Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-12 / 109. szám

Szegted, 1918. május 12. f ocoo A szőke bálvány leány sápadtan nézett bele a messziről izzó tavaszi alkonyba, az elmúlt szerelemre gondolt és üres életére, mely lomhán, tétován hömpölyög most, mint lábainál az álmos folyó. Befutotta már a helyeket, ahol azelőtt együtt csatangoltak; megállt az árayas diófa alatt; leomlott a "karcsú, fehér padra, melyet eltakart a vadszöllő sürü árnyéka; ráborult egy csonka fatörzsre és simogatta annak megtépázott szilánkját, amelyet viharok rágtak ronccsá, akárcsak az ő lelkét, az élet bus viharjai. , Seholsem találta többé és mégis tovább akarta keresni, mig a lélegzete bir ja, nyomdokait űzni, amíg aléltan összeroskad; emlékmorzsákat szedegetni innen-onnan, amig öntudatának fáradt [mécsese kilobban. Nekem, régi ösmerősónek, beszélt felőle és félő suttogását könnyekkel öntözte, mint imakönyvében a préselt rezedát, amit ,,Ő'' hozott neki egy téli vasárnapon, amikor szelíd, tiszta hó borított süppedő szőnyeget lábuk elé, a templomba vezető kisuteán. Akkor még hitt neki és bizott benne, mert forrón szerették egymást ós nyár perzselt a szobácskában, ahová a szőke leány, hivatal utám, félénken vitte iaind»» -este megriadt szive kattogását és önfeledt csókjait. Akkor ha alkonyat szakadt a tájra, összebújva találta őket ezer veszélyen keresztül is; a munka görnyedését egy ölelés feledtette; az emberek gonoszságát meleg szavak érces kondulása, a szürke napok szomorú céltalanságát a szerelem lenyűgöző eksztázisa ragadta magával. Akkor a szőke leányt még bálványozták és ő gyakran kikacagta aa •reg fiu meghaté vonzalmát. Néha együtt is sirtak és a ieány hagyta abba előbb és <s nézte az órát, ha menni kellett. Aztán egyszer, — hideg, esőJ®koratavasz veit az idő, — haraggal és sértett önérzettel távozott a rejtett, udvari szobáeskából a, szőke leány. Magával vitt sok mely, tátongó csalódást és a kiábrándulás eltökéltségét. Mikor az utcából szerencsésen kiért, hálálkodott csöndben az istennek és többet h«u nézett vissza. Másnap a szokott órában még vadul dobbant a szive és lángban éghet szürkés szemei; este az ágyban, mikor a meghitt órák eszébe jutottak, sirva dalolt a vére , , , És gyászosan, szorongó bizonytalanságban, hiába várva töltötte napjait; a fiu méma maradt, mint a bánat, amelyet kedvesének örökbe hagyott. A leány sokáig várt még, remélt ós vágyakozott. A hetekkel és hónapokkal együtt tűnt tova mosolya, az első év után elhalt kacaja, És belefáradva a várasba, elfásulva a hasztalan remegősektől, fázósan, tétován ült most mellettem, mint esőverte, gubbasztó veréb. Ahogy elmesélt mindent, lázas pír ömlött el arcán és lénye átszellemülve az utolsó, az odaadó, nagy vágyódásba merült. És e percben hirtelen kavics zörrent a közelben és a férfi jött felénk. Talán csak a sejtelem, vagy a vonzódás misztériuma vezette arra. Mikor a szőke leány fehér-piros arcára nézett, Ö is elpirult, az öreg fiu és halk mosollyal, ódon szögletességgel kalapot emelt és a szél barátságosan lengette néhány szál hoszszu, ősz haját. (Egy lépést talán már határozottan a leány felé mozgott és a szája is megnyílt valami kedves, régi szóra. De a leány ekkor elkapta fejét, hozzám húzódott és hangjának utolsó csengésével hangosan csilingelt valami badarságot, Berezeg István. - 1 — Ujságiró-szifájk Szegeden. „Szered és Vidéke" szerkesztőségének tagjai a mai napon sztrájkba léptek. A háború negyedik évében sem tudták ugyanis elérni, hogy anyagi helyzetükben valami kis javulás álljon be. Fizetésjavitást többször is adtak már minden fikszfizetésből élő szellemi munkásnak, közöttük az újságíróknak is. A ^Szeged és Vidéke" főszerkesztő-tulajdonosa, dr. Balassa Árrnin azonban n»m hajlandó teljesíteni a vidéki hírlapírók kollektív szerződésében foglalt méltányos kívánságokat. Minden szegedi iaptulajdonos aláirta már az újságírók helyzetét és fizetését megjavító kollektív szerződést, csak a „Szeged és Vidék*" tulajdonosa tagadta meg uz aláírást. A „Szeged és Vidéke" szerkesztőségének tagjai most jelentékenyen kevesebb fizetéssel bir-nak, mint a vállalat bármely szedője. Fizetésük egyenesen szégyenletes és meg sem közelíti azt a minimumot, amelyet a kollektív szerződés mégálkunl, A közönség bizonyára megértéssel lesz régi szegedi újságírók mozgalma iránt, akik minden, a magukéhoz hasonló, az igazság lényege szerint jegos mozgalmat hiven segítették. A közönség1 bizonyára épugy szolidaritási vállal velük, mint vállalnak összes szegedi és vidéki kollégáik, Mert bizonyos, hogy neon a „Szeged és Vidéke" tulajdonosának, hanem a szerkesztőség rosszul fizetett s most a sztrájk kényszerhelyzetébe jutott tagjainak kellett eddig türelmes megadással elviselniük a „világháború kíméletlenségét". — Kitüntetések. A király Ullrich Miksa 3. honvéd huszárezredbeli őrnagynak az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő szolgálata elismeréseül a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékitménnyel és a kardokkal adományozta. Schneíder János népfölkelőt az 5. honvéd gyalogezredben és Szabó György népfölkelő szakaszvezetőt a 3. honvéd huszárezredben az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréseül a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. — A 46-osok egy hét múlva Csabára kerülnek. Békéscsabáról jelentik: A Békéscsabán elhelyezett 102. számú csehországi neuhausi ezred ellen sok volt a panasz. Az aradi kereskedelmi és iparkamara a békésmegyei alispáni hivatallal együtt a hozzájuk érkezett panaszok alapján közölte a honvédelmi miniszterrel, hogy a cseh ezred tömegesen utasítja el1 a magyar gyárosok és iparosok katonai szakmunkások iránti kérelmét, holott tömérdek szakmunkás Csabán tétlenül tölti az idéjét. a honvédelmi miniszter most arról értesítette a kamarát ,és az alispáni hivatalt, hogy május 15. és 20. között a cseh ezred elvonul Békéscsabáról és helyét a szegedi 46. gyalogezred foglalja el. — A sxegetíi kereskedelmi iskolák érettségi biztosai. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szegedi községi fiu felső kereskedelmi iskolánál Bogyó (Samu királyi tanácsost, a Szeged városi női felső kereskedelmi iskolánál dr. Falcsik Dezső pozsonyi egyetemi nyilvános rendes tanárt és a szegedi állami felső kereskedelmi iskolánál Kirchner Béla felső kereskedelmi iskolai királyi főigazgatót bizta meg a miniszteri biztosi minőségben az 1918. évi érettségi vizsgálatok vezetésével. — Károly király gyermeknyaraltafása. Dr. Turcsányi Imre királyi tanácsos felhívja azon vagyontalan szülőket, akik 6—12 éves, iskolát látogató gyermeküket minden díjazás nélkül, kellő felügyelet mellett Károly király gyermeknyaraltatása keretében az osztrák tengerparton eltöltendő 6 heti nyári üdülésre küldeni óhajtják, hogy ebbeli szándékukat az iskola igazgatójának jelentsék be. a felvétel iránti végleges döntés csak az orvosi vizsgálat után eszközölhető. — Orvosi hir. Dr. Szamek Sándor oivos hosszú harctéri szolgálat után rendelései) újból megkezdte. Kakik: Tisza Lajos-körut 79. Rendel délután fél 2-től fél 4-ig. Telefon 82. — Ujabb tanulmányi szabadságolás. A Külügy-Hadügy a hadügyminiszter több rendeletét közli, amelyek ujabb tanulmányi szabadságolásokra vonatkoznak. Igy elrendeli a miniszter," hogy azok az orvostanhallgatók, akik tanulmányaik nyolcadik félévének a befejezése céljából szabadságon vaunak és fáiVersek. DÉLUTA;N. Nyár van, mégis olyan hid»g, szürke aimőaa, Eső v»ri halkan kicsi ablakom, Itt zokog az ősznek puha szívverése, Itt bolyosng valami régi fájdalom. • 1 ' i i i i i A - ' , .ii.' , i I : j i:.,..!„, ij . t-in-AxUnii : Fáradt már a lelkem, pihenésre vágyik, Nem kéli neki több fény, nem kell több sugár, Jói esik neki a visszajáró bánat És ez az őszre vált, hűvös, szürke nyár. Most lehet egy csöndes, kis szobába* sirai, 'Most lehet temetni mindent, ami fá.i; Meg lehet tanulni a mosolygást újra Ü büszkén tovább menni a Kálváriái. i Kertoyné Tévéig Margit. 1 >i 1 1 l/a »&éP SöESRÍEűiEIM. É* a szép szerelmet prédikálom, j IMely hófehér és tiszta, aaiit az álén, —. Amelynek lángja nem perzsel, nem éget, Mint kandallótiiz, ugy susog meséket, — 1 • l 5 > íMMy ugy néz rád a tiszta, kék szemével, (Mint szüzsugár szent holdvilágos éjjel. Szép halkan jár a lelked csarnokában, Hogy minden vágyad elcsittitsa lágyan. a Az öltözéke: Multak esipkefátyla És a jövőnek rózsaszín ruhája. Nyomában rózsák nem nyílnak ki szépen, Csak liliomok harmatos fehéren. Magasságokból téved le a földre iS angyalszárnyak suttognák fölötte. Én a szép szeneimet prédikálom. Vigyázzatok! — Törékeny, mint az álom. (Halk a mosolya, halk a szívverése. Egy földi vágy — és elhagy mindörökre ., Kertuyné fúvóig Margit, SORSOM. Tietek az álmok selymes ragyogása, Tietek az öröm minden szent tüze. ;— Enyém a megfakult, szívtelen válóság S az ócska citerám, egyéb semmi se. Fölöttetek sokszor fényes csillag gyul ki, (Ezüstös sugara csókolgat, ölel. — Sok bus, szürke árnyék ballag a ayemomba* És betakar hideg, gyászos lepüvel. Ti jártok sietve, tövistelen uton, Koszorúzott fővel, vigan, párosan. — Én a falak mentén, vagy az ut porába*. Ballagok szomorún, örökké magam. De ha ide hallom esengő kacagástok, i Mosolyotok fénye ha idenevet: Ócska eiterámon eldalolok néktiek Néhány csöndes, kopott, régi éneket . . , Kertaym Tévőig Margit.