Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-21 / 143. szám

4 etósmágyjyaoeszág Szeged, 1918. junius 21 (Nincsenek hóditó céljaink.) Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy Magyar­ország soha támadó hadjáratra kedvet nem érzett. Az utolsó támadó hadjárat akkor volt, amikor Mátyás király Sabac visszafoglalá­sáért viselt háborút, Hiszen miért is támad­tunk volna, miért viseltünk volna támadó hadjáratot? Hiszen látjuk, elfoglaltunk orosz földet, nem kell belőle, elfoglaltunk román földet, azzal is jóllaktunk, úgyszintén nem vágyunk Szerbiára sem, hanem igenis vá­gyunk arra, hogv legyenek becsületes, békés szomszédaink. Azt mondják talán, hogy Is­tenben boldogult Ferencz József királyunk akarta a háborút, ö róla meg fogja irni a krónika, hogy a világ legbékésebb érzületű uralkodója voit és hogv ő épenséggel nem vágyott háborúra. De igenis bátran mondha­tom. hogy ellenségeink csak arra vártak, csak azt lesték. hogy o lehunyja szemeit, hogy ránk rontsanak. Ezt tudja mindenki. Az an­tantsajtó azt kürtölte világgá, hogy a hábo­rút mi idéztük elő és azt mi akartuk. Az an­tantsajtó efcy nagy hazug hadjáratot indí­tóit ellenünk, hogy ugy állítson bennünket oda. mint a háború uszitóit. Qróf Károlyi Mihály, mikor hazajött, első dolga volt, hogy a háborúért bennünket tegyen felelőssé, hogy bennünket uszítóknak mondjon. Ha volt Ma­gvarországon józan eszű magvar ember, aki nem a békét akarta volna látni, azt én sze­rettem volna látni. Hányszor történt meg, 'hogy gróf Tisza István a képviselőházban békés nyilatkozatot tett, de becsületes nyi­latkozatot, egyenesei és nem mesterkedőt. Az első hivatalos békenyilatkozatot 1916. decemberében tette, amelyről mindenki tud­ja, hogy őszinte volt. — Mi mindig a németekkel együtt dol­goztunk, a németekkel együtt hatoltunk Szer­biába. a németekkel együtt törtük át Gorii, cét, a németek voltak igaz hü társaink. Én megmondhatnám önöknek, szabolcsi ember vagyok, hogv mit éreztek ott az emberek a németek jjövetelkor. Mikor a falvakban csak néhány ember volt már. amikor onnan majd­nem mindenki elköltözött, ha egy német ka­tonát lá"lak megjelenni, az embereknek ra­gyogott a szemük a boldogságtól, az örömtől és a megnyugvástól, igy tárták a németek elé a bizalmukat. Voltaképen mit csinálna gróf Károlyi Mi­hály. ha azt mondanák neki, hogy „itt a béke, kösse meg." Bizonyára hamut hintene a fejére és elmenne bocsánatot kérni, hogy mii gorombák voltunk, amikor betörtük a fe­jét annak, aki bántani akart bennünket, hogy bementünk Romániába és bementük Ivango­rodba. A rn: céiunkat vele megértetni nem vagyunk képesek, nem vagyunk képesek a mi politikánkat beiekapcsolni a német polbi­kába és ez a pont, ahol találkozni kell- és ahol találkozni fogunk. (Mi a demokrácia.) Ez a párt az. amely el Jud jönni Szeged népéhez és itt egy olyan beszédet mondani, amely immár mindenki előtt ismeretes. Én azt hiszem, demokratának lenni annyit jeier.t, mint a nép megbecsülése, ennek azonban első feltétele az, hogy igazat mondjanak. De amit itt Szegeden mondtak, az nem volt a meg­győződésük és legkisebb mértékben sem hasonlít az igazsághoz. (Pálfy józsdet küldjék a parlamentbe) Azzai fejezem be beszédemet, küldjék fel •ekünk: ezt a Pálfv Józsefet. Ma láttam elő­ször. de inegkérc.eztem, mielőtt ide bejöttem, hogv kicsoda, azt K-ienék rá, hogy az árvák atyja. Olyan embe; legyen ott és keh ott, aki az özvegyek és áriá.'* sorsát szivén ré­se'! Szerezzék meg neki azt a jula ma', hogy adják meg neki polgártársainak bizal­ma:. hugy ott küldhessen annak a Tisza Mf­vának vezetése aal, akit igazán megismer­ni csak akkor lehet, ha vele együtt dolgozik és amikor me'lette fog á'ini. Küldjék fel ne­künk Pálfyt büszkeséggel, szeretettel, mi barátként fogjuk őt üdvözölni. (4 többi felszólalás.) Vadász Lipót nagyhatású, tartalomban mély ós meggyőző, formában iszines és elra­gadó beszéde után a cigányzenekar a Him­nuszt játszotta, amit a jelenlevők állva hall­gattak Végig. Ezután Pékár Gyula ország­gyűlési képviselő szólalt fel, aki a többek kö­zött a következőiket mondta: — Én azzal kezdhetném, amivel Vadász ba­rátom, amikor azt mondta, hogy bajos itt ujat mondani. Egy dolog foglalkoztat ben­nünket. A legfontosabb, hogy itt győzzünk, ilyen nagy perceikben a mult, jelecn és jövő sugárzik. Az én szemem is önkéntelenül arra a krónikásra tekint, aki 100 vagy 200 év múlva fogja megírni a mai Magyarország történetét. Sose volt még olyan idő, amikor az egész világ háborúban volt, de lesz olyan őszinte [krónikás, aki megírja, hogy volt egy nemzet, amelyik becsületesen harcolt csak a maga létéért, amelyik oly türelmes volt, hogy még a hazaárulókat sem akasztatta fel. Hogy mit remélhetnek azok, akik le fogják katonáink kezét, nem tudhatni, de látjuk Oroszország példáját, A krónikás megírja majd, hogy a magyar nemzet legnagyobb ma­gyar városa talpra állt és legyűrte ezt az internacionális társaságot. (Éljenzés.) Pál Alfréd: lEgy rövid reminiszleneiát elevenít fel két bét előtti látogatásából. Meg­kérdezte, melyik párthoz tartozik az ellenje­lölt. Azt mondták, a Károlyi-párthoz. Majd később a Bizony-pártihoz,' majd, hogy bizony­talan párthoz. És most hallja, hogy mégis a Károlyi-párthoz. Az ő programjuk alapelve a radikálizmus. Mi ez? Vizsgáljuk meg. Egy kísérlettel megtehetjük. Nézzünk Oroszország felé és látjuk, hogy hová vezet a radikáliz­mus. A hatalmas ellenséges ország darabokra tört. Ez az eredmény aligha biztató. Károlyi pacifizmusa nevetséges. Hát van valaki, aki nem várva várja a békét? De vájjon ez a /pa­cifista mozgalom közelebb hozza-e a békét? Nem. Ez az örökös bákenyöszörgés elhiteti ellenségeinkkel, hogy kifogyott harci ked­vünk, hadianyagunk. Báró Tallián Béla: Én nem érzem magam vendégnek, sőt félig szegedinek tudom ma­gam. Itt kezdtem tanulmányaimat, itt voltam hullámsírjánál, itt akarok lenni legújabb dia­dalánál. Szegednek jogosan hangoztatott pa­nasza az volt, hogy a kormányok elhanyagol­ták. Ezt figyelmükbe kell ajánlanunk az itt lévő vendég uraknak, hogy- Szeged a mellő­zésekért pótlást kapjon. Ámde lehet-e ezt az ellenpárttól remélni? Azt hiszem, nem. Mert nem valószínű, hogy Károlyi és pártja belát­ható időn belül kormányra jusson. Meg va­gyok róla győződve, hogy ha pártunk zász­laja diadaira jut, Szeged jogos igényei is kielégítést nyernek. > A nagyhatású szónoklatok után a nem­zeti munkapárt népszerű jelöltje: dr. Pálfy Jó­zsef szólalt fel, akit szüni nem akaró ová­cióval fogadtak. (Páify József beszéde.) •— Junius 8-án kifejtett programbeszédem után — mondotta — amikor a munkapárthoz tartozandóságomról tettem tanúbizonyságot, most csak a köszönet és hála szava lehet az enyém, amiért a nemzeti munkapárt illusz­tris tagait küldte közénk. — Nagyon félreismeri Szeged polgárságát gróf Károlyi Mihály ós a sajtó egy része. Annyira ismert e kerület elvhüsége, hogy itt politikai kalandorok sohasem kísérleteztek. Most kalandorok, mezei hadvezetők kortes­kednek és becsületszóval akarnak szabad poL, gáfrokat politikai meggyőződésük gyakorlá­sától elvonni. Fájlalja ezt a csalódását, ame­lyet tisztviselő társainak egy töredékénél ta­pasztal, akik ingadoznak. Azt mondják, hogy nem szavaznak rá, mert munkapárti. Nem az a fontos, hogy melyik sarkából a képviselő­háznak hangzik el a szó- a tisztviselő-érdekék mellett, hanem az, hogy fél életét a tisztviselő érdekek szolgálatában töltötte el. Tisztviselő­társaira üríti poharát, akilmeík érdekében so­hasem szűnik meg munkálkodni, Tonelli Sándor: A liagy politika után .né­hány reminiszcenciát elevenít fel. Tiz év előtt bejárta Bosznia-Hercegovinát Egy fura öltözetű úrral találkozott ott a vasúti ven­déglőben, akivel nem tudott ugyan beszélni, de jelekből megértették egymást. Később ki­derült, hogy ez az ur egy volt montenegrói miniszter és — mint mondotta — kizárólag azért jár ilyen ruhában, mert ez a monteneg­rói nemzeti visélet és náluk hazafias köteles­ség ilyen fura ruhában járni. Ez még érthető. De hogy Károlyiék miért járnak-kelnek aa ő nemzetközi, bazafiatlan elveikben, az érthe­tetlen. Károlyiék azzal vádaskodnak, hogy mi idéztük elő a háborút és akadályozzuk m bé­két. Én a lövészárokban tanultam meg a bé­két becsülni és annak vágya kiolthatatlanul! él bennem. Az orosz fronton tanultam meg a magyar paraszt földszeretetét ismerni ée be­csülni. A legnagyobb tűzben egy katona egy marék földet vett fel, amit a srapnell szán­tott és eléje tartva mondotta: Jó föld ez, had­nagy ur. Földhöz kéli juttatni a magyar pa­raszot, de becsületes birtokpolitikával. És ezt akarjuk mi is. Több felszólalás nem volt. A jelenlevők a záróráig emelkedett, lelkes hangulatban maradtak együtt és azzal a szilárd bittel tár voztak, hogy Pálfy József zászlóját biztos diadalra segiti a szegedi polgárság. A kereskedők Pálfy Jóisef mellett. A (Szegedi Kereskedők Egyesülete helyi­ségében ma értekezlet volt. Valihora István lelkes hangú felszólalásban ismertette azokat az okokat, amelyek miatt a kereskedőknek Pálfy József mellé kell állani. A jelenlevők egyhangúlag kimondták, hogy szavazatukkal' Pálfy Józsefet támogatják és győzelméért résztvesznek az agitációban. A Máv Irodakezelők és a választás. Az államvasuti irodakezelők központi elnökük, Darvai Rezső elnökléséVel ma ülést tartottak. Ezen az ülésen foglalkoztak az iro­dakezelők ismeretes ügyével. Azok, akik a kör céljára alapítványokat tettek, név szerint Aczél (Géza, Back Bernát, Bokor Adolf, Wei­ner Miksa és Wimmer Fülöp már a délelőtt folyamain Ityi jelentették;, hogy alapítványai­kat ezidőszerint legjobban szeretnék vissza­vonni, mert azoknak politikai színezetet tu­lajdonítanak. Az irodakezelők Ima értekez­let iik ön erre a következő határozatot hozták: A Szeged és Vidékének f. hó 20-iki szá­mában „Mi történt az Aranybikában" cimü cikkre, valamint, a Szegedi Napló és Friss Hírekben megjelent Nyiltterekre reflektálva, a magyar államvasutnak helybeli irodakeze­lői kara pártpolitikai vonatkozásra való te­tekintet nélkül mai napon az Európa külön­termében együttes értekezletet tartott, mely alkalommal következő határozatot hozta: Az irodakezelők helyi körletének kérel­mére annak támogatására f. évi május havá­ban alapító-tagsági dijak cimén a már nyil­vánosságra hozott neves urak részéről fel­ajánlott 5000 koronát a mai választási kam­pányra s az abból származhattó politikai szí­nezeteknek és nézeteltéréseknek elkerülése céljából sajnálattal bár, de elfogadásra ez­időszerünek nem találja. Az irodakezelők he­lyi körlete. HUHU! Tihltlt művüsnök. Réz- és ruggyantta llrtPHI IIIIÍIP bélyegzők gyári áron, nemesi ci­Ulil III IlUUl merek festve, művésziesen .v.v Szeged, Deálc Ferenc-u. .78.

Next

/
Oldalképek
Tartalom