Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-14 / 86. szám

Szeged, 1918. április 14. DfBLMiAGYÁJlÜRSZAO 5 ){ö%gagdasági krónika• Uj tözsdekampány. — Spekuláció és befektetés. — A fakonjunktura. Bizony László. Irta Budapest, 1918. április 13. Az őszi nagy tőzsdeviliart követő relatív szélcsend után néhány nap óta ismét szokatlan élénkség és mozgalom uralkodik a tőzsdén. Az őszi árfolyamzuhanások még mindnyájuknak élénk emlékezetében élnek. A keserű kiábrán­dulás, mely akkor a spekulációba és könnyelmű játékba bocsátkozott laikus közönségen erőt vett, egyidőre gátat vetett a játékszenvedély további elfajulásának. Dőreség leit volna azon­ban azt hinni, hogy ez a szélcsend, a féktelen játéknak ez az elianyhulása tartós marad, s hogy a játékszenvedély előbb vagy utóbb, az első kínálkozó alkalommal nem fogja ismét, Wt sőt még fokozott mértékben felütni a fejét. Íme, a iegutóbbi napok eseményei máris amellett . szólnak, hogy a tőzsdejátéknak egy ujabb szen­vedélyes kitörésével állunk szemben. Az ár­folyamok néhány nap óta ismét szertelenül, mondhatni ugrásszerüleg emelkednek a tőzsdén, melynek berkei újra favoritpapirok neveitől hangosak. A már-már elpihenni látszott speku­láció ismételten irreális magasságokba szökteti egyes értékek árfolyamát, s természetesen ujult erővel ragadja magával a tőzsdétől ugyan tá­volabb. álló, de a mai pénzbőség közepete já­tékra könnyen csábítható közönség széles rétegeit is. Meglepetten s értetlenül állok ezzel a je­lenséggel s a kelőben lévő uj tőzsdelázzal szemben. Önkéntelenül is felvetődik előttem az a kérdés: mi történt s mely körülmények ad­hattak tápot ez uj, nagy hausse-irányzátnak ? Vége van-e a négy esztendő óta kint s bent folyó rettenetes küzdelemnek, az ország határ­talan megpróbáltatásainak, uj korszak küszö­bére érkeztünk-e, mely megvált a háborús ten­gődésektől, biztosítva van-e az uj terméssel, s annak kellő organizálásával az ország kenyere, le vannak-e rakva gazdasági megújhodásunk szilárd alapjai, s megadattak-e a közgazdasági alkotó munka felvirágzásának garanciái? A já­tékos szemében mindez aggodalmaskodó kér­dések bizonyára nevetségeseknek tűnnek fel, s legfeljebb gúnyos mosolyt fakasztanak. Mert hiszen nem ily komoly mérlegeléseken múlik akár az egyik, akár a másik tőzsdekampányban, akár az ősszel, akár most az árfolyamok érté­kelése. A pillanatnyi nyereségszerzés szenve­délye az, mely ma az egyik s holnap a másik papirost kapja szárnyára. Ettől a szenvedélytől, s ennek ujabb esetleg igen súlyos következmé­nyeitől azonban idejekorán meg kell oltalmazni a közönséget. * A közönségnek ama rétege, mely a játék­tól mindenkor távoltartotta magát s az érték­papírban nem spekulációs, hanem komoly be­fektetési eszközt látott, kétségkívül ma is, ami­kor papirost vásárol, azoknak a csábos hírek­nek a hatása alatt teszi ezt elsősorban, amelyek az egyes-favorit papirok busás hozamát festik eléje. E részben már az őszi kampányban is az úgynevezett faértékek állottak előtérben, ame­lyek az-óriási kereslet folytán azután oly rend­kívüli árfolyamot értek el, amely önmagában a legerősebb csökkentő tényezőjévé vált az érték­papirvásárlással elérni remélt reáüs jövedelme­zőségi eshetőségeknek. Ennek illustrálására álljon itt a