Délmagyarország, 1918. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1918-04-12 / 84. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra K. lieyía BBáffi ára I4 flllir. sagsaá^a-... .Kw^sxxsrsK==xanmrrmrmmm*m<t> Kiadóhivatal: 3ZECEO. KÁRÁSZ-UTCA Ö, SZÁM. A kiadéhtv^si tafafonja: 81. ®d lilb évfolyam 84 szám. Pént«k április VI - A francia sajté békülékeny hangja. - A mcmarchiá" ról, Bajorországról és Balgáriáréi híresztelték a klllönbékét. Clemenceu, a nagy íntrikus, ért ahhoz, hogyan terelje el a közfigyelmet Franciaország válságos helyzetéről. Kormányralépésekor a feltörekvő békemozgalmakat a Caillaux-üggyel és politikai botrányok szitásával fojtotta el. A szakadattal? hazaárulási pörökkel akkor sikerült neki a háborús kedvet ébrentartani. A németek sikeres nyugati offenzívája ismét meggyöngítette a Clemenceau kormány helyzetét, Czernin ismeretes leleplezése pedig válsággal fenyegette. A francia kamara bizottságot küldött ki Clemenceau intézkedéseinek ellenőrzésére, ami kétségtelen jele a kormány elleni bizalmatlanságnak. Ebben a szorongatott helyzetében Clemenceau újból a hazugságok erdejébe menekült. Azt a képtelen állítást röpítette világgá, hogy Károly király egyik sajátkezű levelében elismerte Franciaországnak Elzász-Lotharingiára való igényét. Ugy számított, hogy amig a francia közvéleményt ezzel a gonoszul kitervelt üggyel foglalkoztatja, időt nyer pozíciójának megszilárdítására. A francia lapok már közölték is Károly király levelét. Ennek a levélnek a szövegét mi még nem ismerjük, de az megállapítható, hogy az apokrif levél nagy hatást keltett a francia közvéleménynél. A francia lapok feltűnő békülékeny hangon írnak Ausztriáról és Magyarországról. Nyilvánvaló, hogy Károly királynak erélyes és határozott cáfolatát nem engedi közölni a francia cenzúra. Pámban most makkról álmodnak, áz osztrák-magyar monarchiával való különb ékéről, Németország izolálásáról. Nem akarnak tudomást szerezni arról, hogy a nyugati fronton osztrák-magyar ágyuk dübörgése riasztja el-ezt az álmukat. Az egész vakmerő manőverben pusztán az a szomorú, hogy a francia népet ily bofzalrnasan tévútra lehet vezetni még mindig. Hiszen napnál világosabb, hogy Clemenceau hazudik. Ha abban a hiszemben volt, hogy Károly király elismeri Franciaországnak jogát Elzász-Lotharingia birtokához, miért adta azt az utasítást svájci megbízottjának, meghallgatni, de semmit sem mondani? És amikor Czernin Elzászt jelölte meg a béke egyetlen akadályául, miért hallgatott Clemenceau ur bölcsen Károly király leveléről, amelyben szerinte ellenkező tartalmú volt Czernin válaszával? A csúnya botránykeverés egy időre egérutat adhat Clemenceaunak, de végeredményben nagy lezuhanással fog végződni a francia kormányra nézve. Czernin kijelentette, hogy ezek után Clemenceauval soha többé nem tárgyal. Majd meglátjuk, ha a francia népnek szint kell vallania, végre is Clemenceaut fogja-e választani vagy a békét. GENF, április 11. A párisi lapok nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy Károly király állítólagos levelében elismerte Francia országnak EIzász-Lo tharingiára való jogait. A lapok arra kíváncsiak, hogy vájjon Károly király ezen kijelentését Németország beleegyezésével teite e meg. A Journal de Geneve szerint Clemenceau amikor közzétette Károly király levelét, teljes hozzájárulását bírta ehhez György angol királynak ís. A Journal és az Echó de Paris fantasztikus következtetéseket vonnak le AusztriaMagyarország és Németország jövőbeli viszonyát illetőleg. Valamennyi franciaországi újságból kiderül, hogy a levélből tökét szeretnének kovácsolni Franciaország számára. BERLIN, április 11. A Lokalanzeiger mai száma a következő amsterdami jelentést közli: A párisi La Crols cfmü lap fantasztikus közlést hoz Károly császár és király állítólagos különbéke hajlandóságáról. A császár tervet dolgozott ki a különbekéről, amelyet Ausztria-Magyarország, Bajorország és Bulgária kötöttek volna. A különbéke hajlandóság támogatóra 'talált Zita császárné és királyné személyében. Az angol és francia államférfiak, akiket értesítettek a dologról, szívesen fogadták ezt a gondolatot és a tárgyalások konkrét formát öltöttek. A császárné azonban azt kívánta, hogy a lépésről értesítsék a pápát és hogy a különbéke alapul szoleáljon az általános békére. Az angol és francia államférfiak azonban nem akarták a maguk felelősségére elfogadni ezt a kívánságot, ezért a tárgyalások meghiúsultak. Harmadik napja fart az armenfieresi nagy - A németek átkeltek a Lys folyón. i f szárna meghaladj* a tizezp«l BERLIN, április 11. A nagy főhadiszál- | első angol vonalakat. Messen (K-v 7 s) -válás jelenti: Az Armentiéres melletti csata ! gaslatait rohammal elfoglaltuk ée erő: l'emáprllis 9 e óta teljes erővel tart. Quast tábornok hadserege Armentiéres és Pesthuber között a,z angol és portugál állásokat a Tyss déli és a Lave keleti partján elfoglalta. Bois Gremiere és Neuvp Chatelle elfoglalása után az iszapos tölcsérmezőn keresztül való ©Iső támadás alkalmával birtokba vette a szívós védelemre berendezett nagy síkságot, annak {számtalan, évek hosszú során erős támaszpontokká kiépített majorjait, házait és facsoportjait. Haefer vezérőrnagy erötaífés veretése alatt Drebing 371. gyalogezredben Hadnagynak vitéz közbelépés® következtében még április 9-ének estéjén kierőszakolták a Lys folyón való átkelést. Tegnap a támadást még szélesebb arcvonalon folytattuk. Sfot von Ármin tábornok csapatai elfoglalták Jíoíebeket és az ahhoz dél felől csatlakozó séges támadással szemben megtartottuk. Wastentől (Warnetontól délre) a Plöystáérr erdőig nyomultak előre és elérték a Piöysteer-armentiéresl országutat. Qu3st tábornok hadserege több ponton Armentiéres és Estbaires között átlépte a Lys folyót és a folyó északi partján harcol újonnan harcbavetett angol csapatokkal. Esthalrestól északra harcolva elértük a Lave folyót és a Petheinetől északkeletre elterülő vidéket. Á foglyok száma jóval meghaladja a tízezret; köztük van egy portugál tábornok. A Soarme mindkét és íz Ölss dél! partján levő harcvonalon a harci tevékenység tüzérségi harcokra és kisebb gyalogsági vállalkozásokra szorítkozott. A MM fewotas atew i&ág. LUDENTBLW?, ®i*$ f5sz6Hásmast©f. CBUfcH 9. wteimmffeÍSH mjtiowtüyj