Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-23 / 118. szám

tSzeged, 3918. május fiö. dmimíaöy a'eü'erz ati Közelednek a piaci rémuralom végnapjai. Szombaton megkezdik a bodomi konyhakerti növények árusítását. — Első lépés a szegedi piac megrendszabályozásához. — (Saját tudósítónktól.) iHa akad majd a városnak olyan polgára, aki fölös idejét a szegedi piac háborús történetének megírására hajlandó szentelni, a ránk következő szombati dátumot föltétlenül fordulópontnak fogja, jelezni ebben az eseményekkel dus történelemben. A piac . . . Lehetetlen el nem gondolkozni, ha életünk eme megrontó járói esik fizó. A piac volt legalább háromnegyedrészifaen okozója annak, hogy a háborús nyoniornság ugy elfajulhatott ennék az országnak ebben a bus városában, mint ahogy elfajult. A piac bárom éven át átka volt szomorú életünknek. Mindeneknek bizonyára nagy örömére. fog tehát szolgálni az a hir, amely a piaci uralom végnapjairól számol be. Mert ez az abszolutisztikus uralom már — bála iScultéty Sándor városi főszámvevő erős kezeinek, tehetségének és munkakéS&zségének •— nagyon erősen a végefelé jár. (Szombaton reggel első izíban bekerül a szegedi piacra a város bodomi konyhakertészetének első termeivénye, amelyet már a makszimális áron fognak kiárusítani és azután kezdetét veszi a munka, amelynek végső célja a szegedi piac olcsóbbá tétele. GEfogy a szombati kiárusítás miképpen fog megtörténni és azután liogy fog tovább folyni a munka a végső eél irányában* erre nézve Smltéty Sándor városi főszámvevő munkatársunknak szerdán ' a következőket mondotta: — Szombaton reggel beszállítjuk konyhakertészetünk első termeivényét a piacra. Zöld borsót és salátát fogunk árusittatni, még pedig egyelőre a makszimális áron. Azért mondom, hogy egyelőre, mert bizonyos, bogy lesz a szegedi piac még olcsóbb is, mint amilyen a makszimális ár. Ez a végső célunk és ilyen irányban akarunk működni. Mert' a makszimális ár nem jelenti azt, mint ahogy a termelők hiszik, hogy annál sem olcsóbban, sem drágábban nem lehet adni semmit, hanem azt jelenti, hogy olcsóbb nagyon is letet, csak drágább nem, semmiesetre. — Mi ugy borsót, mint salátát nagy töcmegekben hozatunk be, hogy az egész város közönségének elég legyen. Ál városi konyliakertészet termelvónyeit halósági kofák utján hozzuk forgalomba, akikkél az elárusitásra nézve szerződést kötöttünk. A szerződésben van egy pont, amelynek értelmében a kofák délelőtti 10 óra előtt nagyban semmiesetre nem adhatják el áruikgt, csakis kicsinyben és a közönségnek. Ezzel a visszaéléseket akarjuk megakadályozni. Viszont minden hatósági kofa szerződésileg kötelezte magát arra, hogy bárkitől vesz is árusításra terményeket, azt a makszimális árért fogja a piacon elárusítani. A. bodomi konyhakertészetből származó terményeket pedig kötelesek, ha a hatóság ugy állapítja meg az árakat, a makszimális árnál olcsóbban is árusítani — Éppen a szerződésnek ez a pontja lesz az, amitől a legnagyobb eredményeket várjuk. Mert később mi mindig többféle és mindig nagyobb mennyiségű terménnyel jövünk a piacra. Szükség esetén az egész város közönségét elláthatjuk és igy hasztalan próbálnának még sztrájkot kezdeni az érdekeltek, A piaci árak szabályozásának kulcsa már a város hatóságának kezében van és mi föl fogjuk használni ezt a kulcsot arra, hogy a piac végre tűrhető legyen árak tekintetében is. Éppen ebből a szempontból; termesztettünk mi mindenféle konyhakerti növényt. Mi semmiesetre sem akadhatunk fönn. — A piacon váló árusítás rendje az, hogy minden hatósági kofa hatalmas táblát kap áruja mellé, amelyet eldugni lehetetlen. Erre a táblára rá lesz vezetve, hogy mit árul és mennyiért köteles adni áruját. Az emellett szükséges ellenőrzést, egy piaci ellenőr fogja végezni, aki az árusítás egész ideje alatt a piacon tartózkodik és köteles megakadályozni az esetleges visszaéléseket. A közönség azonban föltétlenül délelőtt tiz óra előtt vásárolja meg szükségletét, mert ellenkező esetben megjárhatja, hogy nem fog hozzájutni szükségletéhez. Ezután elmondotta még a főszámvevő, bogy a bodomi konyhakerti telepre a város hatóságának hozzájárulásával bevezettetik á telefont is, hogy állandóan érintkezésben állhasson a főkertésszel és a baromfitelep vezetőjével, ami telefon néjikiil megoldhatatlan feladat lenne. A telefon bevezetése a távolságra való tekintetlel 5800 koronába kerül és a vezetékhez szükséges oszlopokat a város adja. Viszont a főszámvevő igy sokkal könynyebben tudja végezni az irányítás munkáját, amire pedig nagy szükség van. Mint a fentiek is mutatják, a város bodomi (konyhakerti telepe tényleg uton van ahhoz, hogy élés- meg kincses kamarája legyen a megsanyargatott városiaknak. A városi zöldborsó kilója körülbelül 2 korona 50., 2 korona 80 fillérbe fog kerülni. Most literét 10—3i2 koronáért árusítják. Ahhoz nem kell kommentár. R magyar kereskedelem szociálpolitikai hivatása és jövője. ni. Fontos, hogy az alkalmazottak és munkáltatók között felmerült visszás kérdések Selett szakbiróság döntsön. Fontos, hogy az alkalmazott peres eljárása gyors és olcsó legyen. Szükséges, hogy az alkalmazottak szervezkedési joga törvénybe legyen iktatva. Le kell rombolni a XVIII. század individuális világnézetét. Legyem az alkalmazottaknak is .olyan törvénnyel elismert érdekképviseletük, mint amilyen van az iparnak és kereskedelemnek. Szükségünk van öná lló munkáskamarákra, amelyek az alkalmazottak érdekeit szolgálják. Reformálni kell ,a kereskedő tanoncok jogviszonyait, szervezni kell a tanoneközveíitést és létesíteni kell tanoncotthonokat. L' Szükségünk van. helyes kereskedelmi szociálpolitikára, hogv az alkalmazottak gazdasági helyzetüket is megváltoztassuk. Elszomorító kép tárul szemünk elé, ha látjuk, hogy mily életviszonyok között tengődik a kereskedelmi élet robotmunkása. Sajnos, hivatalos statisztikai adatgyűjtésünk nincsen az alkalmazottak kereseti viszonyairól. De azért tudjuk, hogv keresetük egyáltalán nincsen arányban a súlyos megélhetési viszonyok terhével. Rendezetlen fizetési viszonyok bizonytalan jövő elé állítják őket és kényszeritik, hogv társadalmi hivatásukhoz nem illő eszközök és módok igénybevételével segítsenek kedvezőtlen anyagi helyzetükön. Nyugodtan mondhatjuk, hogv az alkalmazottakat, a fixfizetésből keservesen élő proletárságot sújtja legjobban a lakbér- és élelmiszeruzsora, A létért küzdő s százezreket számláló kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők jövője bizonytalan. Gondoskodnunk kell a kereskedelem munkásainak munkaerő-megrokkanás, haláleset és állástalanság esetére való biztosításáról. Meg kell valósítani végre s törvénynyel országosan szervezni a 'magánalkalmazottak nyugdijbiztositását, hogv a pusztulás lejtőjéről, visszarántsuk őket és családjaikat. Az állam feladata elsősorban, hogv törvényhozási uton kötelezővé tegye a nyugájbiztositást, hogv ezáltal az alkalmazott gondtalan, nyugodt jövő elé nézhessen. Megdöbbentő adatokra bukkanunk, ha a kerületi munkásbiztositó pénztárak évi elhalálozási statisztikáját' böngésszük. Ott találjuk, hogv a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők 40—50 százaléka tuberkulózisban hal el. Miért? Mert nincs szociális egészségügyünk. Kereskedelmi szempontból fontos, hogy az alkalmazottak szakmabeli képességük fejlesztessék. Meg kell honosítani ennélfogva a továbbképző kereskedelmi szaktanfolyamokat. Mindezeknek a kérdéseknek fontossága az. alkalmazottak hosszú évtizedes harcuk árán bekerültek a köztudatba. Régóta hangoztatják már, régóta követelik már a magánalkalmazottak helyzetük javítását. Üléseztek, anketteztek, küldöttségekkel fordultak a szakminiszterekhez. S mi volt a válasz mindezekre? ígéret. 1910-ben az akkori miniszterelnök gróf Khuen-Hédefvárv elé szintén ment egy küldöttség, sürgetve a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak rendezését. De csak Ígéretet kaptak reform helyett. „Legyenek Önök nyugodtak: a jövő parlamentnek, mihelyt munkához fog. látni, legelső kötelessége lesz mindezeket az elmaradt szociális kérdéseket megoldásra juttatni. Ide természetesen elsősorban beletartozik a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak rendezése." í S az alkalmazottak nyugodtan várnak. De meddig kell még várni arra a boldog idők hajnalhasadására, mely meghozza a magánalkalmazottaknak a jogot, a társadalmi megbecsülést, a tisztességes megélhetést? Meddig kell még várni, mig Magyarországon az igazi •demokratikus kereskedelmi szociálpolitika áldásos tevékenységét élvezhetik? Szeretnők hinni, hogy az a demokratikus szellem, amely most leng végig az országon s amely korszakalkotó vívmányok létesítését szorgalmazza, végre meghozza az igazi kereskedelmi szociálpolitikát. Szauer M. 'János. Elzászról még vitába sem bocsájtkozik Németország Berlin, május 22. A Norddeutsche Alig. Zeitung „Angol békeoff'enziva" Címmel a kő. vetkezőket irja: — Az alsóházban Róbert Cecil, Balfour és más szónokok nyomatékokkal hangoztatták. hogy Anglia minden komoly békejavaslatot mérlegelés tárgyává tesz. Emellett azonban; nem hagytak kétséget arra nézve, hogv1 Franciaországnak Elzálsz-Lbtharingiára vonatkozó igényeit támogatnák. Már az Elzász-Lotharingiára vonatkozó francia igények támogatása is világosan mutatja, milyen 'tárgyi értéke van az angol békevitának. A német hivatalos tényezők ismételten világosan hangsúlyozták, hogv Németország a béketárgyalásoknál Elzász-Lotharingiára vonatkozólag semmiféle vitába nem bocsátkozik. Annál makacsabban, ragaszkodtak az antant-államok Elzász-iLotharingia visszafoglalásához és erről mint változhatlan követelésről beszélnek, mert tudják, hogv Németország erről komolyan nem tárgyal. Más szóval, ez annyit jelent, hogy komoly békeszándék ellenségeink oldalán még most sincs, hanem hogy komoly békeajánlatok frázisa mögött még mindig győzelmi szándékaik rejtőznek.