Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-29 / 23. szám

cRekvirálás a szerkesztőségben. A napokban hozzánk érkezett panaszok alapján megírtuk, hogy a rekvirálók szemmértékre dolgoznak. A cikk igazságos és tárgyilagos hangja a közönség körében kedvező fogadtatásra talált. A rekviráló közegek, mint az alantunkból kitűnik, igen a lelkükre vették komoly és szolid intelmünket és elret' tenlő figyelmeztetőül ma szerkesztőségünkben a leglelkiismeretesebb rekviráláít végeztek. Történt a következőkép: —i Kezétcsókolom nagyságé* asszonyom Rekvirálni jöttünk. —• -Mit kéremt Papirost? — Nem, kérem, hanem lisztet, búzát, őrleményeket, — Liszt? Az nincsen. — Talán buza? — Buza? Az nincsen. — őrlemény. — őrlemény? Nincsen. — Bocsánatot kérek, akkor egy kissé kő. riilnézünk. — Tessék. Erre a rekvirálók elkezdtek körülnézni. Aki a szerkesztőségek belsőszinterét ismeri, az erősen téved, ha azt hiszi, hogy nálunk színpadi költői rendetlenség van. Nem, ez nálunk nincsen. Itt mindig rend van. Pedáns. Olyan, mint otthon a dolgozószobában. (Minden a magahelyén. A papírkosár üres. A lapok szép rendben. Az asztalokon tiszta íróalátétek. A székek, számszerint hét, a szerkesztőségi tagok helyén, A irógép lefödve. A szőnyegek seperve. Porolva. Szóval, a rekvirálók ámultak. Lábujhegyen jártak és szimatolták a tiszta, ózondus levegőt, amelyet a szagtalan kályha árasztott magából. — ügyebár a Délmagyarország irta, hogy nem jártunk el lelkiismeretesen hivatalos teendőnkben? — Én kérem nem foglalkozom a szerkesztéssel — hangzott a válasz — én esak az ozsonnákat szállítom a szerkesztőség derék munkatársainak. Lenin urnák, Trockijnak, a Gyuri gyerekek Írójának, meg a li, i. urnák és az s. i. urnák, de én nem szerkesztek é.s önöket, akik igazán előzékeny uraknak látszanak, igazán nem tudnám megbántani. Az előzéeny rekviráló ur erre elindult szerkesztőségünkben és elsőül felemelte a szenesió da tetejét. Sötéten belenézett és látta, hogy itt is szénhiány ásit és ezért üres a papírkosár. Felemelte az irógép tetejét, az írógépbe egy fehér papirlap volt szerelve, amelyen ez állt: Ritka buza, ritka árpa, ritka n v... A rekvirálók erre körüljárták az Írógépet, mint gyanús leitávi tárgyat, aztán állleesve tovább kutattak. Megkopogtatták a többajtószányas szekrény tetején levő öszszes szobrok' koponyáit — üresek voltak. Kinyitogatták a szekrényajtókat és végiglapozták a nagy lexikont, hogy a lapok között nem • inek-e rejtett buzaszeraekre. Felnyitották a szerkesztő iróosztalának összes fiókjait, amelvek egyikében az egyik vidéki lap, átvéve < kkünket, ökölnyi betűkkel hozza: S-t 'inertékéé dolgoznak a rekvirálók. A rekviráló ur erre szent borzadállyal csukta be a fiókot és szédülve lépett a telefonkagylóhoz, — Ott nincsen semmi kérem. — Nem tesz semmit kérem. Az interurbántól szeretném megtudni, hogy az összes szerkesztőségek Ica dták-e az önök cikkét. 1r KÉZIMUNKA ÜZLETE Tisza Lajos-körut 48. sz. Dus raktár előrajzolt kézimunkákban. Himző munkát elvállalok a legszebb kivitelben. Hagy nMlr Mis MilMHln. Szerencsére Telefonközpontunk előzékeny szolgálatának az interurbán déli 10 órától háromnegyed kettőig nem jelentkezett. Rek\ Látóink ezalatt az'idő alatt megjárták a padlást és ott felvettek némi egérőrleményeket. A pincében némi patkányőrleményeket és a végén megállapították, hogy som elvámolni, se mérlegelni, se rekvirálni valónk nincsen. Hogy nincsen? Édes Istenem, ezek a derék rekvirálók urak olyan jószivüek, hogy szemmértékre inkább nem dolgoznak, azt pe dig, hogy egy-egy százados mérleget cepeljenek magukkal, senki sem kívánhatja. Az nagyon terhes do'og. Az élet pedig rekvirálók nélkül k az. Azért is tartják szemelőtt, hogy: ne bántsuk egymást. —t. TUDOMÁNY IRODALOM 0000 DHgonics-Táriaság Tompaünnepe. Tompa Mihály koszorús költőnk születésének századik évfordulóját Szeged városa is méltóképen ülte meg. A Dugonics-Társaság Tompa emlékének szentelt vasárnapi felolvasó ülésén a városháza székterme szinül tig megtelt. A fénves társaság magasztos hangulatát emelni eljött falaink közé az őt megértő szivek virágával már életében megkoszorúzott papköltő: Szabolcsba Mihálv. ki közülünk talán legjobban meghallotta a porladó nagy költő szivének dobbanását legjobban megmérhette szenvedő hazája és bus önélete fölött hulló könnyeinek tengerét. A hazát imádó, kétségbeesett nemzetét vigasztaló, a nagv természet csodás pompával ragyogóan énekelő költő az ihletett szavaira ismét életrekelt. s szellemével édes zsibongással betöltötte az áhítatos figyelmű közönség szivét, Ne ódát mondjanak sir.ia felett: Madarak sirjanak bús éneket... A haza volt Tompa keblében az oltár, a &ziv és tej mészét nemes megrezdüiései hantjain a \iragok, s a bánatos remény az ajkaival csendülő dalok szine. Tompáról irt remek költeményében ezekről dalolt, bevezető beszédében erről emlékezett ékes. sziveket megható nyelven Szabolcska. S midőn tiz más mély gondolatban, élénk színezésben és meeg hangulatban gazdag költeményét a ver-, sex tartalmához szaba t művészi előadással elmondta: a könnyekig elérzékenyült közönség szűnni nem akaró tapssal adózott az élő nagy költőnek. Dr. SzQla.v elnök rövid megnyitójában szellemes, eleven és találó vonásokkal jellemezte Tompa költészetét és a költőt. If.iu hévvel tartott interpretációját hatalmas tetszésza; honorálta. Kiss Ferenc r. hag. erdőtanácsos székfoglaló értekezését: ..Adatok a szegedi erdők történetéhez" cini alatt Móra Ferenc főtitkár olvasta föl. Kiss szakdolgozata a mi közönségünk előtt annál nagyobb értékű, mert a kevés erdei ti Szeged népe a meglevő kevés erdeiét sem ismeri. Mélv tudással, a történeíbuvár becsületes alaposságával mutatta be nekünk városunk őskeri erdészetétől kezdve mai napig fásftó kulturánk hasznos történetél. A tudományos és tanulságos munka jeles szerzőiét tetszésének zaios nyilvánításával jutalmazták a ieen'evők. Hisszük, hogv hasznos és szép írásait nemsokára ismét halljuk. Végezetüi országos tudósunknak, dr. Chölnoky Jenő egyetemi tanárnak háboru~an napi érdekű, egv órás előadása következet': A háborít tűzfészke cim alatt, számos és jóisikerült vetített képekkel. A tudós magyarázó előadása főkéD Mezopotámiáról, a tej jelmézzel folyó tartományról szólt, melv az Szegett, 3918. jaüuar 29. angol faj régi hódítási vágya, melyet ma máiéi is foglalj, Földrajzi, társadalmi és agrikuitar szellemes előadását, mellyel nem győzőit a közönség betelni, hosszas tapsolás és éljenzés jutalmazta. Cerkle. Örömmel állapítjuk meg. hogy a városháza nagyterme diszkréten be vaja intve. Balogh szenátor jóvoltából tehát nyilvánvaló. hogv Somogyi polgármester hivatalában már nem bundában dolgozik, a január első felében befagyott városi adóhivatal1 kiengedi tisztviselői ismét meleg hévvel irják elő az adókat. Tasehler tata angol bajuszáról a csillogó jégtáblák e'tűntek, s Wimmer. Ármin és én, közei egymáshoz, meleg baráti tekinteteket váltva egymással, élveztük a felolvasás alatt a langyos és női paríiimös atmoszférát. A teremből sokan kiszorultak. A szegedi szép és elegáns hölgyek egész táborát láttuk. Valamennyi figyelt, lelkesedett és apró kezeivel tapsolt. Szabolcska előadásának hatása alatt sokan elhatározták, hogv fiaikból Tompát nevelnek; ellenben Kiss Ferenc cikke azt érlelte meg egyik-másikban, hoev rozs és krumpli helyett, amit úgyis elrekvirálnak, célszerűbb lenne a város 70.000 hold földjét felében akáccal, felében jegenyével beültetni. Somlyódy örömére igv legalább békét hagynának a Makoss-erdőnek. Mióta Szalay az elnök, a Dugonicsok csakúgy özönlenek a felolvasásokra, s lepik e! a polgármesteri és tanácsosi székeket. A szék azonban kevesebb volt. mint a Dugonicsok száma. Az udvarias, Hippi ennélfogva minden székhiánvban szenvedő tagtársának fölajánlotta a saját székét, elismeréssel ugyan, de siker nélkül. Szűcs M:ska bátyánk ugy állt az ajtóban, mint egy csengelei deli nyárfa; Gaá! szenátor, mint egy alsőtanvai ifjú akác, én a sokat támadott városháza falát, támasztottam. Várossv Gyula. — A Borsszem Jankó legújabb száma. ?zombaton jelent meg szenzációsan dus tartalommal. Az ötletes karrikaturák mellett a legjobb izü aktuális humoreszkek sorakoznak a politika és külpolitika meggyéiről Bér, .Feiks és más ismert és kedvelt karrikaturisták rajzai mellett Major Henrik szenzációsan sike, rült csokrot ad budapesti és országos nagyságokról. Caillaux ujabb kihallgatása. Genf. január 28. A Havas-ügynökség jelenti: Bouchéfdon kapitány ma délelőtt kihallgatta. Caillaux-1. A vizsgálóbíró az amerikai és olaszországi iratokra vonatkozóan kért felvilágosítást. Este Caillaux-t ismét az igazságügyi palotába hozták és felnyitották előtte a flórenci páncélszekrényben talált aktacsomót. — Louáfalot képviselőt is kihallgatták, ( ... Román csapatok győzelmei. Stockholm, január 28. Odessízából jelentik: Román csapatok megszállották Ungeni határmenti orosz vasútállomást, a város helyőrségét lefegyverezték és a helyi munkás- és katonatanács tagjait letartóztatták. Állítólag Kisenevet is megszállották a román csapatok s ott még elkeseredett harc olyik. A várost tüzérség ágyúzza. Mind a két részen már eddig is nagyok a veszteségek. A makszimalista csapatok felszakították a vasúti síneket Kisenev és Bender között. Igy el van vágva th összeköttetés a román fronttal. A Vccserine Czas közli, hogy a románok lefegyverezték és a mögöttes ore szági észbe küldtek két orosz ezredet.