Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-08 / 6. szám

DÉLMAIÍYABÜBSÜÁÖ Szeged, IM. január 1 oCloyd George jffnglia békefeltételeiröl. London, január 6. A Reuter-ügynökség jelenti: Lloyd George angol miniszterein,öík nemrég imgigérte a szakszervezetek kikül­döttéi előtt; hogy a hadicélokról nvi átkozni • fog; Ezteőz ígéretet te'jtsitve. most a kö­vetkező ny'latkozntot tette a kormány ne­vében: * — A világháborúnak akár csak egy íTánftel való folytatását is csak a legvilágo­sabb, a legnagyobb és £ legigazságosabb ügy igazolhatja. Nekünk pedig módunkban kell hogy legyen világosan -kifejezni azokat az alapelveket, amelyekért küzdünk és egy­szersmind a világháború térképén való vég­leges és érthető alka'mazásukat is. Elérkez­tünk a borzasztó harc legkritikusabb órájá­hoz és mielőtt egy kormány meghozza a nagyfontosságú döntést azokról a feltételek­ről, amelyek mellett a harcot befeiezni vagy folytatni akarja, meg kell győződnie arról, hogy a nemzet lelkiismerete e feltételeket helyesli, mért csak igy lehet fentartani azo­kat az erőfeszítéseiket, amelyek szüksége­sek ennek a háborúnk erőteljes befejezésé­hez. Ezért az utóbbi napokban különös gon­dot fordítottam arra, hogy felvilágosítást szerezzek az összes hangulatok és nézetek képviselőinek fe'fogásáról és magatartásá­ról. Örömmel állapítom meg. mi t e tárgya­lások eredményét, hogy — jóllehet a kor­mány csupán a beszédemben használt tény­leges szavakért felelős. — hadicéljaink és békcfehéie'eink jelléige éh céliai tekinteté­ben általános helyeslő felfogás nyilatkozott ntee. Amit tehát ma önöknek és az egész világnak mondok, az nemcsak a kormány felfogása, hanem ugy tekintendő, mint a nemzet és az egész birodalom álláspontja. Ml nem vísejünk támadó háborút a ré­met nép ellen, amelyet vezetői arra győz­tek rneg, hogv védelmi harcban áll irigy népek szövetségével, am,eVek Németorszá­got el akarják pusztítani. Ez nem áll Német­ország-vagy a német nép efousttitása so­kasom volt a mi hadicélunk a háború első napjától egészen a mai napig. Minket tény­leg e'lenkezésiink e'lenére igen készületle­nül kéuyszi ritettok a tmrzasz'ó tüznróhába, hogv beavatkozunk ebbe a háborúba önvé­delemből. az európai nyilvános jog é'Üet,! erőszak védelmére és akoknak az ünnepé­lyes szerződéses kötelezettségeknek a meg­mentésére, amelyeken Európa politikai strukturája felépült. Németország pedig Belgiumba való be­törésével földre tiporta ezeket a kötelezett­ségeket. Nekiink vagy részt kellett vennünk .a harcban, vagy. félre ke'lett állanunik és tétlenül néznünk Európa pusztu'ását és a nyers erőnek a jog és a nemzetközi igaz­ságosság feletti győ'zelmét. E fcorza'mas al­tom livál-an az öntudat volt az. amely az .angol népei háborúba kénvszeritette. Az angol nép soha sem változtatta meg „eredeti álláspontját, soha sem törekedett a német törzsek szétválasztására, a német Tdíam. vogv német terii'et szétbontására. ••Nénu-tország'rak fontos pozíciója volt a vi­lágon. Nem óhajtunk és ttom törekvésünk, how e/.t a ooz'clólát a jövőben kérdésessé toorV«k. vanv elniisttttsnk, ccuoán azt akar­ják, hnt»v NÓmetors^ágoít eltérítsük egv ka­to^gj ífr;»(nm remé«véltí>l és terveitől, hogy hiteden erer't n vü'g nagy közhasznú fel­• dal ó*ok szentelhesse. Epren ugy i*eni harcolunk azért, hogy agyarországot és Ausztriát elpusz­títsuk, vagy hogv Törökországot megraboljuk fő­vám* áj A1. vagy kisázsiai és thráciai gazdag birtokaitól, amelyekben túlnyomóan török népfai lakik. Éppen igy nem azért avatkoz­tunk a háborúba, hogy a német császári birodalom alkotmányát megváltoztassuk, vegv elpusztítsuk, bár egy ilyen kat n i autokrata alkotmányt a XX. században ve­szede'mes anarchonizmusnak tartunk. Véle­ményünk szerint, ha Németország valóban demokratikus alkotmányt létesítene, ez len­ne a legmeggyőzőbb bízón dtéka annalk, hogy a katonai főura'om régi szelleme a há­borúban valóban eltűnt és akikor soikka' könnyebben köthetnénk nagylelkű demokra­tikus békét Németországgal. Ez azonban olvsii kérdés, amelyet a német népnek ma­gának kell e'döntenie. A népek jogarnak egyen'ősége — akár nagy, akár kis népektől van szó — tegyik alapvető cél, amiért ez az ország és szövet­ségesei ezt n háborút viselik. Azoknak az erő szakos károknak a pótlását, amelyeket a belga városoknak és falvaknak és afook 1a­kpsainak okoztak, határozottan visszauta­sítják. A központi hatalmak úgynevezett aján­lata csak egyetlen pontban teljesen világos és határozott: Németország semmi körül­mények között sem akar tágítani attól a kö­vetelésétől, hogv valamennyi német gvar­vitpt visszaadásiéit. Ezen a ponton füstté válik az önrendelkezés, vagy mint régebben neveztrk. a kormányzottak beleegyezésével való öinknrtnánvzás alapelve. Lehetetlen, hogv tartós béke épülhessen ilven alapon A legelső követelmény, melyhez az an­gol kormány és szövetségesei mindig ra­gaszkodtak, Belgium tökéletes helyreállítása és meglehetősen messzemenő kártérítés el­j pusztított Városaiért és tartományaiért. A helyreállítás elismerést jelent. Amíg a nem­zetközi jog nem ragaszkodik ahhoz, hogy azok a károk. melyek alapelveinek meg nem tartása folytán előállottak, megffeet­tessenek, valóság ebből a nemzetközi jog­ból sohasem lehet. További "követelmény Szerbia. Monte­negró. valamint Franciaország. Olaszország é® Románia megszál'ott részeinek helyre­óiUtésa s az ott lévő ellenséges hadseregek tettes visszarendelése. A jogtalanság jóvá­tétele alapvető feltétele a tartós békének. Utolsó leheletünkig ki akarunk tartani a fran cla demokráciának abbeli kívánsága mellett, hogy újból való mérlegelés -íreconsideratMu) tárgyává tétessék az 1871-tki nagy Igazság­talanság, mikor a lakosság kívánságára való tekintet nélkül két francia tartomány kisza­Lf:tátott Franciaország testéből és fél szá­zadon át a német birodalomba kebeleztetett be. Nem akarom megkísérelni, hogy tár­gyaljam a németek által most megszállva tartott orosz területek !rérdését. Az orosz politika az orosz forra­dalom óta olv sok mozzanaton ment át és oly gyorsan fejlődött, hogy bajos dolog tar­tózkodás nélkül arról beszélni, miiven lesz a helVzet ott. amikor az európai béke Vég­toges feltételei kerülnek megbeszélésre. — Oroszország magára vállalta a háborút min­den borzalmával, mert hagyományaihoz hí­ven. gyengébb faj rokonainak, a szerbéknek védelmére belépett a háborúba, bngy meg­vódíe Szerbiát a függetlensége ellen inté­zett támadással szemben. Most azonban Oroszország, anélkül, hogv összeköttetésbe lépett volna azokkal az országokat, amelyeiket háboruba vont', MiJÖnbékérőf kezdett tárgyalni a közös el­teurésgel. Nem teszek szemrehányást, csak tényeket sorolok fel. ózza! a szándékkal, bogy meg világítsam, miért nem tehet Nagy­Britannia fele'ös Oiivan elhatározásokért, a melyek távollétében történtek, melyekről vélitek nem tanácskoztak, vagy melyek ér­dekében nem kérték ki hozzájárulásunkat, Anglia demokráciája a végsókig ki akar tartani Franciaország, Olaszország és vala­mennyi szövetségesének demokráciája mel­lett. Büszkék leszünk, hegy végletei' lg küzd­hetünk Oroszország uj demokráciája mel­lett. Ugyanezt akarja Amerika. Franciaor­szág és O'aszország, Hisszük, hogy" egy független Lengyel­ország, mely valóban felöleli az összes len­gyel elemeket, melyek az uj ország részévé akarnak lenni, múlhatatlan szükségessége' Európa egyensúlyának. Hasonlóképpen — jóllehet megegyezem Wilsonnal abban, 'hogv Magyarország es Ausztria feloszlatása nincs hadicéljaink kö­zött — abban a véleményben vagyok, hegy ha az ausztriai és magyarországi nemzetiségeknek nem adnak valósá­gos demokratikus alapelveken nyug­vó önkormányzatot. melyre oly régóta vágyódnak, lehetetlen Európának abban a részében elhárítani a.zo­kr»t az okokat, amelyek az általános békét oly hosszú időn át. fenyegették. Ugyanezen Okoknál fogva szükségesnek tartiuk ffa ola­szok ama természetes igényeinek kielégíté­sét. hoev ugyanazon fajú és nyelvű néppel ogVf SÜ'jOTTf'k. Hasonlóképpen odahatni s á'idékozvk, hogy a rom'te vérbez és romén nyelvhez tartozóknak: iog'wüt töreki'•ésefbeti ''guzsá­eot e7olgá'tae«arök. Ha ezek a feltételek mllcteln'Tr, Magvarors"7ávbő1 A.u sétriából oly hatatom válnék, melynek erek a békét 'r wabtésítwt i'tené előbbre Európáihatt, ahelyett boci'' eszköze lenne a kártékony uémvtt katonai aütokráciáraV. anie'v szö­vrteó"receteek segítő forrácalt salát cfttét oé1'"in"k .Veresztíilyitelére hasznába fel Azt H-sttik. h°gv Európán kivitt is ezeknek az elveknek -béli é r vén vec tiíln i ök. De mig a legkevésbé sem akarjuk két­ségbe vonni a török birodalomnak azt a jo­gát, hogy a török nép Konstantinápolyival, mint e birodalom fővárosával fetimaradjon, add'g Ítéletünk szerint jogunk van ahhoz, hogv miután a hajózást a Fekete-tengerből a Földközi-tengerbe nemzetközivé és sem­legessé tették. Arábiában. Örményország­ban, Mezopotámiában és Szíriában az oda­való nemzetiségek nemzeti létük feltételei­nek biztosítását követeljék. Hogv milyen formában történjék ez a biztosítás minden egves esetben, arra most nem kell kitér­ier-zkednem, de azt az egyet kijelentem, hogy lehetetlen a fent emiitett országokat a-7 előbbi uralom alá visszahelyezni. Ami a német gyarmatokat illeti, ismé­telten kinyilatkoztattam azt, hogv róluk az a tanácskozás fog dönteni, amelynek első­sorban tikintettel kell maid lenni a gyarma­tok benszüJőtt népeinek kívánságaira és ér­dekeire. Végül jóvá kell tenni a nemzetközi jog terén okozott károkat. A központi hatalmak ajá Tatában különösen sajnálatos mulasztást látunk, — nem k biztositékát benne annak, hogv a háború után következő álla­pot olyan lesz, amely nem reiti magában egv jövendő háborúnak magvát. Pedig ez volna a kívánatos, sőt ez volna a lényeges. A háború végén a gazdasági ál'apctok a legnagyobb mértékben sulvcsak lesznek, aminek az az oka. hogy az emberi munkát a háborús célok szolgálatába terelték. Az egész világon a nyersanyagban olvan szük­ség lesz. ameiv, minél tovább tart a háború, annál nyomasztóbban fogja éreztetni hatá­sát, és elkerülhetetlen, hogv azok az orszá­gok, amelyek uralkodnak a nyersanyagok piacán, első sorban önmagukon és barátai­kon segítsenek. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom