt akadály a mi részünkre és mint az automaták teljesítettük a parancsot. Felugrál­tunk a pontonok mellől és a beszálló csapa­tokat, muníciót, élelmiszert a golyózápor alatt vittük át dagadó izmokkai, elszánt erő­feszítéssel, vad kíméletlenséggel. Valami titáni lélékerő tükröződött vissza az emberek arcán, amint a másodpercenként 2 méter 90 centiméter sebességgel rohanó Piave vize fölött csattogva szárnyaltak az evezők. Délig mint a fekete rajok loholtak a pontonok a két part között. Ezrek és ezrek nyomultak már előre a Montellon alul és mi ebben az áradatszerü előretörésben megkezdtük építe­ni délután az első hidat. A munkánkat büszke örömmel fejlesztgettük, amikor egyszerre az ár mint valami fekete, nagy koporsókat, dü­hödten hányva, vetve sodort lefelé egy há­romrészes pontont, amely nekivágódott a hidunknak és eísodörta. Közben sürü zápor szőtt a viz fölött ködös hálót és mi az éj­szaka alatt uj hidépitésbe fogtunk. Az erőnk fogytán volt, hisz nem emberi volt az már, amit végeztünk és az éjszaka sem kedve­zett, a golyók is őrölték a jó fiukat, reggelre •megint csak az evezéshez fogtunk. De csak délig eveztünk. Délután csak megépítettük a hidat. Soha olyan büszkék nem voltunk még, mjnt ami­kor a hidon átrobogott az első csapat. Most íetlélekzettünk. Gyönyörűség volt nézni, hogy az elkényeztetett, többnyire pesti gye­rekekből álló szappőrök mily boldogan simo­gatták a verejtéktől gyöngyöző homlokukat. »Nem törődött senki sem most már azzal, hogy közöttünk haláltosztó golyók röpköd­tek. süvöltőitek. Kész a hid!... Aztán ismét rémesen zuhogott a zápor, a viz pár óra alatt 1.40 centimétert emelke­dett és a gyorsasága másodpercenkint őrü­letes sebességre 3.70 méterre nőtt. Éjféltájon egy hatalmas reccsenés... Szinte összebor­zadtunk. Mi volt az? Mint az őrültek rohan­tunk a hidhoz. Akkor már magával emelte az ár. A piszkos, romboló viz. Ismét kezünk­be vettük az evezőt és igy küzdöttünk egy hétig. Közben többször megépítettük a hidat, ámde vagy az olasz lőtte össze, vagy ismét elsodorta a viz, néha nagy, bizonytalan tár­gyak, hidalkatrészek. És mindeme elképzel­het len nehézségek mellett mindent . átszállí­tottunk. Embereket, állatokat, lőszert, -élel­met, visszahordtuk a sebesülteket és vetél­kedtünk egymással erőben, 'kitartásban és csak akkor rebbent meg a szivünk, amikor közülünk egy-egy áldozatkész jó bajtárs élet­telenül fordult a habokba. Hősök voltak a fiuk mind. Hősök, akiknek, minden egyesnek, aranylapra való a neve. A veszteségünk, 110-en voltunk ennél az átkelési pontnál, fájó, aránylagos. Elhulltanak legjobbjaink. Nem csoda. Qázzal is lőttek bennünket... A hetedik nap — Istenem, ugy felkor­bácsolódik a szivem, ha rá emlékezem — jött a parancs. Vissza!,.. És két irtózatos éjjel, amilyen Dante poklában sem lehet kü­lönb, áthoztunk mindent. Mindent, ami tőlünk odaát volt. Át a hadosztályunk legutolsó em­berét is. Ezt 23-án reggel hét órára végez­tük el. Igy történt. Most ismét a régi állásunkban vagyunk. És mi, megfáradt emberek pihenünk. Élvez­zük a csöndet és hazagondolunk. Vájjon ott­hon áldást osztott-e az ég azért a sok nagy szomorúságért, amellyel itt átkossá tette a Piavét, a bosszúálló olasz folyót, amely az­ért épen olyan drága most nekünk, mint a magyar földhöz simuló Tisza, hiszen magyar fiuk örök álmát ringatta haragjában is. Milyen szép mégis az élet, ha elsimult mellettünk az elmúlás borzongató vihara. K. J. Jflncs főbbé gumnihiásiy. Rongyos és használhatatlan kerékpár külső gummiját vigye felújítás vegett nÍDV pílU varrógép kerékpár és ULiI\ I L^ML* gramofon raktárába. Szeged, Kiss-utca Keleti-palota. Korzó Mozi R.