Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-07 / 30. szám

' ttrófcvü. IfHÁ Jaimlr 7. h a kincsek. Ez hever az utcán ni. és az össze­kapart sárhaíomra mutat. Igen. Sár és köd. ez van Udinéban bőven. És e sorok írója is a semmi, ellenében efnr tajtaros fiUgvulladással egybekötött influen­zát szerzett. És N. N. marosvásárhelyi főor­vos, aki az egvik Reservespitálban megvizs­gált, egész komolyan kért. irjam meg. hogv. itt már semmi sem kapható. Mert úgymond, neki nincs eev nyugodt naoia sem, hogv ott­honról ne kapna ostromló-leveleket: kávéért, rizsért, selyemért. Igv ide is iktatom: Hölgyeim, anyák. fele-, ségek. nővérek, menyasszonyok, linókatest-, vérék és más hozzátartozói a hadrakelt se­regnek, akik aggódástok mellett nem feled­keztek meg a háztartási és'egyéb szükségle­tekről Sem és akik ilynemű kérelmekkel gra­vitáltok az olasz terület felé, — kérlek, ne kérjetek már semmit és katonák, ha épen ironizálni akartok saját magatokkal, gondol­jatok arra, hogy Dante országában jártok és. a beszerzést illetőleg „Lasciate ogui speran­za" és asszonyok, véltei... leányok, az ilynemű, le­Fehér Olga. ft fémbeszolgáltatás Szegeden. A bútorok rézvereteit és a kinaezüsMárgyakaf nem rekvirálják. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország szerdai számában részletesen ismertette azokat a panaszokat, amelyek a fémbeszolgáltatás rend­szere ellen Szegeden elhangzottak. Megírtuk, hogy a fémbeváltó hivatal — természetesen a honvédelmi miniszter rendelete alapján — mennyire értékén alul fizeti meg a beszolgál­tatásra kötelezett árukat, amelyeket pedig a ház­tartásoknak pótolni kell. És eppen a pótlás az, ami felháboritással tölti el a polgárokat. Mert a helyzet az, hogy minden elrekvirált háztartási tárgyat csak a rekviráláskor fizetett összeg ötszöröséért, hatszorosáért lehet megvásárolni porcellánban, vasban és zománcozott edények­ben, Vázoltuk azt is, hogy ezekkel szemben a közönségnek egyhangú kívánsága az, hogy vigyék ugyan el a haztartási fémtárgyakat is, ha szüksége van rá a hadseregnek, de adjanak helyette megfelelő edényt, haztartási tárgyat, tegyék lehetővé, hogy olyan áron, amilyenert a fémbeváltó hivatal a háztartási tárgyat megvá­sárolja tőlünk, mi azt pótolhassuk, vagy pedig adjanak olyan árakat a fémekért, amely lehe­tővé teszi azt, hogy a háztartások az uj, szük­séges tárgyat beszerezhessék. Hogy mennyire jogos ez a kívánság, nem kell bővebben fejte­getnünk. Hiszen, ha Udinében rossz dolga van is az embereknek, az allam célja nem tenet az, hogy polgárai helyzetét megnenezitse, megél­hetései lenetetienné tegye. A Délmagyarorszag munkatársa szerdán jelen volt a tembeszoigáltatasoknal. A száraz adatokat bejegyezzük ide, kiáltó példájául an­nak, hogy mennyire igazságtalanon, tarthatat­lanok azok az árak, amelyeket a magas kor­mány mint rekviralási árakat megállapított. Jött egy réz habverő üst. Lemázsáltak, 75 aeka volt. Tulajdonosa kapott érte kereken kettő korona ötven fillért. A habverő üst ára béké­ben tíz-tizenöt korona volt. Hogy mennyi por­cellánban, vagy vasban, arról nem beszélünk, mert az első dolog az, hogy nem is lehet kapni, Egy sárgaréz mozsár is került. Egy kiló volt, kapott érte a tulajdonosa kerek három koronát. Ezzel szemben egy porceilánntozsar kilenc korona, egy vasmozüar U korona. Bé­keben volt a rézmozsar ara 10—12 korona. És ez igy megy, minden vonalon. Még a bé­kebeli árak felét is csak alig adják meg, vagy egyáltalán nem adják. Beszéltünk a fémbeváltó hivatal szegedi szakértőjével, Fogel Edével. Ezeket mondta : — Az árakat a miniszter állapította meg. illetve hagyta jóvá. Mi nem fizethetünk maga­sabb árat, mint amennyit megállapítottak. A honvédelmi miniszternél annyit sikerült elérnem, hogy a bútorok rézvereteit egyelőre nem bánt­ják és nem kell beszolgáltatni a kinaeztlstöt sem. Nekünk a munkánk borzasztóan sok és nehéz, mert rendkívül sok olyan tárgyat hoz­nak, amelyek nem esnek beszolgáltatás! köte­lezettség alá. Hogy miért hozzák" ezeket, nem tudom. Nekünk pedig a rekviráló helyiségben töl­tött rövid ido alatt sikerült azt ís megállapíta­nunk. Behozzák a hasznavehetetlen targyakat, mert szívesen adják mindazt, amit könnyen nélkülözhetnek, mert a közönség tisztában van vele, hogy cz kötelessége, viszont azt hiszi, hogy ezzel mentesüi a nélkülözhetetlen tárgyak beszolgáltatásának kötelessége alól. És itt vető­dik fel az az uj kérdés is, nogy miért rekvirál­ják a háztartasi es dísztárgyakat, amikor az epületek fémfölszerelése, igy a kilincsek sokkal Wbb fémet adnának sulyoun és mennyiségben is. Annál inkább joggal kérdezzük ezt, mert hiszen ez a rekvirálás is a fix fizetésit embe­reket, a középosztályt, bírókat, hivatalnokokat, tisztviselőket sújtja legjobban. Ezek igyekeztek a lakásukat diszneni, a paraszt nem. Ezek igye­keztek szép, jó és tartós konyhafelszerelest De­szerezni, a parasztok nem. És ha vége lesz a háborúnak, megint ezek lesznek azok, akik méregdraga áron visszavásárolják azt, amit po­tom pénzért elvitt tőliik az államhatalom, hiaba, szükség nélkül. Mert ismételjük, a szükséget sokkai jobban lehetne pótolni olyan helyekről, ahol nem éreznék azt meg túlságosán, mint ahogy megérzik azok, akiknél a legtöbb ilyen tárgy van, amelyet csak alig hasznáinatnak majd a Hadseregnél. Az államtol ojtalmat, vedelmet vár a polgárság, nem kihasználást, oktalan zaklatást es kíméletlenséget. ?flbaas&»&*«£gasebn3s**>»*ai9ii*as«ssiiafis£e3it aiibbüdwbabbsbsftbbbadct^kaasbsazsmcas^sitsaabksiiamasustciieaitsisi A makszimaüsták fegyverszünetről tárgyainak a románokkal fíécs, február 6. A leit közli a Daily Express pétervári táviratát, amely szerint a maximalisták és a románok közt Jassyban megkezdték a fegyverszünetre vonatkozó tár­gyalásokat, A ieyujabb hajéeisülyesztések. Berlin, február 6, A Wolff-ügynökség je­leni; A Wenninger kapitány parancsnoksága alatt álló egyik tengeralattjárónk az La Man­che-csatorna nyugati részében három gőzöst, két vitorlást és négy más jármüvet süly esz­tett el, körülbelül 20.000 bruttó regiszter ton­natartalommal. Az erős ellenhatást a búvár­hajó ügyes és merész támadásokkal kerülte ki. Az elpusztított hajók között volt a 8004 tonnás Manhattan felfegyverzett angol gő­£ö$j a Perriton angol shoner, továbbá á Ge­neral Lernan. Perseveranco és az Audax nevű halászhajók, , , ^ A tengerészeti vezérkar íönöke. Semleges lap az általános béke kilátásairól. Amsterdam, február 6. A antant ver­saillesi határozatáról a'z Aligemeen Handels­blad ezt irja: Ez a határozat semmi ujat nern hozott. A béke kilátásai nem javultak. Ha a szövetségeseknek, mint mondják, nittcsenek titkos céljaik, miért nem jelentik ki, hogy sem Európában, sem a gyarmatokon nem törekednek imperialisztiksus célokra. Miért burkolják igazi céljaikat ismét egész sor két­értelmű frázisba? (M. T, 1.) Jön a béke! HÍREK