Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-22 / 44. szám

Szegedi borkereskedők 150,000 koronája, Btínügyi nyomozás, 8rizefbevétf»l a nesi szállított bór miatt. iSdíílt tiid<kitoríktő\.) Nagyarányú biin­üavi vizsgálat utolsó aktáit zárták le csütör­tökön a rendőrségen. Négy hetes hosszú vá­rakozás, vizsgálat, nyomozás • es tárgyalás után dr. Dreyer József rendőrkapitánynak Budapesten végzett vendégszereplésével a hatalmas arányú bünügv befejezést nyert, az ügyet békésen elintézték; két ismert szc* gedi kereskedőcég megkapta kicsalt százezer koronáját és valószínű, hogy megkapták pén­züket azok az aradi kereskedők is, akik eb­ben az ügyben még érdekelve voltak. A rendőrség, mint az utóbbi időben mindig, raost is érthetetlen módon és szigorúan tit­kolózik, az eredményeket és nyomozás rész­leteit szigorúan titkolja a nyilvánosságtól, de a-híreknek nem lehetett persze szárnyu­kat szegni. Azok kikerültek a rendőrség sok­titkot látott falai közül, maguk a károsultak is segítették a hirek röptét egy-egy vigyázat­larrn! kiejtett szóval, áruló gesztussal, ugv. hogy most már szinte nyílt titok a 150.000 koronás, békésen befejezett,- borcsalásnak csaknem minden fázisa. Csak a közönség méltányos és jogos kívánságának teszünk te­hát eleget, amikor az eseményeket sorjában elmondjuk, ugv, amint arról megbízható for­rásból értesültünk. (150.000 koronás clőlég báMu.) Még a gyönyörű eredményekkel végző­dött szegedi szüret kezdetén történt, nogy áHítólag egv budapesti nagv borxereskeüoK­ből alakult alkalmi társulás ügynökei jelen­tek meg Szegeden. Azzal kezdtek, hogv ha­talmas pincehelyiséget béreitek ki a Vatéria­íér közelében s azzal megkezdték a borvásár­lást és eladást. A vásarjás azonban — ha egyáltalán volt vásárlás — nagyon gyéren, ment, ehelyett inkább az eladásra feküdtek rá. Azt mondták: a cég központilag vásárol óriási mennyiségeket Budapestről-, a vidéki vásárlások nem fontosak. Sikerült is 'hama­rosan bizaimat kelteniük maguk iránt, mert csakhamar hatalmas megrendeléseket kap­tak. nogyne, a bor a mai araiéhoz képest na­gyon olcsó volt: 3 korona 50—70 fillér liter­je, holott a szüret közepén már a termelöktői alig lehetett négy koronás áron bort kapni, fia valakit netalan kétkedésbe ejtett ez a nagy olcsóság, rögtön megvolt erre is a vá­lasz: még a nváron megcsinálták a kötése­ket olcsó árban s igv módjukban áll maguk­nak is olcsón adni a bort. Ezzel az érvvel aztán mindenkit lefegy­vereztek. Két aradi borkereskedő mellett Mahrer Gyula szegedi malomtulajdonos és Fitroff Kornél szegedi szőlőbirtokos is nagy megrendeléseket, eszközöltek a borkereske­dőknél. Jhtrotí összesen százezer körotéj elő­legei adott át a borkereskedőknek, Mahrer pedig mintegy 50.000 koronát. Az aradi bor­kereskedők szintén ezrekkel voltak érdekel­ve az ügyben. Megegyezés szerint a bort januárban kellett „volna szállítani a "kereskedőknek, akik tényleg egv jónevü kereskedőcég tagjai vol­tak Budapesten. Elkövetkezett a szállítás ideje, ám a bort nem szállították. Sem Sze­gedről, sem Budapestről. Mahrer és Pitroff több levélben sürgették a bor szállítását, a melyre szabályos kötést csináltak s hivatkoz­tak a kifizetett előlegről szóló ehsmervény­re. A budapesti cég azonban mégsem szállí­tott, sőt nem felelt a sürgetésekre sem, (Följelentés a rendőrségen.) Pitroff Kornél és Mahrer Gyula erre személyesen Budapestre utaztak, de ennek az Htjuknak sem volt eredménye. Január vé­gén, vagy február elején aztán, amikor látták, hogy sem a bort nem kapják meg, sem a pénzüket nem küldi a budapesti cég. följelen­tést tettek a cég ellen a szegedi rendőrségen. A rendőrség megindította a nyomozást és megállapította, hogy a cégnek Szegeden már hincs pincéje s amig volt is, üresen állott. Mindössze néhány hordó volt benne. A megindult biinüevi eljárásról értesül­tek természetesen a budapesti borkereske­dők is. akik erre lábaiéiban Szegedre jöttek. A két károsultnak itt azt állították, hogv a pincét Aradon rendezték be. miután a szege­di pince nem biztatott eredménnyel az itteni Piaci árak magassága miatt. Egyben békés elintézést ajánlottak és nyomban issza is fizettek a két károsultnak ötvenezer koronát. Kötelezték magukat arra is. hogv a további szúzezér kúrűnűt rövid határidőn, tiz napon belül visszafizetik. Pitroff és Mahrer erre megjelentek a rendőrségen és a biiniigvi e1­járás- fölfiiggesztését kérték arra az időre, amig a cég által a hiányzó százezer korona visszafizetésére kért határidő el nem te ik. A rendőrség a panaszt ig\ — erre az időre --- ad akta telte. A pénz visszafizetésére kitűzött tiz napi határidő alatt-egyetlen sort sem kapott Pit­roff és Mahrer a budapesti cégtől. Sőt nem jött meg a pénz később sem. Levél sem jött. A két ember — bár veszedelemben érezte 'a pénzét — mégis kíméletes akart lenni a bu­dapesti cég iránt és u.iabb fölszólítást küldött. Azonban erre sem érkezett sem pénz. sem válasz. (Aradon sincs pince,) Végre —- nem tehettek mást — ismét megjelentek a rendőrségen és kérték az el­járás tovább-íoivtatását. Miután azonban leg­egyszerűbbnek látszott a bor lefoglalása.- kér­ték a rendőrséget, állapítsa meg, van-e tény­leg Aradon pincéje a cégnek, hogv — arrienv­nyiben ez az állításuk igaznak bizonyulna — a pincében talált bormermviségre bűnügyi zárlatot kérhessenek. A rendőrség ennek a kérelemnek is eleget tett, ám az eredmény most sem volt kielégítő. Aradról azt jelen­tették vissza Szegedre, hogy nevezett cég­nek Aradon nincs, nem is volt bonv'ncéje. Ezek után már nem lehetett teketóriáz­ni. Dr. Dreyer József rendőrkapitány szom­baton éjjel Budapestre utazott, ahol az ál­lamrendőrség segélyével megkezdte a nyo­mozást. Dr. Dreyer megjelenése után a cég tagjai egv napi haladékot kértek a pénz visszafizetésére. A rendőrség ezt a haladé­kot meg is adta. de a csalással gyanúsított két embert állandóan detektivek figyelték. A huszonnégy óra elteltével azonban depo­nálták a 100.000 koronát, amivel a nyomo­zás véget ért. Dr. Dreyer szerdán vissza­érkezett. Budapestről és ,a károsultak csütör­tökön már vissza is kapták pénzüket a rend­őrségtől. Ez a történet lényege. Hogy a rend­őrség mért titkolózott annyira, persze nem lehet tudni. De nem is nagyon fontos, Sirrn h'án. férfi és stőS divatcikkek legnagfíisbl? rakfara. — is Legmegbízhatóbb cég. u legolcsóbb bemzenés! forrás. Csekonies-u, 6. Telefon 854. 5*éehenyi-!ér 1"?, Telefon 855, oeoo Amikor nem látta. A szobrász ugy érezte, hogy itt neki is kell mondani valamit. A nap mái' erősen sütött ár a miit erem iivegmeuyezetén, a porszemek nyugtalan táncot lejtettek és odatapad i n k az abszintes poharak széléhez, Lueie anyó, a szo­kásához hiven, már végigbotorkált az állvá­nyok között és gúnyosan kérdezte rikácsoló hangján: Bjonjour, monsieur; eommeirt avez­vous passé la nuit ? (Erre a sipitozásra Charkfs barátunk régész öntudatra ébredt, Mgyiehuesen szétnézett a sok elnyűtt, álmos tekintet között, aztán hátrasimította hosszú, ritkulásnak! in­dult, szőke haját, hatalmas tenyerével az öreg­asszonyt kiparancsolta és lialkau, finom meleg réggel kezdte: —( Rég vagyok már itt,'—, hisz ti.is tudjá­tok ezt. gyerekek —, sokkal régebben, mint ma­gam is szeretném. Először csak a fantáziám iz­gatta, hogy én a csöndes, álmodozó, kisvárosi ember'' ideköltözzem és a öarrefour de la íCroix Rouge bérpalotájában rendezkedjem be életre. Később máit' az anibieió tartott itten, hogy ­meglássanak mások is, megértsenek és értékel­jék alkotásomat; h igy jenek Iréonem és én ad­hassak nekik folyton uj értékeket. Aztán ez is elmu.lt lés csak a megszokás kötött ide, a mun­kaalkalom, az ismerős fatak és házak; a napi szembejövők i'ányar -mosolya, a vén asszony kelletlen bizalmaskodása . . . Charles most a zöld folyadékból egy vizes pohárba töltött és ugy hajtotta le egy mozdu­lattal. — >És mikor félig megőrölt, elszürkitett már a napi robot, akkor rátaláltam Céuiliei­minere. Mosolya, hite, „túlvilági bizakodása, egyszerre beragyogta napjaimat. A "szürke, el­puhult, megtépdesett agyag: fa vágy, öröm es dicsőség apotheozisát hirdette, —- ba rá gondol tam. Désőm alatt a márvány érdes idomulása kezes lett, mint szelíd sóhajok fuvallata; benső szépségek hajlékony finomságát, az eszme káp­rázatos fenséget odaadó -hűséggel adta vissza, ha iGuillelmiue lelke kísérte munkámat. A szürke, nyúlós, igénytelen gipsztől az előkelő, patinás, ősnemes ércekig alázatosan, esdeklön hódoltak mindnyájan teremtő kedvemnek^ lá­zas inveciómnak, ha Ö a, közelemben volt, szív* melegét érezhettem és szemének mélységes su­garát borongós napjaim, köré fonhattam. É* óh, ha mindig a száját, forró, lihegő, belső tű zektől perzselő száját csókolhattam volna, már nem itt tartanák, A szobrász felállt és megindult a terem­ben, i ) —! Az első, igazi sikerek — szólott —< hozzá fűződnek, Nézzétek, ott a Hableány; nemes testtartása, bársonyos, könyed elomlóm, hom­lokának büszke. ívelése, mind az ő graciozitft­sából ered. ,Vagy nézzétek, most készül csak, de már bontakozik az „Igazi Aphrodité", Ahogy- a görög istenek megalkották és ahogy a inithologia csak elképzelhette! A dus, éltető keblek, a vállak ovális szimetriája, a esipők karcsú ékessége, mind-mind az ő alakjánali plasztikussága. És legfőbb, legegyénibb mü­vem, amely túlszárnyalja majd a hatalmas Panseurt is, itt áll épülőben előttetek: a Gc­rtrnsz, Charles visszament az asztalhoz és megint ivott, A cingár festő és a szeplős muzsikus már elszunnyadtak, de a többi fiu ugy tett, mintha figyelne. 'A szobrász homlokára egyszerre a kétségbeesés felhői tornyosultak, majd fél­hördült; i—i iEíddig igy volt. és szép volt, De tovább nem bírom! Tegnap se láttam és ma sem fo­gom látni. És ki tudja, mi lesz ezután? Hátha örökre elvesztem, mert ő csak -hiteget, ösztönéit és nem adja meg életemnek árát . . . Charles, a csöndes, jó bohém most vadul felugrott. Egy baltát h'ozétt el* valahsaaa* e»

Next

/
Oldalképek
Tartalom