Délmagyarország, 1918. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1918-02-02 / 27. szám

szeged, 1918. február í, tM&LMAGYARÖÉS8AG fiz fipponyi-párt és az alkotmánypárt elhatározta feloszlását. Csatlakoznak az uj kormánypárthoz. az Apponyl-pártból. öt képviseld kivált (Budapesti tudósitöiik ietefdJijekutése.) Az Apponyi-párt péntek délelőtt értekezletet tartott. Az értekezleten a pártnak 60 kép­viselőtagja köztil 40 jelent meg, köztük gróf Apponyi Albert, Tóth János és Földes Béla miniszterek. Az elnöki tanács tagjai közül ott volt Bakonyi Samu, báró Mannsdorff Géza, Szentiványi Árpád, Zlinszky* István, Eitner Zsigmond, Hammersberg László, és Barta Ödön; a főispánok közül gróf Széché­nyi Aladár Rainprecht Antal, Ostffy Lajos, Csuha István és Jékey Sándor. Az értekezle­tet gróf Apponyi Albert nyitotta meg nagyobb beszéddel. Délután 4 órakor Szentiványi Árpád el­nöklésével folytatták az értekezletet. Tár­gyalás alá vették az elnöki tanács következő határozati javaslatát: — Az egyesült függetlenségi és 48-as párt megállapítja, hogy a kormány program­jának a választójogra, a szociális és birtok­politikára, a vallási viszonyok rendezésére vonatkozó része teljesen fedi a függetlenségi párt állandó törekvéseit, annak egészben való megvalósítását biztosítja. Megállapítja, hogy a párt felfogásával egyezően a kormány ra­gaszkodik a választójogi reformnak minden mást megelőző jelentőségéhez. Lelkesedéssel üdvözli a magyar hadseregnek a király hoz­zájárulásával a kormány programjába való felvételét, amelynek megvalósítása a király és a nemzet egyező akarata folytán immár kétségtelen. Ezzel uj korszak köszöntött be a magyar nemzet életébe. A párt törekvései­nek legtöbbje a dolog lényegében megvalósul és a közjogi ellentétek háttérbe szorulnak. A közgazdasági kiegyezés tekintetében meg­nyugvással veszi tudomásul a párt a kormány azon kijelentését, liogy a kérdés eldöntése a jövő országgyűlésre marad. Eszerint ez a kérdése sem képezlieti akadályát annak, hogy a párt hagyományos törekvései legnagyobb részének, első sorban pedig e törekvések leg­főbbikének a magyar hadseregnek biztosítá­sára, a vele egyesült többi pártokkal 48-as... párt neve alatt egyesüljön. Benedek János az elnöki tanács által be­nyújtott határozati javaslattal szemben indít­ványt terjeszt elő. amelyet raja kivül Bizony Ákos és Platty György is aláirtak. Az indít­vány szerint mondja ki a párt, hogy teljes erejével támogatja a miniszterelnök által is­mertetett program alapján az uj kormányt, kívánatosnak tartja, hogy a párt tagjai a kormányban is vegyenek részt, de ne mondja ki a párt a feloszlását és ne mondja ki az uj pártba való belépését. Többek felszólalása után Apponyi, Tóth és Földes miniszterek felvilágosításai alapján az értekezlet az elnöki tanács határozati ja­vaslatát elfogadta és elhatározta, hogy a mi­niszterelnök által benyújtott program alapján belép az uj pártba. A határozati javaslathoz nem járultak hozzá: Bizony Ákos, Benedek János, Matta Árpád, Platty György és Ráth Endre. Létay Ernő indítványára az értekezlet ki­mondotta, hogj* csak a párt, mint olyan osz­megtartja, minthogy országos 48-as kör név alatt, mint társaskör továbbra is megmarad. Budapest, február 1. Az alkotmánypárt pénteken este félhatkor értekezletet tartott gróf Andrássy Gyula elnokléséveL A párt az elnök javaslatára egyfiangufag kimúndia a fel. oszlását, és csatlakozását a miniszterelnök által előterjesztett program alapján az uj párthoz. Az értekezleten a kormány tagjai közül jelen voltak Szterényi József, gróf Es­terházy Móric, herceg Wlndlschgraetz mi­niszterek, Palugyay és Bottlik államtitkárok, Budapest, február 1. A néppárt február 3-ikán, vasárnap délután 5 órakor én Budapest, február 1. A néppárt tudva­levően szintén csatlakozik az egységes kor­mánypárthoz, de fönn akarja tartani külön­állását. Ennek módozatairól folynak napolt óta tanácskozások. A demokratapárt vasár­nap délelőtt értekezletet tart, amelyen hatá­rozatot hoz állásfoglalásáról. Az egységes kormánypártnak eddig 115 tagja van. Á kor­mányt támogató pártok a Ház keddi ülésén okolják meg elhatározásukat. Ezen az ülésen szól fel gróf Károlyi Mihály is. Budapest, február 1. Pénteken este az Apponyi-pártban élénk eszmecsere folyt a politikai helyzetről. Hir szerint Tóth János belügyminiszter egy képviselő kérdésére ki­jelentette, hogy ha a munkapárt magatartá­sa, amely legutóbb Tisza beszédében nyilvá­nult meg, nem változik meg, akkor egy-két hónapon belül sár kertit a vákisziásúk kiírásá­ra. A vidéki pártszervezetekre vonatkozólag kijelentette, hogy azok fentartásá-t kívánatos­nak tartja. tet tart. - -«ubgbaehbbbaaagss3bfi»8ebesgs«(ibmabeaa35& «besiímss»sgsbbsro8aagsb89aaesafli^9asiiianbbbbsbsssasbesbis!^ Az olaszok ujabb támadásai véresőn összeomlottak. mint a 168. én 171. tiroli népfelkelő zászló­aljak különösen kitüntették magukat. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. BERLIN, február 1. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Az asiagoi fensikon élénkebb tü­zérségi harc. A Monté de val Bella és a Col del Rosso felöl az olaszok négy izben na­gyobb erőkkel ujabb támadásokat kezdtek. A támadások mindannyiszor Összeomlottak tiizünkben az osztrák-magyar állások előtt. A többi harctéren nincs újság. LUDENDORFF, első főszállásmester. BUDAPEST, február 1. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olaszok teg­ua pAsiagotól keletre négyszer intéztek ro­hamot uj állásaink ellen. Minden egyes tá­raadás az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett már füzünkben meghiúsult. A siker kiválóan tüzérségünk érdeme. A január 28. és 29. harcokban az egervidéki hatodik lö­vészezred és hatodik népfelkelő ezred, a pil­seni hetedik iövészezred, a 25 .Morva nép­felkelő ezred, a tiroli császárvadászok má­sodik ezredének harmadik zászlóalja, vaia­Gytrmekmentés. Irta: Kádas György tanár, a gyermek­rendőrség titkára. Védjük a gyermekeket! — Mentsük meg a züllésnek indult gyermeket! — Gondoskod­junk a jövő nemzetdékröl! — s több eféle, ma különösen aktuális felhívást olvas, hall a tár­sadalom. Egyesületek, hatóságok és kormány ankétokat rendeznek, tanulmányokat folytat­nak a gyermekek fizikai és psychikai meg­mentése érdekében. Sikerülni fog-e a gyermekmentés problé­máját megoldaniok? — a jövő ad majd erre feleletet. Ám bármiként alakul is e jövő. a ma szomorú képe kell. hogy komolyan gon­dolkodóba ejtsen és foglalkoztasson mind­annyiunkat. Mi lesz abból a gyermekből, kit a kegyetlen sors az utcára dobolt? Kinek sem meleg szobája, sem kellő és elegendő táplá­léka. sem rendes ruháia nincs? Kinek csele­kedeteit számon senkisem kéri. vagy ha igen. e számonkérés a gyönge, erőtlen és a foko­zott munkától agvoncsigázott. sok esetben beteges anya részéről hatástalan igyekezet­nek marad meg csupán. Csodálkozhatunk-e. ha a 10 éves N. Gyurka naponkint lop s hogy reggeltől délig, déltől este 9, sőt 10 óráig is elcsavarog? Váj­jon ha alaposan szemügyre vesszük az erő­sen meghökkent, eleven szemű, kedves arcu. az előbb még ijedtében síró. maid a bátorító szóra bájosan mosolygó maszatos gyereket, ruházatát, lakását és környezetét — nem fog-e minden érző lélekkel gondolkodó em­berben azonnal felmerülni a kérdés, hogy: csoda-e. ha ez a gyermek züllésnek indult s hogy tehet-e ö erről? A piszkos rongyokba bujtatott, gyengén táplált restben lehet-e más. mint egv erőtlen, minden káros hatásnak engedő, ingatag kis lélek? A nedves, fojtott szagú, barátságtalan, lakásnak csúfolt pince lehet-e alkalmas tényező a legszebb virág, a lik fel és lép be az uj pártba, de a helyiségéi gyermeki lélek szépségeinek kifejlesztésére?, S vegyük mindezekhez még azt a körülményt is. hogv e gyermek auvia beteges és gyenge a fegyelmezésre, ki nem tudia az erős kezű, ma még odalevő apát is pótolni, akkor tisz­tán állanak előttünk azok az okok. melyek miatt a gyermeknek el kell ztitléiúe. — Mióta nincs itthon az apja. teljesen el­züllött ez a fiam. Beteg vagyok, nem birok vele. Ha Istent ismer a tekintetes ur. fenyít­se meg egv kicsit a fiut. Anva vagyok, talán megítélnek, amiért igv beszélek, de nem te­hetek másként. Én tudom, hogv mit mivel a fiam. Hátha megjavul? Hisz olv fiatal még! A szegény anva vergődő lelkének szavai ezek. melyekből kiérezhető a gyermekeért való nehéz aggodalom és a tehetetlenség két­ségbeejtő tudata. Az anva szive nem kutatja, hogy az apai kéz hiányán kivül más valami oka is lehet gvermteke romlásának. Érzi ugyan — nagyon is — a nyomort, melyben 5 apró gyermekével él. — hisz mindössze havi 102 korona hadisegélyből kell családját fentartania — azért ennek ellenére is meg­van győződve, hogv gyermeke csak azért züllött el. mert nincs itthon az apia. Hogy valóban másként alakult volna a kis család sorsa, ha az apa állandóan itthon van. ez kétségtelen. De hogv csakis és egye­dül ez a körülmént' döntené el egy család, vagy egyik tagjának erkölcsi életét, testi és lelki egzisztenciáját, ezt nem szabad hinnünk. A békés viszonyok között napi 4 koronát, a mai rendkívüli munkabérek, de rendkívüli drágaság mellett napi 8—9 koronát kereső vasúti munkás-család élelmezési, lakási és ruházkodási viszonyai lehetnek-e mindenben kielégitőek? Tud-e ilven kereset mellett a józan családapa gyermekeinek minden nap tápláló eledelt előteremteni, tiszta, meleg ruhát biztosítani, barátságos otthont beren­dezni? Bár a dudva közt is terem virág, de az nem olv egészséges, szép és illatos, mint a gondosan megmunkált földben termett, gyön­géd kezek által öntözött és ápolt virág. Erő'

Next

/
Oldalképek
Tartalom