Fabank részvénye*, melynek névértéke 200 korona. A részvény árfolyama október 5-én 1.023 korona volt. Az intézet az 1916. iizletév után 21 ko­rona osztalékot fizetett, azaz a részvény névér­tékének ioy2 %-os kamatját hozta meg. Az 1,023 koronás árfolyamon vásárolt részvény szempontjából azonban ez az osztalék csupán 2.05 °/o-os gyíimölcsöztetést jelent a tőkésnek. S ha a Fabank nem,21 koronás osztalékot, ha­ll nem 42 koronás osztalékot fizetne is (már pe­dig az 1917. évre is csak 28 koronát fizet), az 1.023 koronás árfolyam mellett történt befekte­tés számára még ez az osztalék is mindössze 4.1 %-os hozadékot jelentene. Ez az egy ide­vetett példa is világosan megmutatja s horri­bilis árfolyamokban s az azok emelkedésében rejlő irrealitást. De megmutatja azt is, hogy a mai tőzsdejátékban korántsem a komoly befek­tetést kereső tőke reális és az egyes értékpa­pírok jövőbeli hozamára alapított stabil tőke­befektetés érdekeihez alkalmazkodó szempontok alkotják a mozgató rugókat, hanem egyes-egye­dül maga a játék, mely a ma és a holnap kö­zötti árfolyam differenciákra spekulál. Ezt meg kell tudnia annak a közönségnek, mely a tőzsdejáték titkaitól távol áll, s amely épen ezért könnyen felül, a spekuláció által feldobott híreszteléseknek, dacára annak, hogy e híresztelésekkel a spekuláció csakis a maga önös érdekeit, s céljait szolgálja. Nézzünk végre szembe magával a fakon­junkturávai is. Az kétségtelen, hogy a faterme­lés, faipar és fakereskedelem egyaránt nagy jövőnek néznek elébe. Az óriási építkezési szük­ségletek tekintélyes keresletet fognak támasz­tani. Másfelől pedig valutáris okokból a fa s a faáruk vitathatatlanul elsőrendű helyet fognak betölteni kivitelünkben. Mindez igen biztató jelenség a faüzlet jövője s az egyes favállalatok prosperitása szempontjából is. A túltengő, fé­kevesztett spekuláció azonban a fapiacon is keservesen megbosszulhatja magát. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a fater­melés, mely nemzeti jövedelmünknek kiemel­kedő fontosságú tényezője lesz', megóvassék a szertelen spekulációtól, s ennek minden súlyos következményeitől. A nemzeti jövedelem e fon­tos faktora semmieseíre seni lehet semmiféle hazárdjáték eszköze. De legkevésbé engedhető meg az, hogy a favállalatok konjukturájával, mint valami mézes madzaggal a spekuláció is­mét a tözsdejátéknak oly területére ragadja a közönséget, mely számára teljességgel ismeret­len, s amelyen épen ezért teljesen ki van szol­gáltatva a játékszenvedély hullámzásának. g URÁNIA ü cs ü ffltgy. Tudományos Színház h W ¥ Szombat, vasárnap április 13-án és 14-éü'. Az idény leghatalmasabb szenzációja. Erkölcsdráma 5 felvonásban. Az első résztől teljesen független önálló filmdráma. Rendezte: RICHÁRD OSWALD. A főszerepekben Bernd Aldor és Leontine Kühnberg. A legmegrázóbb filmdráma. Előadások d. u. 5., 7. és 9 órakor, vasárnap d. u. 2 órától kezdve. Számozott jegyek előreválthatók 3 órától kezdve, vasárnap d. u. fél 2-től kezdve Növekedik a szegedi zálog­házak forgalma. (Saját tudósítónktól.) A zálogházakra jó napok virradtak. Minél inkább mélyebben me­gyünk a háborús évekbe, annál jobban megy a zálogházaknak. A forgalom növekszik, nő, gyarapodik lassan, de biztosan. Jönnek a sze­gény tisztviselők a régi ékszerekkel, amelyeket majdnem három«-négy évig óvtak és jönnek minden más értékkel, amely alkalmas zálog­házi elhelyezésre. Jönnek a télikabátok — a tavasz már itt van a küszöbön — és jönnek szegények, végtelenül hosszú sorokban jönnek a haztartási tárgyakkal; a zálogházak raktárai lassanként megtelnek ezüst evőeszközökkel, kü­lönféle arany és ezüst háztartási tárgyakkal, amelyeket régen, még a „jó" világban szer­zettek apránként, hosszú évek során. Szeretnénk statisztikát közölni a zálog­j házak forgalmának növekedéséről, de persze, ezt tiltja az üzleti titok. Még a megfigyelése­ket is csak óvatosan és a titoktartás legtelje­sebb kötelezettsége mellett közlik velünk. Pe­dig ezek a megfigyelések nagyon érdekesek, mert mélyen bevilágítanak a gazdag Szeged életébe, a gazdag Szegedébe, ahot egy szegény paprikakofa 20.Q00 koronát tudott elkölteni leánya esküvőjére. Tisztán az esküvői aktusra. Ugyanannak a gazdag Szegednek életébe, amely­nek egyik férfiruhakereskedője — mondják — 100.000 koronát keresett egyetlen éjszakán, íme a nyilatkozat : — Amilyen mértékben befelé megyünk a háború nyomoros éveibe, olyan mértékben sza­porodik a zálogházakban a forgalom. Különö­sen kishivatalnokok jönnek és "hozzák el egy­másután minden értékes holmijukat, amelyért még csak a kamatot sem tudják megfizetni. Van, aki utolsó öltözet ruháját helyezi el itt. Legszomorúbb azonban, hogy már a hivatal­nokosztály magasabb rétegei' is mindig gyak­rabban folyamodnak a zálogházhoz. így több­ször járt már nálunk járásbiró és törvényszéki biró is. — Elsősorban persze az ékszereket helye­zik el itt. Azután lassankint sor kerül a nél­külözheíőbb evőeszközökre, szóval az ezüst­nemüekre. Végül jönnek a ruhanemüek s ezek között nem ritkaság például az ágynemű sem. — Persze, csak a fix-fizetésti emberek és hadisegélyesek jönnek. Vannak közöttük, akik már úgyszólván rendes vendégeink s akik csak­nem mindenüket idehordták" lassan. Persze, mindig abban reménykednek, hogy majd, majd megváltozik a helyzet, — aztán nem változik meg semmi, sőt mindig súlyosabb viszonyok­kal találják szemben magukat. És lassankint elfogy mindenük s hogy ezután mi jön, már alig lehet tudni. Legtöbbjük egyenkint eladja még a zálogcédulát is. Megfigyeltük, tiz ember között nem akad egy, aki visszaváltaná holmi­ját, Nem tudja visszaváltani s eladja még a zálogjegyet is. amelyet aztán uj tulajdonosai váltanak be. — Vannak, akik hivatásszerűen vásárolják össze a zálogcédulákat. Ugyanis mi ma is a reális értéket fizetjük a zálogtárgyakért, ame­lyeknek becsértéke is a régi árak szerint való nagyobbára. Ha már most a zálogjegyért a becsérték szerinti összeget kínálják ezek az emberek, ugy a tulajdonos még örül, hogy jó vásárt csinált. Pedig az illetók a kiváltott zálogtárgyakat a legnagyobb könnyedséggel három-négyszeres áron értékesíthetik, hiszen az aranynak például ma 6—7 korona grammja, mig ők 2—-3 koronába kapják meg ezen az uton. Lám-lám^ nem is hittük volna, hogy még itt is, még igy is megzsarolják a legszegé­nyebbeket. ClS12§ QfcfllfcNT állandóan raktáron kitűnő minőségbenés versenyen kívüli áron. • • • • VERTES MIKSA cég, Szeged, Pallavicini-utca 5. sz„ Raktár: Tiszapályaudvar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom