Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1918-02-24 / 46. szám
Szeged, 1918. február 34, DELMAG Y AB0B2SM© * Cipőgyárrá alakul át a szegedi közélelmezési hivatal bőripari osztálya, (Saját tudósítónktól) A szegedi közélelmezési hivatal bőripari osztálva, mint értesülünk. nagv reformok előtt áll. A bőripari osztály a közel jövőben cipőgyárrá alakul át. hogv a rohamosan növekvő közszükséglet kívánalmait kielégíthesse. Rákos Árpád, a közélelmezési hivatal bőripari osztályának vezetője ez ügyben tárgyalásokat folytatott Budapesten az illetékes tényezőkkel, akiktől ígéretet nyert arra, hogv a szegedi bőripari osziáív részére a gyáripari üzemhez szükséges bőrmennyiséget kiutalják. Kilátás van arra is. hogv a bőripari osztálv még ötven munkást kap. A hatósági, cipőgyárnak költségvetése és üzemterve már teljesen készen van, A hatósági cipőgyár — minden valószinüség szerint — a nyáron megkezdi üzemét és őszre, amikor a szegényebb néposztály kereslete legnagyobb, több ezer pár cipő áll majd rendelkezésére a hatósági ellátásra szoruló lakosságnak. A bőripari osztálv addig is, amig gyári üzemmé alakulhat át. fokozatosan fejleszti munkakörét. A napokban kétezer pár cipőre vaíó bőrmennyiség érkezett" a szegedi bőripari osztálv részére. A műhelyben, amelvet már is megnagyobbítottak, most 53 munkás dolgozik, akik naponta 30 pár cipőt ős száz pár talpaiásf készítenek el. A cipők esv része — hatósági utalványra — mérték szerint készül el. De már most is csinálnak cipőkéi eladásra is. A box és sevró hői félcipők 65, a férfi-bakancsok 70—85 koronába kerülnek önköltségi árban számítva. A kereskedelmi forgalomban ezeknek a cipőknek az ára 150— 200 korona. Készitenek ezeken kivül gyermek cipőket is, amiket 30—45 koronáért ámítanak. Az eladásra kerülő hatósági cipőkből elsősorban a tisztviseiőosztálv részesül és általában azok, akik a horribilis kereskedelmi árakat nem tudják megfizetni. Szükség esetén ez utóbbiak jogosultságukat igazolni tallóznak. Az általános elv az eladásnál — igen helyesen — az, hogv a hatósági cipőket kizárólag a szegényebb néposztály részére bocsássák forgalomba. Ez idő szerint természetesen a kereslet aránytalanul nagyobb a rendelkezésre álló áruknál, ez a helyzet azonban a gvári üzem megkezdésével meg fog szűnni. A bőripari osztálv műhelyében rokkant vagy segédszolgálatos katonák dolgoznak, a kik hetenkint 50—75 koronát keresnek. Az a r.agv szociális érdek, amelv a bőripari osztálv működéséhez fűződik, föltétlenül megkívánja, hogv műhelyéből csak ió munkák kerüljenek ki. Amint mi tudjuk, a bőripari osztálv munkásai jó végzik dolgukat. Az ellenőrzés lelkiismeretes. Mindamellett természetesen előfordulhatnak hibák is. különösen a talpalásnái és javításnál, amire tudunk konkrét esetet is. A hiba onnan származhatik. hogv a bőripari osztályban még most kétféle talpalás készül. Abban az esetben, amit tudomásunkra hoztak, 'megtörtént, hogy az egyik cipőre rendes, szegezett, a másikra mozaiktaipalást tettek. Véletlenül ugyanis az egyik rendes talpalásra adott cipő odakerült a mozaik talpaló munkáshoz. Amikor aztán a cipőket szám szerint rendezték, a tévedést nem vették észre és felemás cipő került vissza a meglepett tulajdonoshoz. Ilyen tévedés, bármennyire sajnálatos út a leggondosabb munka mellett sem kerülhető el teljesen. Mindamellett érdemesnek tartottuk erre a körülményre felhívni a bőripari osztálv vezetőjének figyelmét, aki kijelentette, hogy kizárt dolog, hogv ily esetek előforduljanak. De, ha mégis megtörténnék, hasonló tévedés, a bőripari osztálv természetesen kötelességének tartja az tigv megvizsgálását és indokolt esetben a megrendelő sérelmének orvoslását. A munkásbiztositás hiányai ' és hibái. A kormány egy 1917 decemberében kiadott rendeletével tudvalevően alaposan megreformálta az ipari- és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset biztosítását. A rendetet január 1-én már életbe is lépett, de ugy, hogy éppen a tagok azok, akik a legkevésbbé tudják, miképp is áll a dolog. Miért kell ezután oly sokat fizetni és mit fognak ezért ellenszolgáltatásul kapni. A törvény intenciója — ezt le kell szegezni — gyönyörű, amint Dugonics András. Irta: Cserzy Mihály. Dugonics András nevét minden szegfedi ember ösmeri. Az is, akinek alig van érzéke a művészi szobrok iránt s az is, akinek irodalmi igényeit kielégítik a napilapok. 1876 augusztus 19. óta áll a város egyik legszebb terén a korán elhunyt nagy szobrászművész, -Küllő 'Miklós által tervezett és Huszár Adolf által megalkotott zseniális emlékmű, Dugonics András szobra, a városi embernek tehát- minden nap van alkalma megtekinteni azt, falán akaratlanul is, a tanyai nép pedig bizonyára már sokszor megállt előtte, csöndes „diesértessék"-et mondván el magában, mivelhogy az ő képzeletükben -Szent Jánost látják a kobozban, aki előtt illik egy-egy vallásos fohászt elrebegni. Mégis erős a hitem, hogy sokan nem tudják, ki volt és mi volt Dugonics András. A mai kegyeletes ünnepen, amidőn az ő kiváló szellemében működő irodalmi egyesület, a Dugonics-Társaság magas színvonalú emlékünnepet rendez Dugonics András halálának századik évfordulóján, ugy vélem, nem lesz fölösleges munka az ő életéről, működéséről és a magyar nemzet -közkincseivé vált mimikáiról, a meglevő források nyomán, e tárca kereteinek meg-felelő rövid elet- és jellemrajzot irni. Dugonics András 1740 október 18-án szüleiéit Szegeden, a Dugonics-utca végén, a SzentGyörgy-iskola szomszédságában volt alacsony, utóbb sárgára meszelt házban, amelyet a váróé rekonstrukciója s a helyes érzékű városi magisztrátus ^kegyelettel megőrzött és emléktáblával megjelölt mindaddig, amig a profán üzleti világ le nem fújta nimbuszáról az érintliétlenség fényes hímporát és „városi érdekből" idegen kezekre nem juttatta, amelyek örökre és teljesen eltörölték a föld színéről. Lehetne ebhez elfogadható kommentárt fűzni, .—* de minek? . . . Nagyatyja bevándorolt dalmát iparos volt, aki azonban csakhamar aszszimilálódott a minden idegent magába SZÍVÓ büszke, jómódú felsővárosi néppel. Atyja, Dugonics András harminckét évig volt Szeged közszolgálatában, mint városi tanácsnok, aki igen szigorú rendtartó ember volt és magyar érzelmére különösen jellemző, hogy felsővárosi pólgárleánnyal, Imre Katalinnal, kötött házaságából származott két fiát: Andrást és Ádámot, aki később Szeged város polgármestere lett, magyar iskolába adta be, noha akkor még dalmát iskola is volt a városban. András az elemi iskolák elvégzése után, 1750-ben a piaristák gimnáziumába kerül, ahol állandóan az első tanulók között szerepel, ugy, hogy amidőn .annak hat osztályát .elvégzi, ás ott nyert -nemes szellemtől is áthatva, arra határozza el magát, hogy belép a rendbe, Ezt az apa azzal a megjegyzéssel veszi tudomásul, liogy ne piarista, hanem világi pap legyén, az anyja ellenben határozottan ellenzi és erőnek erejével meg akarja őt. ezen szándékában akasztani, aminek okát én abban a szaftod és független érzelemben képzelem, amit a majdnem nomád szerű életet elő felsővárosi hajósideális volt az 1907, évi XIX. törvénycikk. Hogy a betegsegélyző mégsem tudott arra a nivóra emelkedni, amely a törvény intenciójának megfelel, annak oka máshol keresendő, nem az ideálisan szép törvényrendelkezésben. A száraz