Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-07 / 30. szám

' ttrófcvü. IfHÁ Jaimlr 7. h a kincsek. Ez hever az utcán ni. és az összekapart sárhaíomra mutat. Igen. Sár és köd. ez van Udinéban bőven. És e sorok írója is a semmi, ellenében efnr tajtaros fiUgvulladással egybekötött influenzát szerzett. És N. N. marosvásárhelyi főorvos, aki az egvik Reservespitálban megvizsgált, egész komolyan kért. irjam meg. hogv. itt már semmi sem kapható. Mert úgymond, neki nincs eev nyugodt naoia sem, hogv otthonról ne kapna ostromló-leveleket: kávéért, rizsért, selyemért. Igv ide is iktatom: Hölgyeim, anyák. fele-, ségek. nővérek, menyasszonyok, linókatest-, vérék és más hozzátartozói a hadrakelt seregnek, akik aggódástok mellett nem feledkeztek meg a háztartási és'egyéb szükségletekről Sem és akik ilynemű kérelmekkel gravitáltok az olasz terület felé, — kérlek, ne kérjetek már semmit és katonák, ha épen ironizálni akartok saját magatokkal, gondoljatok arra, hogy Dante országában jártok és. a beszerzést illetőleg „Lasciate ogui speranza" és asszonyok, véltei... leányok, az ilynemű, leFehér Olga. ft fémbeszolgáltatás Szegeden. A bútorok rézvereteit és a kinaezüsMárgyakaf nem rekvirálják. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország szerdai számában részletesen ismertette azokat a panaszokat, amelyek a fémbeszolgáltatás rendszere ellen Szegeden elhangzottak. Megírtuk, hogy a fémbeváltó hivatal — természetesen a honvédelmi miniszter rendelete alapján — mennyire értékén alul fizeti meg a beszolgáltatásra kötelezett árukat, amelyeket pedig a háztartásoknak pótolni kell. És eppen a pótlás az, ami felháboritással tölti el a polgárokat. Mert a helyzet az, hogy minden elrekvirált háztartási tárgyat csak a rekviráláskor fizetett összeg ötszöröséért, hatszorosáért lehet megvásárolni porcellánban, vasban és zománcozott edényekben, Vázoltuk azt is, hogy ezekkel szemben a közönségnek egyhangú kívánsága az, hogy vigyék ugyan el a haztartási fémtárgyakat is, ha szüksége van rá a hadseregnek, de adjanak helyette megfelelő edényt, haztartási tárgyat, tegyék lehetővé, hogy olyan áron, amilyenert a fémbeváltó hivatal a háztartási tárgyat megvásárolja tőlünk, mi azt pótolhassuk, vagy pedig adjanak olyan árakat a fémekért, amely lehetővé teszi azt, hogy a háztartások az uj, szükséges tárgyat beszerezhessék. Hogy mennyire jogos ez a kívánság, nem kell bővebben fejtegetnünk. Hiszen, ha Udinében rossz dolga van is az embereknek, az allam célja nem tenet az, hogy polgárai helyzetét megnenezitse, megélhetései lenetetienné tegye. A Délmagyarorszag munkatársa szerdán jelen volt a tembeszoigáltatasoknal. A száraz adatokat bejegyezzük ide, kiáltó példájául annak, hogy mennyire igazságtalanon, tarthatatlanok azok az árak, amelyeket a magas kormány mint rekviralási árakat megállapított. Jött egy réz habverő üst. Lemázsáltak, 75 aeka volt. Tulajdonosa kapott érte kereken kettő korona ötven fillért. A habverő üst ára békében tíz-tizenöt korona volt. Hogy mennyi porcellánban, vagy vasban, arról nem beszélünk, mert az első dolog az, hogy nem is lehet kapni, Egy sárgaréz mozsár is került. Egy kiló volt, kapott érte a tulajdonosa kerek három koronát. Ezzel szemben egy porceilánntozsar kilenc korona, egy vasmozüar U korona. Békeben volt a rézmozsar ara 10—12 korona. És ez igy megy, minden vonalon. Még a békebeli árak felét is csak alig adják meg, vagy egyáltalán nem adják. Beszéltünk a fémbeváltó hivatal szegedi szakértőjével, Fogel Edével. Ezeket mondta : — Az árakat a miniszter állapította meg. illetve hagyta jóvá. Mi nem fizethetünk magasabb árat, mint amennyit megállapítottak. A honvédelmi miniszternél annyit sikerült elérnem, hogy a bútorok rézvereteit egyelőre nem bántják és nem kell beszolgáltatni a kinaeztlstöt sem. Nekünk a munkánk borzasztóan sok és nehéz, mert rendkívül sok olyan tárgyat hoznak, amelyek nem esnek beszolgáltatás! kötelezettség alá. Hogy miért hozzák" ezeket, nem tudom. Nekünk pedig a rekviráló helyiségben töltött rövid ido alatt sikerült azt ís megállapítanunk. Behozzák a hasznavehetetlen targyakat, mert szívesen adják mindazt, amit könnyen nélkülözhetnek, mert a közönség tisztában van vele, hogy cz kötelessége, viszont azt hiszi, hogy ezzel mentesüi a nélkülözhetetlen tárgyak beszolgáltatásának kötelessége alól. És itt vetődik fel az az uj kérdés is, nogy miért rekvirálják a háztartasi es dísztárgyakat, amikor az epületek fémfölszerelése, igy a kilincsek sokkal Wbb fémet adnának sulyoun és mennyiségben is. Annál inkább joggal kérdezzük ezt, mert hiszen ez a rekvirálás is a fix fizetésit embereket, a középosztályt, bírókat, hivatalnokokat, tisztviselőket sújtja legjobban. Ezek igyekeztek a lakásukat diszneni, a paraszt nem. Ezek igyekeztek szép, jó és tartós konyhafelszerelest Deszerezni, a parasztok nem. És ha vége lesz a háborúnak, megint ezek lesznek azok, akik méregdraga áron visszavásárolják azt, amit potom pénzért elvitt tőliik az államhatalom, hiaba, szükség nélkül. Mert ismételjük, a szükséget sokkai jobban lehetne pótolni olyan helyekről, ahol nem éreznék azt meg túlságosán, mint ahogy megérzik azok, akiknél a legtöbb ilyen tárgy van, amelyet csak alig hasznáinatnak majd a Hadseregnél. Az államtol ojtalmat, vedelmet vár a polgárság, nem kihasználást, oktalan zaklatást es kíméletlenséget. ?flbaas&»&*«£gasebn3s**>»*ai9ii*as«ssiiafis£e3it aiibbüdwbabbsbsftbbbadct^kaasbsazsmcas^sitsaabksiiamasustciieaitsisi A makszimaüsták fegyverszünetről tárgyainak a románokkal fíécs, február 6. A leit közli a Daily Express pétervári táviratát, amely szerint a maximalisták és a románok közt Jassyban megkezdték a fegyverszünetre vonatkozó tárgyalásokat, A ieyujabb hajéeisülyesztések. Berlin, február 6, A Wolff-ügynökség jeleni; A Wenninger kapitány parancsnoksága alatt álló egyik tengeralattjárónk az La Manche-csatorna nyugati részében három gőzöst, két vitorlást és négy más jármüvet süly esztett el, körülbelül 20.000 bruttó regiszter tonnatartalommal. Az erős ellenhatást a búvárhajó ügyes és merész támadásokkal kerülte ki. Az elpusztított hajók között volt a 8004 tonnás Manhattan felfegyverzett angol gő£ö$j a Perriton angol shoner, továbbá á General Lernan. Perseveranco és az Audax nevű halászhajók, , , ^ A tengerészeti vezérkar íönöke. Semleges lap az általános béke kilátásairól. Amsterdam, február 6. A antant versaillesi határozatáról a'z Aligemeen Handelsblad ezt irja: Ez a határozat semmi ujat nern hozott. A béke kilátásai nem javultak. Ha a szövetségeseknek, mint mondják, nittcsenek titkos céljaik, miért nem jelentik ki, hogy sem Európában, sem a gyarmatokon nem törekednek imperialisztiksus célokra. Miért burkolják igazi céljaikat ismét egész sor kétértelmű frázisba? (M. T, 1.) Jön a béke! HÍREK ocoo Rekvirálás. A Pista gyerek szobája. A szekrényen almák, a kisasztalon egy süveg cukor, félkiló Suchart csokoládé, egy zsacskóban mazsola, a másikban mandula. Az ablakban egy megkezdett rud szalámi lóg, A Pista a nagy asztal mellett ül, a Gyuri végigdőlve fekszik a díványon. Pár percnyi csönd. Gyuri-. (Hánykolódik a díványon, amelynek a karfáját rúgja): Én nem megyek többet a Tiborékhoz. Elég volt! Tudod, engem bosszant a szemtelen, fruska nővérei, a Nicsi. Hát hallottál már ilyen nevet? Nicsi, Ficsi, Gigi, Bibi, Ríri. Ez tisztára bolondság. Pista: (a szót nyújtva, halkan): Ne törődj vele. Miért engeded, hogy bosszantson valami ? Gyuri: Es aztán, tudod, a lábát mindig egymásra rakja és a harisnyájának a szára is kilátszik. Ez koketíség. Nem? És sunyit a szemével, de tudod, olyan furcsán, hogy én egyszer megütöm. Pista: (elpirulva, lágyan): A férfiak nem ütik a nőket. Gyuri: (izgatottan): Én-pedig megütöm, ha addig élek is. És milyen erős parfümöt használ az a csirke. Nem lehet kibirni. Engem izgat a szaga, én nem birom ki. Pista: Ne törődjél veie és ne is beszéljünk róla. Gyuri:, Mondom neked, hogy torkig vagyok vele. És mit szólsz hozzá, fűzőt visel és a szobalányuk, az Anna, mondta, hogy fűzőben is alszik. A formák miatt. Hát ez igazán tűrhetetlen. (Vizet iszik, mert eiszáradt a torka.) Na, és mindig önkéntesekkel lófrál az utcán. Ugy-e, ez érdekes. Pedig tavaly meg isú>ukott a felsőbb leányban. Pista: Én nem is törődök vele. Gyuri: Pha, én se. Csak bosszant, hogy ugy rázza a rongyot. Meglátod, egyszer a labara hágok. Én megteszem, bizony isten ! Pisra (egy ideig hallgat és hogy megszólal, másra tereli a szót): Nálatok rekviráltak már? Gyuri: Tegnap. Nem találtak semmit. Hisz' tudod. Es aztan, ktnel találhatnak ? Majd bolondok lesznek találtatni, Egyszerűen nincs és punktum. Elhiszed, hogy nálunk a rekviráles előtt egy héttel már nem sütöttek semmit. Ugy utálom ezt a rekvirálást is! Micsoda dolog az, elvenni á maset. Ami a mienk, az a mienk, mi fizettük meg az árát. Pista: (természetesen, mtnden kérkedés nélkül:) Nesünk van minden, Nem sok, de minden van, A sajat csirkénkét esszük, a mi tehenünk tejét isszuk és oiyan tojást használunk, amelyet a mi tyúkjaink csak nekünk tojnak. Gyuri: laian mindjárt ráirják a tojásra, hogy nektek tojtak ? Pista: Ugyan! És jövőre már a saját földünkön termeit burgonyánk, zöldségfele, gyümölcs kerül az asztaiuuKra, Meg földi eprünk is lesz es tügét is termelünk, Gyuri: jól megy nektek. Na fiam, ha anynyi mindentek van és lesz, akkor talan követhetnenk a bolseviek elvét: a megosztást, (tízekre áll, a szekreny tetejéről teli szedi a zsebeit almavai, az ablakból leemeli a rud szalámit és a madzagját a kabátgombjához köii, a kis asztalról elveszi és a hona aia illeszti a süveg cukrot, a mellenye ala dugja a csokoládét, a két kezebe veszi a zsacsko mazsolát es mandulat, a könyökével kinyitja az ajtót és kimenőfelben); Majd nolnap is eljövök es folytatni fogom a rekvirálást. Pista (elfehéredve, könnyes szemmel né. Gyuri után); Az Isten mentsen meg az ilyen reKvirálóktol.., — tl, — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósi tónk; Az egész vonalon javult az árnívó. Magyar Hitel 1208, Osztrák Hitel 786, Fabank 770, Kereskedelmi Bank 5050, Salgótarjáni 935, Rimamurányi 941, Államvasir 879, Adria 1480, Atlantíka 1105, Papír 350,