Délmagyarország, 1918. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1918-03-15 / 62. szám

Sz«g§4 Jftft március 15. fmlmmíta umíam Az aRfaof ultimáiumoi iofézsfS Hollandiához, — El akarja veoRj Hsszes hajéit. — Amsterdam, március 14. A hágai angol követ az antant .kormányainak és az Egye­sült Államoknak nevében jegyzéket nyújtott át 3 németalföldi kormánynak és ebben egész hajóterének az antant céljaira való kiszolgál­tatását követeli, megfelelő szállítási díjtételek ellenében és azzal a feliétellel, hogv azokat a hajókát. melyeket a zárt területen belül megtorpedóznak, a háború után pótolják A szövetséges hatalmak nvolc napi határidőt adtak Hollandiának a válaszra. Ha a követe­lést a nvolc nap lejártával a németalföldi kormánv nem teljesiti. akkor az Egyesült­Államokban és a nyilt tengeren levő holland hajókat rekvirálják és nem adnak többé ke­nyérmagvakat Hollandiának. (M. T. I.) Német lap a szerb és montenegrói békéről. Berlin, március 14. A nagy németek lap­jának. a Deutsche Tageszeitung-nak tegnapi száma feltűnő helyen egv bécsi keltezésű tudósiiást közöl a szerb és a montenegrói kérdésről. E tudósítás szerint Magyarország­nak és Ausztriának déli határain nincs egyéb­re szüksége, mint Cattaro biztosítására a Lovcsen megszerzése által, továbbá a bel­grádi hidfő birtokba vételére és a dunai köz­lekedés teljes biztosítására. E határkiigazi­táson kivül politikai és gazdasági biztosíté­kokat kell kapnia, hogy Szerbiával és Mon­tenegróval tartósan békés ió viszonyban él­het. Ezeken a jogos igényeken kivül — irja a lap — a monarchiának nincs egyéb érdeke Szerbiában és Montenegróban. E két ország kérdését tehát hamarosan meg lehet oldani, még pedig az Oroszországhoz tartozott ha­társzéli országok mintájára. POLITIKAI HÍREK, — Ihnfgpcstl tndáfitdnk toíufenjelentéíe. — (A kormánynak felhatalmazása van a Ház feloszlatására.) A Magyar Tudósitó je­lenti: Minthogy a sajtó egy részében mái­tegnap a királyi kihallgatásokról valótlan és a kormány ellen irányított hirek jelentek meg, a kormány, bár természetesen nem szándékozik a kihallgatás tárgyáról értesí­tést adni, felhatalmazta a Magyar Tudósitót annak kijelentésére, hogy az valótlan, mint­ha a kormány bármilyen utasítást kapott a választójogi megegyezés tárgyában. Ellen­ben a kihallgatott államférfiak közvetlenül meggyőződtek arról, hogy amennyiben a választójogi javaslat elfogadását a jelen képviselőházban biztositható nem volna, a kormánynak megvan a felhatalmazása arra, hogy a javaslat keresztülvitelét a Ház fel­oszlatásával és uj választással biztositsa. (Vázsonyi szombaton beszél a választó­jogi bizottságban.) Vázsonyi igazságügymi­niszter szombat délelőtt fog válaszolni a választójogi bizottság ülésén az eddig el­hangzott felszólalásokra. Tisztázni fogja azt a kérdést, hogy kompromisszum lehetsé­ges-e. Munkapárti híradás szerint a jövő hé­ten megindul a tárgyalás a megegyezés dol­gában. Egyes források szerint a munkapárt nem lesz hajlandó álláspontjából engedni és abban az esetben, ha a Házat mégis felosz­latnák, a munkapárt passzivitásban mardna és nem venne részt az uj választásokban, minthogy Tisza és a párt nem helyesli a választás elrendelését, Kószó István interpellációja a képviselőházban a 42-50 éves segédszolgálatos népföikelők szabadságolásáról, (Saját tudösitónhtól) Szerdán a Ház naplójába dr. Kószó István országgyűlési képviselő a mezőgazdasági munkálatok el­végzése érdekében rendkívül fontos és okos interpellációt jegyzett be. Az interpelláció a miniszterelnökhöz, a honvédelmi és a föld­mivelésügvi miniszterhez van intézve aziránt, hogv: a 42 évet bétöltött. csak ői'szolgálatóa, vágv fegyvéfnélkül szolgáÁati'a alkalmas ka­tonák, valamint a 42 évet betöltött üdülő be­tegek a mezőéazéa'Msi mitnkálatokdi sz diad­ságoltassanak. Az interpelláció mezőgazdaságunk, tehát az ország elsőrangú érdekét van hivatva biztosítani, indoklásában kiterjeszkedik ama megdönthetlen tényekre, hogv a mezőgazda­sági munkák elvégzésére nem áll elegendő munkaerő rendelkezésünkre. Az Oroszor­szággal való békekötés következtében a fog­lyok munkakedve nagymértékben csökkent és csak rövid idő kérdése az, hogv a foglyok ép ugy, mint a mi véreink, hazatérjenek. Ezeket a munkaerőiket pedig pótolni kell. A pótlásról csak az interpellációban foglalt módozatok mellett lehet kellőkén gondoskod­ni, mivel az orosz fronton felszabaduló nagv számú fegyveres erőt előreláthatólag mind nem foglalkoztathatják és igv az őrszolgá­latra, valamint a fegyvernéikül! szolgálatra alkalmasokat minden akadály nélkül lehet pótolni. Az üdülő betegeket Pedig annál in­kább szabadságolni lehetne a mezőgazdasági munkálatokra, mivel köztük nagyszámban vannak olyanok, akik hasznosabban üdülné­nek itthon munkálkodva, mint bármelyik ka­tonai kórháztelepen. Kószó István interpellációja tehát az or­szág közgazdasági érdekeinek szempontjából sürgős és igen fontos. Az országgyűlés tár­gyalásai jelenleg ugyan szünetelnek, azonban az ügy fontosságánál fogva valószinü, hogy ugy a miniszterelnök, mint a honvédelmi és földmiveiésügvi miniszterek már előre is megteszik az interpellációban foglaltak alap­ján az ország mezőgazdasága érdekében szükséges intézkedéseket. fi szegedi negyvennyolcas hősök. — Nyomorúság lett a bérük. — Oh, milyen sokan rohantak akkor is a szabadság arany.hidjára a magyar független­ség kivivására, oh, mennyien hullatták vérü­ket a legszebb ideáért, amely valóság volt egykor és amelyet elvesztettünk örökátokul veiEŐdő magyarok. Sirva-sirván csendül meg lelkünkben, a hetven évvel ezelőtti nagy már­cius emlékére,.amely telve volt robbanó tűz­zel, mélységes, független hazaszeretettől telí­tett előretöréssel. Gyermekek, ifjak és vének állottak talpra, hogy vissavivják az elvesztett szabadságot és megalapozzák ,az uj Nagyma­gyarországot. Seregek keltek, seregek robog­tak Hadúr hajdani utján: Damjanich, KInp ka, Bem és a többi, mind, minit a mai Sznr­may, Tamássy, Boroevics és más hős vezérek, növelték a halhatatlan csodákat. Fentjártak már az aranyhíd utolsó ivén és az utolsó iv leszakadt a régi magyar áitok, a visszavonás •snlya alatt. Hiába ömlött a drága piros, izzo magyar vér, hiába volt már nagy Kormány­zónk' . , . Letört az aranyhíd. És azóta szo­moruságog lélekkel építgettük újra a szétzú­zott pilléreket, fonogattuk a hazaszeretet, láne szemeit, dolgoztunk a kiegyezés megerősített sáncaiba, nem lettünk szabadok. És nem le­szünk most sem. Pedig- nagyobb harcot vív­tunk, több vért áldoztunk, mint minden eddigi harcainkban. Forgatván a régi nagy idők ködbevesző emlékeit, eszünkbe jutottak azok, akik részit vettek, részt kértek a magyar szabadságharc küzdelmeiből, öreg, csoszogó, megrokkant ár­nyak már a hajdan elszánt, félelmet nem is­merő szabadsághősök. Meg vannak számlálva napjaik, mint ahogyan igen könnyű megszám­lálni őket Szegeden. Fogyak, fogynak ország­szerte és alig is tehető a számuk összesen ezer­re. Alig-alig hallani róluk, ami nem is csoda, hiszen uj, nagy kötelesség hárul a nemzetre, az uj hősök árváinak, rokkantjainak eltartá­sára. összeírtuk a szegedi öreg, negyvennyol­cas hősöket hogy a nyilvánosság előtt a het­ven év előtti idők történetének magunkfonta koszorújával koszoruzzuk meg hófehér fejei­ket. Mást mi, szerény hirszolgálói a köznek, alig adhatunk a szegénykéknek, akikről bi­zony az állani igen mostohán, a társadalom pedig egyáltalában nem emlékezik meg. Hej, pedig de sok hangos negyvennyolcas rosszabb helyre szórt már el számottevő összegeket, mintha a segélyre szoruló öregeket gyámolí­totta volna. Mert valóban gyámolitásra szo­rulnak ők ebien a rettenetes időben, ők, akik ma mát a hetven év előtti harcok után,-a ha­lál nagy harca előtt állanak. Az év elején ti­zenketten- voltak az öregek, ma már csak ki­lencen vannak. Kossuth Lajosnak' elfogyott a regiment­je .. . El, idelent. Elmentek utána. Sziveken menték, és mennek, ép ugy. mint hajdanában vele, az ő lángoló, gyújtó szavára, hisz idelent a földön most fiatalok ölik egymást és amint az öregekkel való beszélgetéseink során az ő véleményük kialakult: ma sem fakad ki be­lőle a magyarság szabadsága, (Szegeden élnek még: •Molnár Károly százados, 80 éves. Bodza­fa-utca 1. szám alatt. Kulinyi Ignác őrmester, 93 éves. Párúsi-körut 3. szám. Bábiczki István tizedes. (Lakása ismeretlen.) Kiss Ádám ti­zedes, 90 éves. 'öthalom-utca 47. Csörgei Mi­hály közvitéz, 93 éves. Szt.-Miklós-utca 4. sz. Mészáros József közv-itéz, 87 éves. Szatymass­utca 29. Ratonip. József közvitéz, 90 éves. Föld­vári-utea 1. sz. H^gyesi Ferenc és Szél Ambrus közvitézek. (Lakásuk ismeretlen.) A száza dos 1188, az őrmester 216, a tizedes 144, a köz­vitéz 120 korona nyugdijat kap egy évre. Egy hónapra 99, 18, 12 ós 10 korona. És van az öregek között nem egy, akinek semmi más vagyona nincsen és a város hatóságától, sze gényalapból, vagy valami rendkívüli segély­alapból sem kap semmit, mivel a szemérem­érzetük tiltja, hogy ők, az egykori hősök kö­nyörögjenek, kolduljanak. Keserű könn;­buggyant egyik-másik szeméből elő. amikor szóvá tették szomorú, elhagyóin sorsukat: — Tiz hold földet igertek valaha, most tiz arasz' is jó lesz . . . mondották keserűen. És igazuk van. Tiz arasznyi földet ingyen kapnak majd ők is a szegedi határban. Pedig ugy tudjuk, hogy Arad, Temesvár' és több nagy város külön nagy segéllyel. támogat ja az öreg, halódó hősöket, akiknek semmi, sem­mi örömük nincsen mar a földön. Szegeden még kevesebb. Hetven évvel ezelőtt nem ilyen riportot röpített országgá a Heckenast-nyomda. Petőfi „Talpra m»gyarM-jától csattogott á jövő ze­néje. De ez már a múlté. Uj vérrel iród.k a. történelem . . . ARANYAT VESZEK 5-6-8 koronáig grammonkinf. Brllliéns ékszerekért is magas árakat fizetek­órás és ékszerész, a Korzó-kávéház mellett. FISCHER H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom