Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-17 / 40. szám

@ asöwaö 191$. február if tisztviselők nevében a váll-alatolakaí és cégek- megegyezés uem lesz lehetséges, ott erélyekel folytatja a tárgyalásokat, ahol pedig | setb rendszabályokat foganatosit, Panaszok tömegei a szegedi lakáshivatal előtt. (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben j egyre gyakrabban hangzó panasz Szegeden, j hogy a báziurak lakásrendeletek, lakbérbizottság, lakáshivatal és mindenféle szabály és igazság ellenére hihetetlen arányokban igyekeznek álutakon felsrófolni a lakások árát. Az áremelkedések átlagban 30—50 százalék között mozognak, de egyáltalában nem ritkaság a 70-80 százalékos béremelési kísérlet sem. Igy természetesen hirtelen nagyon keresett hivatallá vált Szegeden a lakáshivatal, amelyet valósággal elárasztanak panaszokkal. Néha egész tömegekben várnak a lakáshivatal előtt az ügyfelek, akik valamennyien védelmet keresnek. Egy délelőtt sokszor 60- 70 ember keresi fel védelemért a lakáshivatalt, amelynek rendkivül sok dolgot adnak a rendeletek ellentmondásai is. A Délmagyarország munkatársának dr. Detire János tiszti ügyész, a lakáshivatal elnöke a következőket mondotta: — Tényleg általános jelenség, hogy a háztulajdonosok emelni akarják lakásaik bérleti összegét. Persze, sokkal nagyobb arányban, mint azt a rendelet megengedi. Érdekes jelenség, hogy különösen az ezer koronán aluli bérösszegeknél kísérleteznek emeléssel a háziurak, tehát ott, ahol a lakbérrendelet egyáltalán nem engedi meg a bérleti'áraknak a' felemelését. — Rengeteg sok a panasz azért is, hogy a háziurak — ugyancsak a rendelet ellenére — felmondanak lakóiknak. De mindezeknél több és nehezebb az olyan eset, ahol a biróság helyt adott a házigazda felmondási kérelmének. Tudniillik az uj lakbérrendelet megjelenése előtt a biróság egész csomó felmondási kérelemnek helyt adott. Történt ez — mondjuk — még októberben, amikor is kimondta a bíróság azt is, hogy a lakó csak 1918 májusában tartozik lakásából kiköltözködni. Közben jelent meg az uj lakbérrendelet, amely kimondja, hogy felmondani a házigazdának csak abban az esetben lehet, ha gondoskodik lakója részére uj lakásról. Már most azok, akikre a biróság kimoudta még az előző lakbérrendelet alapján, hogy tartoznak lakásaikból kihurcolkodni, most, miután látják, hogy lakás egyáltalán nincsen, az uj lakbérrendelet védelme alá kívánnak helyezkedni. Különösen az ilyen ügyek adnak sok dolgot a lakáshivatalnak, amely mindenkor igyekszik a rendelet és birói ítélet közötti differenciákat elsimítani. Előbb le kell folyta'tnunk egy uj vizsgálatot, hogy megállapíthassuk, miért okvetlenül szükséges a Jakó kiköltözése a házból s azután ennek eredménye szerint határozunk. — Még annyit, hogy lakásbejelentés eddig egyetlen egy sem történt és — bizony — lakáshoz csak ugy lehet ma hozzájutni Szegeden, ha valaki elköltözik, meghal s az ember nyomban, még abban a percben lefoglalja. Hogy a háziuraknak mennyire fáj a lakásrendelet, amely megtiltja az emelést, ezen a nyilatkozaton kivül szombaton észrevehetőleg megnyilatkozott. Ugyanis a szegedi háztulajdonosoknak egy ad-hoc küldöttsége tisztelgett Somlyódy István királyi Ítélőtáblai bírónál, a lakbérbizottság szegedi elnökénél. Az öttagú küldöttséget Gárgyán Imre vezette és arra kérték a lakberbizottság elnökét, járjon közbe, hogy legalább annyi béremelési joguk legyen a háztulajdonosoknak a kislakásoknál is, mint amennyi van a középlakásoknál. Panaszkodtak amiatt is, hogy azok előtt az asszonyok előtt, akiknek uruk, vagy hozzátartozójuk katona, a háziurak úgyszólván meg sem állhatnak. Hihetetlen piszkolódásokkal illetik őket. Ez ellen az eljárás ellen is védelmet kértek. Somlyódy István válaszában közölte, hogy az ügy elintézése nem tartozik reá. Ajánlotta azonban, hogy tartsanak szabályos gyűlést, ezen készítsenek emlékiratot s azt dr. Kószó István országgyűlési képviselő utján küldjék fel a kormánynak. A küldöttség ezután felkereste dr. Kószó Istvánt, aki jóakaratáról biztosította őket. Ugyanez a küldöttség meglátogatta dr. Somogyi Szilveszter polgármestert is, aki szintén jóakaratáról biztosiiotta a küldöttséget. is más értékpapírokat vesz és elad a :-: SZEGEDI NÉPBANK Kossuth Lajos-sugárut 13. TUDOMÁNY IRODALOM oooo Medvlgy Gábor: Rózsaszínű köd. pn litikai könyv, amelynek írója a lesrsov4na]> szellemtől áthatva rnoml gyűlölettől mented objektív kritikát az uj koalícióról és annak i szavairól. Szinte a történész történelmi idéSk megértő, objektíven látó szemeivel boncolgah az uj idők politikai eseményeit ós mutatja }-. a letűnt politikai rendszer és az nj rendszer kő zötti hatalmas, óriási, szinte végzetes különb réget. Az alap, a vezérszellem a sovinizmll6 mert jól látja, hogy az országhatárok leotn lásának gyönyörű ideológiája mindörökre elérhetetlen marad. Ismerője és alapos ismerője a tömegpsziohologiának, amely megnyitja előtte az idők megismert megértésének legköin nyebb útját. A nagyváradi ,jSzabadság"-baii megjelent 12 vezércikk végső konkluzieiója az. hogy a politikai pártszenvedélyeknek a mo' narkia mindkét államában való föltámadásával esak kedvében járunk ellenségeinknek, mert vesztett reményeiket, hogy a monarkia szét. fog zülleni, az ujabb események uj életre keltették. A pártszenvedélyek fnriáinak fölszabadulását pedig az az emberi gyöngeség táplálta, amely szívesen veszi az állami jogrend nyújtotta jókat, de" idegenkedik az azzal viszonos teher lerovásától. A könyv ára .3 koront. (s. i.) Nyugati bestiák. (Claude Farrére regénye. Fordította: Aranyossv Pál.) Claude Farrére regénye a legszínesebb, a legérdekesebb írásművek közé tartozik. A messze Keletre szakadt európai ember életét festi le. a francia tonkingi gyarmatví'ág fővárosának Parisénál is feslettebb, bűnösebb életét, féríiait és asszonyait. A Nyugat urait abban a pongyolában, amit a forró tropikus k'ima adott rá és ami alatt végre szabadon, az európai kultura álöltözetének béklyói nélkül tombolhat a ragadozó, a hu a, vér és idegek mámoros izgalmai után vágyakozó emberbestia 'minden ösztöne. Az ízlésesen kiállított könyv a Kultura Könyvkiadó Részvénytársaság kiadása. Kapható Várnay L. könyvkereskedésében. Bukfenc. (Krúdy Gyula regénye, Szántó Lajos eredeti rajzaival.) Gyöngyvirágról szói; Mióta ez történt, esténkint mindig mesélnem kell neki. Különösen édesanyám után érdeklődik. Komolyan hallgatja a történeteket, csak néha mosolyodik el. És sokat kérdez arról, mit láttam, mit hallottam apa és anya közt, én nem tudom, mit akar? Ha valamire nem tudok felelni, megharagszik; — Nos, jól van. Mára elég volt. Mehetsz aludni, Ö ott marad tovább is és hosszan, összeráncolt szemöldökkel bámul a hamvadó parázsba, amely olyan, mint a penészes arany. Megfigyeltem, az utóbbi időben gyakran vannak nála látogatók. Férfiak és nők, de leginkább férfiak. Nekem akkor nem szabad a szobámat elhagyni. Apának sem szabad szólni róla, volt-e itt valaki ? A szobaleány ugyan azt mondja, anya szeretné, ha titokban elárulnám apának, de én nem merek szólni, bizonyosan megölne érte. És nem értem, hogy akarhatna ilyet P Anya mindig velem volt, akkor is, ha jött valaki hozzánk. De férfi sohasem volt egyedül nálunk; apa már mondta is ennek, ezt az egyet meg ne tudja. A második anyám akkor vállat vont könynyedén és azt valaszolta; — Minden másképp történt, mint ahogy ígérte, tehát engem sem kötelezhet rá, hogy szakítsak a multammal. — Mi nem tetszik? — kérdezte apa villámló tekintettel, hogy siivafakadtam az ijedtségtől. Anya felcsattant keserűen; — Az, hogy éppen ugy él, mint annakelőtte! De ne feledje, én nem vagyok az a másik és nem fogok mindent megbocsájtani! Megtöröm magát, vagy pedig .. . — Tehát harc? — A végkimerülésig. — És azután ? — Azután ? Legyen nyugodt, engem nem fog a sirba kergetni I Egymásra néztek keményen, hogy újból sirni kezdtem félelemtől. Aztán apa fojtott hangon azt mondta : — Mindennek ő volt az oka, egyedül. Már mondtam magának, hogy szerettem és akartam a boldogságunk. Neki másként kellett volna, — csak szenvedni és tűrni tudott, de megérteni, hajolni nem. Én nem tehetek róla. — Mert ugy tényleg nem lehet, ahogy maga akarná. Hogy az asszonya minden érzelem- és hangulatváltozásában kövesse magát, azt nem is szabadna kivánni tőle. Csák ugy lehetne valamire menni, ha maga is simulni igyekezne. De — ugy látom — a maga nyaka szintén nem hajlik ehhez. Ismétlem, az enyém is csak eddig tudott; az utolsó kísérletem az, hogy megtörjem a magáét! — Nem szeretem a pszihologus asszonyokat, A megértés természeti adományát nem lehet tudással pótolni. — De fejleszteni igen. És csudálkozom magán, hogy intelligens ember létére ilyesmit mondhat. Apa intett a kezével boszusah: —• Eh, legjobb, ha az asszony ostoba. Anyám gúnyosan mosolygott: — Persze, ellenkező esetben könnyebben belátnak a kártyákba . .. Egy ideig csönd volt, azlán újra a második anyám szólt: — Miklós, amit mondtam, komolyan mondtam. Utolsó kisérletem ez és szeretném kérni magát, mielőtt... — Asszonyom, isten önnel. Meghajtotta magát és kiment a szobából. Anya utána nézett és azt mondta-suttogva: — Így is jó. Még fog ön nekem könyörögni és akkor. . . egyedül rajtam áll a boldogsága ! Ez pedig veszedelmes dolog, uram 1 . . . még nem ismerem jól önmagamat; nem tudom, hogy adott helyzetben nem törők-e össze mindent ? Tegnap azt mondta a második anyám, hogy ne unatkozzam, irjam le, amiket neki anyáról elmeséltem. És vezesek naplót; rögzítsem meg Írásban, ami történt, amit láttam vagy hallottam. Késóbb nagy hasznát vehetem : sokat tanulhatok ezekből az írásokból. Mert mindennek több jelentősége van, mint általában hiszik és csak a felületesség nem engedi meg az embereknek, hogy a dolgok mélyére szálljanak. És legjobb, ha a dolgok meglátásának tehetsége az egyén képességeiből fejlődik; igy kevesebb fáradsággal és sokkal hatalmasabb arányokban fejlesztheti a látókörét, mindemellett pedig az egyéniséget is előbb életrehivja. Én nem' tudom mit jelentenek ezek; ő sokszor nagyon furcsán és titokzatosan beszél. Apa mondta reá egyszer, hogy túlságosan is komplikált. De a második anyám gúnyosan nevetett és idegen nyelven, gondolom franciául szólt valamit, Azt hiszem, az édesanyámra tett ele?