ocoo Rekvirálás. A Pista gyerek szobája. A szek­rényen almák, a kisasztalon egy süveg cukor, félkiló Suchart csoko­ládé, egy zsacskóban mazsola, a másikban mandula. Az ablakban egy megkezdett rud szalámi lóg, A Pista a nagy asztal mellett ül, a Gyuri végigdőlve fekszik a díványon. Pár percnyi csönd. Gyuri-. (Hánykolódik a díványon, amely­nek a karfáját rúgja): Én nem megyek többet a Tiborékhoz. Elég volt! Tudod, engem bosszant a szemtelen, fruska nővérei, a Nicsi. Hát hallottál már ilyen nevet? Nicsi, Ficsi, Gigi, Bibi, Ríri. Ez tisztára bolondság. Pista: (a szót nyújtva, halkan): Ne törődj vele. Miért engeded, hogy bosszantson valami ? Gyuri: Es aztán, tudod, a lábát mindig egymásra rakja és a harisnyájának a szára is kilátszik. Ez koketíség. Nem? És sunyit a szemével, de tudod, olyan furcsán, hogy én egyszer megütöm. Pista: (elpirulva, lágyan): A férfiak nem ütik a nőket. Gyuri: (izgatottan): Én-pedig megütöm, ha addig élek is. És milyen erős parfümöt használ az a csirke. Nem lehet kibirni. Engem izgat a szaga, én nem birom ki. Pista: Ne törődjél veie és ne is beszél­jünk róla. Gyuri:, Mondom neked, hogy torkig va­gyok vele. És mit szólsz hozzá, fűzőt visel és a szobalányuk, az Anna, mondta, hogy fűző­ben is alszik. A formák miatt. Hát ez igazán tűrhetetlen. (Vizet iszik, mert eiszáradt a torka.) Na, és mindig önkéntesekkel lófrál az utcán. Ugy-e, ez érdekes. Pedig tavaly meg isú>ukott a felsőbb leányban. Pista: Én nem is törődök vele. Gyuri: Pha, én se. Csak bosszant, hogy ugy rázza a rongyot. Meglátod, egyszer a la­bara hágok. Én megteszem, bizony isten ! Pisra (egy ideig hallgat és hogy megszó­lal, másra tereli a szót): Nálatok rekviráltak már? Gyuri: Tegnap. Nem találtak semmit. Hisz' tudod. Es aztan, ktnel találhatnak ? Majd bolondok lesznek találtatni, Egyszerűen nincs és punktum. Elhiszed, hogy nálunk a rekvirá­les előtt egy héttel már nem sütöttek semmit. Ugy utálom ezt a rekvirálást is! Micsoda do­log az, elvenni á maset. Ami a mienk, az a mienk, mi fizettük meg az árát. Pista: (természetesen, mtnden kérkedés nélkül:) Nesünk van minden, Nem sok, de minden van, A sajat csirkénkét esszük, a mi tehenünk tejét isszuk és oiyan tojást használunk, amelyet a mi tyúkjaink csak nekünk tojnak. Gyuri: laian mindjárt ráirják a tojásra, hogy nektek tojtak ? Pista: Ugyan! És jövőre már a saját föl­dünkön termeit burgonyánk, zöldségfele, gyü­mölcs kerül az asztaiuuKra, Meg földi eprünk is lesz es tügét is termelünk, Gyuri: jól megy nektek. Na fiam, ha any­nyi mindentek van és lesz, akkor talan követ­hetnenk a bolseviek elvét: a megosztást, (tízek­re áll, a szekreny tetejéről teli szedi a zsebeit almavai, az ablakból leemeli a rud szalámit és a madzagját a kabátgombjához köii, a kis asz­talról elveszi és a hona aia illeszti a süveg cuk­rot, a mellenye ala dugja a csokoládét, a két kezebe veszi a zsacsko mazsolát es mandulat, a könyökével kinyitja az ajtót és kimenőfelben); Majd nolnap is eljövök es folytatni fogom a rekvirálást. Pista (elfehéredve, könnyes szemmel né. Gyuri után); Az Isten mentsen meg az ilyen reKvirálóktol.., — tl, — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósi tónk; Az egész vonalon javult az árnívó. Magyar Hitel 1208, Osztrák Hitel 786, Fa­bank 770, Kereskedelmi Bank 5050, Salgó­tarjáni 935, Rimamurányi 941, Államvasir 879, Adria 1480, Atlantíka 1105, Papír 350,

Next

/
Oldalképek
Tartalom