Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-16 / 139. szám

1918. Írnia* 11, &íim«YAEüBSZAG Gyóni Géza kálváriája. — Hazakerült fogolytársai elbeszélése alapján. A napokban lesz egy esztendeje, hogy Gyónt -Géza szomorú szemei lezárultak, fáradt agya örök ne elpihent imádott testvére mellett a krasznojanszki magyar temetőben. 'A kritika, amely részben egekig magasztalta, részben porig alázta, azóta elhallgatott felőle. de Sokunknak, akik a költőben az {Elmber vallásának hirdetőiét ' ikeressüík, valóságos re vei váci óként hatott Gyóni egy poszt'""Tius verse, a /Forradalom, amely szinte Petőfi hevével és erejével köszönti az emberiség eljövendő szabadságharcát. Gvóni hazakerült hadifogoly ismerőseivel találkoztam a napokban, akik igen értékes és uj emberi dokumentumokkal szolgáltak nekem e sokait, szenvedett.és nagyon szeretett különös költő életének utolsó éveiről és megrendítően tragikus végéről. Én a nyilvánosság és az irodalomtörténet számára, a krónikás hűségével és a bajtárs szeretetével igyekszem 'megrögzíteni ezeket a. hiteles forrásból, első (kézből nyert uj adatokat. ' Mikor cseh és polyák árulás meg az éhrég ellenség kezére játszotta erős váriunkat, Gyóni Géza pionír közvitóz a többi fogollyal együtt halálos fáradtan és elcsigázva megindult ismeretlen állomás felé. Hosszú ut volt, kietlen kálvária, végtelennek látszó stációkkal, az utolsó mégis Krasznojarszk. Itt először egy orosz tiszti paviTtónban, majd hatol,mas kőbarakkokban! szállásolták el a foglyokat. 'Egy darabig a közkatonák keserű kenyerét ette (Gyóni Géza, de a derék Molnár alezredes csakhamar a saját felelősségére zászlóssá tette a lengyel mezők és Przemysl magyar költőjét és igy különbeni is eléggé szomorú helyzete .mégis tűrhetőbbé vált vaiLamivefL iMégfi'tő emberek támasófgáha ö||rült, bár mindvégig esalk néhány bensőbb barátjával, irodalmi hajlandóságú emberekkel érintkezett, íEzek között volt Mészáros Vilmos, egy filozófus elméjű, igen művelt tiszt, aki oroszul tökéletesen tudott s a Rjecs és Novoje Vremja híreit naponta felolvasta a minden iránt érdeklődő költőnek, aki hiszen vidéki riporter volt világéletében. Gyónit különösen a nagy orosz irók háborús magatartása érdekelte, Gorkij, Andrejev Leonid, Arcybasev politikai megnyilatkozásait figyelte állandóan. Megértő barátai között voltaik még a szegedi származású Thomay Béla és Vulmtiny Antal tanárok, Moravcsik Gyula, Kövér Gyula publicista és egy kis kadét,- akivel szerelméről beszélt a költő, aki Levelek a Kálváriáról einten forró és tV|tékeny verses vallomásokat küldött kSzaibadkára egy szép és lelkes uri hölgyhöz. Gyónival volt együtt Muhics Sándor grafikus is és a szegedi PiUich András zászlós. Gyóni francia revüket is olvasott és egyik ritka öröme volt. amikor a Mlercnre de Francéban elismeréssel nyilatkoztak a poéte hongrois de la guerre-ről, a háború magyar költőjéről. Angolul is megtanult a hosszú fogság szenvedése közben és áhítattal fordította a^ readingi fegyház csodálatos rabjának, Wildenek opálosam csillogó verseit. A németekkel nem igen érintkezett Gyóni, a csehekkel ínég kevésbbé, de néhány török fogalytársával Ődzihítión rokonszenvezett. Egy török poéta is akadt ott köztük, ezt verssel köszöntötte. A fogolytábornak nagy és ritka ünnepe volt, ha néha magyar vöröskeresztes hölgyek vetődtek oda, igy Forgács, és Cebrián Mária grófinők ós Huszár Andor ki, Ily niódon került Gyóni második háborús könyvének kézi ratu Magyar országba. Krasznojarszkban sokat irt és egyre jobban elmélyült a költő. A 'szaavedéstőOmindinkább megszépült és elfinomult (lélekkel rótta utolsó verseit, olyan volt nagy, sötét szemeivel, sápadt arcával, a meghatottságtól remegő hangjával, mint valami fájdalma© nj magyar Krisztus. A fogolytáborban sokat vitatkoztak és politizó Itat- Magyarok voltak, a pokolban is, Szibériában is, örök magyarok. Térképek fölé hajoltak és rendezgették, tologatták a piros es fekete országhatárokat. Gyóni Géza mindig a leghatározottabban ellene volt mindenféle hódításnak, anneksziómak, ,a népek jogai mindenféle csorbításának és á testvér telén magyarság jövőjét a nemzeti demokrácia és függetlenség diadalában hitte és vallotta az apostolok lázas ósfWnt fanatizmusával. Már nem gyűlölte az ellenséget. már minden elnyomottban, minden szenvedőben meglátta és sajnálta a testvért. Mikor a forradalom győzelmes márciusi vihara végigszántott az orosz pusztákon, városokon és falvakom, Gyóni Géza versei szabadabban és "nyíltan jöhettek haza, az orosz cenzúra nyugodtan átengedte őket. Sok keserűség halmozódott föl a háború -magyar énekesének telikében, a nrzeinysli pokol ágyutüzónek fényében rettentően szomorú, véres igáztál anságait látta meg a mai világrendnek. Kr-asznojarsziki versei között vannak gyilkos erejű szatírák, mint a Tomorl vezérről és a Grófnőről szólóik, nem tudom. Rákosi Jenő-ék megjelentették-e már -ezeket? Néhány elégtételt is kapott a sokat küzdött és szenvedett poéta. Békéscsaba, Áchim András városa, -amelymeki főterén iDózsa György szobra áll, egy táviratban mandátumát ajánlotta föl Gyóni Gézának. De a költő nem fogadta el, mert Csaba kaphat annyi képviselőt, mint -a tenger fövényte, ő azonban a szenvedő magyarság képviselője kiváint maradni min dtfaíálig. Azután lassankint kezdett minden elborulni. A hálioru végtelensége, a pi'zemysli -haláltánc emléke, n magányosság, a rabság, a betegség kikezdették a különben i« ideges, fáradt költő hanyatló életerelét. (Hiába- várta szabadulását, a hazai méltóságok szép szavakkal fizették ki, az árvaság lidércnyomása rneliezüilt Gyóni Géza magányos lelkére. Utolsó lioldog napjai közül való volt. az, miikor iPillich András bajtársának egy kis hazai ladikot hozott a. gyér szibériai posta és annak mélyén egy szegedi ujságlapot. (Gyöngéd női kéz küldte ezt a lapot, amelyen egy vers volt, A halott vár legendája, Gyóni Gézának ajánlva. AB én versem, 1914 április végéről* amelyben a halott csukaszürke magyarok nem -engedik aludni és győzelmének Örülni a hatalmas -Nikolájt. Gyóni könnyes meghatottsággal olvasta a verset és azt mondotta társának: Ma boldog napom vaui. De azután jött a betegség, hóban, fagyban szerzett tüdőcsucsburut, jött Mihály testvére -halála és Gyóni Gézának elborult a lelke. (Széchenyi és Kemény Zsigmond végzete érte el őt, aki Petőfi és Korner végére vágyott. Nem evett, csak ha gyöngéd erőszakkait kénvszeritették, nem beszólt- napokig, maid dühöngeni kezdett, öngyilkos szándékai voltak, az ótestamentumi próféták átkait kiáltozta a levegőbe. Betegségének" tünetei Tnaniákó-deure.sszivára vallanak, a na<"vháborús megrázkódtatások ki váltót* ék h*»1ő1e az élmeba^T7*anml'vre degemenirif idegzetével különben is bailamos volt, fW/- nfol-só rnllnnntáíg hiven és önfeláldozóan á nőtt a derék bajtársa, Ozsvár Péter honvédzászós. osantnvéri gazdálkodó, akinek a neve, előtt, tisztelettel haitink meg a hálás emlékezés zászlaiát. Gyóni Gézát egy német tábori lelkész temette, a gyászbeszédet Zalán Gvula kénviselő tartotta. Szibéria minden részéből özönével lőttek,. mint bánatos fehér galambok, a megható részvétleveleik a krasanojarszki táborba, az orosz époem u«ry siratta ezt a tatnier férfit és kiszenvedett embert, mint gyászoló, árva baitársai. A költő, aki 1914 nyarán a háború költőiének indult a len-gyei mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el a becsület kxaszmojarezki mezején. Én pedig b-a 'Dosztojevszkij népének valamely szegény roboiosával találkozom a szegedi utcáikon, eszembe jut a költő, akit a magyar íReventlovok megtettek háborús uszítónak és egy versének végére gondolok: Szemükben sápadt fényeket latsa ó érzed-e a szemek szomját, Bus pá-sztortiizek égnek bennük, Csupa (bánat és csupa honvágy! Egy tragikus magyarnak és egy fájdalmas embernek minden földi nyomorúságot szivére ölelő és minden földi, igaztalansúgot krisztusi haraggal korbácsoló lelke szól hozzánk Gyóni Géza utolsó verseiből. Többet közülük meg is semmisített, mikor elméje elborult. Akkor imár csak -a biblia igéit mondogatta, amelyek telkében a gyermekkori emlékek erejével éltek, hiszen apja pap volt, ő is annak készült. Mint a magyarság és emberség papja halt meg, az igéret földje előtt. Ez a Gyóni Géza kálváriájának hiteles története. i. Juhász Gyula. A l(SzhWat«!í al|a!tnazoit*l( helyzetiül; iifltísa. (Saját tudósítónktól,) A szegedi első kerületi matfüáfum népszerű jelöltje: dr. Pálfy József tudvalevőleg maga is tisztviselő. Érthető tehát, ha az általános tisztviselő-nyomor idején- fokozott érdeklődéssel várták, hogy mit mond Pálfy, a tisztviselőjelölt a közés magánalkalmazottak nyomorúságos helyzetének javításáról. Annak bizonyítására, hogy Pálfy programjának ez a része is teljesen kielégítő, olyan, aminőt más szegedi, nem tisztviselő-jelölt, hasonló garanciákkal nem nyújthat, szórói-szóra közöljük itt programbeszédének idevonatkozó részét: Ab országos politika mellett a közvéleményt és a parlamentet foglalkoztató kérdések között első helyen kell említenem az állami és közigazgatási, egyszóval a közhivatali alkalmazottak, valamint külön is kiérni eve a tanítók ügyét. Azt hiszem, egy pillanatig' sem tehet kétséges, hogy érni, mint tisztviselő, a legteljesebb megértéssel és átérzéssel vagyok tisztviselőtársaim minden szenvedése, panasza, sérelme iránt. Szilárd meggyőződésem, hogy a kormánynak nem lehet sürgősebb tennivalója, mint a közhivatali alkalmazottak felsegitése és sérelmeinek orvoslása. Én nem tartozom azon kontemplálok közé, akik leereszkedő jóindulattal tanakodnak afelett, hogy Uram Isten, miből is él az a tisztviselő? Nem tartozom a jóindulatú tanakodók protektori vállvcregetők közé, mert a tisztviselői szenvedéseknek, háborús nyornoruságnknak magam is aktív részese vagyok és igy nagyon jól tudom és érzem, hogy itt nem tdnakodni, hanem sürgősen, azonnal tenni, cselekedni kell. Nem tűnődöm azon, hogy miből is él a négy, hat és nyolcezer koronás fizetésű tekintetes, nagyságos és méltóságos ur felnőtt leányaival, tanuló fiával, eltartott beteg édes anyjával, feleséggel, cseléddel; -mert tudom, hogy a ceruzával- megejtett számadás* Magyarország háborús történetének és kormányzatának a legarcpiritóbh szégyenét irja le. A számok csalhatatlanul azt mutatják, azt kiáltják, hogy a kormány tudja alkalmazottjainak nyomorát, ismeri szenvedéseit, de étérzés nélkül, könyörtelen szemmel nézi végig az agóniát, egy intelligens magyar társadalmi osztály nyomororé.