Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-12 / 35. szám

4 i SW©'(t 1918. feKruar íi Olcsó ruha a szegedi köztisztviselőknek, — Két hét múlva kiosztják a ruhajegyekel. — (Sajót tudósítónktól.) A mult év nyarán indult meg az az akció dr. Kelf-meu Béla főispán, akkor még országgyűlési képviselő kezdeményezésére, hogy a háború által amúgy is nagyon súlyosan érintett k özii s z tv is e 1 ö-o s z t á ly t ®e esak háborús segélyekkel támogassa a.z állam, hanem illetményeik egy részét termeszep ben kapják meg. Különösen a ruházati és élelmezési cikkékre gondoltak a mozgalom kezdeményezői. És az akció nem végződött fiaskóval. Gróf Tisza István akkori miniszterelnök maga is csatlakozott az, ötlethez, amelyből aztán nagymérvű állami támogatással megalakult a Köztisztviselők Beszerzési Csoportja. A mozgalom országos volt, minden törvényhatóság területén megalakultak a helyi csoportok. Igy történt Szegeden is, ahol a 200.000 koronás á'lami támogatással indult beszerzési csoport ma már 2156 családot számlál, összesen 10.ö'/l családtaggal. A beszerzési csoport elnöke Tőrös Sándor királyi tanácsos, pénzügy igazgató ás a csoport élén az elnöki tanács áll, amelynek tagjai: dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Kiss Bertalan kúriai biró, Kiss Ferenc főerdőtanáesos, Péchy Aurél törvényszéki tanácselnök. Hauser Rezső Sándor, Pillich Gyula éffj SchHitetsz Károly pénzügyi segédtitkár. 'A beszerzési csoportnak van ezenkívül egy 45 tagu végrehajtóbizottsága. Magának a beszerzési csoportnak működéséről már rég sok szó esett a Délmagyarország hasábjain, a körültekintő szociális munkát kellőképpen méltattuk már. Mint most Schufteisd Károlyjól értesülünk, a beszerzési csoport munkáját .sokkal szélesebb körben óhajtja folytatni az eddigieknél. Legközelebb mészárszéket állit föl, de tervbe van véve egy füszeriizlet fölállítása is, amelynek raktárát a Jerney-házban tervezik Mindeme munkák mellé most az eddigieket magasan fölülmúló munka csatlakozik. Tudvalevő, hogy a beszerzési csoport megalakulásával körülbelül egy időben Aépruh-áflKi.fi Bizottság is alakulf a köztisztviselők ruhával való ellátására Giessivtgn Sándor elnöklésével. A bizottság előzetes 1 ervet dolgozott ki a köztisztviselők ruhával való ellátására. Fölvették, hogy országosan mennyi szövetre van szükség férfi és női ruibsneműek tevén. A szövetgyárak aztán megkezdték a munkát. Előbb férfiszöveteket készítettek, miután egyszerre sokféle szövetet gyártani nem lehet Februárra a gyárak elkészítik a fé-rf(szövetekben országosan bejelent,éfM indáirgiség hi{s£onöt százalékát. Igy természetesen csak a szükséglet egy negyed része nyer kielégítést ez alkalommal, azonban a gyárak folytatják a munkát tovább, ugy, hogy ebben az évben valószínűleg minden igényt kielégíthetnek. V ruhaneinüek, szövetek és kész ruhák forgalombahozatalára és igazságos kiosztására a Nép ruházati' Bizottság szintén tervezetet készített. E szerint a ruha neműek kéféleképpen kerülnének forgalomba, figyik, bo8T a szöveteket kiadnák a kereskedőknek, akik aztán a főispánok által kiadott . ruhajegyek ellenében adnák oda a szöveteket a ruhajegyek tulajdonlásainak. A ruhát mindenki maga csináltatná meg mérték szerint a szabókkal. Viszont a beszeizési csoportok megállapodnának a szabóiparosokkal egy általános árban, amelyre nózve irányadó, liogy a Budapesti Férfiszabók Ipartestülete egy mért ékszer inti ruha készítését, amelyhez minden hozzávalót a Xópruháza-ti Bizottság adna. 89 koronáért vállalta el. A Nép ruházati Bizottság által forgalomba hozott szöveteknek négyféle ára van. A 70 százalékos gyapjúszövet métere la Apro/to. a többi hágpm típus ára, amelyekben aránylagosat! kevesebb gyapjú van, ;Hh~2f> larang, Így a legdrágább ruha nem ktá'iihte többe 240 t.'o.r<j>iánál. A második ruha típus a kisebb tisztviselők részére készülne. Ez konfekcionált* készruha lenne. A Népniház«ti Bizottság ezt ugy tervezte. hogy a ruhához való anyagokat kiadja olyan helyekre, ahol a szabók is iparosok szövetkezetben egyesültek, az általuk elkészített ruhákat aztán kereskedőik utján hoznák forgalomba, akik az eladásért és a ruhák javításáért, testhez való hozzáigazításáért 8 százalék hasznot számíthatnának a 130—170 koronás ru'baárakhoz. A kisiparos csoportok e ruháknak elkészítéséért 27 koronát kapnának, amelyből •24 koron, a munkást illetné, aki a ruhát elkészítette. 3 korona pedig a szövetkezeteknek maradna adminisztracionális kiadásokra. án a ruhaszövetek egy része, mint fentebb már megírtuk, elkészült- és közelesén kiosztásra kerül, a köztisztviselőit szegedi beszerzési csoportja a mailt héten kérelemmel fordult a néprubázati bizottsághoz, hogy e föntebb vázolt komplikált mód helyett, amely magával hozza, hogy a szövetet előbb kiadják vidékre. ott megcsinálják, aztán visszaküldik Budapestre, ohonnan végül oda-szállitják, ahol ezekre a ruhákra szükség van, a Széffedre konlivgejitáil szörPtnui^nyiségef, amely a szegedi szabóipari szövetkezettel megállapodott abban, •hogy kizáró! ép rnéof4jsMr\hi&i 'ruhát fog készíteni 'azért ctg árért, aprelyet erre mér/átidpfioifak. A Nép ruházati Bizottság dr. Kelemen Béla főispán hozzájárulásától tette függővé, hogy 'hozzájáruljon ehhez a tervihez. Tanejli Sándor iparkamarai titkár hétfőn fölkereste di-. Ke1 emen Béla főispánt, aki a beszerzési csoport kezdeményéséhéz örömmel adfy beleegyezését. A beszerzési csoport, kiküldöttje, Sclmlteisz pénzügyi segéd titkár igy a jövő háton Budapestre utazik, ahol intézkedik azért, hogy a Szegedre kontingentált, szövetmennyiség a legrövidedebh idő alatt Szegedre érkezzen. Valószínű, hogy két héten belül már megtörténik Szegeden a ruhajegyek kiosztása is. ••s«*a*aaaa»a8»mmbsaaa«naaa>asssbaaac8a»<;a&ti]ias8aaieiiafeie 'aeaaaabeasaaabbaasbbaaauace»>saabsna«a9i«aaaa, Közel négyszázezer korona értékű fát és rőzsét árverezett el a város (Saját tudósítónktól.) A háborús konjunktúrákat nem lehet mondani, hogy a város gazdászati hivatala igyekezne elszalasztani. Nem. Sőt amint az alábbiakból kifog tűnni, a város az idén a szokásos évi fa- és rőzse-árverésekkei kitűnő üzleteket csinált és azt hisszük, hogy abban az esetben, ha a régóta vajúdó tanyaivasut a város földjeit szelné és nem kellene a várostól 35—40 kilóméter távolságra, csak kocsikkal megközelíthető helyeken taromi az árverésre kerülő fa- és rőzseanyagot, ugy a most elért árakon, fölül még 100 percentet nyerhetett volna. Ámde a tanyai vasút még csak a papíron fütyül és igy a 100 percentről csak mint veszteségről lehet beszélni. Valamikor, még a háború előtt nagy apparátussal járt a varos fáinak árverezési művelete. Egész bizottság kelt útra, hogy a gazdasági érdekek kellőkép képviselve legyenek. A bizottságot a polgármester helyettes László Gyula vezette, mint gazdasági tanacsnok, Kriszt városi gazdász, Biró főmérnök (még akkor mérnök), Oróf uíbiztos, Huszka atszamvevő, Oerutsér főpenztáros, Kovács Albert törvényhatósági bizottsági tag, egy tanyai bizottsági tag, Bokor Károly, Dobó Miklós, Volford Miklós, Pupp Pista. Régi nevek. Sok drága, patriarkális emlék fűződik hozzájuk. A társasághoz csatlakozott még a pusztai kapitány és két hajdú: Kazi meg Dobó a pusztázó. Az árverés 2—13 hétig tartott és nagy volt az öröm, ha 6—8000 koronát bevasaltak a magyarokon. Esténkint, a fáradságos munka után a hivatatalos társaság (néha a városból a jóbarátok is kirándultak) rendesen az Ásotthalmi várostanyán verödütt össze és kint a szabad ég alatt, boldog érzemények közepett, vidám szívvel dalosra vált a hangulat, amig a szolgafán pattogó tűz fölött főtt a malac-, meg btirgepaprikás. Bokor Károly tanyájáról előkerült egy-két akó finom bor, amely csapra ütődött a Wertheim-kassza tetejen (ide tevödött be az árverési pénz) és folyt a csap, a nóta. Bűbájos Dankó nóta . . , Azóta az antant elárverezte ezeket a szép időket, más képet öltött a város üzleti érdeke. Ma a városnak van Alsótanyán 7100 katasztrális hold erdeje homokon. Akác, nyár és homok kötőfenyövel beültetve. Az alsótanyaiak állami kezelés alatt állanak, az erdők gondnoka Kiss Ferenc erdőfőtanácsos. Ő kezeli és vezeti az erdőgazdaságot. Hogy, hogyan és mint arról ékesen beszelnek azok a számok, amelyek alant következnek. Csengelén ugyancsak homokon 247 hold erdője van Szegednek. Ezt a varos házilag kezeli. A kitermelt és árverésre kerülő fák és rőzsék az illető vágáshelyek közelében levő faraktárban történik. Az árverés nyilvános. Ezen a télen december 2-tól, 23-ig tartottak szakadatlanul. Azóta volt egy pár napos és most befejeződnek. Az árverést az egykori nagy bizottságok helyet a városi gazdasz Völgyessy János vezeti Kiss Ferencz tőerdötanacsossal. ók végzik az emberfetelti munkát esőben, fagyban, sarban. Nincs mellettük se rendőr, se csendőr. Fáradhatatlanul licitálnak es gyűjtik a város számára a jövedelmet. Az árveres ördöngös gyorsasággal pereg le. Alig szálnak ki egy helyen mar hangos a szó, tolyik az árhajtás es fizetődnek a veteldíjak. Nagy területekről verődnek össze a magyarok, eljönnek Alsótanyáról, Dorozsmáról, a halasi, tompái, kelebiai, Sándor-pusztai, Mérges- és Öiömös községbelíek, szabadkai, martonosi sőt a szentmihaiyteleki es röszkei paprikások is. Ezek az utóbbiak a legnagyobb vevők. Szegedről is mennek ki mesteremberek, kocsigyariók, különösen a dorozsmaiak, akik a hires parasztkocsikat gyártják (ma 3000 koronába kerül darabja.) Ezek a a kitűnő kocsik mind szegedi fából készülnek. Az árveréseken 200—500 főnyi licitáló vesz részt. Csendháborítás aüg akad. Néha neheztel csak egyik másik magyar össze, ha tuligérnek egymasra. Völgyessy gazdász valami ördöngös cnizinussal ugratja a vételbe és az árhajtásba a magyarokat, AZ árak egy perc alatt várakozáson fülül emelkednek es aztán a vevők 5—6 szorossára verik föl a kikiáltási árat. Hiába, Nagy a kereslet. A konkurencia ezen a téren megvan. És a pénz nem képvisel értéket. Sokszor valósággal játszanak, dobálóznak az árakkal. A mult év decemoerében és ez év január havában Alsótanya és Feisőtanya erdejeben igen nagymennyiségű fa került eladásra, Elárverezett a városi gazdász; 851 m3 nyárfa hasábot. Ilim* nyárfa dorongot. 84ö4 uro. első osztályú és 12054 drb. másodosztályú akác dorongot. Nyír szálfát 59 darabot. Ag iát 1039 m3, 98150 rözsekévét, Tuskót és hulládé-