Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-04 / 128. szám

DÉEMJAGYARORSZAG Szeged, 1918. junius 4. Tisztújítás a DMKE-ben. (Saját tudósítónktól.) A DélmagyarorszáRi Magyar Közművelődési Egyesület vasárnap délelőtt 10 órakor tisztújító közgyűlést tartott. A közgyűlés hangja és lefolyása azzal a reménnyel kecsegtető, hogy az egyesület életében most már uj korszak következik: a tespedt gyűlölködés helyett a munka korszaka. De a tisztújító közgyűlés kötelességet is teljesített, amikor tiszteletbeli alelnökévé választotta Gallovich Jenő főtitkárát, akinek igy a legteljesebb elégtételt nyújtotta. A tisztújító közgyűlésen dr. Kelemen Béta főispán elnökölt. A főispán az egyesület közgyűlését az alábbi emelkedett hangú beszéddel nyitotta meg: Tisztelt Közgyűlés! A D. M. K. E. székházát és a középiskolai internátust közel 15 évvel ezelőtt, az akkori közoktatásügyi miniszter ur őnagyméltóságának nevében és helyettesítésében éppen én adtam át rendeltetésének. Az azóta elmúlt évek ideje alatt a legmelegebb érdeklődéssel viseltettem a közművelődési egyesület fennállása és nagy horderejű feladatainak sikeres megoldása iránt, mégis mindenkor élénk sajnálatomra sokoldalú más iránvu elfoglaltságom akadályozott, hogv mint egyik íiszeletbeli elnök kötelességemet megfelelő módon teljesítsem. Az utóbbi években volt más ok is, ami visszatartott az egylet beletetében való részt vevéstől. Ez az ok az volt, hogy a DMKE életében .eléggé nem sajnálható módon fölanerült személyi ellentétek, a vezető tisztviselők eljárásának és intencióinak kölcsönös félreismerése, félremagyarázása, majd ezekből a tévedésekből fakadt kölcsönös meggyanusitások és, vádaskodások folytán az egylet élete a személyi torzsalkodások állandó szinterévé tétetett, olyannyira, hogy utóbb a gyűlölködéssé fajult személyi ellenségeskedések az egyesületet hivatásának teljesítésétől elvonták s igy történt, hogy velem együtt igen sokan, akik oly sok szép reményt fűztünk a DMKE működéséhez, jogos várakozásunkban, csalódottan, teljes elkedvetlenedésáel távol tartottuk magunkat ezen jobb sorsra érdemes egyesület belső életében való résztvevéstől. Ennek az áldatlan, ennek a tűrhetetlen állapotnak azonban a vezető állások betöltőinek személyében bekövetkezendő változások árán is megszűnnie kell és visszavezetnünk kell az egyletet kulturális feladatai teljesítésének terére. És mert ugy látom,, hogv a belviszályok és szenvedett sérelmek szanálása helyes mederben folyamatban van. mert ugy látom, azok az egyleti tagok, akik engem fölkértek, hogy a mai közgyűlésen az elnöki tisztet betöltsem, minden egyéni befolyásol tatástól mentesitetten velem együtt a DMKE jövőjének érdekét és semmi mást, csak ezt tartják szemeik előtt, készséggel eleget tettem a kérelemnek, hogv elfoglalva az elnöki széket, a mai rendes évi közgyűlés tanácskozásait vezessem. Ez alkalommal személyesen üdvözlöm a megjelent egyleti tag urakat és arra kérek mindenkit, valamennyien fogjanak össze, hogy a DMKE-t a stagnálás állapotából az aktivitás, az alkotások terére vezessük -és hatékony módon azon munkálkodjunk, hogy a délvidéken a nemzeti érzést ápoljuk, növeljük, a magvar kulturát terjesszük s a magyar nyelv elsajátításának lehetővé tételével közremunkálkodjunk abban, hogy a magyar nemzet politikai egységének Kifejezéséül az államnyelv bírását minden délmawarországi honpolgár egyik íközpolgári kötelességének fölismerje. Ma és jövőben mindenkor egyetlen célt és feladatot kell, hogv ismerjünk, valamenyny'ien összefogva, kéz a kézben, egymás kölcsönös támogatásával munkálkodjunk, dolgozzunk a délvidéken a magyarságnak közművelődési és közgazdasági megerősítésén. Legyen a mai nap a DMKE megújhodásának és előkészítésének kezdő napja. A mai tisztújító közgyűlést ezzel megnyitom. A közgyűlés osztatlan tetszéssel és lelkesedéssel fogadta a szép beszédet és elhatározta, hogy a beszédet teljes szövegében megörökiti a közgyűlés jegyzőkönyvében. Szecső Vilmos napirend előtt leszögezni kívánja, hogy a helyi lapok dr. Dobav Gyula I fölszólalását nagyon is erős színezéssel rau| tatták be. A közgyűlés nem fogadta el Dobay ismeretes indítványát. Ezután megtörtént a tisztújítás, amelynek eredménye a következő: Társelnökök lettek: dr. Ákay Kálmán, dr. Glattfelder Gyula, dr. Kelemen Béla és Návav Tamás. Ügyvezető alelnök: Tóth József. Alelnökök:] • dr. Balassa Ármin, dr. Pálfy József, Várossy Gyula. Tiszteletbeli elnökök: Návav Lajos* Justh János. Barabás Béla. Jankó Ágoston, Rónai Jenő, Rákosi Jenő, dr. Cicatricis Lajos, Baloghy Jenő, dr. Steuer Gyula, Márk Endre, dr. Jediicska Béla. dr. O. Nagy Olivér. Jakabffv Gyula. dr. Bíró Károly, dr. Gémmel József, gróf Zichy János, báró Dániel Ernő, gróf Apponyi Albert, gróf Károlyi Imre, Matkovieh Bé!a, dr. Somogyi Szilveszter. Tiszteletbeli alelnökök: Gallovich Jenő. dr. Szalay József, Móra Ferenc, dr. Becsey Károly. Madzsar Gusztáv. Tiszteletbeli főtitkárok: Szecső Vilmos. Hauser R. Sándor. TiszteletbeH főszámvevő: Scultéty Rezső. Felügyelő-bizottsági elnök: Szilber Rezső. A felügyelő-bizottság tagjai: Meák Gyula. Scultéty Rezső, dr. Szász Hugó, Lánczy Adolf, Telbisz György. Ezután száz igazgatósági tagot választottak meg. A tisztújítás megejtése után az igazgatóság 70.000 körona kölcsön fölvételét javasolta a közgyűlésnek, amely el is határozta 60.000 korona kölcsön fölvételét. A pénzt öt év alatt, évi 12.000 Koronás részletekben fizeti vissza az egyesület. A közgyűlés ezzel véget ért. Clemenceau tanácskozásai Petain tábornokkal. Genf, junius 3. Clemenceu tegnap több órán át tanácskozott Petain tábornokkal, A tanácskozásnak Párisban igen nagy jelentőséget tulajdonitanaik, éppúgy, mint Clemenceau azon nyilatkozatának, hogy a kormány nem vállalja a felelősséget a Havas-ügynökség pesszimisztikus kommentárjaiért. Clemenceau helyzete különben a radikálisok és a radikális szocialista kamarai csoportok erélyes magatartására való tekintettel kritikussá vált. Emlékezés. Irta: Cserzy M hály. Ima fakad az ajkimkoín hozzád, óh örökkön élő nagy Ailkotó, kit a nem kutató, röpke képzelet ugy vél, hogy most onnan fölülről tekintsz le virágos földi birodalmadra. Fölülről, a mosolygó kékségből, ahol fehér bárányfelbőket tologat ide s tova, a mérhetetlen nagy mezőn a tkönnyüszárnyu, játékos szellő. Ima fakad hozzád s ebben az imában köWyörgés csendül meg: küld el közénk . most siri homályából néhány percre a mi felejthetetlen, dicső fejedelmünk ( fényes szellemét, mely ott, a túlvilágon is, bizonyára meteorként lángol a milliárd szellemek (között, a magával vitt gyönyörű lelki tulajdonságok révén. Kiüld el, hadd társaloghasson néhány futó percre vele a lelkünk. Hadd érezze újra szivünk melegségét, mely mindenkor ugy ölelte őt (körül, mint a legragyogóbb napfény, s amely időnként visszaköveteli magának ma is és még igen sokszor, igen gyakran, az ő nagy bölcsét, az ő nagy utmutatóját. Az emléke nem szivárványként tünt el Iközülüinlk. Él ma is közöttünk és ugy jön el hozzánk, mint a hajnal, melynek egyre szŐfcülő, világosodó szürkeségéből ragyogva, pompázva (bukkan föl a nap: az ő kedves, mosolygó emléke... Emberek, a haraszt zörren!.... Halljátok usak!... A virágok szinén a csillag fénye mosolyog ... A rögön valami csodálatos szin váltja föl a barnaságot... Oh, hallgassatok csak a lelketekre, ügyeljetek lassúdó szivetek verésére s im megérzitek, hogy imánkat meghallgatta az alkotó mester, elküldte őt ho* zánk s már itt van,- Itt fényeskedik'-az örökre elveszett hivséges barát közöttünk. Itt vam az örökké élő, az elhomályosodni soha nem fogó nagy széllem, Tömörkény István hatalmas szelleme!... " ' Ügy-e érzitek Barátaim?... Ugy-e látjátok ti halálban is hűséges testvérei a nagy fejedelemnek, kinek eltávozása fölött érzett fájdalomnak még nem száradt el az utolsó, forró könnycseppje bus szemeteken. Érzitek bizonyára, látjátok is őt, a felejthetetlent s im most már az ajkatok is megmozdul, a lelketek is kitárul, hogy velem együtt elmondjátok a szomorú hozsannát, a viszontlátás harmatos, friss üdvözlését. Pistánk!... Édes jó Tömörkény Istvánunk, kit büszkén vallottunk vezérünknek a földi életben, ki szótlanul, bucsutlanul itt, hagytál azon a gyászos, borús április-végi napon bennünket — eljöttünk hozzád, szellemedhez, virágos sirhantod elé, egy édes-lbus viszontlátásra, egy fáradt könnynék elhullajtására... (Eljöttünk, hogy elmondjuk neked: a koszorú minden szál virága még szelíden virul. iMég pompázik, még illatozik, mert szivünk melege árad reá ós a lelkünk harmatesóje hull szirmaira. (Eljöttünk hozzád, hogy elmondjuk neked: a sebet, melyet az elválás nyitott/ még mindig szeretettel kötözgetjük, még 'mindig ápol gótjuk és a gyász fekete selymével törölgetjük le róla az időnkint kiserkedő piros vércsöppet. Eljöttünk, hogy elmondjuk! neked: kálváriánk végén még ránk mosolyog a virágos húsvét, melyen feltámad nekünk az apostoli életet élt tanítómesterünk. És ilyenkor összesereglünk, hogy imádságos ajkkal emlége»vsiink Téged és olvassuk, hirdessük szépséges Írásaidat... A Ikufenicsérársaség külöm csapáson halad, a bohém cs. és kir. Köztársaság tarka ösvényt bővit időnkint, de az utjuk azért összehajldk s ezen a virágos közvége* ott fényeskedsz előttünk, az emlékezés keresztfáján, megtisztult szellemeddel. Eljöttünk hozzád, te igaz, te hűséges barát, te a sorunkból oly (korán kilépett nagynevű, hős vezérünk, (hogy elsóhajtsuk neked: a szeretetünk fehér akácviróga többször is nyit egy esztendőben, édes, lágy illatával beszagositja a levegőt, mindenütt, amerre a te koszorús neved felhangzik és bársonyos szirmait ugy hullajtja az emlékedre, mintha tiszta, szűzi csók lenne valamennyi. Pistánk!... Édes jó Tömörkény Istvánunk, ki időben mennél messzebb távolodsz tőlünk, annál jobban érezzük, hogy a lelkünkben mind mélyebben élsz, mind jobban összefonódik ; lelkünk a te megdicsőült szellemeddel — elhoztuk porladó sírodra a kertek és mezők virágait, elhoztuk neked az emlékezés koszorúját, nem azért, hogy a földi életben . minden hiúságoktól távol élő lelked bus taI karóját felékesítsük vele, hanem hogy tanúbizonyságot tegyünk, e szimbólummal is hirdessük: a lelkek koszorúja egy, -széttéphetetlen,- abban te is élsz és virulsz időtlen időkig. Drága Pistánk, etávozunk!... Isten veled!... Pihenj. És álmodj. Álmodd tovább a magyar költészettel átszőtt, tiszta álmaidat. Álmodd azokat a szép dalokat, melyek magyar lélekből fakadtak s eljutván hozzád, megtermékenyítették lelkedet s az Írásművészei isteni napfényétől erőre kapván, (kinyitották a kékszemű nefelejts-bokrok' között ú legszebb, legbüszkébb tulipánvirágokat. Pistánk, Isten veled!