Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-08 / 31. szám

ggegeti, 191$. 'február Ujabb üzemzavaroktól tart a légszeszgyár vezetősége, —* A bányák nem szállítanak szenet a fntmkásmozyalmak miatt, — A villanytelepnek öt napra elegendő szene van. — (Saját tudósítónktól) A gázfogyasztás­nak decemberben történt nagymérvű korláto­zását még nem is váltotta föl ui. enyhébb ál­lapot s a nap krónikásainak már is ujabb vál­ságról kell beszámolnia, amelv a gázgyár üze­mét fenyegeti. Mint értesülünk, a légszesz­gyárnak alig van husz napra elegendő szene, a villanytelep pedig ínég ennyivel sem rendel­kezik, amennyiben mindössze tizenegy vagon szene van. Ez a mennyiség pedig csak öt mpiia elég. A szénbányákból most még keve­sebb szén érkezik, mint eddig. A munkás moz­galmak. amelvek néhány hét előtt Európa­szerte megindultak, elértek a szénbányákig. A magyarországi és monarchiabeli szénbányák iczldŐSzMiit alig tudják a hadsátag szed ziik­ségletét fedezni. A világítási üzemek szénel­látása a lőhető legkritikusabb helyzetbe ju­tott ezekben a napokban. Szegeden pedig áz a helyzet, hogv — ha nagyon rövid idő alatt nem változnak meg ezek a mostoha viszo­nyok — a vilúgitás UéHgyobb fészbih meg­szűnik. A katonaság ugyanis mindenekelőtt saját üzemeit iparkodik biztosítani, ami cedig a világítás ujabb és az eddiginél is nagvobb­mérvű korlátozása, esetleg teljes beszüntetése nélkül nem történhet meg. Persze, rögtön megváltoznak ezek a rendkívül sulvos viszo­nyok, ha ujabb szénszállítmány érkezik a gáz­gyár részére. Sajnos azonban, erre a legkeve­sebb remény van. A Déljtiagyamrszág munkatársa a mai viszonyok ismeretében kérdéssel fordult Pon­grácz Albert légszeszgyári igazgatóhoz, aki kérdéseinkre a következőket mondta: — A viszonyok jelenleg a lehető legrcsz­szabhak. A légszeszgyárnak mindössze 45 vagon szene van, amelv mennyiség a mai energikus fogyasztási korlátozások mellett is csak alig husz napra elegendő. Ennél is rosz­szabb a villanytelep állapota, amelvrek egy­előre csk 11 vagon szene van s ez mindössze öt és fél napi életet jelent. Persze, a gázgyár kisegíti a villanytelepet a keksz átadásával egy időre. A koksz ugvanis a vil'anygyártás­nál egész jól felhasználható. Azonban a hely­zet igv is súlyos, mert ha minden kokszot át­adunk is, csak 10—15 napra van ellátva a vil­lanytelep. — Ami legsulvQsabbá teszi a helyzetet, az, hogv a szénbányák csaknem egyöntetűen azt a választ ad.iák sürgetéseinkre, hogy a munkúsmázétlmdk következtékén ágvidtig iszüateteírU fog a szénszállítás. Pedig ené'kiil is nagyon bizonytalan volt mindig az a lehe­tőség, hogv esetleg jönni fog szén. A szén­bányáknak ez aa válasza, hoyv a szénszállí­tások szünetelni fognak, egyenesen minden •reményünktől megfO&zf$mk. — Mi hetenkint jelentést teszünk a gáz­gyár állapotáról a katonai parancsnokságnak. Talán ezen az uton még lehet valahogyan se­gíteni magunkon. Ha azonban ez sem fog si­kerülni. ugy a legkomőlyabb válsághoz érkez­tünk, amely a háború rfdtt ért brtkitinMt. Vi­gasztalásul még annvit. hogv a katonai pa­rancsnokság volt az. amelynek utján mi ed­dig egzisztálni tudtunk. Persze a jövőbe sen­ki sem láthat. .«»««* •-nmsMMatwmNiMMinwiitiNnwMM,. Milyen fémtárgyakat kell beszolgáltatni Szegeden. (Saját tiW'tsitánktól.) A Délmagyaror­szág eiöző szamaiban részletesen foglalkozott a temieKviraUiSiíaK a közönségre nézve sérel­mes mtézKedeseivei. A íemiKozpont szegedi kirendeltsegéneK vezeto.ittol most u kővetkező nagyértésu mtormáciokat Kaptuk arra nezve, hogv inuven fémtárgyak esnek beszolgalta­tast kötelezettség ala. íviegelegeuessei aiiapit­thatjuk meg a nynatkozaiboi, hogy a rekvirá­lás szigorú feitetelei nagyon megenynuitek ujabban. Maga a nyuaikozat a következő: • — A magannazumtasok kötetesek beszol­gáltatni a következő iemtargvakat: Mmáen­nemu nikkel ds mimínuim tdrgv beszólgánm tanuo, akar adények, a'Kar evőeszközöm Sár­garéz mozsarak, gyertyatartók, habveiőtis­tök, vörösréz-edénvek, teafőzők, akar vörös, akar sargarézböl készültek; mindenféle sár­garézből keszuit szoiiyegszoritok és liiggöny­rudak, csöves gyűrűikkel együtt, névtáblák, •racsok, úgymint: véd-, hárító-, keret-és disz­rácsok, ha azok bútorokra felerősitvé nincse­nek, — tiszta reZKalynaetótéteiek. egyszerit dohányzó és írókészletek, valamint egyszerű disztargyak, ha azok sima öntött, sajtolt, csu­kázott. hengereit, de üveg. ásvány, vagv ér-, tékeseob anyagokból készült betétek és talpak, nélkül alinak, sárga- es vörösréz, on, ólom vr irágcseréptartók, nihaállvanyok, bot- és eser­nyötartöK. mosóustők és vízmelegítők. Az ezüsttel bevont, vagv lemezeit min­dennemű tárgvak mentesítve varrnak a be­szolgáltatástól. ^Nikkel ivei lemezeit vastár­gyak szi'ntén nem esnek a beszolgáltatási kö­telezettség alá. Beszolgáltatásra van kötél.z: ve mindenki, akinek birtokában, vagy örize­tében ilven tárgvak vannak. A háztulajdonosok beszolgáltatni kötele­sek a következő tárgyakat: Az épületen föl­szerelt mindennemű fémtárgyat, ehhez hoz­zátartoznak az ajtókon fölszerelt fogantyúk,, védőlemezek, védőrudak. pálcák, lécek, rá­csok stb. A mo&ókönyhákbdn meglévő mosó­üstök és a konyhákban lévő vízmelegítők be­szolgéUaWkát a legszigorublttn fogják ellen­őrizni ( o A kereskedők beszolgáltatni kötelesek a 1321—1917. H. M. miniszteri rendeletben fel­sorolt, raktáron levő fémtárgyaiknak kéíliar­madrészét. Az előbb már igénybevett fémek teljes egészükben beszolgáltafandók. A ke­reskedők semmiféle fémárul készletükből el nem adhatnak, amint nem volt szabiul ezelőtt sem eDadmuk, mióta a miniszteri rendelet megjelent. A kávéházukkal! és vendéglőkkel szem­ben nagyon megenyhül a rekvirálás* Nem tar­toznak beszolgáltatni a kávéházak és vendég­lők felszolgáló edényeiket, igv a tálakat, csé­széket, teáskannákat, teasziirőket és evőesz­közöket, csupán a konyhai fölszereléseket, melyek sárga, vagv vörösrézből készültek., •Be kell azonban ezeken kívül szolgáltatni füg­gönytartóikat. fogasaikat, kaíaptartóikat. a kalaphorgokat, kávéfőzőkannákat, fagvialt­üsföket. (Ez vonatkozik a cukrászokra is.) A beszolgáltatást a legszigorúbban el.en­őrzik és pedig az üzlethelyiségek és magánla­kások házról-házra való megszemlélésével. A beszolgáltatás elmulasztását a legszigorúbban büntetik. HÍREK A finnországi forradalom. Stockholm, február 7. Az estilapok jelen­tik; A finnországi fehérgárda, melyet a vö­rösgárda Vyborg vidékéről északi irányba szorított vissza, ismét gyülekezett és az erő­sitesek megérkezése után offenzívába kez­dett. A fehér gárdisták most már komolyan fenyegetik Vyborgot, melynek helyőrsége megtette az intézkedéseket a város megerő­sítésére. (M. T. I.) Trockij Pétervárra utazik. Zürich, február 7. A Pravda közli, hogy, Trockij rövid időre visszatér Pétervárra, rmert jelen akar lenni a zemsztvók ülésén. • ©5j9® A galamb, a kanári meg a háború Legjobban szeretnénk már azt a galambot látni, amely a bibliai olajágat hozza a csőré­ben : a béke olajágát. Fájdalom, nincs az a csillagász távcső, amellyel ezt a búbos, fehér galambot észrevehetnénk Európa horrizontján. Talán ha nem puskáznának reá Lioyd Geor­gék, Wilsonék és társaik, mert kitűnő célon­tullövők, akkor arról a galambról írnánk arany­tollal, gyémántoldattal és rubintmagokat rak­nánk a tenyerünkbe, hogy abból csipegessen a fáradtságos; nagy ut után. De ez a galamb nem jön . . . Kénytelenek vagyunk ittmaradni a szegedi galambok mellett, amelyek ugyan nem nagy szerepet játszottak a háború alatt, de mint a háborús konjukturákat érdekessé tevő szárnyasok, szerénységük mellett is érde­mesek a feljegyzésre. A szelid, kényes tartású, ragyogó tollú galambok, a bukfencezők, a hannoveriek, a braunschweigiek, a pávafarkuak, a csapottak és egyebek a szegedi piacról eltűntek. A ga­lambpiac már a háború előtt megszűnt Sze­geden, bár a galambfiókák eladása szezonidő­ben fennáll. Az ősszel jó magas áron adogat­ták el őket, 10—12 korona volt párja. Öklöm­nyi az egész. Úgyis lehet mondani, hogy fél­fogra való. De elkeltek. Akadt vevőjük. Egy kis galambhusra . . . Galambászok azért vannak Szegeden. Nem sokan. Luxusszámba megy, mert ez a valami­kor speciális galambsportolás, amelyet nagy­ban megnehezít a galambok élelmezése és gondozása. Akik ezzel foglalkoztak, jobbára bevonultak és talán az orosz, vagy olasz fron­ton álmodnak idegen hantok alatt a béke ga­lambjáról. Azok számára pedig, akik szeretettel tenyésztik a gyönyörű szárnyasokat, lehetővé kell tenni, hogy megfelelő eleségüez jussanak a galambok. A fajgalambok ára drága ma Szegeden. Egy ritka példányért háború előtt is kérlek 160—400 koronát, ma 250—600 korona, sőt több. Persze, nem pecsenyének valók . . . * Ábrándos lányszobáknak, szangvinikus öreg kisasszonyoknak, gyermektelen házas­pároknak és fehérhajú, jólelkű matrónák, vagy előkelő, törékeny lelkű urinőknek jóbarátja, dédelgetett kedvence vagy te madarak Pattija, kicsi, sárga kanári. Triliázó, csattogó hangod­dal, dalos jókedveddel felvered szomorú csen­dü szobák homályát, vagy belekacagsz a fé­nyes, napsugaras levegőbe, amely betódul a nyitott ablakokon, vagy túlharsogod a varró­gépek egyhangú beiregését és a te nótád min­dig uj, mindig eleven, változatos és soh'se lopott, soh'se hamis. Nincsen benne uncili­smuncili, se hacacáré, se nyomd meg a gom­bot, tiszta, mint a természet csodás varázsa, bája, imája. Rólad is kevés szó esik a hábo­rúban. Igaz, hogy a Kanári-szigetek a tenger­alattjárók blokádja folytán elvannak tőlünk zárva, azonban ti szaz és százezer számban már a mi kontinensünkön láttátok meg a napvilágot, legye­tek bár kanarik harziak, florentiniek.vagy párisiak, brüsszeliek, stb. Az elnevezésük, származásuk más és más, mint a tollúk szine, Karcsú, fürge kis testük, okos, ragyogó szemük, hí­zelgő, kerö örömük mind, mind szivet megejtő azoknál, akik kedvelői az énekes madaraknak. És a kedvelők is, a kis kanárik is, nagy gond­ban vannak az ellátással. Nincs madáreleség. Ami van, az drága. Nem lehet hozzájutni. És a háború gondja a kis kanárik értékét is felverte. A gyönyörű, tiszta, erős hangú éne­kesek békéoen se voltak olcsók: 100—200 korona volt az áruk. Ma a legolcsóbb, gyenge énekeseké 100 korona. A kiválóké 1000 ko­rona. Hát lehet-e csodálkozni akkor azon, hogy sok hangtalan énekesnő olyan drágán fizetteti meg az enektudományát. Pedig nem is kanári és a kanári nem is énekesnő, mert ha nő, akkor nem énekel, csak költ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom