Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-24 / 46. szám

Szeged, 1918. február 34, DELMAG Y AB0B2SM© * Cipőgyárrá alakul át a szegedi közélelmezési hivatal bőripari osztálya, (Saját tudósítónktól) A szegedi közélel­mezési hivatal bőripari osztálva, mint értesü­lünk. nagv reformok előtt áll. A bőripari osz­tály a közel jövőben cipőgyárrá alakul át. hogv a rohamosan növekvő közszükséglet kívánalmait kielégíthesse. Rákos Árpád, a közélelmezési hivatal bőripari osztályának vezetője ez ügyben tárgyalásokat folytatott Budapesten az illetékes tényezőkkel, akiktől ígéretet nyert arra, hogv a szegedi bőripari osziáív részére a gyáripari üzemhez szük­séges bőrmennyiséget kiutalják. Kilátás van arra is. hogv a bőripari osztálv még ötven munkást kap. A hatósági, cipőgyárnak költ­ségvetése és üzemterve már teljesen készen van, A hatósági cipőgyár — minden valószi­nüség szerint — a nyáron megkezdi üzemét és őszre, amikor a szegényebb néposztály kereslete legnagyobb, több ezer pár cipő áll majd rendelkezésére a hatósági ellátásra szoruló lakosságnak. A bőripari osztálv addig is, amig gyári üzemmé alakulhat át. fokozatosan fejleszti munkakörét. A napokban kétezer pár cipőre vaíó bőrmennyiség érkezett" a szegedi bőr­ipari osztálv részére. A műhelyben, amelvet már is megnagyobbítottak, most 53 munkás dolgozik, akik naponta 30 pár cipőt ős száz pár talpaiásf készítenek el. A cipők esv ré­sze — hatósági utalványra — mérték szerint készül el. De már most is csinálnak cipőkéi eladásra is. A box és sevró hői félcipők 65, a férfi-bakancsok 70—85 koronába kerülnek önköltségi árban számítva. A kereskedelmi forgalomban ezeknek a cipőknek az ára 150— 200 korona. Készitenek ezeken kivül gyermek cipőket is, amiket 30—45 koronáért ámíta­nak. Az eladásra kerülő hatósági cipőkből elsősorban a tisztviseiőosztálv részesül és ál­talában azok, akik a horribilis kereskedelmi árakat nem tudják megfizetni. Szükség ese­tén ez utóbbiak jogosultságukat igazolni tal­lóznak. Az általános elv az eladásnál — igen helyesen — az, hogv a hatósági cipőket ki­zárólag a szegényebb néposztály részére bo­csássák forgalomba. Ez idő szerint természe­tesen a kereslet aránytalanul nagyobb a ren­delkezésre álló áruknál, ez a helyzet azonban a gvári üzem megkezdésével meg fog szűnni. A bőripari osztálv műhelyében rokkant vagy segédszolgálatos katonák dolgoznak, a kik hetenkint 50—75 koronát keresnek. Az a r.agv szociális érdek, amelv a bőripari osztálv működéséhez fűződik, föltétlenül megkívánja, hogv műhelyéből csak ió munkák kerüljenek ki. Amint mi tudjuk, a bőripari osztálv mun­kásai jó végzik dolgukat. Az ellenőrzés lelki­ismeretes. Mindamellett természetesen elő­fordulhatnak hibák is. különösen a talpalás­nái és javításnál, amire tudunk konkrét ese­tet is. A hiba onnan származhatik. hogv a bőripari osztályban még most kétféle talpa­lás készül. Abban az esetben, amit tudomá­sunkra hoztak, 'megtörtént, hogy az egyik cipőre rendes, szegezett, a másikra mozaik­taipalást tettek. Véletlenül ugyanis az egyik rendes talpalásra adott cipő odakerült a mo­zaik talpaló munkáshoz. Amikor aztán a cipő­ket szám szerint rendezték, a tévedést nem vették észre és felemás cipő került vissza a meglepett tulajdonoshoz. Ilyen tévedés, bármennyire sajnálatos út a leggondosabb munka mellett sem kerül­hető el teljesen. Mindamellett érdemesnek tartottuk erre a körülményre felhívni a bőr­ipari osztálv vezetőjének figyelmét, aki ki­jelentette, hogy kizárt dolog, hogv ily esetek előforduljanak. De, ha mégis megtörténnék, hasonló tévedés, a bőripari osztálv természe­tesen kötelességének tartja az tigv megvizs­gálását és indokolt esetben a