Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-22 / 117. szám

Szeged, 1918. május 22. 1MEJMLftlB YA BÖBBZiA® 3 Izgalmas hajsza egy szökött katona után. A közúti hadról a Tiszába ugrott. — A titokzatos katona, ezresei és a nem létező szerető. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi katonai rendőrség május első napjaiban, letartózta­tott az egyik szegedi kéteshirü kávéházban egy szakaszvezetőt, aki feltűnő költekezésé­vel, és gyanús magaviseletével vonta magára a figyelmet. Bevitték ,a katonai rendörségre, ahol Somody Imre főhadnagy, a detektiv­osztály vezetője' hallgatta ki. A letartóztatott katona, aki tipikus pél­dánya a háborús idők gonosztevőinek, ki­hallgatása során elmondta, hogy Tóth Lász­lónak hivják és a 86-ik gyalogezred szöke­vénye. Két évig volt orosz fogságban, most megszökött és néhány hete van csak idehaza. Eddig még nem jelentkezett ezredénél. Költséges passzióinak és nagystílű mu­latságainak szeretője pénzéből hódolt, aki Szabadkán lakik és több ezer koronát adott át neki, azzal, hogy Szegeden vásároljon egy kávémérést, amelyből mindketten megélhet­nek. ő azonban n,em teljesítette szeretője kérését, hanem elmulatta a pénzt. A katonai rendőrségen nem hittek a sza­kaszvezetőnek, annál is inkább, mert hama­rosan kiderült, hogy nem volt orosz fogoly; oroszul egy szót sem értett és nem tudta megmondani azt sem, hogy melyik hadifo­goly-táborban volt fogsága ideje alatt elhe­lyezve. Csakhamar kiderült az is, hogy sze­mélyi adatai hamisak. A 86-ik gyalogezred táviratilag értesítette a katonai rendőrséget, hogy Tóth László nevü szökevénye nincs, ilyen nevü embere nem jutott fogságba sem. A katonai rendőrség most ujbóL kihall­gatta titokzatos foglyát, aki ezidő szerint Parlag Sándor nyolcas huszárnak mondotta magát. Néhány nap múlva azonban nyilván­valóvá vált, hogv ismét hamis nevet mondott be. Ismételt kihallgatása alkalmával azt állí­totta, hogy Sztatika Károlynak hivják és a pécsi hatodik gyalogezred szőkevénye. Közben a fogoly súlyos beteg lett, ugy, hogy Somodv Imre főhadnagy orvosi véle­mény alapján beutalta a szegedi dermatoló­giai kórházba. Innen azonban még beutalása napján, szombaton megszökött. Két napig csavargott a városban, mikor — pünkösd másnapján — a Kelemen-utcában, Bapkó őr­mester megpillantotta. Üldözőbe vette a szö­kevényt, aki őrült irammal a hid felé mene­kült és közben revolvert fogott üldözőjére. Bapkó azonban nem hagyta újra eltűnni. Utánavetette magát teljes erejéből. A hid közepén már majdnem elérte. Az üldözött ekkor — Látva, hogy iigye máskülönben vesz­ve van — merész elhatározással a hid kor­látjára mászott, ahonnan a következő pilla­natban belevetette magát a Tiszába. Üldözője megdermedve állott meg a merész menekülési kísérlet láttára. Pár má­sodperc multán azonban már előkerült a szökevény a habokból. Egyenesen ,az egyik közelben állomásozó hajó felé úszott. Az őr­mester természetesen futva a partra sietett. Közben a hajó legénysége észrevette a már­már fuldokló embert, akit az ugráson és úszás nehézségein kivül a futás is alaposan kimerített és kimentették a habokból. Be­szállították a hajó fedélzetére, ahol ekkorra megjelent Bapkó őrmester és újólag letar­tóztatta a szökevényt, aki menekülése köz­ben a Tiszába dobta rövid szabadsága alatt szerzett igazolványait, pénztárcáját és még néhány irást. Kedden délelőtt újból kihallgatta Somody Imre főhadnagy a veszedelmes kalandort, aki most látszólag teljesen beismerő vallo­mást tett. Elmondta, hogv Tóth Bélának hiv­ják és a 29-ik gyalogezred szökevénye. Ed­dig azért nem akarta bevallani, hogy a 29­esekhez tartozik, mert az budapesti ezred, Budapesten pedig statárium van és félt, hogy föbelövik. Tagadja, hogyj bármilyen bűn­cselekményt elkövetett volna. A katonai ren­dőrség viszont biztosra veszi, hogy nagystílű gazember jutott a kezére. Nem felel meg ugyanis a valóságnak az az előadása sem, hogy szeretőjétől kapta volna a pénzt, a melyből mulatságait rendezte. Szeretőjét egy általán, nem találták meg Szabadkán. A ka­tonai rendőrség folytatja a nyomozást és már eddig is több adat került a kezére, ^ a melyek azt bizonyítják, hogv a soknevü szél­hámos személtében a legutóbbi nagy bűn­esetek tettesét'sikerült elfogni. A nyomozás befejezéséig megvasalva őrzik a veszedelmes embert a katonai rendőrség fogházában. (s. i.) ,'m£:xi>»a,<*s!iiii.,n«iaihiimiiks)ktiaai0na«bb«rbibababwibbniant bo«bbm«bbbbb«b»«»l»»»'«»»(f»»b»»»*»'"!* R magyar kereskedelem szociálpolitikai hivatása és jövője. /Megkezdődött már Magyarországon is * a szociálpolitikai munka, mely hivatva van az egyenlőtlenséget eltüntetni s a társadalom minden tagjának egyenlő jogot adni. A Ma­gyar Jogászegylet, a Közgazdasági Társaság szociálpolitikai bizottságokat alakítottak, a Törvényes' Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete, a Nemzetközi Munkásbiztositás Magyarországi Egyesülete és a Munkanélkü­liség Elleni Küzdelem Egyesülete a szociál­politikai munka szolgálatában állanak. Folyik­a munka, hogv serény és szakadatlan mun­kálkodással valahogyan is- pótoljuk mind­azokat, amelyeket sajnos még most is nél­külözünk. A jövő hivatása a társadalmi jólét pillé­reit, amelyeket követeléseik hangoztatásával leraknak, megerősíteni. A jövő hivatása a szociálpolitikai kérdéseket, amelyeket szor­galmaznak, megoldani. Tudjuk, hogy a XVIII. század végén megindult gazdasági fejlődés lerakta a mult század folyamán bekövetkezett szellemi és gazdasági evolúció -pilléreit. A nagv üzemek füstokádó kéményei, az ipar és kereskede­lem, a technika és kultura hatalmas fejlődé­sét hirdetik. A szabadipar és szabadverseny rendszerére alapitott gazdasági szervezet le­hetővé tette a kapitalisztikus rendszer kiala­kulását, melynek uralma és fejlődése a kö­zömbös társadalmi osztályokat - felrázta tét­lenségükből. Az irodalomban és sajtóban élénk eszmecsere indul meg a fennálló gaz­dasági szervezet igazságos és tűrhető volta mellett és ellen. Pro és kontra fejlődtek ki a vélemények. A gazdasági fejlődés folytán ki­alakult öntudatlan munkásosztály vonja ma­gára a nemzetgazdászok figyelmét. S mél­tán, mert a kapitalisztikus termelési rend­szer szemmelláthatóan mind nagyobb ürt tá­masztott a munkaadó és a munkás között. S ezen gazdasági egyenlőtlenség következ­ményei átcsaptak a társadalmi életre is. — Fourier. Bazard, Enfantin. Babeuf. Simon de Simondi, Saint-Simon, Winkelblech, Rodber­tus, Lassale, Marx. Engels és mások fellé­pésével megindul a mozgalom a társadalmi életben -a létért küzdő, nyomorgó proletár munkásosztály gazdasági elnyomottsága ér­dekében. Lassale és Marx fellépése öntudat­ra ébresztette ez osztályt, melynek elkesere­dettsége s tarthatatlanná vált helyzete a leg­szélsőségesebb áramlatba sorota s lelkében elhintette a forradalmi gondolkodás és a va­gyonos kapitalista osztályok iránti ellensé­geskedés magvait. Megindult a hatalmas osztályharc a méltányos és emberségesebb, tűrhető életkörülményekért, a társadalom eme osztályának szabadságáért és jogaiért. A társadalom eme pártütő gyermekének lé­tért való küzdelme kiemeli a tömegek forga­tagából a munkások osztályát s felszínre ve­tette korunk legfontosabb problémáját: a munkáskérdést. A munkásosztálynak kialakulásával, küz­delmével párhuzamosan az ujabb időben meg­mozdult a társadalom egy másik része, a mely műveltségben, intelligenciában jelentős, számra nézve pedig hatalmas zömét képezi a müveit társadalomnak. Ezen osztály, mely a munkaadók és munkások osztálya között lebeg, a kereskedelmi alkalmazottak és ma­gántisztviselők osztálya. Az utóbbi időkig ezen osztály küzdel­meiről vajmi keveset lehetett hallani. Pedig ezen osztály munkabérei és munkaviszonyai rosszabbak, mint az iparos1 munkásságé. Az ipari munkásság semmiféle eszközt sem ki­méivé, radikális uton szerezte meg magának az eddig kivivott jogait. Az utóbbi két évtized szociális szelleme áthatotta társadalmunk eme falanxát is, a mely annak hatása alatt felvette a küzdel­met s minden erejét megfeszítve igyekezett értékes munkáját méltányoltatni. Bár ez­ideig még kevés eredménnyel dicsekedhet, azonban eddigi küzdelmeiből is megállapít­hatjuk hatalmas akcióképességét. [Küzdelmük egyjk célja, munkájuk kellő megbecsülése, értékelése és díjazása. Ök a munkaerejüket adják bérbe a kapitalizmus­nak, tehát joggal követelhetik b hogv mun­kaerejük gyümölcsét ők is élvezhessék. Fájdalom azonban, hogy törekvéseiket a munkáltatók figyelem nélkül hagyják. Szükséges tehát, hogy az államhatalom tör­vényes intézkedésekkel megszüntesse az e téren felmerült anomáliákat. Hogy ezt pedig az államhatalom sikeresen eredményezhesse, szükséges, hogv egészséges, demokratikus kereskedelmi szociálpolitikát folytasson. Törvényeink nincsenek, amelyek esetleg megvédenék e társadalmi osztályt. A kor fejlődésétől nagyon is visszamaradt a mi judikaturánk. A mai jogi szabályozásunk tarthatatlan. Hiszen a jelenlegi jogforrások­ból azt sem tudjuk megállapítani, hogy tulaj­donképen ki kereskedelmi alkalmazott. Két­ségtelen, hogv azok a törvénycikkek, ame­lyek magukba foglalják a magánalkalma­zottak jogi viszonyát, reformra szorulnak. Még pedig alapos, korszakalkotó reformra, mely! a jogélet életereinek • eme lüktetését szabályozza. Szükségünk van evy rendszeres, a jog­terület eddig nem kultivált részét megművelő törvényhozási alkotásra. Szükségünk van egy olyan törvényre, mely az alkalmazott összes jogviszonyát magába foglalja, melyben vilá­gosan és a kor szelleméhez méltóan van kö­rülírva a munkaadó és alkalmazott közötti szolgálati szerződés, a munkateljesítés mód­ja, mérve, helye s ideje, mely biztosítja az alkalmazottnak a munkakeresetet és meg­védi a szolgálati szerződésből felburjánzó uzsora ellen. Szükségünk van törvényhozási alkotás­ra. mely biztosítja az alkalmazottakat mun­kateljesítményük után a megfelelő embersé­ges védelemről, mely intézkedik az elcsigázó munkaidő megrövidítéséről, a záróra, teljes vasárnapi munkaszünet, évi szabadságidő behozataláról és üldözi az esetleges kijátszá­sok minden módját és eszközét. Szauer M. János. Kiutasítottak egy angol újságírót Franciaországból Károly király levele miatt. Berlin, május 21. Dell Robertet, a Man­chester Guardian párisi tudósítóját, aki an­nak idején a Károly királv második leveléről szóló hamis jelentést küldte lapjának, kiuta­sították Franciaországból. Az újságíróval a párisi rendőrfőnök délelőtt tudatta a k;uta­sítást, amely szerint öt órán belül köteles elutazni. Még azt is lehetetlenné tették neki, hogy Páris közelében tartózkodó családjától elbúcsúzzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom