Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-14 / 110. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. Egye. maiam ára 14 fillér. K 1 a d ó Ji 1 v a t a 1: SZEGED. KÁRÁSZ- UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1918. VII. évfolyam, 110, szám. Kedd, május 14. Uj katonai és politikai megállapodások Németországgal. Károly király megegyezett Vilmos császárral az alap­elvekre nézve. - A szövetség védelmi jellegű marad. Uj alapokra helyeteük a német-magyar I mi szövetség lesz, támadó Jelleg nélkül és és osztrák szövetséget, erről tanácskozott Károly király és Vilmos császár a német JtagyíőhadiiszáMson. A szövetséges uralko­dók a főbb irányelveikben már megállapod­tak. A megállapodások katonai és politikai természetűek. A világháború az orosz—ro­mán békekötéssel uj fordulóhoz ért. Ennél ta fordulónál szükségesnek mutatkozott meg •állapitani az uj katonai és politikai intéz­kedéseket. A félhivatalos közlemény, amelyet a nagyfontosságú és a messzi jövőre is kiha­ló tanácskozásról kiadták, hangsúlyozza', hogy. az uj szövetségi szerződésnek is vé­delmi jellege lesz. Ennek a ptgállapitását azért tartják fontosnak, nehogy azt a fegy­vert adják kezébe az antantnak, bogy az uj szerződéssel ta központi hatalmiak már előre kizárták magukat az alakulandó népszövet­ségből. Az uj szövetségi szerződés részleteit még ue,m ismerjük, de abból a körülmény­ből, hogy nézeteltérés és a tanácskozások során egyáltalán nean mutatkozott, arra következtetünk, hogy az uj szerződésben! bizonyára Magyarország is az őt megillető helyhez fog jutni és hogy Magyarország katonai, politikai és gazdasági érdekei kel­lőképen érvényesülni fognak akkor, amidőn a világháború áldozatai és tanulságai után a német—magyar—osztrák szövetséget uj — az eddiginél még melyebb és szélesebb — alapokra helyezik. BÉCS, május 13. Diplomáciai forrásból közlik: A német nagyföhadiszálláson a ta­nácskozás rendkívüli sziveshangu eszmecse­rével kezdődött. A tanácskozás során szó volt a német -magyar—osztrák szövértség átalakításáról.- A szövetségnek uj alapokra való fektetése katonai és politikai szem­pontból felette fontos. Határozatba ment a szövetségi viszonynak nagyszabású kiépíté­se, amelyeknek csupán most főbb irányel­veit állapították meg. A részleteket később fogják kidolgozni. Miután Oroszország kidőlt ellenségeink sorából, de csaknem az egész világ a köz­pontiak ellen fordult, a változott helyzet uj politikai és katonai megállapodásokat tett szükségessé. A szövetség ezentúl is védeí­az uj szerződés nem lehet akadálya, hogy az esetlég létesítendő népszövetséghez csatla­kozzék. Királyunk Burjánnal kedden tér vissza Bécsből. Később Konstantinápolyban onnan Szófiába utazik. Ezen az utján elkíséri gróf Burián is. BERLIN, május 13. [A Norddeiftscher Allgemeine Zeitung a császár találkozásról azt irja, hogy ez az esemény nem csupán a jelenlegi háborús helyzetről, hanem a két központi hatalom tartós történelmi viszo­nyára nagy jelentőségű. A francia kormány most már nyilván tisztában lesz azzal, hogy a két uralkodó személyes viszonyának meg mérgezésére irányuló kísérlete teljes ku­darcot vallott. Bécs, május 13. Károly királv és VHmős császár találkozásáról és' tárgyalásairól ma délben félhivatalos jelentést adtak ki, amely igv hangzik: Ö császári és apostoli királyi felsége május 12-ikén látogatást tett ö felségénél a német császárnál a nagyfőhadiszálláson. Károly császár és királv ő felsége kíséreté­ben a személyes suiten kiVüil gróf Burián közös külügyminiszter, báró Arz. a vezérkar főnöke és herceg Hohenlohe berlini magyar és osztrák nagykövet voltak. Német részről a tanácskozáson részt vett: a biroda'mi kancellár. Hindenburg vezértábornagy és Lu­dendorff tábornok, dr. Kühlmann államtitkár és gróf Wedel, bécsi német nagykövet. A magas szövetségesek és tanácsadóik között szívélyes eszmecsere és beható tanácskozás volt valamennyi alapvétő politikai é gazda­sági kérdésről, amelyek a hét monarchia je­lenlegi és jövendő víszdnvát árijitik. A ta­üácskokáso\k az emlitétt kérdésekben \*alő teljes egyetértést eredményezték, valamint az elhatározást a fennálló szövetség kiépíté­sére és mélyebbé tételéfe. A tervbe vett szer­ződéses megáUapoddsők irdríyvömáulra néz­ve az elvi megegyezés már megtörtént. A tanácskozások folyamán örvendetesen szem­betűnővé vált, hogv az immár védekező há­borúban is olyan dicsőén bevált sok évi szo­ros szövetséget Magyarország és Ausztria és a német birodalom között mindkét fé/ mily magasra értékeli. Közzétették Károly király második koholt levelét is. ROTTERDAM, május 13. A Manches­ter Guardian párisi tudósítója jelenti: Ká­roly császár és király második levele két­ségtelenül fontosabb, mint az elsö. A csá­szár a második levelében kijelenti: Meg van győződve, hogy Némájícrszágot rábírhat^ a béke megkötésére azzal a föltétellel, hogy a szövetségesek területi követelésüket El­zász-Ilotharingiára korlátozzák. A megszál­lott /ejriilaiteke|t önmagától értetődőieg ki kell üríteni és Belgium függetlenségét és szuverénitását helyre kell állítani. A csá­szár kijelenti, hogy már biztosította magá­nak Bulgáriát, kéri továbbá, hogy levelének magánjellegét tartsák szem előtt. A francia kormány különben becsületszavára kijelen­tette, hogy nem fogja elárulni. Poincaré a tárgyalások során azt indít­ványozta, hogy a monarchia Szilé/iáért, cse­rébe engedje át Olaszországnak Triesztet és Tremtínót. Károly császár azt válaszolta, hogy ez ellen az az igen Pontos aggály áll fent, hogy a monarchia Trentinót megszáll va tartja, — Franciaország Sziléziai azon­ban nem szállta meg. Ribot a külügyi bizottság által eléje terjesztett kérdésekre azt válaszolta, hogy most választani kell a monarchia javaslatai­nak elutasítása és az Olaszországgal vafó szakítás közöt't. Ribot bevallatta, hogy Lloyd George csak hosszas vonakodás után erősítette meg a Sonnino által kivámt eluta­sító választ, de több ízben! kiemelte az osz­trák-magyar javaslatok fontosságát és ama kívánság mellett szállott síkra, hogy ne mulasszák el a békekötésnek ezt a szép al­kalmát. Poincaré azonban elvi kifogásokat emelt minden béketárgyalás ellen! és azt ál­litot'ta, hogy a háborút csak a szövetsége­sek teljes katonai győzelmével lehet befe­jezni. (Mint a Magyar Távirati Iroda illeté­ikesi helyről értesül, őfelségének a fent kö­zölt álliftólagos leyele .irtom lét eszik és ezt az antant ujabb machinációjának kell kije­lenteni.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom