Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-06 / 5. szám

JSzcgeJ, lÜtfc. Jaimar ^mmgm HIREK ocoo Lásár Miklós. A művészek, irók és újságírók koszorú jóból, akik a mi szegedi újságíró Urátaink bi vásár a vasárnap délben megjelennek a szegedi publikum e'őtt, k'wzakasztoru a Lázár Miklós nevét, hogy bemutassam <*t. mint a magyar újságíró egyik legszimpatikusabb, programot jelentő alakját. Lázár Miklós holnap whft itó lép 8zeged közönsége elé, mint a Fronton cimti háborús irodalmi remekmű kitűnő szerzője. Én he akarom mutatni újságírói minőségében. Az ö írói tollára méltó felelet lenne ez. nekem pedig különösen nehéz, raeit egy redakcióban égek ővele a hétköznapi munka lázában, raiut első dolgozótársa — és valaki még elfogultsággal vádolhatna. Do a felelet mégis csábit, megpróbálom néhány felületes sorral jellemezni, azokon a hasábokon, amelyek nyolc esztendővel ezelőtt az én szerény nevem iniciáléjával indultak útnak először, a magyar világ felét akartam velük meghódítani. Megindultság szorítja össze a szivemet, ha erre a messzi múltra gondolok. A zsurnalisztikái hivatás lendítő kereke belevetett a budapesti újságírás forgatagába s ott meglett koromban, egy hosszú pálya derekán odaállított Lázár 'Miklós olüalára. Szerelmes a lapjába, amely rövid három hónap óta hordozza országos nevének lobogóját, a sikernek maris oiy büszke nagyságavui, apu ptuuuuan a magyar újságírásban. -L^raenek aiu>í»uttUiaiwUan meiysegeii, mvenmojauak kapxazaios so*ieiefcegei napon iá ra áraozza a rnfíup-ia. oty pazar bőkezűseggel, hogy a íejkts munka lazaban naponkint ejcg es nap<maiut- ujva iruss eruvei toitamao. Most lejött £>zegeore az o ragaszkooó es üúsegw gradajanak egy lóredckcvei, hogy a szegedi ujsagiro* szívességéből iooogtaaea itt iapjauak szerény zászlóját és a szónak közvetlen erejével w propagandát elinaljon a Véli U.irlop-nak. Ez a gaida ét-hal a iapert, mert homiokaia a Lazar Miklós neve van fölírva. A magyar újságírás fejiodoseben Lázár Miklós lexcmietet és uj stílust jelentett. Írásai a legpia^^tiknsablak, mint a legnagyobb nyugati ijoruü vészeké ta mégis egyedül valóan magyarok, a szerkesztői aszUnái is a kiváló újságíró maradt, akinek tollát nem. pihenteti a szerkesztem muukuja. Ezért van az, hogy a Déli Hírlap, amely elsó sorban az ö talentumát tükrözi vissza, három hónap alatt meghódította az ország közvéleményét. Haoitudósitásaiért a vitézségi érmet kapta, mert több, mint egy évig volt a lövészárokban a katonák között, akiknek erényeit az övénél hivatotté bb tollal nem tudta jellemezni senki. Egyedül néki jutott osztályrészül ez a megkü'öniöztetott elismerés, « vitézség aisaes jelvénye. Amilyen bátornak mutatkozott az ágyuk torka előtt, olyan bátor, tehetséges, nagyszerű, valósággal forradalmi előharcosa ő a modern magyar újságírásnak. • . ,„ — A király Konstantinápolyban. Bécsből Méntik: A KvfpfspmitfMz WUMm arról írtasül, hogy a király a közelebbi időben Kcmjftantinápolyba utazik, '<".1 l •••'LÉriCTf — Hindenburg és Ludsndorff a főhadiszálláson. Berlinből jelentik: Hindenburg vezértábornagy- január 2-án. Ludxmdúrg első fö«zál'r«i.esier január Lén este visszatéi I a nagy főhadiszállásra. — Dr. Gonds 11* nrik miniszteri tan/csos, A király dr. Gonáa Henriknek, » miniszterelnöki sajtóosztály vezetőjének a miniszteri tanácsosi eimefc adományozta. A kinevezés a hivataloiüi lap vasárnapi számában jelenik meg. — A szegedi újságírók matinéja. Vasárnap délelőtt II órakor tartja meg a Szegedi Újságírók Egyesülete miivészi eseménynek Ígérkező, gazdag mii-oru matinéját a Korzómoziban. A matiné iránt városszerte megnyilvánuló hatalmas érdeklődés jele ónnak, hogy a nagyközönség nemcsak méltányolja, de meg is becsüli az újságírók csöndes munkálkodását, amelynek egyik ragyogó eredménye •esz a vasárnapi délelőtt. A Déli Hírlap körül csoportosuló irókat. ujságir >kat és művészeket, akik a matinén szerepelni fognak, nem kell ujhói bemutatni, bekonferálni a szegedi közönségnek. Hiszen nincs embe»\ akit el ne andalítottak volna már Krúdy Gyula ragyogó meséi, vagy szívből meg ne kacagtattak volna Major Henriknek fényes karrikalnrái. ltouády Ilonát, a Nemzeti Színház kiváló művésznőjét sem kell külön beinutatui és nem szorul ajánlásra Hajdú Ilona kiváló énekművészet c, akit a matinén Sándor Árpád, a neves zongoraművész fog kisérni. Lázár Miklós, a Déli Hirlap főszerkesztője szintén egyike a legismertebb magyar Íróknak. Harctéri tudósításait még nem felejtette el az újságolvasó közönség, gmely mindenkor örömmel honorálta Lázá^ fényes írói kvalitásait. Fölolvas még a matinén Zikihy Lajos, a fiatal, de izmos taieotumu költő, akinek irasait szintéu jól ismerik. A matinéra korlátolt számiján még lehet jegyet kapni a íKorzóuioziban 6, 5, 3 és 2 koronás árban. — ozeged* urvoa *utiutci«.»c. a hivatalos lap szombati száma kőzd, hogy a király dr. Kőhegyi Lajos polgári orvosnak, a szegedi tartaiekkórhaznál, a háború ideje alatt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a hadiékitinéunyel adományozta, — Lmuatliioiua a varos risztaontingenset A városi közélelmezési hivatal közli: A közélelmezési miniszter leiratban értesítette a város hatóságát, hogy Szeged havi liszt kontingensét kénytelen leszállítani. Szeged eddig hetven vaggen lisztet kapott és ezentúl csak ötven vaggonnal fog kapni havonkint. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester kérte, hogy továbbra is hetven vaggont utaljanak ki, de kéiését elutasították. Most ujabb távirat ér*, kezelt a közélelmezési minisztertől. A miniszter arról értesiti a polgármestert, hogy még az ötven vaggon leszállítását sem tudja biztosítani, miután a katonaság nagy készleteket vesz igénybe. Mindenkinek takarékoskodni kell tehát a liszttel, mert megtörténhetik, hogy a következő időkben csak nagyon kevés liszt áll a közönség rendelkezésére. — Leszereled rendelet. A P. N. írja: Érdekes átirat érkezett a napokban Pécs város katonai ügyosztályához. A katonai átirat a leszerelés előkészítéséről szól és a következőket tartalmazza: Midőn hosszú, nehéz, véráldozatokban dus harcok után végre elérkeztünk a békekötés küszöbére, sürgősen gondoskodni kell arról, hogy a leszerelés •minél zavartalanabbul, minél gyorsabban történjék, hogy békekötés után a hazaérkező katonák minél hamarabb visszatérhessenek a civiléittIh>. polgári foglalkozásukhoz. E célból szük*őge* bogy az ezred kötelékébe tartozó katonák itteni hozzátartozói civil ruhákról gondoskodjanak. Felszólítja az átirat a katonai tanác-nokot, liogy tanítsa k a katonák hozzátartozóit, milyen fontos az, hogy a gyors leszere'ésnek semmi akadálya ne legyen s hogy 1 hónappal fogja Uátráltatui hősük hazaérkezését. Ezért minden anya, akinek a fia van a harctéren. vagy feleség, akinek férje küzd a fronton, küldjön hozzátartozója részére egy teljes öltözet ruhát, sőt gondoskodjék téli ruhától: csizmáról, ködmönről, téli kabátról stb. is. A leszerelés Idején ugyanis nagy torlódás lesz a vasutakon és a postán is, mert ha utol* rá napokra hagyják a szállítást, a szállító szervezetek, a vasút és posta, nem fognék győzni a rettentő forgalmat. — A magyar delegátusok (Misében. BvdajÉpstről jeléntik: A magyar delegátusok vasárnap este 6 órakor utaznak Udmébe. A delegátusokat báró Tatlián Béla és háró Papp Géza vezetik. Pragerhoffcan találkoznak az osztrák delegáció tagjaival, ahonnan együtt folytatják útjukat. A delegátusok jsnaér hó 10-én érkeznek vissza Udinéből. — A rekviráló tanítóság az Alsó- és Felsőtanyáról szombaton küldöttségileg tisztelgett a polgármesternél. A tanítók, akiket rekviiálárer.1 bíztak meg, attól tartottak. 39 koronás napidijukat és fuvarátalányukat le fogják szállítani A polgármester megnyugtató szavai után a küldöttség eltávozott — Kip vau WuiKw a Mveslzbi h egyik páholyos, tükrös szegedi kávéházba beállít egy toprongyos vidéki atyafi A kabátján folytonossági hiányok, a cipője kopott, p kalapja gyűrött. Az atyafi megáll a kávéház közepén, áll, körüiuéz és vár. A pinoérlányok vizes poharakkal elszágulaanak mellette, ügyet sem vet egyik se a furcsa kis alakra. A mi emberünk egy darabig nyugodtan nézi a kávéház zajos életét, aztán hangosul, bogy mindenki meghallja, elkiáltja magát: — Hát mi ez? Kávéház ez! Pineér, azt a mindenséget magának, tá nelvennó a botomat, tán lesegítené a kabátomat!..., Az áldóját ennek a kiszolgálásnak!... A pincérleányok összenevetnek, a kávéház vendégei is mosolyogva nézik a kiabáló vidéki bácsit. Es megállapítják: ez a? ember, ugylátszik, végigaludta a háborút. <Mi már nem is emlékszünk rá, olyan régen volt, amikor a kávéházban még kivették a botot a kezünkből és lesegítettek a kabátunkat. Ez az ember négy éve nem volt kávéházban, négy éve talán ki se mozdult a kis faluból, ahonnan most idevetődött. Szegény, jó vidéki bácsi \a kikerülsz a kávéházból, annyi furcsa keserű meglepetést tartogat még számodra ez a város. Előzékenység... van-e még valaki, « ki emlékszik erre a szóral... — Élelmiszert kézipoggyászként szakád szalliiani, A Világ írja a következő, szegedi vonajtkozást is tartalmazó hirt: Az élelmiSMrek szállítására vonatkozóan a legel len tétesebb vélemények uralkodnak a közönség és a hatósági személyek körében. Némely helyütt semmi akadálya az élelmiszerek szállításának, másutt a legkisebb mennyiséget is elkobozzák a tudatlan közönségtől a még tudatlanabb hatósági közegek. (Énnek a napirenden való áldatlan állapotnak vét véget most a belügyminiszternek 14.48&H1Ü17. számú döntésér amely kimondja, hogy a vasúton kézipodgyász gyanánt az ország határain belül mindenki szállíthat élelmiszereket szállítási igazolvány nélkül. A belügyminiszternek a doblésére az adott alkjaimat, hogy az elmúlt njpron tizenhét szegedi aőgmm*. felt a csendőrök a csókái vasútállomáson, a náluk levő élelmiszeréket elkobozták, az asszonyokat pedig kisebb pénzbírságra j|| nyoh' napi elzárásra ítélte a törökkphizsaj biró. Mivel ezt a? elsőfokú ítéletet I megye alispánja is helybenhagyta. az t