Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-05 / 103. szám

g6,6a, 1M8. miim 5. ^ BHaEAGTABöBBÍiS , JT pozsonyi Jgnác-utcai Jósnőné/. — Hódmezővásárhelyi levél. — Tekintetes Szerkesztő Ur! Kedves lapomnak, a szegedi Délniagyar­országnák mesélem el — okulásképpen — a mult heti érdekes szögedi kalandomat. Persze inkognitóban, mert nem szeretném, ha idehaza emiatt valaki ujjal mutatna reám. Egyik szegedi ismerősöm ugyanis azzal az izgató hírrel lepett meg múltkori szögedi vizitelésem alkalmával, hogy van önöknél egy hires kártyavető asz­szony, aki a jóslás művészetét egy öreg ci­gányasszonytól tanulta el. Az öreg cigányasz­szony állitófag addig nem birt elköltözni ebből a gránátszagu árnyékvilágból, mig tudományát át nem adja valakinek. Igy jött a titok tulaj­donába a szögedi jósasszony a cigányasszony halálos órájában. Tetszik tudni kedves Szerkesztő ur, hogy milyen ártatlanul kíváncsi népek vagyunk mi, Évák. És igy természetesnek is találja, hogy a kiváló alkalom hallatára milyen kellemesen bi­zsergett meg az én asszonyi vérem. Kaptam is az alkalmon rögtön és el is mentem barátnőm­mel a Pozsonyi Ignác-uícába a titokzatos nő­höz. A kórház mellett fordultunk el a Kossuth Lajos-sugárutról balra és mentünk jó sokáig, mig végre egy emeletes ház előtt álltunk meg. Elhagyatott, szinte gazdátlanul látszik ez az emeletes ház. — Ez az — mondta a barátnőm. Bementünk. Képzelje, egyre izgatottabb lettem. Hová jutunk ... Mit fog mondani a jósnő ?. . . És igaz lesz-e ? .. . Ilyen nagyszerű hölgyek mi­nálunk nincsennek, mióta Jáger Mariék becsuk­ták a boltot . . . Piszkos kapubejáras, balra csigalépcső, itt mentünk föl az emeletre. A keskeny szabadfolyosón egy 30 év körüli nő ült. Ugy néztem, öreg-leány. Stoppolt. — Kit tetszik keresni ? — kérdezte fátyo­lozotían. A barátnőm, aki már ismerte itt a „zör­gést", szintén halkan és titokzatosan szólt: — Be lehet menni ? — Be — sóhajtotta az apácaarcu vén lány.. Én nem biríam szólni, a szivem ugrált, mint az első nászéjszakán, azt hittem, egy csu­dás, uj világ fog előttem megnyílni. Lássa, ilyenek az úgynevezett tapasztalatlan asszo­nyok, akiknek a férjök három év óta orosz­fogságban van és ifjuságuk legszebb évszakát igy kell eltölteniök — egyedül! . . . Ugy-e sajnál bennünket? Egy bútorozott szobán át mentünk a „vá­róterembe". Később tudtam ^meg, hogy egy fess főhadnagy lakik ebben a szobában. Iste­nem! ... A fonnyadt leány idáig kisért ket­tőnket, annyit mondott csupán: tessék leülni — azzal eltávozott. A szobában körülnéztem s megborzongtam. Olyan különös is, az ilyen fiatalasszonyok, ha idegen helyre jutnak, mind­járt kigyók sziszegését hallják, az almafára gondolnak és gyengeséget éreznek magukban... A „várószoba" közepén egy nagy négy­szegletes asztal van, melynek lábai, mintha botok lennének, igen soványak, körülötte régi fotellek, aminőkről Beniczkyné regényeiben ol­vastam, Kisleány-koromban, titokban, hogy az anyuskám ne lássa meg. Az asztalon egy csomó orgonavirág hervadozott. A szoba egyik sarká­ban imazsámoly, mely fölött egy fiatal párt áb­rázoló ceruza-rajz függ rámában. A másik sa­rokban öreg, poros íróasztal, a tetején tinta­tartó és egyéb apró csecsebecsék, régi emlé­kek. Van a szobában még egy másik asztalka is, melyen összevisszaságban névjegyek hever­nek, csupa előkelő, magasállásu uraktól, kiknek megnevezésétől a diszkréció tilt el engemet­idegent is. Ezeknek az eredetét talán mások állapithatnák meg, akiknek az eféle bizalmas dolgokhoz joguk is • van. Még egy gramofon egészíti ki á szoba bútorzatát, mely fölött nagy Kossuth-kép lóg, e mellett pedig özv. Pintérné gyászjelentése keretben. Ezen a szobán át mentünk be a jósnő „műtermébe", egy üvegajtón, melyen plüs- és csipkefüggöny takarja el a titokzatosságokat. Itt is egy teritő-nélküli ebédlőasztal van a szo­baközepén, körülötte pedig négy szék. A sa­rokban kopott divány, fölötte hat virágos, nagy paraszt-tányér Továbbá egy öreg kre­denc, a tetején faragott fából kis oltár, harisnya, kendő, pamut, poharak sajt-takaró üveg, alatta kalács. A falon nagy foltos tükör, Ez a szoba bútorzata, melybe stílszerűen illeszkedik bele a jósnő antik alakja. Az Ördög színdarab jutott eszembe, mikor megláttam. Többet nem mon­dok róla . . . — Tessék leülni, —mondta túlvilági han­gon. — Kinek vessek? — Nekem! — feleltem elszántan, neki­bátorodva. Háttal a tükörnek ültetett a székbe. Ugy látszik ez a varázs-hely. — Mire vessek? . . . Kárra? . . . Örömre ? . . . A jövőmre. A jósnő előtt dobozban dohány, hüiznik, egyik cigarettát a másik után csinálja és szívja őket. mint Jókai regényeiben a török­basák. — Emelje el maga felé. Elemeltem. — Rosszat emelt — sóhajtotta aggodal­masan. — Pedig nem szeretek senkinek rosszat mondani. — Ugyan . . . (Tessék elképzelni, mit éreztem.) — Megmondhatok mindent, nagyságos asszony ? —' Meg — feleltem indulatosan. (Nem féltem, hiszen magunk voltunk.) Most felvette a kártyacsomót, beszélt belőle, aztán lerakta őket az asztalra, négy sorba, mindegyik sorba nyolc kártyát és elkezdte őket olvasni 13-ig ... Juj!. ... Mindig irtóztam a 13-as számtól. Fáztam és mégis melegség öm­lött reám. Olyasfélét éreztem, mintha az ördög lehelt volna reám. — A férje fogságban van. Három hó múlva jön haza ... A viszontlátás nem lesz kellemes ... Ez nem jó — mutatott az ujabb 13-ra. — Válást jelent. — Válást! ? - — No nem egészen bizonyos — vigasztalt. Kétszer, háromszor is kevert, négy, öt ra­kást tett külön. Az egyikre rámondta: Ezek a titkok ... A másikra : mi van a feje fölött? . . . A harmadikra: mit gázolt el ? . . . A negyedik­re (mosolyogva): mi van a szive mellett ? Tovább nem irom, kedves Szerkesztő ur, mert azt hiszem, senki sem kíváncsi arra, hogy mi van egy fiatal asszony szive mellett. .. Csak annyit teszek még hozzá, hogy boldog voltam, mikor leértem az illatos szabad leve­gőre ... A többit pedig utána gondoltam: milyen boldogok a szögedi menyecskék és lányok, hogy van nekik egy csuda-jósnőjük, aki minden titkukat kitalál és megmondja a „jövőjüket." Befejezésül pedig megsúgom Önnek, hogy azóta nem néztem a tükörbe, mert szégyellem magamat magam előtt. Ez pedig