Délmagyarország, 1918. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1918-05-18 / 114. szám

(Szeged, 1918. május 18. DILLMÍAGYAIKOESZLÁÍG válaszában rendkívül nagyfontosságú kijelent tést tett. Hangsúlyozta ugyanis, bogy a kontingentálás rendszerével szemben az osz­trák kormápv egyelőre nem foglalhat állást, mert valószínű, hogy az éleimisz&rek felhasz­nálását illetőleg Németórszág. Ausztria ás Magyarország közös terület lesz és igy ter­mészetesen egy tár1 ma ielosztást rendszer lép maid életbe. Az élelmezés tekintetében is egységes frontot fog ezután alkotni Magyar­ország. Ausztria és Németország. Az antant-államférfiak tudvalevőleg még mindig attól várják az antant hadihelyzeté­nek jobbrafordultát. hogv sikerül a központi /hatalmakat kiéheztetni. Bécsben már régóta hangoztatják, 'hogy erre vaió tekintettel az egységes ihadifront mellett egységes élelme­zési frontot is kell teremteni, melyen beiül az egyik állam a másikat a legszükségeseb­bel kisegítse. Az osztrák körök törekvése oda irányult, hogy Asztriát és Magyaror­szágot élelmezés tekintetében egységesen kezeijék, illetőleg egységes gazdasági terü­letté tegyék. Most, a német főhadiszálláson •lefolyt nagyfontosságú tanácskozások után, mint a .miniszterelnök nyilatkozatából is '.át­ható, a Németországgal vaió közösség is eiőtérbe lép élelmezési tekintetben. A bécsi lapok terjedelmes cikkekben foglalkoznak Seidler nyilatkozatával. A Zeit vezércikkében többek között megállapítja, hogv Ausztriának az volt a legfőbb baja, hogy kevés élelmiszere volt és ami már volt, annak felosztása sem történt rendesen. A miniszterelnök kijelentése reményt ad arra, hogv a közös élelmezési terület megterem­tése meghozza Magyarországból Ausztria részére a szükséges élelmiszerek pótlását. Németországból pedig a helyes felosztási rendszert. A Neue Freie Presse Élelmezési Szövet­ség cimü cikkében rámutat azokra az elő­nyökre, amelyek az élelmiszerkészletek egy­séges megállapításától és a felosztásnak bi­zonyos egységes alapelvek szerint való ke­resztülvitelétől elválaszthatatlanok. A cikk ezután igy szói: Az élelmezés kérdéséiben való? egységesség mindenekelőtt meghozza Németországnak azt a látható előnyt, hogy a kom magyar termésből megfelelő mennyi­ségek NémetársSágba fdgihk vándoéúlni, hogv ott az uj termést közvetlenül megelőző hetekben a szükséget megszüntesse. Az ©Saszok offenzívát kezdenek ellenünk. Bécs, május 17. A Telegraphen Kompag­nie jelenti Bernbői: A Luzerner Tagblatt híradásokat közöl Olaszországból, amelyek szerint az olasz hadsereg offenzívája közvet­lenül küszöbön áll. Berlin, május 17. A Zürcher Tagesan­zeiger jelentése szerint az olasz határról ér­kezett hirek azt mondják, hogy az olaszok nem hajlandók lemondani egy ujabb offen­zivárói. Biztos jelek amellett szólnak, hogy legközelebb az olaszok offenzívát inditanak. HIREK ucco Dr. Boros József. Ez a szó ritkán fordul elő az újságok ha­sábjain. Nem azért, mintha a név viselője cselekedeteiben nem lennének meg az okok arra, hogy az ólombetűk révén, a nagy nyil­vánosság előtt szerepeljen, de mert nem tar­tozik azok közé, akik szerepeltetni szeretik a nevüket. A hiúság vására nem érdekli és nem tartozik a törtetők, a minden lében ka­nalak társaságába, a mesterségének él és a hivatásának, aminek mindenütt és mindenhol emberül megfelelt. Mióta hazajött a szülővárosába és a