Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

8 DÉLM.AÖ Y A ilöíwvÍÁ fi Szeged, 1918. január L _ 'Aztán egy tocez közlegény lépett 'fel M állások tetejére ,s harsány hangom szólott át a md oMalnnlkon ácsorgó bakákhoz: ' — 'Aíkarjátcíkáe*, hogy 'háke legyen? — 'ITcgjma ak.aráuk — goclnak át' a mi frouitunikrái. : Erre "aztán nálunk, te, az oroszoknál iis hemzsegett a katona az elátkozott lövészárok' földlhányásán. De ez a bai'áitíkOiZás 'nem sokáig tartott. Az orosz . tisztje,k lepárfanosoltálk légiénységiiiket az állé'sicikról A irkrinktnek ajs megtiltották a komázást. i Rövid idő múlva egy orosz százados 'kö­zeledett felérik « süirm drótalkadályo/k 'között, Bizonytalan 'lépéseikkel' jött, 11 e (annáj. elszán­tabban, Annikor la mi drátákatfá 1 yrmikíhoz ért, átezóTt hozzánk: ' — Van-,e faszt 'közöttünk akivel beszélhet­nie? — kándi. : Bakáiirik előblb" még viccnek vették 'a 'dol­got, miajd az orosz 'tiszt jaroáb hirtelen .piros­ság ámed1 ® szinte dühösen szélt: — "Nem jáitfezam-'i jöttem. Az orosz hadse­reg "azon. e.mlbereknek megbízásából j^tök, akik ezen a freirtrészen álía'nlalk. ' i Erre aztán kilépett a lövészárokból' egy magyfer 'főhadnagy & a két froHit között' egy­máshoz évre kezet fogtak, majd francia nyel­ven heszéílgeités/he (kezdtek. — Ofi'cial? — kérdii az orom. — Igen — 'felel a főhiadtnajgy. Éfe' 'mintha, ffe.tvágták volna, az orosz t'isz't nyelvét ngy ömlött belőle a szóáradat. — Békét akarunk, mert- agyon gyötört', félrevezetett országunkét csak ezzel menthet­jük Pnog. Azért' jötteim, hogy ez't tudomására adjam ebnek a fronti-észnek is. Aziért küldtek engem — mondta, hogy ezt nektek íregmondjam - é,s 'hogy 'felszólítsalak' honn eteket, kérdezzetek me'g népeitdlctől, efllfo­gadják-e a ini hókéban 1 r ildós'ágtnikat. /r.e.rt mi ne.m akarunk' tovább harcban állani. "Kérdsz-1 zétfk meg, kegy írem elégelték-e még meg ezt a téiszőirüallan Vég-onfást? Es ha igém ngy váite jnk a vállaszt. 'addig ils hagyjátok kint a fehér ziájsizlöt, mint a béke első szaanfboíuimáf. ' ' Er/zdl távozott'. 1 Ez, volt a mai ibékeférgvalá's 'első imö'meini­tn.ma, mely után következtek a fegyveimyug­vás. májd a feieyvel'szünet és végnil 'a, ma folyó' 1 ék e i á rgykil ásek. ', • 1 ' Reisinger 1József. Van-e drágaság? — Fantaszt'kusnak látszó szegedi történet a háború negyedik évébö!. — Mikor a háború elején, azt láttam, hogy igen derék polgármesterünk, az .akikor már két koronáért esdeklő petroteumárak a maximális árakra leszállítani, a miniszteri rendelet ellenére se tartotta igen helyén­valónak, attól való félelmében, hogy keres­kdőii'k a későbibi és más címen .elérhető haszon elől Tönkre utaznak, elhatároztam, hogy irzsoraáron is, de legalább száz koro­na tőkére szert teszek. Sikerült is évj 12 ko­rona kamatra. Hitelezőm, kézét dörgölve előzékenyen nyitott ajtót, én meg egy ko­pottas, de jó népdalba kezdtem, isryen: „Azt hitted, hogy engem csalsz meg, megcsaltad te magadat..." S aztán fenékenv és villa­nyoson el. Utam a ..Goromba Pista bácsihoz" c'mzett vendéglőbe vezetett legelőször, hogv jövendő bűneim „envhitő körülmé­nyét" egv nár féllitvi szeméi vében helkebe­!c/7 tp Megvolt. Indulok haza. A Va'éria­•é'-en feHmjigzik a dal hogy '..fehérváron. Ko'o óváron. télen, nvárnn, földön, ágvon ímrimva ti"mhárrin." Persze akikor még • v,iP.',r ,,„>« vértan", m'nt aki most akar la megvásárolni. Td-amar vettem 100 párt 26 koronáért. Mikor látta az eladó könnyel­mű költekezésem, rögvest rám erőszakolt míg 100 gombolyag varrócérnát is 24 ko­ronáért, hogy kerek 50 koronát fizethessek. GomloVán, aki ennyi harisnyát vesz egy­szerre, az ugv is olyan lehet, mint az egy­szeri sváb, aki afölötti örömében, hogy a házassága utáni első hónapra megvolt a gyerek, vásárolt a hetin'ac n 12 bölcsőt. Mikor a falu kovácsa, abbé'i nézetének adott volna kifejezést, hogy „de Hanzi. ha olyan hamar meglett a gyerek, nem is a tied az! Hanzi visszavágott: Neim? Hát ha. kend vesz ma egy hasas tehenet, holnap megfiadzik, nem a k°ndé a borjú?! Mindezek nem okoztak nekem annyi főfájást, mint a három koronát fölemésztő marhapaprikás és a'z ezt kisérő hat spriccer, melvnek kénes volta erős szögeket ütött a fejecskémbe. Na gondolom, ez se csinál több főfájást senkinek, összevásároltam különböző boltokban 1000 darab kénlapot 16 koronáért. A megmaradt 31 koronát, a mindennapi kenvér beszerzésére, burára költöttem. Gondolván, evVel igen sok, ne­b'z dolog van. erre van legtöbb embernek szüksége. Ez fizeti ki maid a kamatot. Be­íGortam. Bár engem falaztak volna be, a mikor megvettem. Ma is ott van. mert ol­csóbban mevkapom, mint amit a fal kibon­tásáért kérnek. Pergett a'z idő homokin lassan és fejem­re a fa'eségi nyelv sűrűn. Végre felvirradt az ép ranom R Fbcc "'v'k a napokban e?v d'smóhizfaló ismerősömhöz, hogv van-e el­adó d'sznója. Van. De pénzért semennyiért. ha-nem mit adok cserébe. Meglátom a mezít­lábas feleségét, eszembe ötlik a harisnya. Van 100 pár harisnya, mit szól hozzá? Ek­kor figyelmes lesz az assizony. félrehívja a gazdát, valamit a fülébe sug, aztán meg­rántja a kabátját. Igy szól a gazda: — Tudja mit, hajtsa ide a disznót, az asszony meg megy a harisnyáért. Most már igazán nem tudtam, ki van megbolondulva. Ugy jártam, mint az egy­szeri paraszt, akivel a slzabadságos katonáik elhitették, hogy nem libát hajt. hanem kecs­két. Rohanok a vásártérre a 100 gombolyag cérnával. Kisézek e?v riska tehenet s uram­fia, még az előbbinél sokkal könnyebben és rövidebben jutottam hozz,á. mert az előadó­val ott,állt a 18 éves Etel vrróleánva is. ki örömében .már nekem is tárlatot akart kiállíttatni. Mikor hazaérek, azzal fogadnak, hogy a Vizneimfesz korcismteois átüzent, hogv hallotta, hogv holnap les!/ Pál •m n szüret, batk'v álnsztbatorn az. általa nevelt két bür­ge közök amHv'ket akarom de adjam oda •g'c a snkeror emlegetett kién'aookat Oda­adtam. hadd S7erp77pa vele másnak is ha­sonló Hasznos főfáiáco!kat. Mit szól szerkesztő ur. Bepörölhetem-e a hitelezőimet uzsoráért. Nem érdeimlfi-e m"g q borfört, aki csak 'gv kamatriztatiia a tőkéiét Végül fordult-e Gnnél, vagv a csa­ládjánál elő hasonló eset? Üveges Lőrinc. jf meff/fóditotf Szerbiában. — A Délmagyarország kiküldött munkatársától. — Szerb földön, december 28. Négy és fá! ó- á:g tartó kocsiút után, a im-elvet a világ leggyalázatosabb országútján tettem meg erős hóviharban és 5—6 méteres szakadékok iránién, .többszörös felborulás veszélyével fenyegetve, de festőien szép vi­déken. ma megérkeztem Topolára. Basintól Topoü'árg a Jesemcia vöfgvébeh vitt az ut; körül 5—600 méteres meredekek. Az egész várass alig számlál 5—600 házat., de mégis egyike a legnevezetesebb városoknak Szerbiában. Itt van a IKara­evorgyevicsek szülőföldje; az egész város úgyszólván teljesen a Karagvorgvevicseké. Történelmi nevezetességű helv. Másfél év­századdal ezelőtt Pefár király nagyapja in­nen tette meg az első ágyúlövést- a- törökök­re. Itt született még a szerb szabadság. Mért az az ágyúlövés jól sikerült s talán ennek jó hatása tette olyan igen merésszé a szerb nép radikális pártját- Ma már nem ímerész ez sem és a sötét szivekben is elhamvadt a gvü'cíet. A szerbek most már csak remélni tudnak és csudálkozni, nagvon siudálkozni. Rajtunk sudáíkoznak a ,ió embereik, akik nem tudtunk igazán gyűlölni scihá és akik ezt be is bizonyitottuk nekik két esztendős uralmunkkal. A várostól balra, öt-hatszáz méter ma­gas hegven emelkedik az első ágyullövés emlékoszlopa. Egyszerű faoszlop: h!a egy ntagvar parasztmegl átná. azt hinné: galamb­dúc .Egészen olvan is; még a kulturáltabb embereket is megtévesztené. Ide ihatajmias emlékművet tervezett Petár király, a háború *zriiban ímegnkadá'vozi'a. H-t más nem fogja miegcsináltatui. ő bizony aliciha csinálja már meg. Amint Topola polgármestere és a szerb képviselőház volt jeigvzőie emhtettc később: nem lesz ideie. Mert ha meg nem ö'ik, egész biztosan elkergetik. Nemcsak To;nc!áról. de Szerb'ábÓl is. ' Az emlékműtől 6—700 méter távolság­ra emelked'k Petár királv szülőháza: a Ka­ragvorgytvics dinasztia ősi ikuriáia. Egészen egyszerű, íélemeletes parasztiház. 5—6 szo­bával. megrepedt falakkal, üresen, kietlenül, elhagyatva. A dcimb téliedéin van a. templom: Szerbia 'egdrágább nemzeti kmcse. Egész Szerb'á­hm nincs szebb és drágább épület tenné'; sok-sok millió van beépítve a márvánvfalak­ba. Mert az egész t nitvom márváinvból épülte fehéres márvány annak minden la'a, kiVül-be'ül. A képek a fal'on. a mó^Anyiba beillesztett (rpozaikcik s ,a temnloimi székek ts ntervánvhól- A templom hajóiét nvoié ha­t-alm'as oszlón fart'ia, 10—12 méter magas űarnbouktet. szintén npárvánv. 'wttAV karra­ra!. I °ii"n; leVt tlen. miivei szé" ez a ten­nlprp. amelvék te+e:e tiszte vörösréz veit; ma bádog. Száz és eg'teebánv .métermázsa réz' kertet-ír ról'a, A réz egvrászp erő°en arsnviozott. 3—4 m:ll'iméfe''es vastag ara­nvazással. Ma üres az egész templom ez az egész fehér márványrengeteg. Nincs benne egyéb, mint a falbaépitett marvánvszékék s a mo­zaikképek. Minden mást kiloptak belőle. Szintúgy üres a templom mellett épült ki­rályi kasíélv. atnelv százezreket érő drága­ságcikat tartalmazott. Má egv szög nincs benne; még a villamos csengő drótjai is hiá­nyoznak. De lelopják még az épületcsator-. nákat is. A templom alatt van a királvi család teauzoleuma. Szintén fehér. 91 sirhellvel. felenleg 11 királyfi és herceg nvugszik ben­ne; Petár szülei, testvérei és roívonai . Nagyon érdekes és lehetetten említés nélkül hagynunk, houv Topolát harocall vtet­ték be csapataink 1915 novemberében. És a szerb k oív me-észok ipltak. annvírn hintek ijövartesvágurikKan. hogv t"'Zérütegüket 150 'Anásu'-ire állitoí.tá.k föl a fetnolttm háta mö­gött. Épn n annyira, hogv a gránátok át­repülhették temploma1 M'a is látszik a iszori) ágvuái'és he'v Még's n teminlcimot •°zv '0en puskalövés som érte A szerbek egyeben ;g.ázi nrmzébi kincse téliesen épen jutott a birtokunkba. SÍPOS Ivein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom