Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-22 / 44. szám

Szegedi borkereskedők 150,000 koronája, Btínügyi nyomozás, 8rizefbevétf»l a nesi szállított bór miatt. iSdíílt tiid<kitoríktő\.) Nagyarányú biinüavi vizsgálat utolsó aktáit zárták le csütörtökön a rendőrségen. Négy hetes hosszú várakozás, vizsgálat, nyomozás • es tárgyalás után dr. Dreyer József rendőrkapitánynak Budapesten végzett vendégszereplésével a hatalmas arányú bünügv befejezést nyert, az ügyet békésen elintézték; két ismert szc* gedi kereskedőcég megkapta kicsalt százezer koronáját és valószínű, hogy megkapták pénzüket azok az aradi kereskedők is, akik ebben az ügyben még érdekelve voltak. A rendőrség, mint az utóbbi időben mindig, raost is érthetetlen módon és szigorúan titkolózik, az eredményeket és nyomozás részleteit szigorúan titkolja a nyilvánosságtól, de a-híreknek nem lehetett persze szárnyukat szegni. Azok kikerültek a rendőrség soktitkot látott falai közül, maguk a károsultak is segítették a hirek röptét egy-egy vigyázatlarrn! kiejtett szóval, áruló gesztussal, ugv. hogy most már szinte nyílt titok a 150.000 koronás, békésen befejezett,- borcsalásnak csaknem minden fázisa. Csak a közönség méltányos és jogos kívánságának teszünk tehát eleget, amikor az eseményeket sorjában elmondjuk, ugv, amint arról megbízható forrásból értesültünk. (150.000 koronás clőlég báMu.) Még a gyönyörű eredményekkel végződött szegedi szüret kezdetén történt, nogy áHítólag egv budapesti nagv borxereskeüoKből alakult alkalmi társulás ügynökei jelentek meg Szegeden. Azzal kezdtek, hogv hatalmas pincehelyiséget béreitek ki a Vatériaíér közelében s azzal megkezdték a borvásárlást és eladást. A vásarjás azonban — ha egyáltalán volt vásárlás — nagyon gyéren, ment, ehelyett inkább az eladásra feküdtek rá. Azt mondták: a cég központilag vásárol óriási mennyiségeket Budapestről-, a vidéki vásárlások nem fontosak. Sikerült is 'hamarosan bizaimat kelteniük maguk iránt, mert csakhamar hatalmas megrendeléseket kaptak. nogyne, a bor a mai araiéhoz képest nagyon olcsó volt: 3 korona 50—70 fillér literje, holott a szüret közepén már a termelöktői alig lehetett négy koronás áron bort kapni, fia valakit netalan kétkedésbe ejtett ez a nagy olcsóság, rögtön megvolt erre is a válasz: még a nváron megcsinálták a kötéseket olcsó árban s igv módjukban áll maguknak is olcsón adni a bort. Ezzel az érvvel aztán mindenkit lefegyvereztek. Két aradi borkereskedő mellett Mahrer Gyula szegedi malomtulajdonos és Fitroff Kornél szegedi szőlőbirtokos is nagy megrendeléseket, eszközöltek a borkereskedőknél. Jhtrotí összesen százezer körotéj előlegei adott át a borkereskedőknek, Mahrer pedig mintegy 50.000 koronát. Az aradi borkereskedők szintén ezrekkel voltak érdekelve az ügyben. Megegyezés szerint a bort januárban kellett „volna szállítani a "kereskedőknek, akik tényleg egv jónevü kereskedőcég tagjai voltak Budapesten. Elkövetkezett a szállítás ideje, ám a bort nem szállították. Sem Szegedről, sem Budapestről. Mahrer és Pitroff több levélben sürgették a bor szállítását, a melyre szabályos kötést csináltak s hivatkoztak a kifizetett előlegről szóló ehsmervényre. A budapesti cég azonban mégsem szállított, sőt nem felelt a sürgetésekre sem, (Följelentés a rendőrségen.) Pitroff Kornél és Mahrer Gyula erre személyesen Budapestre utaztak, de ennek az Htjuknak sem volt eredménye. Január végén, vagy február elején aztán, amikor látták, hogy sem a bort nem kapják meg, sem a pénzüket nem küldi a budapesti cég. följelentést tettek a cég ellen a szegedi rendőrségen. A rendőrség megindította a nyomozást és megállapította, hogy a cégnek Szegeden már hincs pincéje s amig volt is, üresen állott. Mindössze néhány hordó volt benne. A megindult biinüevi eljárásról értesültek természetesen a budapesti borkereskedők is. akik erre lábaiéiban Szegedre jöttek. A két károsultnak itt azt állították, hogv a pincét Aradon rendezték be. miután a szegedi pince nem biztatott eredménnyel az itteni Piaci árak magassága miatt. Egyben békés elintézést ajánlottak és nyomban issza is fizettek a két károsultnak ötvenezer koronát. Kötelezték magukat arra is. hogv a további szúzezér kúrűnűt rövid határidőn, tiz napon belül visszafizetik. Pitroff és Mahrer erre megjelentek a rendőrségen és a biiniigvi e1járás- fölfiiggesztését kérték arra az időre, amig a cég által a hiányzó százezer korona visszafizetésére kért határidő el nem te ik. A rendőrség a panaszt ig\ — erre az időre --- ad akta telte. A pénz visszafizetésére kitűzött tiz napi határidő alatt-egyetlen sort sem kapott Pitroff és Mahrer a budapesti cégtől. Sőt nem jött meg a pénz később sem. Levél sem jött. A két ember — bár veszedelemben érezte 'a pénzét — mégis kíméletes akart lenni a budapesti cég iránt és u.iabb fölszólítást küldött. Azonban erre sem érkezett sem pénz. sem válasz. (Aradon sincs pince,) Végre —- nem tehettek mást — ismét megjelentek a rendőrségen és kérték az eljárás tovább-íoivtatását. Miután azonban legegyszerűbbnek látszott a bor lefoglalása.- kérték a rendőrséget, állapítsa meg, van-e tényleg Aradon pincéje a cégnek, hogv — arrienvnyiben ez az állításuk igaznak bizonyulna — a pincében talált bormermviségre bűnügyi zárlatot kérhessenek. A rendőrség ennek a kérelemnek is eleget tett, ám az eredmény most sem volt kielégítő. Aradról azt jelentették vissza Szegedre, hogy nevezett cégnek Aradon nincs, nem is volt bonv'ncéje. Ezek után már nem lehetett teketóriázni. Dr. Dreyer József rendőrkapitány szombaton éjjel Budapestre utazott, ahol az államrendőrség segélyével megkezdte a nyomozást. Dr. Dreyer megjelenése után a cég tagjai egv napi haladékot kértek a pénz visszafizetésére. A rendőrség ezt a haladékot meg is adta. de a csalással gyanúsított két embert állandóan detektivek figyelték. A huszonnégy óra elteltével azonban deponálták a 100.000 koronát, amivel a nyomozás véget ért. Dr. Dreyer szerdán visszaérkezett. Budapestről és ,a károsultak csütörtökön már vissza is kapták pénzüket a rendőrségtől. Ez a történet lényege. Hogy a rendőrség mért titkolózott annyira, persze nem lehet tudni. De nem is nagyon fontos, Sirrn h'án. férfi és stőS divatcikkek legnagfíisbl? rakfara. — is Legmegbízhatóbb cég. u legolcsóbb bemzenés! forrás. Csekonies-u, 6. Telefon 854. 5*éehenyi-!ér 1"?, Telefon 855, oeoo Amikor nem látta. A szobrász ugy érezte, hogy itt neki is kell mondani valamit. A nap mái' erősen sütött ár a miit erem iivegmeuyezetén, a porszemek nyugtalan táncot lejtettek és odatapad i n k az abszintes poharak széléhez, Lueie anyó, a szokásához hiven, már végigbotorkált az állványok között és gúnyosan kérdezte rikácsoló hangján: Bjonjour, monsieur; eommeirt avezvous passé la nuit ? (Erre a sipitozásra Charkfs barátunk régész öntudatra ébredt, Mgyiehuesen szétnézett a sok elnyűtt, álmos tekintet között, aztán hátrasimította hosszú, ritkulásnak! indult, szőke haját, hatalmas tenyerével az öregasszonyt kiparancsolta és lialkau, finom meleg réggel kezdte: —( Rég vagyok már itt,'—, hisz ti.is tudjátok ezt. gyerekek —, sokkal régebben, mint magam is szeretném. Először csak a fantáziám izgatta, hogy én a csöndes, álmodozó, kisvárosi ember'' ideköltözzem és a öarrefour de la íCroix Rouge bérpalotájában rendezkedjem be életre. Később máit' az anibieió tartott itten, hogy meglássanak mások is, megértsenek és értékeljék alkotásomat; h igy jenek Iréonem és én adhassak nekik folyton uj értékeket. Aztán ez is elmu.lt lés csak a megszokás kötött ide, a munkaalkalom, az ismerős fatak és házak; a napi szembejövők i'ányar -mosolya, a vén asszony kelletlen bizalmaskodása . . . Charles most a zöld folyadékból egy vizes pohárba töltött és ugy hajtotta le egy mozdulattal. — >És mikor félig megőrölt, elszürkitett már a napi robot, akkor rátaláltam Céuilieiminere. Mosolya, hite, „túlvilági bizakodása, egyszerre beragyogta napjaimat. A "szürke, elpuhult, megtépdesett agyag: fa vágy, öröm es dicsőség apotheozisát hirdette, —- ba rá gondol tam. Désőm alatt a márvány érdes idomulása kezes lett, mint szelíd sóhajok fuvallata; benső szépségek hajlékony finomságát, az eszme káprázatos fenséget odaadó -hűséggel adta vissza, ha iGuillelmiue lelke kísérte munkámat. A szürke, nyúlós, igénytelen gipsztől az előkelő, patinás, ősnemes ércekig alázatosan, esdeklön hódoltak mindnyájan teremtő kedvemnek^ lázas inveciómnak, ha Ö a, közelemben volt, szív* melegét érezhettem és szemének mélységes sugarát borongós napjaim, köré fonhattam. É* óh, ha mindig a száját, forró, lihegő, belső tű zektől perzselő száját csókolhattam volna, már nem itt tartanák, A szobrász felállt és megindult a teremben, i ) —! Az első, igazi sikerek — szólott —< hozzá fűződnek, Nézzétek, ott a Hableány; nemes testtartása, bársonyos, könyed elomlóm, homlokának büszke. ívelése, mind az ő graciozitftsából ered. ,Vagy nézzétek, most készül csak, de már bontakozik az „Igazi Aphrodité", Ahogy- a görög istenek megalkották és ahogy a inithologia csak elképzelhette! A dus, éltető keblek, a vállak ovális szimetriája, a esipők karcsú ékessége, mind-mind az ő alakjánali plasztikussága. És legfőbb, legegyénibb müvem, amely túlszárnyalja majd a hatalmas Panseurt is, itt áll épülőben előttetek: a Gcrtrnsz, Charles visszament az asztalhoz és megint ivott, A cingár festő és a szeplős muzsikus már elszunnyadtak, de a többi fiu ugy tett, mintha figyelne. 'A szobrász homlokára egyszerre a kétségbeesés felhői tornyosultak, majd félhördült; i—i iEíddig igy volt. és szép volt, De tovább nem bírom! Tegnap se láttam és ma sem fogom látni. És ki tudja, mi lesz ezután? Hátha örökre elvesztem, mert ő csak -hiteget, ösztönéit és nem adja meg életemnek árát . . . Charles, a csöndes, jó bohém most vadul felugrott. Egy baltát h'ozétt el* valahsaaa* e»