megrendelő sé­relmének orvoslását. A munkásbiztositás hiányai ' és hibái. A kormány egy 1917 decemberében ki­adott rendeletével tudvalevően alaposan meg­reformálta az ipari- és kereskedelmi alkalma­zottak betegség és baleset biztosítását. A ren­detet január 1-én már életbe is lépett, de ugy, hogy éppen a tagok azok, akik a legkevésbbé tudják, miképp is áll a dolog. Miért kell ez­után oly sokat fizetni és mit fognak ezért el­lenszolgáltatásul kapni. A törvény intenciója — ezt le kell szegezni — gyönyörű, amint Dugonics András. Irta: Cserzy Mihály. Dugonics András nevét minden szegfedi ember ösmeri. Az is, akinek alig van érzéke a művészi szobrok iránt s az is, akinek irodalmi igényeit kielégítik a napilapok. 1876 augusztus 19. óta áll a város egyik legszebb terén a ko­rán elhunyt nagy szobrászművész, -Küllő 'Mik­lós által tervezett és Huszár Adolf által meg­alkotott zseniális emlékmű, Dugonics András szobra, a városi embernek tehát- minden nap van alkalma megtekinteni azt, falán akarat­lanul is, a tanyai nép pedig bizonyára már sokszor megállt előtte, csöndes „diesértes­sék"-et mondván el magában, mivelhogy az ő képzeletükben -Szent Jánost látják a koboz­ban, aki előtt illik egy-egy vallásos fohászt el­rebegni. Mégis erős a hitem, hogy sokan nem tudják, ki volt és mi volt Dugonics András. A mai kegyeletes ünnepen, amidőn az ő kiváló szellemében működő irodalmi egyesü­let, a Dugonics-Társaság magas színvonalú emlékünnepet rendez Dugonics András halá­lának századik évfordulóján, ugy vélem, nem lesz fölösleges munka az ő életéről, működésé­ről és a magyar nemzet -közkincseivé vált mimi­káiról, a meglevő források nyomán, e tárca kereteinek meg-felelő rövid elet- és jellemrajzot irni. Dugonics András 1740 október 18-án szüle­iéit Szegeden, a Dugonics-utca végén, a Szent­György-iskola szomszédságában volt alacsony, utóbb sárgára meszelt házban, amelyet a vá­róé rekonstrukciója s a helyes érzékű városi magisztrátus ^kegyelettel megőrzött és emlék­táblával megjelölt mindaddig, amig a profán üzleti világ le nem fújta nimbuszáról az érint­liétlenség fényes hímporát és „városi érdek­ből" idegen kezekre nem juttatta, amelyek örökre és teljesen eltörölték a föld színéről. Lehetne ebhez elfogadható kommentárt fűzni, .—* de minek? . . . Nagyatyja bevándorolt dal­mát iparos volt, aki azonban csakhamar asz­szimilálódott a minden idegent magába SZÍVÓ büszke, jómódú felsővárosi néppel. Atyja, Du­gonics András harminckét évig volt Szeged közszolgálatában, mint városi tanácsnok, aki igen szigorú rendtartó ember volt és magyar érzelmére különösen jellemző, hogy felsővárosi pólgárleánnyal, Imre Katalinnal, kötött háza­ságából származott két fiát: Andrást és Ádá­mot, aki később Szeged város polgármestere lett, magyar iskolába adta be, noha akkor még dalmát iskola is volt a városban. András az elemi iskolák elvégzése után, 1750-ben a piaristák gimnáziumába kerül, ahol állandóan az első tanulók között szerepel, ugy, hogy amidőn .annak hat osztályát .elvégzi, ás ott nyert -nemes szellemtől is áthatva, arra ha­tározza el magát, hogy belép a rendbe, Ezt az apa azzal a megjegyzéssel veszi tudomásul, liogy ne piarista, hanem világi pap legyén, az anyja ellenben határozottan ellenzi és erőnek erejével meg akarja őt. ezen szándékában akasztani, aminek okát én abban a szaftod és független érzelemben képzelem, amit a majd­nem nomád szerű életet elő felsővárosi hajós­ideális volt az 1907, évi XIX. törvénycikk. Hogy a betegsegélyző mégsem tudott arra a nivóra emelkedni, amely a törvény intenció­jának megfelel, annak oka máshol keresendő, nem az ideálisan szép törvényrendelkezésben. A száraz tény az, hogy betegség esetén orvos, gyógyszeiek, kötszerek, táppénz, gyer­mekágyi segély, kórház, szakorvosok, gyógy­fürdők, baleset esetén egész életen át évjára­dék, stb, állanak a tagok rendelkezésére, amit ő külön a mai viszonyok között a befizetett összeg tizszereseért sem birna megszerezni, sőt egyes esetekben százszorosáért sem. Nos, ez az uj rendelkezés még több kedvezményt nyújt a tagoknak. Így 1.: táppénzük ezután a napi bérösszegük 60 százaléka lesz; 2.: gyei­mekágy esetén nyolc hétig a napi bérösszegek 75 százalékát, azután, még abban az esetben is, ha munkába jár, a napi kereset 50 száza­lékát kapja a szoptató anya szoptatási segély cimén 12 héten át, de ez az összeg legfeljebb napi 2 korona lehet, az olyan pedig, aki nem munkás, csupán a munkással egy háztartásban van, hat héten át napi 1 koronát fog kapni, mint szoptatási segélyt; 3.: akik szoptatni nem birnak, a szoptatási segély helyett ugyan­ilyen összegű csecsemőtápszert és tejet kap­nak ; 4,: ugyancsak ingyen tejet kaphat a tüdővészes tag, vagy családja is; 5: elhalálo­zás esetén a napi bérősszeg harmincszorosa esedékes. Ennyi előny aránylag csekély, négy száza­lékos befizetésért, amelyből a munkás csak a fele összeget, két százalékot fizet be, bizto­sítja a munkásnak betegség esetén a legmesz­szebbmenő kedvezményeket. Azonban újból előáll a régi eset, amely miatt a pénztár nem tudja kielégiieni a tagok igényeit. A szép ren­delkezésnek ugyanis előrelátható nagy hibáival kell számolni, amelyek a következők: A négy százaiékos befizetések nem a be­tegsegélyezési költségekre lesznek fordítva, ha­nem az állam megtoldotta ezt az anya és cse­esemővédelemre szükséges kiadások legnagyobb részével s igy a befizetett összeg egy nagyon nagy százalékát a jövőben gyermekágyas és szoptató nőkre fordítják. A pénztárt természe­tesen nagyon megterheli ez a körülmény. Bi­zonyos ugyan, hogy a csecsemővédelem szin­tén nagyon fontos állami feladat, de nem fe­dezhető a betegsegélyző pénztárak négy szá­zalékos befizetéséből. Ezúttal ugyanis megint előáll az a régi betegsége a pénztáraknak, hogy mindenütt takarékoskodni kell és nagyon és balász-nép utódaiban is átörökített. Az anyai tiltakozás ellenére Andrásiról mégis pia­rista lesz » áldásos hivatását a médgyesi pia­rista gimnáziumban kezdi meg, mint a költé­szet és a szónoklatok előadója. Ez a. küldetés elhatározó befolyással volt .szellemének kifej­lődésére, mert mig az erdélyi gazdag vidékek fölkeltették költői ihlettségét, a római nagy emlékek klasszikus tere a történelem ó a tör­téneti költészet iránt keltették föl nagy rátörő lelkében ama vágyakat, amelyek csakhamar kitartó munkásságában nyilvánultak meg. Medgyesről 1770-ben Nyitóára került, ahol a bölcsészet tanításával bízták meg, amely mellett a költészettel is élénken foglalkozott. Mintaképe Gyöngyösi István volt, a nemzet •legolvasottabb klasszikus költője, akinek még kiadatlan munkáit Dugonics 1796-ban sajtó alá is rendezte. Xyitrai tanároskodása előkelő ne­vet szerzett a tudományos világban Dugonics Andrásnak, ugy, hogy 1773-ban a nagyszom­bati egyetem mennyiségtani székének elfogla­lására hívták imeg. A következő évitón ezt él is foglalta s ettől ezániitva harmincnégy éven át 'működött mint egyetemi tanár, köz­ben Budapesten viselvén a dékáni és rektori díszes tisztségeket. Majd 1808-ban, mint az egyetem tanári karúnak nagyrahecsült sze­niora, nyugalomba vonult, hazajött Szegedre. Itt fiz esztendei csöndes elvónultsúga után 78 éves korában, „fájdalom és a halál félelme nélkül" elhunyt, kikerült a „deszkás-temető­be", ahol nagy máryányoiöliszk liiideti Sze­ged hajdani nagy fiát, ahol évenRiht. ő-zi ber-

Next

/
Oldalképek
Tartalom