Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-03 / 2. szám

4 Szegeti, lál& január 1 nagy munkában, hogy aflva«i erőnk mellett kulturális és erkölcsi erőinket is növeljük é& gvarapitsuk. Ebbe a feladatkörbe iHezt.Wifc be mi szeretett városunk ullesztésártek miOg%dmm­ját. Az a feladat áll ;ina is előttem, hogv & tősgyökeres magvai- lakosság ősi erényeinek és faji jeliemének megőrzésével fejlessze Szegedet a mai komák magas kulturális ní­vóján álló JTI dern euiópai várossá. Ipari, kereskedelmi és ku'turális gócponttá akarjuk tenni ezt a mi szép alföldi metropolisunkat, melynek nemzeti hivatása az. hogv a ma­gyarság vonzó erejét és fölénvét az egész délvidéken hatékony módon érvénvesitse. Végeredményben ez egész közélet te­rén, az egész polgárság jólétére törekedvén nemzeti és demokratikus iránvu politikát keli folytatnunk, és én azt hiszem, hogv a demokratikus haladásnak és a szociális újjá­születésnek a mai idejében végre is megérni fogjuk a hazafias lelkeknek, a tehetségeiknek, a képességeknek és a munkás kezeknek olytan koncentrációját, mely nem enged semmi de­struktív irányzatot becsempészni az áillaimi életbe, hanem történelmi hivatásunk betölté­sével több munkával, több termeléssel, foko­zott erőkifejtésekkel vesz részt az európai népek megújhodott életében a békés polgári­Su'tság és közszabadság intézményeinek szolgálatában. Ezzel a >ó reménységgel ismételten kö­szönöm m'.egt sztdő megjelenésüket és a ki­fejezett jó yvánságokat. a Polgármester Ur­nák. a tek. Tanács tagjainak, az egész tiszt­viselői karnak, a törvényhatósági bizottsági tag uraknak, a megjelent népkörök tisztelt tagjainak. ugy mint tisztelt családjaiknak boldog uj esztendőt. Istentől minden jót kí­vánok. Ezután küldöttségek tisztelegtek a fő­ispánnál, többi között Weiner Miksa a keres­kedelmi és iparkamara, Szász Iván főügyész a szegedi ügyészi testület, Tőrös Sándor és di-. Sajtos Samu a pé n zügyígazgatóság, Al­mdssy Eridie négy színésszel a színtársulat képviseletében­Or. Hósa Izsó országgyűlési képviselő gyengélkedik, t. miatt a munkapárt újévi tisz­telgése elmaradt. A párt tagjai Írásban üd­vözölték vezérüket, Dr. Kúszó István országgyűlési képvi­selőt Dobó János alsóvárosi népkori elnök vezetésével üdvözölte pártja. Kószó lendüle­tes beszédben válaszolt A harcosok küzdel­meiről. dicsőségéről beszélve, Itangsulyozta, hogy akkor ismerjük meg egész nagyságá­ban a hozott áldozatainkat, ha majd haza­jönnek a hősök. De gyász, vagy örösm készen találja edzett szivünket, amelyet a nagy kötelességek rnéiy átérzése hat át- A közeli békének hivője. Beszélt azokról a föladatok­ról, amelyek a pártra várakoznak a béke be­köszönésével. A szegedi függetlenségi és 48-as Ko&siith-párt a maga töretlen, erős szervezetével együttérzéssel áll az uj köte­lességek elé. mert tisztában van a kor szelle­mével, hiszen régen lobogójára van irva a demokrácia, amely nem adja föl a nemzeti szellőmet, hantim megerősíti, diadalra viszi. Kovács János. X Az újév első nagy slágere < f Január 4-től $-ig 3 U3 re T > az Urániában, X 63. X A kultúrpalota oromzatán gyászlohogói lenget 'a januári szellő, jeléül annak, hogy a váras kultúrájának halottfo van. Kovács János étetének fonala szakadt meg az uj esztendő második napján- Ebnuh. megszűnt egy élet. ami szépségeiddel -vdlt <teSá: be­fejezte küldetését egv ember. aki. értéket képvisdt. ennek a városnak társadalmában. Mindinkább ritkul azoknak a száma, akik az árvíz óta ennek a városnak sorát 'rányitották, kultúráját itjtesrteíték és elő­rehaladásán tevékenykedtek. Ez a kisszámú," de nagyszerű gárda nem tartozott a nagy hangnak, a tülekedők. a minden lében kana­lak csoKrtiába: csöndbeu.»zaitalaiml, min­den hiva'kodás rUfciH végez-y- áldásos te­vékenységben gazdag m.nő Mulat és mkd.g a város i.iv-ia és sohasem s maguk rísz­nára V rekedtek. Ntm szoh iVck a sa.'.te szeméyük kuíuszát. de hangtalanul kul­tuszt csináltak abból hogv ez a város telje­síthesse a dé!v:céVep hivatását, terjeszthes­se a magyar szellemet, a magyar íkulturáí és azokat az erényeket, amik fundamentu­mát képezik ennek az ősrégi városnak. Akik majdnem minden örömükéit abban találták, hogv a királyi szó: Szeged szebb lesz. mint volt. teste? öltsön: akik az alá a lobogó alá tömörültök, amelyre lá'hatetla: nui a város megerősödése, boldogulása, a polgárságnak java, előrehaladása volt fel­írva. tartozott Kovács János iá. Azt Üs mond­hatnók. hogy ennek a lobogónak ő volt a hordozója, egyben tiszteletben tartója is. Tanult, képzett ember volt Kovács János, finom, url egyéniség, nagyszerű elme, világ­látott férfiú, aki hangyaszorgalommal sajá­tította ei a tudnivalókat, hogy azokat a köz javára értékesíthesse. Nem tartozott a jelen­voltak közé. de mindig és imindfentttt jelen volt, ahol egy szép és .ió ügvön üenditeni kellett, amikor oly símbernek is felemelni kellett a szavát, akiben a polgárság hitt, akiben bízott, hívőn, kitartással- Azok közé tartozott Kovács János Is. akik —• noha megvívták a maguk harcait — csak tisztelő­ket, efemerőket szereztek .maguknak, . az eszmének, ami; hirdették, tevőket, kitartó tamogatókat. Nem volt irigye, haragosa, a minthogy a harag nem lakozott meleg, érző szivében. Nem szerette .a lármás zsivajt, « hangos szavunkat, a handabardázókat, csön­des természet volt, aki sokszor félrevonul­ta n szemlélte az eseményeket, amiket ko­molyan és megfontoltan bírálgatott és ha a bírálatának hangot adott, annak súlya volt, írtért tudták róla, hogy sem közügyekben, sem niagándoigokban önző cél, vagv érdek nem vezette. t _ Évtizedeken keresztiŰJ vezető állásban működött a szegedi posta és távíró hivatal­ban és egész embert kívánó munkásságában is időt szakított arra, hogy irodalmi hajla­mait kielégíthesse és festészeti képességét fejleszttese, Néprajzi írásai elsőrendű alko­tások, kulturcikkei komoly és tartalmas tu­dásról tanúskodnak. Ha mást nem irt volna,­mint Szeged és népe cimü kötetes munkáját, az esetben is ndv jutna számára á magyar irodalomban. A Dugonics-társaságnak ala­kulása óta tagja, maid alelnöke volt és az el­múlt esztendőben választották meg tiszte­letbeli elnöknek. Tagja volt a törvényható­sági bizottságnak és minderr kuiturbizottság nak. Az utóbbi esztendőksben, hogv egész­sége fogyatkozását érezni kezdte, nyugalom­ba vonult és azóta mindritkábban foglalko­zott közügyekkel. Megbújt könyvei közé, néna irt és még a palettája is előkerült, d. > a munkássága már nem rőtött nagyobb ará­nyokat. A nyár óta nem rótta Újszeged ár­nyas fasorait, nem igen kereste fel a rózsa­ligetet sem. amelyben vidám életkedvvel annyit gyönyörködött. Betegsége ágyhoz •kötötte. Sokat szenvedett, de türőn és meg­adással. nií'a szeida' reggel szenvedéseitől megszabadította a halál. Csütörtök délután 3 órakor temetik. A város tólséges. szerető fiát gyászolj,i benne,-a prfgárság pedig együk érdemes és kiváló erényekben gazdag mun­kását. akiről elmondhatni, hogy hivatását •c rédmétiyeser. be tűi töt te. Kovács János l8Sfi-ben született Steage­tten. Gónmáziumi tanulmányainak elvégzése ntáo irogatni kezdett. Eleinte rövidebb cik­kei jelentek meg szegedi és budapesti lapok­ban. A f ia tal, te kintornás irú szülővá rosában, Szegeden maradt és a posta .szolgálatába lé­pett. Negyven évet töltött ezen a pályán s öt érvel ezelőtt mint posta- és távirda-feliigyeKj vonult nyugalomba. A posta- és 'távirda-osz­tályok egyesítése előtt a távirdaosztály ve­zetője volt, később helyettea főnök lett. Kü­lönösen mint távirdiai szakembert ismerték ós beesülték nagyra felébfavalóí s a posta és táv­írda egyesítése után a távirdaosztály fejlesz­tése körül nagy érdemeket szerzett (Három értékes munkát irt (Szegedről. iEVső könyve éhséged és népe, Szeded ethnogní­f'iéja, amellyel a Dugonics-Társaság pályadí­ját nyerte el és amelyet a társaság adott ki. Ezt követte a Szeged és Szeged muUjéból ci­mü két könyve, amelyekben Szeged 'történe­téből közöl részleteket. Igen sok cikke jelent meg szegedi és pesti lapokban, a Pesti Napló­nak másfél ért izeden át volt szegedi munka­társa. Ezenkívül állandóan dolgozott a Bo­lond Miska, a Kakas Márton és a Borsszem Jankó cimü előlapokba, amelyekben humoros versei jelentek meg. Különösen sokat foglal­kozott Szeged1 történetével és legalaposabb is­merője volt a város közművelődési történeté­nek. Állandó összeköttetéseket tartott fönn különféle tudományos és irodalmi körökkel. Betörőbanda garázdálko­dása a legnagyobb szegedi szappanfőző telepen. — Hárem tettest elfogott a rendőrség. — (Saját tudóslíénktól.) özvegy Répás Jó­zsefné, szappanfőző Hétvezér-utca 6. számú házában hónapok .óta betörők garázdálkod­tak. Hol szappant, hal aprójószágot vittek eb •a nagy és gazdag portáról, -mindezie>dig azon­ban nem sikerült a tettesek nyomára jönni. Most azután egy „áruló" rendőrkézre jutta­tót* hátqm Példányt a díszes társaságbed, mig két, orosz után, akik szintén a bűnszö­vetkezetbe tartoztak, nyomoz a rendőrség' A szerdára virradó éjjel — ugy látszik — nagy tervekkel indultak ei útjukra a be­török. A iegaprólékosabb részletekig kidol­gozták a tervet, amely szerint éjjel 11 óra­kor kellett vo.'na elkezdődni a .munkának a Répás-udvarban. Az egyik tettes azonban beárulta a dolgot a rendőrségnek, amely így tudomást szerezvén a készülő betörésről hét detektívet Állított fel a jókora portán. A tit­kos rendörök idejében elhelyezkedtek a szá­mukra kijelölt helyeken és várták a pont zárórára bejelentett látogatást. Tizenegy órakor valóban két alak közeledett a sötét Hétvezér-utcán Répásné háza felé. Alighogy odaértek, a detektívek lefülelték őket, még mielőtt munkába kezdhettek volna. A két éjjeli kirándulót, akiknek egyike volt, aki a tervet a rendőrségnek beárulta, azonnal a rendőrségre vitték, ahol nyomban vallatóra fogták eke', Megállapítást nyert egyelőre,

Next

/
Oldalképek
Tartalom