vá­ros, a közöaség szolgálatában elfoglalta azt a díszes, tudásának, képességeinek megfelelő helyet, ami a városi közkórházban dr. Singet Mátyás nyugdíjaztatása folytán megürese­dett, egyre és folyton a város és a közönség közegészségügyét istápolja. Minden lárma es dobszó nélkül, az ideális orvos teljes készsé­gével. És ha néha kiállt a fórumra, hogy hal­lassa a szavát, akkor is a város és a közönség érdekében jelentkezik: a rég vajúdó uj vá­rosi közkórház fölépítése miatt. Ennek a köz­egészségügyre fontos és szinte már eloiázha­tatlan szükségességü kérdésnek az előbbre vi­telén szorgoskodik esztendők óta, de nem az­zal a kellemetlenkedő agresszivitással, ami el­lenszenvet keltheten a patópálok társaságá­ban, de azzal a konsziliems modorban, ami bivőket szerez még az ellenzők táborában is. Több, mint egy évtizede dolgozik a vá­rosi közkórházban, abban a rozoga sárga épületben, ahol sok-sok százra megy -azoknak a száma, akik uj életre keltek az ő kiváló szaktudása és sebészi művészete révén. És ha semmi más érdeme nem lenne, mint az, bogy az uri közönséggel együtt beszoktatta a kór­ház szótól is irtózó paraszti népet a közkór­házba, ez is elegendő lenne arra, hogy min­den elismerés a részére jusson. A közönség régi és hallgatag elismerése után megérke­zett a király elismerése, ami az egészségügyi tanácsossá történt kinevezésében nyilvánult meg. Munkás életű, eredményeket felmutatni tudó embert ért dr. Boros Józsefben a királyi kitüntetés. Egy kitüntetés azonban még várat magára és ez a kitüntetés a várostól kell, hogy jöjjön, az uj városi közkórház mielőbbi felépítésében. Alkalmat és módot kell a vá­rosnak nyújtania, hogy hivatottságálioz mér­ten, a kórházi orvosi karral együtt és aniiak élén, a mielőbb létesítendő közkórházban ér­vényesíthesse dr. Boros József jeles szakér­telmét és kiváló sebészi hivatottságát. A cseresznye most kezd pirosodni a fákon és az emberek a (jövő téli tüzelőanyag után futkosnak. Bol­dog világban senkinek sem jutott az eszébe májusban, hogy kokszért, szénért és fáért ri­mánkodjon a kereskedőnek. Most a közönség, okulva az elmúlt tél mizériáin, agyonboldo­gitja a fa- és szénkereskedőket az előjegyzé­seivel, a megrendeléseivel és ba nem csaló­dunk, ma már ott tartunk, hogy bár a fate­lepeken alig látható készlet, valójában min­den fa- és szénkereskedő óriási papirkészlet­tel, azaz megrendeléssel hir. Az árakról nem beszélünk. Hogy ki, mennyit fizetett és fizet a jóreménység fejébe, erről keserűség beszél­ni. Természetes, bogy vannak ezren és ezren, akiknél pár s?,áz korona árdifferencia egy fű­tési évadban nem számit. Vannak azonban sok százezren, akik pár száz koronát sem ké, pesek egy fűtési évadra költeni, .akiknek az egész évi jövedelmük nem fog annyival emel­kedni, mint a fa és szén ára. Szegeden is ól ezer és ezer olyan család, kinek a cseresznye­érése ép olyan örömtelen, mint a télről való előregondoskodás. A tisztviselők - ezrei élnek Szegeden. Birák, tanárok, tanítók, postásom stb. szenvedve, nyomorogva küzdenek az ál­lam érdekébe és tudomásunk van róla, hogy százan és százan hideg, fűtetlen szobákban, vergődtek. Nem bírtak tüzelőanyagot besze­rezni. A fizetésük kevés volt és kevés a meg­élhetésükre. Az állam ebben az országban a legügyet­lenebb gazda és termelő. Óriási kiterjedésű er­deiből millió és millió köbméter tűzifát ter­mel a nagyvállalkozók és kereskedők részér* és az általa kitermelt tűzifát, az állami bá­nyáki szénkészleteit., drága kereskedelmi ár­ban visszavásárolja a saját intézményei és intézetei részére ugyanazon kereskedőktől, m kiknek olcsó áron eladta. Ez egészen ügye* és okos gazdálkodás. Alapja az, bogy a nagy vállalkozókat és kereskedőket támogatni kell, egy serég közvetítőnek; fényes jövedelmet kell biztosítani, azonban a saját, tisztviselőit az olcsó anyagbeszerzés lehetőségétől el kell üt­ni. (A naturalékkal való ellátást itt kezdj* meg a kormány a tisztviselők helyzetének ja­vítása céljából. Adjon és juttasson az állam önköltségi áron a tisztviselőinek, nyugdíja­sainak, tüzelőanyagot. lEz semmiféle megeről­tetésébe nem fog kerülni és százezreken fog segíteni. Most még nein késő megindítani ez irányban az országos akciót. Őszig, az állam­vasutak fokozottabb forgalombaviteléig, min­den városban elhelyezett állami tisztviselő ré­szére le lehetne szállítani az olcsó (ingyenes naturaléról nem mernek a dúsan javadalma­zott államiak álmodni) tüzelőanyagot. Mennyi gond, könny oldódna és szárad­na föl a szerény hajlékokban, ha csak egy ki* jóakarattal, csak egy kis megértéssel kezel­nék a tisztviselők sorsát ott, ahol már annyi keserűséget, célttévesztett tervet főztek a ré­szükre. — Előléptetések. Kowarz Henrik 46. gyalog­ezredbeli őrnagyot alezredessé, Eisett Tibor, Domonyi Domony Miksa, Wéber 'Róbert, dr. Csengeti János, Kövér Károly, Weisz Ernő 3. honvéd huszárezredbeli főhadnagyokat szá­zadosokká, Horváth Lajos ő. honvéd gyalog­ezredben hadnagy-gazdászati tisztet 'fphad­nagy-gazdászati tisztté léptették elő. — Glátífelde? püspök Szegeden. Dr. Glattfetder Gyula megyés püspök szombaton délután 5 órakor érkezik Temesvárról Szegerir re, hogy itt és a környéken a bérmálásokat elvégezze. A megyés püspököt az állomáson Várhelyi József prépost vezetésével a papság és dr. Somogyi Szilveszter polgármester élén a hatóság fogadja. Az állomásról a belvárosi templomba mennek, hol a püspök elvégzi egy­házi imáját. A templomból az itt tartózko­dása alatti állandó lakhelyére, a belvárosi plébániára megy, hol a katolikus klérus tisz­telgését fogadja. Az egyéb tisztelgések az idén az idő rövidsége miatt elmaradnak, leg­feljebb a Katolikus Kör jelenik még meg a püspök előtt. Pünkösd vasárnapján a belvá­rosi, hétfőn a rókusi, kedden a kisteleki, szer­dán a felsőtanyai, csütörtökön az alsóvárosi, pénteken az alsótanyai, szombaton pedig új­ra a belvárosi templomban adja fel a bér­málás szentségét, A püspök a rókusi tem­plomban a bérmálást megelőzőleg beiktatja Breisach Béla plébánost. - Nyilatkozat. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következő nyilatkozat közzé­tételét kéri: Tisztelt Szerkesztő Ur! Az új­donságok közt „Egy közbeszólás epilógusa" címen azt állítja valaki, — tudom is, hogy ki, — bogy a gyermekkórházat mégis csak szén­hiány miatt kellett bezárni. Legyen megnyu­godva az állitó, hogy bármilyen nagy szük­ség volt is szénben és bármilyen nagy szük­ség is lesz a jövő télén, egészen bizonyos, bogy a csecsemő-kórház részére szükséges ötven mázsa, sőt ba kell, egy vagon szenet is bár­mikor kibírjuk szorítani. És legyen megnyu­godva abban, hogyy tőlem szenet a csecse­mő-kórház részére senki sem kért, ha kért volna, kapott volna és ily módon igaz az, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom