Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-20 / 17. szám

, 1918. január 20. DÉLMAGYARORSZÁG — Óvakodjunk az utazó nőktől. A belügymlmszter ma a következő leiratot intéz-N te a polgármesterhez: „Illetékes helyről arról szereztem tudomást, "hogy az utóbbi időben •föltűnő módon szaporodik a vérbajos katonák saáma. A! katonai hatóságok által megejtett vizsgálatok eredménye ' szerint a betegséget főleg a pályaudvarokon, vagy azo'k környékén, utazás ürügye alatt ácsorgó, gyanús nőszemélyek terjesztik. A vérbaj elleni küzdelem 'sikeréhez fűződő fontos érdekre tekintettel fölhívom a polgármester urat. hogy a katonák s általában az utazó közönség egészségét veszélyeztető gyanús női személyek a pályaudvarok területéről eltávolíttassanak. Megjegyzemj egyúttal, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur . a hadiforgalomban az összes vonalakát rendeletével már utasította, hogy az állomások és pályaudVarok környétkéni szerzett észleleteikről az illetékes rendőrihatóságot értesítsék, hogy azoknak egyébként is a kezükre járjanak. Múlta, belügyminiszteri tanácsos." — Órásra sovány liba. Mikor minden méregdrága, miért legyen olcsó a sovány liba? Igy göndolkozott CzékiSg Lajosáé dorozsmai aszíszony, aki egy sovány libá't (öt és fél kiló) 160 koronáért árusított a szombati ' 'hetipiacon. Rajtavesztett. A kihágási ^bíróság nyombán Ítélkezett felette. , Arvay (Ferenc fogalmazó nyolc napi elzárásra és 100 korona' pénzbüntetésre Ítélte Czékusnét, a libáját pedig elkobozta a rendőrség. A libát azután á rendőrség 66 koronáért elárverezte. — Kevesebb vásár lesz. A kereskedelemügyi mfnisz'ter rendeletet intézett a törvényhatceágok'hoz, amelyben . annak a bejelentését rendeli el, hogy van-e területükön1 olyan vásár, amelynek nincs különös jelentősége, esetleg a több napon tartott vásárok összevontan 'nem lennének-e megtarthatók. A minisztérium a vásárok dolgában az adatok' beérkezése'után intézkedik véglegesen. — Pályázati hirdetmény. A DugoniesTórsááág igazgató-tanábsa a; szegedi tanuló' ifjúság (körében1 pályázatot hirdet Dugonics' András emlékezetét dicsőítő költeményre. A' pályadíj 100./korona, a pályázati határidő lejárata február 14., a páJya'mtfvek jeligés V vél'ke kíséretében Móra (Ferenc társasági titkárnak cimzendők a kultúrpalotába. A! pályázaton részt' vehet minden szegedi tanuló. A pályanyertes költemény 1018. február 24-én délben a Dugonics-szobornál1 tartandó megkoszoruzási ünnepen kerül előadásra. Szeged, 1918. január 17. A Dugonics-Társaság Igazgatósága. ' 1 — Wéber Helén klasszikus táncestéiye január 20-án lesz a Tisza-szálló nagytermében. A pompás szórakozást igérő alkalomra a jegyek nagyrésze már elkelt Pető Ernő tőzsdéjében, ahol azokat árusítják. Jegyek*még körlátóit számban kaphatók. Az érdeklődés a klasszikus táncestély iránt általános. Telefon 807. VASS Telefon 807. Mozgó színház. Vasárnap, január 20-án. A legizgalmasabb fantasztikus dráma. A fehérarcú férfi Fantasztikus dráma 4 felvonásban. Előadások d. u. 2 órától kezdve, Gyermekjegyek csak az első elsőelőadásokra érvényesek. — Leszállított árban eladatnak a raktáron levő legújabb női és leány teli kabátok, bundák, szőrme kabátok, szőrmegarniturák stb. REMÉNYINÉ Fetdmann Sári női divatháza és divatszalonja. Szeged, Széchenyi-tér 2. (Főposta mellett.) — Karbid asztali és függő lámpákból gazdag választék, lemezujdonságok óriás] választékban Szántó József gépáruházában, városi bérház, — Ékszereit javíttassa és alakittassa a „Royal'4-kávéházzal szemben levő „Temesvári" aranyművesnél. Szegedi háborús apróságok. (TyuJc, amely kincset ér.) Egészen közön; séges kis tyúkról van szó. Nem lesz ibenne semmi pikantéria. Toll-toát visel, de az egész testén, sárga és bóbitás. Gyönjyörü apró, fekete •szemei vannak ós a taréja vérpios. A tollai, szinte aranysárgák; szelíd és ba az ember az ölébe veszi, meghúzódik, sőt ha simogatják, a szemeit le is hunyja. Szóval egy nagyon kedves kis tollast árult a piacon szombaton egy menyecske. Nem nagyon mutogatta, mert a tyúknak csak a pirostarajas feje látszott ki a nagy kendő alól. A menyecske előtt megállott egy prémboás elegáns úrinő és megkérdezte: — Eladó a kakas1? — Ne;m kakas ez kérőm, hanem jérce. — Jérce? Abból lesz a kakas? — Nem kérőm, abból lesz a tyúk. — Hát nem tyúk? — De az lönne, ha lőtt volna kakasa. — Hát nincs kakasa? — Nincs. Himlőé lőtt, oszt megdöglött. — Himlős a kakas? Én azt hittem, hogy csak az emberek lesznek himlősök. — 'Hát van olyan; einbÖr-betegség is, amelyik az állatnak esik. Oszt a kakas is embör, a tyúkok közt. Nem is adnám el, ha a kakas megmaradt volna... Dehát igy, minek szomorogjunk ketten a tanyán. Az én uram is oda van a fronton. —• Hozott már tojást a jérce? — Mán bogy tojike, azt teceik kérdezni? Tojik. Kettőt már tojt. Olyan édös kis tojások. — Akkor megveszem. Hogy adja? — Tizenöt korona, Az elegáns, boás hölgy számolgatni kezd magában: Egy tojás 70 fillér, de ha jói megy, elkérnek 80 fillért is. Tizenöt korona, az busz tojás és még akkor a tyúk ingyen marad. Az úrinő kifizette a tyúk árát, a menyecske meg odadörzsölte pirospozsgás arcát a jérce aranysárga tollához és igy bucsuzoitt el tőle. Az úrinő hazavitte a jércét és mert hogy olyan szép volt, odaadta a kis nyolc éves lánykájának játszani. — Lelkecském, vigyázz rá, mert ez kincseket ér. A kis lány szót fogadott. Annyira vigyázott rá, hogy betette a Wertheim-kasszába, gondolva, liogy a kincsnek csak ott lehet jó helye. Az ajtó becsapódott és a megriadt jérce fejét amint kifelé igyekezett, levágta. Mikorra a kassza újból kinyitódott, az elkeseredett szivü tulajdonosokat meglepetés érte: a kis jérce utoljára, egy gyönyörű, valóságos tojást hagyott hagyatékul. (A muszka, meg a JllsJía.'') A Riská: tehén. A muszka: Tódor. Egy kis istállóban laknak. Olyanban, mint amilyenben a Jézuska született. Eis'kának vörös a szőre és kajl'a, rövid szarvai vannak. Elég formás, tejet pedigbősógesen adott, egészen, a mult bét végéig. Tódor, a tanya egyetlen férfi-ereje, jámbor, vallásos lélek és épen olyan vörös haja vau, mint a i Riska tehén szőre. Szeplős, az orra tömpe és a bőre mindig olyan zsíros, mintha a zsirosbödönből bujt volna elő. Szóval, nem gusztusos muszka és igy a tanya fehérnépe inkább elmókázik vele, mint bomlik utána. Jámbor Ságénak viseli is a kÖvetkezm®® nyeit, mivel a tehénvakarástój a mosogatásig minden tisztséget ő visel. Ezért aztán kap is annyi ennivalót, liogy az ebédje, vacsorája éppen annyi ideig tart/mint a Riskáá. Együtt is esznek. A mult. hét végén azonban nagyon megneheztelt Tódor a Riskára. Oka volt rá. Riska észrevehetően kevesebb tejet kezdett adni. Először csak egy félliterrel, aztán cgygyel, másféllel, kettővel, szóval a Riska: apasztott. Tó* dor nem akart kellemetlenséget a Riskán.ak, suttyomban feleresztette elenite a tejet egy félliterrel, egy literrel, de végre is lelkiismereti furdalást kezdett érezni, hogy nyolc liter tejbe több vizet öntsön egy liternél. Ennyit csak elbirt volna anélkül, hogy észrevegyék. A napokban aztán rajtavesztett Tó'dor. Éppen akkor nyitott rá a menyecske, amikor egy csajka vizet öntött a frissen fejt tej közé. ' — Mit csinálsz te lókötő? — kiáltott rá. Tódor ijedtében keresztet is vetett magára, de aztán isteni flegmával válaszolta: — Semmit. — Persze, hogy semmit. Fölereszted a tejet. A javát meg leiszod. — Bizonyisten, nem, — erősködött Tódor — csak a Riskáeska. nem adja elég tej' Gondoltam, minek busűlja gazdasszony. Egy- kis viz, van több tej. — Ere'dj a kozák országodba és ne hazudj! Tódor nem hazud. Kérdezd meg gazdasszony a Kiskátéi. Fejd meg te este. Fogsz látni, hogy Tódor jó ember... És a Riska igazat adott Tódornak. Este a gazdasszony fejte meg a Eiskát és csak másfél liter tejet adott. —i. zongoraművész hangversenye 1918, Január 29-én este 8 órakor a „Tisza" .•,v, nagytermében ,v.\ -553* Helyárak 10, 8,6, 4, és 2 kor. Páholy 30 kor. Jegyek előre válthatók Várnay l. könyvkereskedéséhen, a „Gélmagyarország" kiadóhivatalában,