Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

HzoítíhI. 1918. január í. bfiíLMÁG YA ÜOftSZ ÁÖ 3 R szénmizéria. Irta: Aczél Géza, a Back-malom vezérigazgatója. Keserves sirám hangzik végig az országon a széninség miatt. Nincs olyan társadalmi osztály, mely e baj súlyát ne érezné. Annak panaceáját hiába keresi alsó, felső és legfelsőbb hatóság. Kíséreljük meg a betegség kutforrását kifürkészni és megkeresni a baj azon okait, melyek a háborús viszonyokra vezethetők viszsza, tehátelhárithatatlanok voltakés világítsunk be a szénelosztás boszorkánykonyhájának azon zugaiba, melyekben részben indokát fogjuk megtalálnt az igazságtalanságoknak, melyek e téren el lettek követve. Tisztázzuk először is statisztikai adatokkal a helyzetet. Magyarország széntermelése tudvalevőleg nem fedezi szükségletét, dacára, hogy a hazai széntermelás állandó emelkedést mutat 1913-ig, amidőn 102 millió métermázsa évi termeléssel a legmagasabb számot érte el. Azóta a termelés csökkenést mutat, igy 1914-ben csak 91-7 millió mm, 1915-ben 926 milliót, 1916-ban 905 milliót mutat. A szénszükségletnél ezzel szemben állandó emelkedést látunk, ami a fokozottabb behozatalra késztette az országot. így a szénszükséglet 1913-ban 148 millió métermázsát tett ki és ez évben a kivitel levonásával 45'3 millió mm. szenet kellett importálnunk, 1914-ben pedig 37-5 milliót tett ki a behozott szén mennyisége. Miután ilyképen szükségletünk egyharmadát normális hazai termelésnél is külföldön kellett fedeznünk, ezen behozatal csökkenése és a hazai termelés apadása katasztrófára kellett, hogy vezessen, különösen miután a M. Á. V. szénfogyasztása, a háborús forgalom reá nehezedvén, lavinaszerüleg emelkedett. A hazai termelés csökkenéséhez az első lökést a bányászok behívása adta, később a megmaradt bányászok munkaképességének hanyatlása. (A bányák előrelátóbb és kevésbbé szűkmarkú élelmezési rendelkezések által ez utóbbi bajon esetleg enyhítettek volna.) Midőu a mérvadó körök a veszély tudatára ébredtek, egy nagy részét a bányászoknak viszszavazényelték, azonban a magyar bányák aránylag kevesebb munkást kaptak vissza, mint az osztrák vállalatok. A Tisza-kormány rendet akarván teremteni, máról-holnapra megalakította az Országos Szénbizottságot. Ezt autonom, valóságos diktátori jogokkal ruházta fel. Az egész szénforgalom ennek folytán megakadt. Ha fel is tesszük, hogy a Szénbizottság élére állított egyének a legjobb intencióval akartak eljárni, előkészítés, szervezkedés nélkül fogtak a munkához és amint a jelek mutatják, szervezőképességük hiányzott. Kaotikus viszonyok voltak ezen szervezet hiányának következményei. Az ójiási forgalmat a bizottság nem birta s ma sem birja kellő módon lebonyolitani, időnként az óriási forgalom hullámai összecsaptak feje felett. Ahelyett, hogy a Szénbizottság azonnal hozzáfogott volna azon pontos statisztikai adatok összeállításához, hogy mennyi a rendelkezésre álló szénmennyiség és mennyi az okvetlen fedezendő szénszükségjet s igy egy arányos és igazságos elosztás eredményére jutott volna, a dolgokat teljesen ötletszerűen kezelte. Egyszerűen, rendszer nélküli törlések által, vizsgálódás mellőzésével vélte a jogos igényeket és a fogyasztást leszállítani. Munkatársaiként a bányák vezetőit és a budapesti nagykereskedőket állította be, akik mint szemtanuk állitják, mint amateurök jártak be hébe-korba a bizottságba, főleg azon célból, hogy ott kisded játékaikat elvégezzék és arról gondoskodjanak, hogy az ő saját bejelentéseik kellő elintézést nyerjenek, az ő általuk bejelentett szénmennyiségek nekik minél kiadósabb mérvben kiutaltassanak. Valószínűleg ennek tulajdonitható, hogy a szén megszerzése időközönként csak pénzkérdés volt és hogy amig egyes iparvállalatok első kézből szenet kapni nem birtak, kevesebb jogosultsággal biró fogyasztók másodkézből — természetesen horribilis árak mellett — szénszükségletüket vigan és bőven fedezték. Sok szén elvonatott a fogyasztástól jogtalanul mezőgazdasági szükséglet cimén is. Minden vizsgálat és ellenőrzés nélkül lettek szénmennyiségek cséplési eélok örve álatt kiszolgáltatva, melyek számos esetben jóval meghaladták a szükségelt mennyiségeket > ez országszerte lekintélyes quantumot tehetett ki. Egy másik visszaélésre is reá kell mutatnunk, mely a Szénbizottság által követett módszer folytán főleg a nagyobb iparvállalatokra nézve jelentékeny anyagi károsodást jelentett. A bányák által eszközölt kötések szövege a háború alatt olyan feltételeket tartalmazott, hogy azokban úgyszólván csak a vevő vállalt kötelezettséget, mig a felvett kikötések a bányának oly sok kibúvót engedtek, hogy valóban csak tisztességére volt bizva, hogy eleget akar-e tenni szállítási kötelezettségeinek vagy nem. De a Szénbizottság még ezen kötéseket sem respektálta sok esetben, a kötéssel biztosított mennyiségekét nem szállította le, hanem a szenet egy más bányánál utalta ki, utasítván a fogyasztót, hogy a szén árára nézve az illető bányával lépjen egyezségre. Ilyképen a fogyasztót teljesen ki szolgáltatta az eladónak, mert a bányák legna része — tisztelet a kivételnek árat követelt a szénért, amilyen neki jól esett. A követelt árak horribilis voltáról tanúskodnak a szénbányavállalatok mérlegei. A szénszüke határozottan a produkció csökkenésére, a behozatal apadására és a fogyasztás emelkedésére vezethető vissza. Hogy menynyiben lehetett volna ezen segíteni, ezt ezen cikk szük keretében nehezen lehetne kifejteni. Egy azonban fejtegetésünkből is kitűnik és pedig, hogy az egész rendszer hibás volt, nem is szólva arról, miszerint kellő energiával a bajokat enyhíteni lehetett volna. A kormáüy is belátta a helyzet tarthatatlan voltát, hogy a dolgok igy tovább nem mehetnek. Erre mutat azon elhatározása, hogy egy kormánybiztost állított az egész szénügy élére Vázsonyi Jenő államvasuti igazgató személyében. Aki az utóbbinak személyes qualításait, nagy energiáját, munkabírását ismeri, bizalommal kellene, hogy tekintsen a szénügy ezentuli elintézése elé. Vázsonyi mindenesetre azon lesz, hogy rendet teremtsen, de hogy működése elé nem oly elhárithatlan akadályok fognak-e torlódni, amelyekkel még az ő hatalmas egyénisége sem bir megküzdeni, »«ÍA I UCi V/ íiMimiuusJ J vmuv^v gyobb része — tisztelet a kivételnek — oly í ez a jövő titka. Reméljük a legjobbat! A király még nem döntött Wekerle programja ügyében. — A miniszterelnök tárgyalásai Bécsben. -- Kihallgatások a királynéi. — Wekerle, akinek a tegnapi kihallgatásán alkalma nyilt arra, hogy a jövőre vonatkozó programját a királynak szóval előadja, a mai nap folyamán programját irás* ban is a király elé terjesztette tanulmányozás végett. Afc a hir tehát, hogy a király a miniszterelnök programja tekintetében már állást foglalt, korai, másfelől tejjesen valótlanok egyes lapoknak azoiK a tendenciózus hirei, mintha a Wekerle által előterjesztett program körül bármilyen nehézségek merültek volna fel és a miniszterelnök bécsi tartózkodása ezzel állana kapcsolatba , Bécsből jelentik a Magyar Tudósítónak: Wekerle Sándor mimsztereUnök ma délelőtt 10 órakor meglátogatta Gzernin külügyminisztert, akinél a mai napon tovább folytak a béketárgyalásokkal kapcsolatos kérdések tárgyában a tanácskozások. Délben részt vett a miniszterelnök azon az ebéden, amelyet Czernin a tegnap óta Bécsben időző Cucharaevszky lengyel miniszterelnök tiszteletére adott. A miniszterelnök a délután folyamán több megbeszélést folytatott és a holnapi napot is Bécsben tölti, ahol egyfelől folytatja a béketárgyalásokat érintő gazdasági kérdésekben még folyamatban levő tárgyalásokat, másfelől részt vesz a német kereskedelmi szerződési tárgyalások előkészítése dolgában holnap megtartandó tanácskozásokon, amelyen a német birodalmi kormányt Korner belügyi államtitkár fogja képviselni. A miniszterelnök előreláthatólag csak holnapután érkezik vissza Budapestre. Bécsből jelentik: Őfelsége vasárnap a szokásos jelentéseket hallgatta meg, majd külön kihallgatáson fogadta a közös élelmiszier-bi'zottság elnökét, Landwehr tábornokot, gróf Czernin Ottokár külügyminisztert, dr. Wekerle Sándor miniszterelnököt, Nemes Antal püspököt és gróf Serényi Béla kereskedelemügyi magyar minisztert. A hadseregreform megoldást nyert? BÉCS, december 31. A Pesti Hírlapnak jelentik: A hadseregreform kérdése meg van oldva. Közös vezérkar és közös tábornoki kar lesz. Ausztriára való tekintettel a kölcsönös védelem egysége megmarad. : . „ ~ < .. \ : ll 4S& Angol politikus békeinditványa Basel, december 31. Az angol liberálisok vezető lapja, a Daily News, cikket közöl Lord Bookmester tollából, ki a bresztiitovszki tárgyalásokon való részvételi kérdéséit fejtegeti. Bookmester ellenzi ugyan, hogy Anglia részt vegyen a brcsztlitovsziki tárgyalásokon, de azt kivánjta, hogy Anglia maga .tegyen kezdeményező lépésieket abból a célból, hogy ,a maga és szövetségesei nevében Németországgal megkezdhesse a béke megbeszélését azon az alapon, amelyet Landsdowne lord ismeretes levelében kifejtett. Pichon az antant-kormányok tudtaval nyilatkozott BcfUri, december 31. A lyoni lapok Pichon külügyminiszternek a francia kamarában a háborúnak a breszthtovszki békétől fügettanüi való folytatásáról mondott beszédéhez azt az értesüléseket fűzik, hogy Pichon nyilatkozatát a londoni és washingtoni kormányok tudtával tette meg. A lapok szerint a nyugati hatalmak erősen eltökélték, hogy minden békeajánlattal szemben kategorikus elutasító választ adnak. Békenapok Oroszországban. Stockholm, december 31. A Pétervári Távirati Iroda jelenti: A .munkástanácsok végrehajtó-bizottsága elhatároz'ta, hogy vasárnap, december 30-án Pétervárott és Moszkvában nagy tüntetést rendez, hogy az orosz forradalomnak a bőkéért megkezdett harcát megünnepelje. A vidéken is lesznek tüntetések, amelyeknek napját a vidéki szovjetek állapítják meg.