Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-16 / 160. szám

Szerkesztőség: SZEGED, RÁKÁSZ-UTCA 9. SZA«. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉS! ÁRA: egész évre 36.— K. • negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy'hónapra 3.— K„ lígyea szára Ara I4 fillér. évfolyam, 160.. szám. jfíe ©s? 1 es ss a ijfenziva. az íj nemi ffeimsfől délnyugatra és keletre berayomulfak a francia állásokba. Mindössze néhány napja annak, hogy Hindenburg egy kis türelemre intette a frommögötti sztratégákat. Ma éjjel aztán megérkezetr az első hivatalos jelentés az uj német offenzíva megkezdéséről. A németek támadása a háború során többször veszé^ lyezteiett ponton, Reimstól délnyugatra és keletre indult meg. Az uj német offenzívát, mint ismeretes, az antant nagy idegességgel várta. Szinte nap-nap után érkeztek antantforrásból jelentések erről és a szakadatlan felderítő kísérletek, amelyek az ellenség részéről nyugaton folytak, a német offenzíva helyét és időpontját akarták kipuhatolni. Ebben a pillanatban lehetetlen megállapítani, hogy a németeknek sikerült-e teljesen meglepniük az ellenséget. A központi hatalmak népei az uj offenzívától mindensetre azt a győzelmet várják, amely kivívja esetre azt a győzelmet várják, mely kivívja békét. BERLIN, juiius 15. A Wolff-ügynökség jelenti 15-én este: Reimstól délnyugatra és keletre a francia állások egyes részeibe benyomultunk: BUDAPEST, julius 15. A Pesti Napló bécsi munkatársa a mai esti német hivatalos jelentéssel kapcsoltban ugy értesül, hogy a mai nappal megkezdődött a németek uj, hatalmas offenzívája, mint teljesen önálló akció/és nem mint a legutolsó offenzívának negyedik lökése. Kladöhivaia!: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: Sí. Kedd, julius 16. lyegzeít módszert. A külügyminiszter tiltakozik ama- feltevés ellen, hogy ö kezdi a békeofíenzivát, amit különben az ellenség azzal szeretne magyarázni, hogy a háborús sikereket ezzel akarnók pótolni. Tovább kel! tehát az elszánt védelmi küzdelmet folytatni mindaddig, amig szerencsés befejezést nem nyer és amig csak jövendő békés exisztenciánk elengedhetetlen biztosítékait meg nem érleli. Ezt a reánjc kényszeriteít fegyveres védekezést azonban nem szabad aként felfogni, mintha ellentétben állna oly szakadatlan politikai tevékenység szükségességével, mely önvédelmünk céljait ott, ahol lehetséges és a hadiérdeket nem sérti, előmozdítani törekszik. A diplomácia és hadviselés munkája szoros kapcsolatban áll és egyik a másikat nem zárhatja ki. A hadviselés eredményei irányadók a diplomácia munkája szempontjából. A diploma-' cia köteles állandóan alkalmat keresni a tevékenységre. — De győzelmes csaták után épugy, mint a harctéri tevékenység szünete alatt ujabb békeajánlatok nélkül is gondja lesz emlékeztetni arra a központi hatalmaknak, hogy ezt a háborút mi immár ok és nélnélküli vérontásnak tekinthetjük, amelynek ellenfeleink visszatérő békeszeretete bármely percben véget vethetne. Ellenfeleink szélmalom harcot vívnak, kimerítik saját ereiket, mint a mi erőnket. Mindennek dacára mindig fokozódó bizalommal fordítjuk tekintetünket a ma velünk még ellenséges népek .felé, hogy vájjon nem oszlik e el végre az elvakultságuk, mely a világot mind mélyebbre kergeti a romlásba, a mit, ha akarnák, elhárítható volna. Ezután kifejti, hogy minden veszedelemmel szemben megóvnak szövetségeseink, különösen a Németországgal fennálló szövetségünk, amelyet most készüiünk megújítani. Ezen szövetség kibővítése és kimélyitése nem jelent támadó szándékot, csak a magunk érdekeinek védelmét és érdekeink védelmének . biztosítását. A most kötendő meg-: egyezések a szerződő felek lüggeílenségét és szuverénitását, valamint egyenjogúságát mindenben megóvják. Végül az uralkodónak a pápa békejegyzékére adott válaszában használt következő mon^ datát idézi: „Olyan békére törekszünk, amely a népek további életét a gyűlölködéstől és bosszúvágytól megszabadítja és nemzedékeken át megóvja őket a fegyveres erőhatalom alkalmazásától." Burián a monarchia b.ékepoiifikéjjáró!. — A liOSö§ym!3tisztep közlése a magyar és osztrák miniszterelnökhöz — Bármely percben készek vagyunk a héitefárgyaiásokra, de ujabb békeajánlafokat nem teszünk — Előfeltétel: az ellenség mondjon Se területi igényeiről. — Ujabban a diplomaták ismét sokat kezdenek beszélni a békéről. A beszédek eddig — sajnos — nem vezettek eredményre. Talán most nagyobb sikerük lesz. Hertling után Burián a monarchia békepolitikájáról tett közléseket a magyar és osztrák miniszterelnökhöz. A közléseket be fogják jelenteni a magyar és osztrák képviselőházban. Legfontosabb része Burján közlésének, ahol kijelenti, hogy a központi hatalmak ujabb békeajnálatok nélkül is szünetlenül emlékeztetni fogják az ellenséges népeket, hogy az immár ok és célnélküli vérontásnak ellenfeleink visszatérő békeszeretetével bánmely percben véget lehetne vetni. Burián fejtegetései — kapcsolatosan Hertling nyilatkozataival — a most megindult uj német offenzíva küszöbén is jó hatással lehetnek a béke ügyére. BÉCS, julius 15. A Magyar Távirati Iroda jelenti: \ külügyminiszter a külügyi helyzetre vonatkozó felfogásáról a két miniszterelnökhöz folytatólag intézett közlései a következőket mondják: — Ma céltalan volna a háború okozóját kutatni. Nincs más célunk, minthogy ellenségeink békére való hajlandóságát kikényszeritsük. Az ellenség hadicéljai eddig olyanok, hogy csak a további vérontást igazolják saját népeiknek. Bizonyos az, hogy az antant védöerölnket, katonai erőinket akarja megsemmisíteni. Az antant teljesen indokolatlanul Ítéli el Romániával és Oroszországgal kötött békénket. Mindenkor készen vagyunk velük békéről tárgyalni és ez esetben nem volnának kénytelenek az említett államok sorsára jutni. Indokolatlanok a kártalanítási igényeik is, amelyeket inkább mi állíthatnánk fel, de itt lehetséges voina megegyezés. Teljesen elfogadhatatlanok azonban az antant területi igényei ElzászLotharingia, Trentino és a német gyarmatokat illetőleg. E pontoknál megszűnik békekészségünk. Saját territóriumunk épsége vitán felül áll. Ami a monarchiát illeti, az ellenség a hadisikerek helyett odatörekszik, hogy nálunk talán a belső békét megbonthatja, remélve, hogy egyes részeket gyengítve, azokat a maga számára engedékenyebbé fogja tenni. A monarchia népei nagy többségben visszautasítják ezt a feltevést és belső problémáikat, mint eddig is, ezután is uralkodójukkal akarják megoldani. Mi sem avatkoztunk ellenségein belügyeibe és ahol ez megtörtént, csak viszonzása volt az ellenség eljárásának. — Másik eszköze az ellenség hadviselésének az aljas rágalmazás, amellyel bizalmatlanságot akar kelteni a dinasztia és népei között. De a monarchia népei felháborodással utasítják vissza az örök időkre megbé-