tény az, hogy betegség esetén orvos, gyógyszeiek, kötszerek, táppénz, gyermekágyi segély, kórház, szakorvosok, gyógyfürdők, baleset esetén egész életen át évjáradék, stb, állanak a tagok rendelkezésére, amit ő külön a mai viszonyok között a befizetett összeg tizszereseért sem birna megszerezni, sőt egyes esetekben százszorosáért sem. Nos, ez az uj rendelkezés még több kedvezményt nyújt a tagoknak. Így 1.: táppénzük ezután a napi bérösszegük 60 százaléka lesz; 2.: gyeimekágy esetén nyolc hétig a napi bérösszegek 75 százalékát, azután, még abban az esetben is, ha munkába jár, a napi kereset 50 százalékát kapja a szoptató anya szoptatási segély cimén 12 héten át, de ez az összeg legfeljebb napi 2 korona lehet, az olyan pedig, aki nem munkás, csupán a munkással egy háztartásban van, hat héten át napi 1 koronát fog kapni, mint szoptatási segélyt; 3.: akik szoptatni nem birnak, a szoptatási segély helyett ugyanilyen összegű csecsemőtápszert és tejet kapnak ; 4,: ugyancsak ingyen tejet kaphat a tüdővészes tag, vagy családja is; 5: elhalálozás esetén a napi bérősszeg harmincszorosa esedékes. Ennyi előny aránylag csekély, négy százalékos befizetésért, amelyből a munkás csak a fele összeget, két százalékot fizet be, biztosítja a munkásnak betegség esetén a legmeszszebbmenő kedvezményeket. Azonban újból előáll a régi eset, amely miatt a pénztár nem tudja kielégiieni a tagok igényeit. A szép rendelkezésnek ugyanis előrelátható nagy hibáival kell számolni, amelyek a következők: A négy százaiékos befizetések nem a betegsegélyezési költségekre lesznek fordítva, hanem az állam megtoldotta ezt az anya és cseesemővédelemre szükséges kiadások legnagyobb részével s igy a befizetett összeg egy nagyon nagy százalékát a jövőben gyermekágyas és szoptató nőkre fordítják. A pénztárt természetesen nagyon megterheli ez a körülmény. Bizonyos ugyan, hogy a csecsemővédelem szintén nagyon fontos állami feladat, de nem fedezhető a betegsegélyző pénztárak négy százalékos befizetéséből. Ezúttal ugyanis megint előáll az a régi betegsége a pénztáraknak, hogy mindenütt takarékoskodni kell és nagyon és balász-nép utódaiban is átörökített. Az anyai tiltakozás ellenére Andrásiról mégis piarista lesz » áldásos hivatását a médgyesi piarista gimnáziumban kezdi meg, mint a költészet és a szónoklatok előadója. Ez a. küldetés elhatározó befolyással volt .szellemének kifejlődésére, mert mig az erdélyi gazdag vidékek fölkeltették költői ihlettségét, a római nagy emlékek klasszikus tere a történelem ó a történeti költészet iránt keltették föl nagy rátörő lelkében ama vágyakat, amelyek csakhamar kitartó munkásságában nyilvánultak meg. Medgyesről 1770-ben Nyitóára került, ahol a bölcsészet tanításával bízták meg, amely mellett a költészettel is élénken foglalkozott. Mintaképe Gyöngyösi István volt, a nemzet •legolvasottabb klasszikus költője, akinek még kiadatlan munkáit Dugonics 1796-ban sajtó alá is rendezte. Xyitrai tanároskodása előkelő nevet szerzett a tudományos világban Dugonics Andrásnak, ugy, hogy 1773-ban a nagyszombati egyetem mennyiségtani székének elfoglalására hívták imeg. A következő évitón ezt él is foglalta s ettől ezániitva harmincnégy éven át 'működött mint egyetemi tanár, közben Budapesten viselvén a dékáni és rektori díszes tisztségeket. Majd 1808-ban, mint az egyetem tanári karúnak nagyrahecsült szeniora, nyugalomba vonult, hazajött Szegedre. Itt fiz esztendei csöndes elvónultsúga után 78 éves korában, „fájdalom és a halál félelme nélkül" elhunyt, kikerült a „deszkás-temetőbe", ahol nagy máryányoiöliszk liiideti Szeged hajdani nagy fiát, ahol évenRiht. ő-zi ber-