Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-26 / 21. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség feleionja: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K. egyes bzám ára i4 fillér. Kladöbivatai: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. VII. évfolyam, 21. szám. Szombat január 26. Jtémetország és a monarchia kozöf a legszorosabb egyetértés van. - Kühlmann külügyi államtitkár nyilatkozata. Szeged, I9I8. itekii jüoi'ujp! vwd" . ' •• i iff diri Kérdések. Nyíltabb, becsületesebb, minden íentartást inkább kizáró vallomást még nem tettek a béke mellett, amióta vajúdik, mint amiiven a Czernin tegnapi okos. világos, egyszerű és csöppet sem taktikázó beszéde. Sajnos, nem mondható e! ngvanez a német kancellárnak ugyancsak tegnap tartott beszédéről, bár kétségtelen, hogv Hertling is nagv lépést tett a j felé az állomás felé. ahonnan egyenes vonalban visz az ut a nyugati hatalmakkal való béketárgyalások szinhelvére. Czernin tárgyalásra. Hertling háborús céljainak revidiálására hivja fel az antantot A mi külügyminiszterünk ugvan csak az Egyesült Államok elnökéhez fordult felszólításával, nyilvánvaló azonban, hogv — közvetve vagv közvetlenül — az antant és a központi hatalmak között indulna meg a véleménycsere, ha Czernin beszédének meglenne a hőnóhaitott konkrét eredménye. Alig két hete. hogv az angol miniszterelnök legutoljára nyilatkozott Anglia háborús céljairól. Néhány nappal utána hangzott el Wilsonnak az az üzenete, melv mostani kijelentéseikre késztette a mi külügyminiszterünket és a német kancellárt. Ha e négy beszéd vázlatát ma röviden átgondoljuk, lehetetlen attól a benyomástól szabadulni, hogv azoknak az államférfiaknak, akik igv beszélnek. most már rövidesen össze kell jönniök a békéről való közvetlenebb eszmecserére. Kétségtelen, hogv különösen Llovd George és Hertling föltételei között — amennyire azok eddigi nyilatkozataikból biztosan megállapíthatók — még lényeges különbségek vannak. De a hadakozó felek nem akkor szoktak összeülni békéről tárgyalni, amikor már teljesen egv véleményen vannak, a kapacitációban teret hagynak a szellemi fegyverek számára is. Llovd George legutóbbi beszéde hangban és a háborús célok megjelölésében teljesen elüt az eddig elhangzott antant-felszólalások legnagyobb részétől. A föltételeket, a melvek mellett békére lennének hajlandók, még mindig nem jelöli meg elég Drecizen. de már józanabb és amit mond. bevonható a reálpolitikai megbeszélések köréhe. Wilson azzal, hogv pontokba foglalta békeföltóteleit, nagy mértékben növelte 3 megegyezés esélyeit. mert csak ismeretes tizennégy nont.ia alapján nyiiatkozhatták ki Czernin és Hertling. hogy hajlandók a békéről tárgyalni. Lesz-e foganatja e kijelentéseknek? A harcias Clemenceau hallgat. A németek Elzászról sohasem mondanak le. Az olaszok vérmes aspirációikról még egere szövik botor álmaikat. Belgiumról a kancellár nem nyilatkozott eíég világosan, de abból, amit mondott, arra mégis következtetni lehet, hogv a belga ügy nem lesz a béke akadálya, h'a ellenségeink a szövetségesek területi integritásának alapján hajlandók tárgyalni. Fegyvereknek kell-e még egyengetni az utat e tárgyalásokhoz? Illuzóriussá vált-e az amerikai segítség vagy nemes meggondolás volt-e, ami Wilsont békepontozatainak felállítására késztette? Ama tényezők között, amelvek hatása alatt Llovd George legutóbbi beszéde készült, szerepelt-e az Angliában is fellépő inség? Mind olyan kérdés, amelyre egyelőre nincs felelet, pedig nélkülük ki mondhatja meg. hogv hányszor kell még békekészségünkrö! ékes tanúságot tenni, amig a tárgyalásokat minden ellenségünkkel megkezdhetjük. Hertling kancellár csütörtöki beszéde után hamarosan alkalmat keresett Kühlmann külügyi államtitkár is, hogy a helyzetről kifejtse véleményét. Kühlmannt különösen a nagynémetek részéről erős támadások érték, mert Bresztlitovszkban nem lépett fel határozottan a tábornokok által hangoztatott álláspont mellett. Egyes német lapok arra is rá szerették volna szorítani a külügyi államtitkárt, hogy helyezkedjék szembe a monarchia határozott békepolitikájával és ha kell, fenyegesse meg Ausztria-Magyarországot azzal, hogy Németország a végsőkig is kész folytatni nemzeti politikáját A külügyi államtitkár ezzel szemben éppen az ellenkezőképen járt el. Először a vádak ellen védekézett, azután pedig világosan kijelentette, hogy a központi hatalmak mindent a legszorosabb egyetértésben tettek és ő sohasem fog abban segédkezni, hogy a szövetségi barátságot aláássa. Ennek a fontos kijelentésnek tehát az kell, hogy a következménye legyen, hogy Németország is határozottabb irányt vegyen a béke felé. BÉCS, január 25. A német birodalmi gyűlés főbizottsága a kancellár beszéde után tegnap megkezdett vitát ma folytatta. Az eísö felszólaló iKühlmanu külügyi államtitkár volt, aki mindenekelőtt alaptalannak jelen" tette k! az ellene emelt vádakat. Hamis beállítása a tényeknek, hogy azt mondják, miszerint ö irányelvek nélkül ment Bresztlitovszkba. Ezeket az alapelveket már jóval hivatalba lépése előtt megállapították s neki ezekhez keltett ragaszkodnia. Az ö egyéni Inlclatlvájának befolyását túlbecsülik. Az oroszok azért jöttek el, hogy bebizonyítsák az autam-hatahnak előtt azt az akaratukat, hogy nem kUtöubékére, hanem általános békére törekszenek. Ezért kellett meghallgatni javaslataikat, mert ellenkező esetben egyáltalán nem Is került volna sor a tárgyalásokra. Kühlmann szerint az az irány, amelyet Trockij követ, a bresztlitovszki tárgyalásokba egész uj áramlatot hozott. Agitatív beszédek jellemzik most a tárgyalásokat. Ausztria-Magyarországra vonatkozólag kijelentette, hogy a központi hatalmak mindent a legszorosabb egyetértésben tettek és ö segédkezet sohasem nyújtana olyasmihez, ami az Ausztria-Magyarországgal való barátságot megszüntetné. Wilson Czernin nyilatkozatáról már tegnap tudott. — Az osztrák delegáció bizalmat szavazott a külügyminiszternek. — Bécs, január 25. Az osztrák delegáció külügyi albizottsága ma folytatta a külügyminiszter beszédének vitáját. Lovag Bilinszky bizalommal van a külügyminister iránt. Véleménye szerint a lengyel kérdés egyetlen lehetséges megoldása Lengyelországnak Galíciával való egyesítése és a monarchiához való csatolása. Évszázadok óta a Habsburg-dinasztia hivatása, hogy szabad népeket egyesítsen, uralma alatt. Báró Parish a lengyel kérdésnek szintén ilyetén való megoldását kívánja. Dél felé szót kért gróf Czernin külügyminiszter, hogy a vita során elhangzott megjegyzésekre reflektáljon. Közel fél óráig foglalkozott Stranszky, Koroscv és Eilbogen képviselők felszólalásaival. Többek között a következő érdekes kijelentéseket tette: — A szembeszökő hasonlat köztem és Trockij köpött az, hogy mindkettea hazimentünk bizalmat kérni megbízóinktól. Én Bécsbe jöttem, Trockij Pétervárra ment. Én lemondok, ha a törvényhozási testület nincs irányomban bizalommal. Ellenbogeu delegátus urnák azt a szives tanácsát, hogy válaszomat tanácsos volna egy semleges állam közvetítésével Wilson elnök tudomására hozni, szépen köszönöm. Megnyugtathatom a delegátus urat. hogy akkor, amikor én itt tegnap beszédemet elmondottam, Wilson ur már Ismerte nyilatkozatom szövegét. Ezután Miklov keresztényszocialista delegátus a többségi pártok nevében határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint a bizottság Czernin nyilatkozatát megelégedéssel veszi tudomásul és elismeri a békére irányuló fáradozásaival keltett érdemeit. A határozati javaslatot nagy szótöbbséggel elfogadták,