-T. TELEFON 11 -85 a Igazgató: VASS SÁNDOR. TELEFON: 11-85. ••• Cütörtökön julius 4-én Mária Ca>mi felléptével A márványszivü asszony aagy dráma 4 felvonásban. Rendes helyárak. Kedvező idő esetén a 9 órás előadás a nyári helyiségben lesz megtartva. Előadások 5 7 és 9 órakor. Az angolok vérszemet kaptak a legutóbbi magyarországi és ausztriai eseményekfői. — Ausztria összeomlásában reménykednek. ­Bécs, julius 3. A Neues Wiener Jouraaí jelenti Hágából: Az ausztriai és magyaror­szági legutóbbi események nagyban hozzá­járultak ahoz. hogv Angliában a háborús kedvet emeljék. Ausztriában a kenyéradag hirtelen leszállítása az angolokban már-már azt a hitet ébresztette, hogv a négy év óta tartó blokádnak megvan az eredménye. Oiy sok csalódás után most ismét azt remélik, hogv Ausztria a jelenlegi krízist nem fogja túlélni és hogy elkerülhet ellen Ausztria Ösz­szeomlása, ha az antant blokádpoütikájár még néhány hónapig folytatja. • Németek és angoSok eszmecseréje a békéről Svájcban. Bécs, iulius 3.. A Tele génien Kompagnh' jelenti Baselből: A Baseler Natiórtalzeitmg irja, hogv magasállásu német és angol sze­mélyiségek Svájcban ujabb békepuhatolódzá­sokat végeztek. Csütörtökön egv kiváló dip­lomatának a neve alatt az angol politikának egv képviselője volt jelen Baselben több kon zulátusj személv kíséretében. A bolsevikiek legyőzik az ellen­forradalmat. Rajajoki, íionn-orosz határ, julius 1. A Pétervári Távirati Ügynökség a finn határon álló csapatokkal is közölte azt a jelentést, hogy a cseh-tótokat megverték és azok az Uraiba menekültek. Az egész elleníorikidalom leverése a legközelebbi riapok kérdése. Hazug olasz híresztelések flottánk veszteségeiről. — A Szent Istvánon kivtil minden hajónk harcképes. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Nem­csak az olasz lapok, hanem Olaszország hi­vatalos helyei is, igy pl. a tengerészeti mi­niszter, nyilatkozataikban annak a meggyő­ződésüknek adnak kifejezést, hogy olasz tor­pedótámadások következtéijen a legutóbbi két hónap alatt az osztrák és magyar tengeré­szet három vagy hadihajója sülyedt el, még pedig az egyik a (irülo motoros torpedóna­saáÁjiak Póla elleni, támadása- alkalmával a másik kettő a motoros torpedónaszádok­nak a dalmát szigetek közelében végrehajtott vállalkozása alkalmával. Az olasz tengerészeti miniszter egy be­szélgetés alkalmával azt állította, hogy Ve­rudánál, Póla közelében, hajórbnesokat lát­tak, amelyek semmiesetre sem lehettek a Szent István roncsai, mert ez súlyosan meg­sérült és oly rövid idő alatt lehetetlen volt el­érnie az emiitett helyet, hogy azután ott el­siilyedjen. 'Az olasz lapok és az olasz hivatalos he­lyek adatai teljesen koholtak, helyesebben hazugak, kivéve a mi illetékes helyeink ál­tal jelentett elvesztését a Szent István hajó­inak, mert az olasz tengerészeti miniszternek repülőgépek földerítése alapján kétségtelenül meg lehetett bizonyosodnia, hogy a Szent István kivételével a magyar és osztrák ten­gerészet valamennyi hajója ütközetre készen, a hadikikötőben vein. ElÜlSlItí IlllBllil WMÉ I Előkészít gimnáziusi, reál, keres­J kedelmi, polgári iskolai nsagán-, javító-, pót- és különbözeti vizsgálatra továbbá gép-, ggor=.. és szépírásra, könyvvitelre és levelezésre. Gyönge tanulók korrepetálása Értekezni d. u. [3—6-ig Szeged, Petőfi-utca 8 szain I. emelet 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom