Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-31 / 25. szám

' Sfeftgeií, 1818. janiiib Sí. fmmk&f Szökött katonák egy egész vagon dohányt loptak a rendezőpályaudvaron. {Saját tudósítónktól) 'Az alábbi történet, amelv sok tanulságot rejteget mindannyiunk részére. Szatmárnémetiben kezdődött. Es pe­dig azzal, hogy Tordai Dániel ötös gyalog­ezredben katona megunta nagyon a gyöngy­életet. No, ezt sem először tette. Amolyan „lógós" katona volt az ezredénél mindig. Es amikor ott hagyta a gvöngvéletet. persze en­gedély nélkül, mindig kevés munkával járó foglalkozás után nézett. Igv tett most is. Valószínű a feltevés, hogv már Szatmárné­metiből is hozott valami emléket magával, de volt anm i esze. hogy a szegedi katonai rend­őrségen. amelv rövid szereplés után ártal­matlanná tette, nem vallotta be ezt is. Nos. a derék Tordai Dániel két-három hét előtt „meglógott" Szatmárró! és —- val­lomása szerint — Szabadkára igyekezett, a hol a fehérneműjét hagyta. Nem tudott azon­ban egyszerűbb utat. mint a Szegeden át ve­zetőt. hát erre vette az útját. Es aztán itt ki­szállott. Ahogy ő maga mondta kihallgatása alkalmával, nem volt pénze, szerezni akart egv keveset. Miután pedig a régi időkbői tudta már. de meg a társaitól is hallotta, hogv azóta a közviszonyok itt egyáltalán nem vál­toztak. a Rendező-pálvaudvaron kiszállott a vonatból. Azért a rendezőn, mert biztos érte­sülése és tudomása volt arról, hogv itt min­dig akad valami, amit el lehet emelni, min­den különösebb veszedelem nélkül. Most pe­dig átadjuk a szót neki magának: — Pénzem nem volt, — ismételte — el­határoztam tehát, hogv a rendezőoálVaudva­ron, ahol! mindig vannak áruszállítmánvok, „szétnézek egv kicsit." A sinek közé men­tem és az egvik k.ocsi mellett egv üres ládát találtam. Megnéztem, mi lehetett benne; do­hányhulladékokat találtam. Ebből azt követ­keztettem. hogv a környékbeli kocsikban döhánvneniiiek vannak. Az eevik kocsit erre fölnyitottam, több ládát találtam benne. Egyet levettem közülük, sinszeggel fölfeszí­tettem. dohány volt benne. Akadt a közelben egv zsák is. ezt megraktam dohánnyal. Kö­rülbelül 1600 portorikó szivart, 100 operas szivart. 6—700 csomag hercegovinai dohányt fölpakoltam és elvittem. Miután vallomása itt nagvon eltér a va­lóságtól. kénytelenek vagyunk mi folytatni. A dus aratásról Tordai értesítette két szö­kevény-társát. névszerint Szalay Sándort és Ürmös Jánost. Erre ezek szintén megjelentek a rendezőn és még ezen az éjszakán kipakol­ták az egész vagont. Helyismeretük nagy­szerűnek bizonyult ezen a helyen, mert az egész vagon ellopott holmit el tudták rejteni az állomáson ugv. hogv az állomás személy­zete sem tudta azt fölfedezni. Ebből valószí­nűnek látszik, hogv Tordai társai már hosszú idő óta rendszeresen működnek a rendező­pálvaudvaron, amelvet ismeretlen tolvajok úgyszólván minden é.i.iel meglátogatnak. Tor­dai Körülbelül két-liárom hete lehetett tagja a UVvajtársaságnak. amelv csak egy éjsza­kán is olv dúsan aratott. Mikor a tolvajok biztonságba helyezték az ellopott egv vagon dohánvnemüt. minden­ki magához vett belőle amennyit bírt és más­nap megkezdték azok árusítását. Hogv meny­nyire vakmerően dolgoztak, bizonvitja. hogv már az állomáson és Szeged-pálvandvaron megkezdték a lopott dohánv árusítását. És elsősorban az állomási katonai őrség tagjait látták el dohánvtnemüvel. A szivar százát l(i—15 koronájával árusították, az egv ko­rona 20 filléres dohánv csomagját pedig 50 fillérjével. A tolvajok a dohánynemüeket nagyrészt katonáknak adták el. Vittek ki a repiilöteiepre és kaszárnyákba is. ahol per­sze nagv keletje volt a ritka jószágnak. Vé­gül is a rókúsi állomás katonai őrsége fülelte le őket, miután az őrségnek gyanús volt a dohánv eredete. Szalav épen akkor nem volt ott. csak Tordait és Ürmöst foghatták el. Tordai azonban megfutott és sikerült is el­menekii'nie. Másnap azonban a katonai rend­őrség e.iogta. Tordai bűnét nagyrészt beismerte, Ür­mös azonban tagadja, hogv egyáltalán része lenne a lopásokban. Szalavti most keresi a rendőrség. A tolvajok a vagon dohányt már teljesen elárusították. A katonai rendőrség semmit sem talált belőle a rejtekhelyen. Most egyéb bűneik után kutatnak a katonai rend­HÍREK 0c09 A román-orosz háború. ! lvozására; aharniadiklrányzat hivei töbD I nyíre fiatalabb bolsevikiek, tovább akarjak folytatni a forradalmi háborút. STOCKHOLM, január 30. Romániának egy itt tartózkodó politikusa a következők­ben világítja meg a Románia és Oroszország közötti helyzetet: — Románia nem tesz egyebet, mint azt, hogy román területeket felszabadit botse­vlki csapatok kicsapongásaitól és hogy Ro­mániának a Putnáig terjedő régi területét ismét birtokába veszi. Ha Besszarábiában tuj is lépték a régi határt, ezt nem hóditó szándékkal tették. A román államkincstár aranyát, amelyet a bolsövikiek Moszkvában lefoglaltak, 500 millióra becsiilik. Három irányzat a szovjetek kongresszusán. Pétervdr, január 30. A szovjetek kong­resszusa a legközelebbi napokban kimerítően fog foglalkozni a béketárgvalásokkal. A kon­gresszus végrehajtó-bizottságában három irányzat hódított híveket: az egvik irányzat hivei a belső helyzetre való tekintettel békét akarnak kötni, még pedig olvan feltételek alapián. melyeket a németekre rá lehet kény­szeríteni; a másik irányzat hivei nem ó ha It­ták a formális békét, de nem kivájnák azt •Sem, hogv folytassák a háborút, hanem meg­elégednek azzaí. hogv előkészületeket tegve­(Ufk az ujabb német előnyomulás .tnegakadá­POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósítónk telefoníelentése. — (A közélelmezési miniszter nyilatkoza­ta.) Herceg Windischgraefc Lajos közélel­mezési miniszter Höfer ismert nyilatkozatá­ra a következő kijelentést tette: — Höfer nyilatkozatának szószerinti szövegét nem ismerem, de amit olvastam, nem jelenthet mást, csak azt, hogy Ausztria tőlünk akar segitséget. Ugy ahogy a múlt­ban, most is segíteni fogunk, amennyire ez erőnktől kitelik és ha Magyarország szük­ségleteit kielégítjük, arra fogunk törekedni a jövőben is, hogy Ausztrián és szövetsége­seinken segitsünk. (Az uj államtitkári állások betöltése.) A kereskedelemügyi államtitkárságra ujab­ban Szüry János miniszteri tanácsos nevét hozták forgalomba. Popovics Sándor, akit rö­videsen pénzügyminiszterré neveznek ki, hir szerint Kálhcty Tibor miniszteri tanácsost veszi maga mellé munkatársul. Politikai kö­rökben beszélik, hogy Wekerle miniszterelnök Hantos Elemért nem szeretné elejteni, de ugy tudják, hogy Hantos nem vállal állam­titkárságot, mert egyetemi kadetrát kap. A Pista gyerek szobája. Nem dúsait, de ízléssel berendezve. Egy pár jó kép lóg, a falon. Csomó könyv a könyves szekrény­ben. Néhány játékféle az asztalon, amely előtt ül a Pista és buzgalommal ir. Ugyan­is írói hajlamai vannak és ázt a hajlamot fejlesztik benne családjának újságíró ba­rát ja i. Gyuri (belép a szobába és hogy meglátja a Pistát irni, a ballábát, a plafon felé emeli, majd. összecsapja a két kezét): Jaj, ez már tréfli! Csak nem szűnt be nálatok a szünet? Ki nem állhatom a szünet végét. Pista (lassan, nyújtva ejti a szót): Hogy őszinte legyek, én sem. De még nincs vége a vakációnak, hála a télnek és a szénnek, ami nincs. Gyuri: Csak annyi ezresem lenne, ameny­nyi a Tihaméiéknek van. Ok, tudod, eldugják és ha valahol szorul a eugoseipő, akkor elad­ják jó pénzért. Sok dohányuk van. i Pista: Náluk nem is dohányozik senki. Gyuri: Még mindig olyan naiv vagy, mint egy zárdai bakfis, aki csak egyházi dalokat énekel. Ja, igaz, voltál te is a Nyíregyházi­nál? Pista: Ők voltak nálunk. Uzsonnáztak. Tudod, hogy nagyobb az étvágya, mint a haja. Gyuri: Nem vagyok kiváncsi a családi eseményeitekre. Mit hencegsz azzal, hogy ná­latok voltak. Mindenütt voltak, ahová meg­hívták. Azt kérdezem, hogy a koncértjén vol­tál-e? Pista: Itt a műsor (megmutatja), amely­re ráírta a nevét és a komponálásából is adott egy sort, Gyuri: Most kint vagy a vízből. Majd ha nagy művész lesz ez a ti csodátok, eladhatod a kéziratát. Pisfo (határozottan): Nagy művész az már most is. A Polcnyit nagyszerűén ját­szotta. Gyuri: Te, persze, a zenéhez is értesz. Te vagy a magyar Hansluck. Hát ha olyan nagy zenész vagy, mond meg; hogy a zeneszámok, alatt miért hunyják be az emberek a szemü­ket? Pista: Nem muszáj behunyni, de aki be­hunyja, az azért teszi, hogy ne lásson, csak halljon. Gyuri (gúnyosan): Szelemes, nagyon sze­lemes és ha megpukkadsz is, akkor is egy éllel szelemes. Kicsi ifam, engem te tutira nem ve­hetsz, ahhoz te még zöld vagy, igen fiatal és pepita. Pista: Hát mondjad te, ha jobban tudod. Gyuri: Majd ha akarom és miután most­akarom, hát megmondom. Azért kis levelű békám, mert akik a szemüket behunyják, azok kivürül is.tudják azt, amit a művészek játsza­nak és nem akarják, hogy meglássák, hogy hol tévedtek a művészek. Pista: (Ezt nem tudtam. De te biztosan tu­dod, hogy igy van? Gyuri: Zikher, tótzikher. És tudod-e, hogy a ti csodátok nem is játszott olyan nagysze­rűen. Egy bácsi a koncerten azt mondta, hogy nincs is neki arcjátéka. (Aki pedig csak a kezével játszik és nem arc,játszik is, az nem lehet művész. Ez tény, szent igaz. Pista: Mindenkinek tetszett a játéka és nekem is tetszett. Gyuri: A te tetszésed nem számit ám. És ha ha tudna is játszani a csoda, nem volna csoda, mert reggeltől estig játszik. Ezeket pe­dig spilereknek hívják. Még talán a zongo­rája is jegyes, Pista: Ugyan ne beszélj bolondokat. Lát­tad volna, hogy a szünetben hogy megrohan­ták autogramért. Csak a nagy művészeket szokták. Gyuri: Ezt te mondod. No hát majd én megmondom neked, hogy miért kérnek aa ilyen gyerektől is autogramot. Nem másért, mert megakarják tudni, hogy tud-e irni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom