Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

ú ^MAGYARORSZÁG Szeged. 1918. jantiáí i. rendkívüli tehetségű zongoraművész, hanem kompoz!tor is, akinek zenemüvei már is értéket képviselnek. Burian Károly világszerte. liire1- kamaraénekes, akinek tenorját, tüneményes énekiiniivészetét éppen ugy megcsodálták a nevvyorki Metropolitánban, mint a hogy ünneplik a m. kir- Operaházban. Koncz János hangversenyig immár 8-án, Nyiregyházy Erviné január 29-én és Burian Károlyé február 19-én lesz a Tiszta-szálló nagytermében. A közönségnek ismét tiszta művészetben lesz része, ami után mindig áhítozik és amihez csak nagy ritkán juthat. Bizva hisszük, hogy élni íog a kivételes alkalommal és oly nagy sokaságban keresi fel •ezeket a hangversenyeket, aminőt a makuiátl'an művészet megérdemel és a jótékonyság iránt való fogékony lelke előír, megköveti.!. A jótékonyságot szolgáló hangiverseny jegyei 8, 6, 4 és 2 korona árban Várikiy L. k ö n y vk e resk edésébe n, a DélmagyUflöjtyzág kiadóhivatalában kaphatók. Koncz János január 8-iki hangversenyére előjegyzések ne-nr ; fogadtatnak el, mert a jegyek máris kapI hatók. Jft feminizmus erkölcsi alapja. Irta: gróf Teleki Sándorné. Vesszőfutás, keserít pohár, száraynyirbájás, gáncsvetés. Mi még? Ah igen. Beszélhetünk kutmérgezésről is. de ezt csak a legutóbbi idők óta. Eleinte csak a kis tííszurkáiásoík, apró pici infámiák voltak napteenden. Eleinte - - mikor a fettíinista aspirációkat iiiett ki-vicce'ni. lesajnálni, bekka! elütni. De hogy ez mit sem használt, következtek a finoman kieszelt kis hüvelyikszotilók, spanyol csizmák és egyéb kinzó c-szközök rendre, rendre. Elmondhatjuk, hogy ló év leforgása alatt végig tanulmányozhattuk — a saját lelkűnkön mindazt a művészetté fejlesztett sanyargatást, amivei a középkorban azok testét törték, zúzták, akik valamely uj eszméért mertek síkra szállni. Ment oh! az emberiség sohasem tanul. Azok si?„ aklik kínoznak, tazok se, akiket kínoznak. S ma is éppen ugy van, mint hajdan volt: „Kiki a maga mesterségét folytatja... folytatja"... mint a társasjátékban mondják. Lám. itt vannak mind járt a feministák s itt van velük szemben a közvélemény... Egyenetlen párbaj volt. Vagy ha ugy tetszik, rosszul beállított társasjáték. S mégis mi történt? Hogy a játé'k teljesen jelleget cserélt, — a kevesekhez .jöttek a sokak — a sokak ellenben ugy megfogyatkoztak, hogy most már csupa önfentartási ösztönből is kénytelenek magukat-— feministának vallani. Ha visszagondolok három-négy esztendőre, összehasonlifom akkori küzdelmeinket a maival, azt hihetem, hogy álmodom. Akkor „komoly politikus" előtt vakmerőség számba ment, ha valaki a nők választójogát merte felemlíteni, ma kész róla a törvényjavaslat. Természetes, hogy ha eddig nagy vo't azoknak a száma, akik végtelen magaslatokból néztek le minket, -amiért ember-, számba vágytunk jutni, ma percről-percre növekszik azoknak a lelkes, ió barátoknak a száma, akik — ha még olyan ió katolikusok is — mégis a törökkel szeretnéki kiáltozni, hogy „segítsd eket Allah — de ne olyan nagyon!" Ami ugy értendő, hogy legyünk választópolgárok, ha muszáj, hát ua jó, legyünk választhatók is. de az Istenért, ne szabaduljunk fel minden gyámság alul. Ennek a jámbor jókívánságnak köszönhetjük, hogy tudatosan elferdített szövegezésben kürtölik világgá még most is a feministák irányelveit. Mivel ezek a támadások, bár csupán egyes maradi Üassandráskodásában nyilvánuinak, mégis egy tökéletesen kialakult rendszerességgel ismétlődnek itt is. ott is — szabadjon nekem, a Feministák Egyesülete vcZető tagjainak sok-sok gyűlésén újra meg újra ismételt, mindenkor szent meggyözőléssel hangoztatott kijelentéseit bokrétába szedni. íme, sorra Veszem a vádakat, (annyiszor hallottam azokat az utóbbi időben, ltogy l etéve tudom valamennyit). Először is itt van a -nagy mumus, a gyermekáldás eien való — jogos —. védekezés. Válaszul hadd áll ion itt Szirmay Oszkárné azon beszédének néhány sora, nvt a nem: betegségek elleni küzdelem ankétjén, l. évi.április havában elmondott: — Vájjon nem feltűnő, nem megdöbbentő jelenség-e, hogy van egy vétség, a mely oly teljesen ellentmond a női lélek természetének, s midőn a társadalom etzen vétséggel találkozott, egy paragrafust szegzett e lene, a büntető kódexben kereste az orvoslást, ahelyett, hogy a feltűnő jelenség okait kutatva azok orvoslását kereste volna—A női léleknek legsajátosabb alkotó elemében, az anyai ösztönben, amely lényegében pontosan nem definiálható, csodásan egybeforrnak testi és lelki erői. S ha van valami, ami remélnünk engedi, hogy az emberiség kibontakozik azon vér- és sártengerbői, melyben most szinte elmerülni látjuk, és hogy fejlődhetik egy szebb fövő felé, ugy ázt csakis az anyai ösztön térhódításától remélhetjük. Az anyai ösztönben mintegy átfinomulását, szubiirnálását láttuk a nemi ösztönnek. A nemi élet felé vonzza a nőt. dc nem a pillanatnyi kedvtelés a célja, hanem az, hogy életet adjon, életet egy lénynek, melyet önmagánál jobban szeret, melyben testi életét folytatja, melyre lelke minden kincsét pazarolja s meJyért tudatosan s néha öntudatlanul mindent áldoz, hogy önmagánál jobb, boldogabb, tökéletesebb lénnvé nevelhesse. Az anyai ösztön erősíti meg a nő. monogám hajlamait. Még sokkal előbb, 1914-ben ugyancsak Szirmaynéi irta „A Nő" május 5-iki számában a következőket: — A gyönyörű, békés, csendes, meghitt otthonokban a háíz&sszonvi teendők nem emésztik fel a családanya minden erejét, hanem egyéniségének harmonikus fejlődése folytán gyermekeinek igazi anyja, nevelője, férjének igazi élettársa tud lenni, Dienes Valéria 1917 október 15-én eként nyilatkozott: — Az asszony akarja a családi élet tisztaságát, a gyermek mindenek fölött való védelmét és kultuszát, az anyaság tiszteletét és ápolását, minden erőszak megszüntetését. egyéni, társadalmi és nemzetközi békél. A férfi könnyen üt rést a családi tisztaságon futó szórakozások kedvéért, csak másodsorban értékeli a gyermeket, hajlandó emberanyagot költeni kétes célokért, megmosolyogja az anyaságot és természetesnek érzi az ököl jogot és hadiáljapotot. ülikklich VT ma. a Feimims-'ák Egye iiletének jutiius 16-iki nagygyűlésén mondta: — Egyesületünk már 1904-ben, megalakulása esztendejében csaí'akozott a Nőik Választójogi Világszövetségéhez. Tette ezt annak világos tudatában, hogv mindaz, amire törékstzünk: az emberi-éz védelme a degeneráció ellen, az anya emberi méltóságának, gazdasági érdekének és higiénikus jólétének védelme, a gyermek minden gazda* sági, szellemi és testi érdekének e/im-ozditása megvalósíthatatlan, ha nem tudjuk .elérni azt, amit műveltebb és szabadságot jobban megbecsülő országok megadtak már a maguk asszonyainak: a választójogot. Iiéily-Schwimmcr Rózsa ..A Nő" 1917 januári számában irja: — Az a hatalmas, az élet minden kérdését felölelő programm, amelyet feminizmus ciinen egy név alá fognak, az anyaés gyermekvédelem, nevelésügyi reformok, a nőik kiképzési lehetőségei, a női munka értékelése, a házassági jog reíormálása, a fajrontó nemibetegségek és az alkoholizmus elleni védekezés, a kettős morál megszüntetése stl). stb. a világ minden részében a társadalom legbölcsebb elméit, legmelegebb sziveit, legtettrekószebb kezeit foglalkoztatta. — De akár a gyermek problémái, akár a női pályáik megnyitása, akár a tudomány egyenlő mértékkel osztása érdekében dolgozott a feministáik egy-egy csoportja, valamennyit legerősebben az a gondolat ösztökélte, hogy szedetni és társadalmi kultúránkat honiakra építjük mindaddig, inig a habom a társadalom elfogadott intézményeihez tartozik. Szegvári Sándorné a néni betegségek ellen! ankéten ig.y nyilatkozott: — A kettős morái szellemétől kell megszabadítani a törvényhozást, a társadalmat, a közfelfogást, ha azt akarjuk, hogv fajunk éljen és felvirágozzék, ha azt akarjuk, hogy egészség és bizalom honoljon az otthonokban! Nem lehet kétféle mérték: női becsület és férfi anarchia. Hanem legyen egyféle emberi, sexuáus becsület. Csak egyféle megbízhatóság, csak egyféle tisztaság, csak egyféle hűség van. Ez az ó „Neuorientierung", amelyet ránk parancsol az óra komolysága, ha azt akarjuk, hogv népünk megmaradt része jövőben faiunk megmentője lehessen. Aki komolyan akarja .a nemi élet szanálását és belátja, hogy ez az egyetlen ut, amely célhoz vezet, annak nem szabad megfeledkeznie egy nagy alapvető igazságról. A kettős morált vészes következményeivel együtt csak a nő közreműködésével lehet •kipusztítani az egész törvénykezés szelleméből, a közfelfogásból, a való életből, ha a nő egyenlő befolyású tényezője lesz a társadalomnak; ennek pedig első feltétele a politikai egyenjogúság, Glöcklich Vilma a remi betegségeik elleni ankéten a prostitúció kérdésénél többek között mondta: — Idézzék Blaschkó professzor mondását: „a morál n.m egyféle, hanem százféle." Tudjuk mi is, hogy különböző korokban, különböző éghajlat alatt, a műveltség különböző fokán más-imás a nének erkölcsi felfogása; ezt indokoltnak és természetesnek találjuk. De indokolatlan és természetellenes, ha ugyanabban az órában, ugyanegy helyen, közösen visz véghez két ember egy cselekedetet s azért egyiküket földig sújtja a társadalom Ítélete, míg a másik gavallér gyanánt kerül ki a. kalandból. — A nők gazdasági és- társadalmi helyzetének javítása, a korai házasságkötés meghonosítása mindkét -házasfél keresőmunkája segítségével, a később tárgyalandó nevelésügyi reformok következetes végrehajtása. Ezek az eszkölzök. ha nem is márótholnapra, de komoly akarattal néhány évleforgása alatt mélyreható javulást biztosítanak a társadalom testi egészsége, ethikai színvonala, tugenikni érdekeinek kielégítése terén. Mindebből napnál világosabban kitűnik, hogy a feministáktól semmi sem állt és áll