ugy-e bár, 3 nagy büntetés a szépnek tartott, de minden­esetre fiatal vásárhelyi asszonyra is! ? ... * U. i. Ja, igen, a fizetés!. . . Ezt majd elfelejtem. Szerény volt a jósnő, egy koronát kért. Azelőtt ötven fillér volt az ára —• mondja a barátnőm — de ez nem baj, hiszen min­dennek felment sokszorosan az ára! >>-a3»HUEBsaaaaiicsaBBiiMsaaa»iMN£:>*BBnsa*BaBBas9!S Az orosz külügyminiszter tiltako­zott Besszaráblának Romániához való csatolása ellen. Stockholm, május 4. A Péter vári Táv­irati Iroda jelenti: Csicserin orosz külügyi népbiztos a román miniszterelnökhöz távira­tot küldött, amely a következőket tartalmaz­za: Az a kommüniké, amelyet ön az európai sajtónak küldött és amelyben tudtul adja, ihogy Besszar'ábia ünnepélyesen proklamálta a Romániával való egyesülést, nemcsak az oroéz szovjet köztársaságnak a vrovokálása, hanem durva megsértése a Bfatiann és Orosz ország között létrejött urna megegyezésnek, amely szerint Románia két hónavon belül kiüríti Resszardbiát. Erinek az országnak Romániával való egyesítése ellenkezik lakos ­ságéndk kívánságából s, mert a lakosság nyíltan állást foglalt a román okkuváció ellen. A moldvai köztársaság népe a' mult január­ban Kisenevben gvülést tartott és bár a gyű­lés elnökét és alelnökét letartóztatták és a román "katonai hatóságok más erőszakossá­gokat is elkövettek, az egész gvülés mégis a román. okkupáeió ellen nyilatkozott és követelte a román csapatok visszavonását Besszarábiából. ' Az ön törekvése, hogy a besszarábiai nagybirtokosok kívánságát a nép, a munkások és parasztok kívánságának tüntesse föl, ellenkezik a nemzetközi joggal és ha Románia kényszerre! bekebelezi i's Besszarábiát, nem fogia megszüntetni azt a szolidaritást, amely! Besszarábia és Orosz­ország munkástömegeit egyesiti. Nagy botrány a szerb képviselő­házban. Bécs, május 4. A szerb szkupstina leg­utóbbi. Korfuban tartott üléséről a követke­zőket jelentik: Zuevic Alex belgrádi egyete­mi tanár élesen támadta Pasics politikáját és követelte, hogv azonnali békekötéssel mentsék meg a szerb ifjúság mafadvánvait a hazának. Zuevic hirtelen revolvert rántott és a feléje tartó Minics pópát agyonlőtte. Erre Tersics tábornok hadügyminiszter a miniszteri székből Zuevicet lőtte agyon. — Óriási zűrzavar tört ki ezután, valóságos üt­közet fejlődött ki, amelynek folyamán Pasics miniszterelnököt is lövés érte. Ennek a véres botránynak volt a követ­kezménye Pasics lemondása. Sándor trón­örökös ezután az ellenzéket szólította fel, ihogv vállalja el a kormány alakítását, az el­lenzék azonban erre csak ugv volt hajlandó, ba azonnali békekötésre nyer felhatalmazást és ha a Karagyorgyevics-család lemond a trónról. Ilyen körülmények között 25 nap el­teltével újból Pasics kapott megbizást kabi­netalakitásra. Csikós Ferencz cukrászdájában Kossuth L.-sug. 61. minden nap friss sütemény kávé, tea, kapható. Mindenféle megrendelést elfogad. HE0EDU Kitűnő hangú, szép munka . H . .30.— Hangverseny hegedű, mesés hangja páratlan! jóhangu K 60.­? Rákóczi-ut §0,, saját palota. R^Léi /

Next

/
Oldalképek
Tartalom