Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-13 / 289. szám

!S®eged, 1S17. deeemlber 13. DÉLMAG ? AHOESZAG J7 kétszeres rabiógyil^osság tetteseit még nem sikerűit elfogni. (Saját tudósítónktól.) A Családi Otthon telep?n (hétfőn elkövetett borzalmas rabló­gyilkosság ügyében a rendőrség a katonai rendőrséggel együtt széleskörű nyomozást indított a tettesek kéziíekeriiíéiére. térik / örök' Jnnosnét és Rózsa Sándor .paliért megölték, aztán kirabolták. A nyomozás eddigi adatai szerint, mint megírtuk. a rabló­gyiikosságot valószínűleg két katonaszöke­vény cigány követte el. Hétfőn este a két ci­gány a Kovács-korcsmában és egv Damia­flfch-uícni mulatóhelyen mulatott egy Be­reczld Imre nevű honvéd/huszár társaságában. A kétszeres rablógyilkossá a ügyében mteginditott nyomozás njabb adat/írói a kö­vetkező tudósításban számolunk be: A rendőrség, nrután a gyilkosokat ed­dig nem sikerűit fcézrekeritenie. azon féirado­zik. hogy a hon véd/huszár utján, aki a cigá­nyokkal együtt mulatott, közelebbi adatokat szerezzen be a két • cigányról: Tavai katonai detektív szerdán a dermatológiai kórházból bevitte a rendőrségre Bereezki egyik barát­ját, aki előadta, hegy a huszár hódmezővá­sárhelyi illetőségű, ahol háza és földje van. Valószínűleg -megszökött a harctérről, mert a 3-:k -honvéd huszárpótszázad nyilvántar­tása szerint a harctéren van. Most minden bizonnyal Hódmezővásárhelyen bujkál. Bap. kő katonai detektív szerdán délután Hódme­zővásárhelyre utazott, hogv Bereczikií elő­kerítse. s»«naas«imabeaaübbrairasimeaisbstti8s> mmomnwsit.m A rendőrség ezzel egvidőben más irány­ban is folytatja a nyomozást, Dreyer József rendőr kapitány kihallgatott egy cipészt, aki közelebbről ismerte Rózsát. A cipész elmon­dotta, hogy a kőmivesnek eav fia és egy kisebb leánya van. A családjával rosszul bánt. A feleségét, aki nemrégiben meghalt, elhagyta, A fiát, aki honvédszakdszvezető, kitagadta. Rózsának a fia a napokban jött haza a menyasszonyához nyoic napi szabad­ságra a harctérről. A honvédszakaszvezető kijelentette, hogy nem tud semmit n gyilkos­ságról. A bájónetjét azonban elvették, mert ugv látszott, mintha vérnyom lenne rajta, A pallér" fia ellen egyébként semmi terhelő adat nem merült fel. Szerdán délben a kczkórliáz hullaházá­ban dr. Berger Mór és dr. Gyuritza Sándor törvényszéki orvosok fö'boncolták Törőkné és Rózsa Sándor holttestét Masav Lajos vizsgálóbíró, dr. Dreyer József rendőrkapi­tány és egy honvédügyész jelenlétében. A boncolás megállapítottá. hogv Töröknét két lövés érte. A revolvergolvó. amelv a halált okozta, hetes kaliberű volt. Rózsát a boncolás eredménye szerint valószínűleg fejszével öl­ték meg. A rendőrséget értesítették, hogv a 'íél­egv-házi csendőrség elfogott egv katonát, a kire ái!Irtö!ag ráilktt az egyik gyilkos sze­mélv'eirása. Azonban hamarosan kiderült, " hogy a katona a gyilkosságban ártatlan. JVfagyar népfőikelők hősies harca a Jjainsizza elfoglalásánál. Olasz front, november hő. (Elkésve érkezett.) Diadalmas olasz offenzivlnknak egyik leg­szebb ténye a Bainsizza fensikon való eíőnyo­mulásunk. Október 25-én délután, tehát az offenziva második napján érkezett hozzánk a parancs, hogy a Podlaka előtt lévő 833-as magaslatról kezdjük meg az erőíefjes támadást és amint a1 ellenséget kivertük az állásából, a legkiméietle­nebbül üldözzük. Az-olasz tüzérség ezen a részen talán soha­sem lőtt oly borzalmasan, mint akkor. Mintha gránátjaival a hegyeket is el akarta volna sö­pörni, annyira összelőtt minden talpaiattnyi helyet. Ugy dübörgött a föld, hogy azt hittük, elérkezett a végítélet napja. És ebben az iszo­nyatos ttiztengerben este öt óra felé népfelke­lőink előtörtek árkaikból és szikláról-sziklára csúszva, mire az esti hold fénye ragyogott rá­juk, már az ellenség kitűnően megerősített állásába jutottak. Itt azonban nem volt szabad megállni, mert mint a záporeső zuhogott a gránát és ezt a tűzfalat át kellett törni bárhogyan. A podlakai templom lángba borult. Töl­tényraktár volt és most, aki elhaladt mellette, szines láng tengerben működő óriási varrógép­nek vélhette, mert a robbanó töltények zakatoló kattogással verdesték a falát. Katonáink a községen tul a 766-os ma­gaslatot foglalták el. Tovább előre egy hírszerző század ment. Mindössze négyszáz lépést halad­hattak, mert a tüzérségi tüz a pokolnál is po­koiiabban dühöngött. Ilyen tüzviharban virrasz­tottuk át az éjszakát. Még pirkadás előtt azon­ban ismét talpon volt az ezred és harcedzett népfölkelőink folytatták az előnyomulást a 788-as magaslatra. Ott voit azonban az olaszok máso­dik, nagyszerűen kiépített és hatalmas drót­akadállyal ellátott védővonala. Az akadályokon harminc és feleseink már rést ütöttek. Népföl­kelőink elháríthatatlan irammal törtek fölfelé. Előnyomulásunk hevessége annyira meglepte az ellenséget, hogy fejveszetten sietett hátrább a Kobilekre, ahol aztán komoly mérkőzésre szánta el magát. Amint a gyönyörű, napsugaras időben előre tekintettem a 788-asról, láttam, hogy mily sűrű füsttenger hullámzott a Kobilektől a Monté Saníoig terjedő völgy felett. Innen, utat sem keresve, Zabrdo helységbe igyekeztünk lejutni. Szándékunkat megnehezítették egykori födözé­keink drótakadályai. Igazán különös látvány. A magaslat tuisó oldalán az olaszok nemrég hiába épített fedezékei és kavernái, ezen az oldalon pedig talán még a háború előtt készült fede­zékeink, amelyek alatt gazdátlanul, feldúlva nyugosznak az olaszok frissen elhagyott bódéi. Álig bírtunk rajtuk keresztül vergődni. Ámde most még nehezebb az utunk, mert hatalmas, tükörsima sziklatáblákra jutottunk. Szerencse, hogy kíiünő a hegymászó bakancsunk, mert máskülönben egy csusszanás és Zabrdo hely­séget mint guruló, élettelen hustömbök érnénk el. Végre nagy kínlódással 'megérkezünk. Az uton százával közelednek felénk a most ejtett olasz foglyok. Alig hogy berendeztük a telefonközpontot egy gránátraktárban, népfölkelőink diadalát jelen­tik. Előbb borzalommal szemléltük a Kobilek tetejét, mert szüntelenül szántották a nehéz grá­nátok. Most azonban már értettük az okát. Hírszerző századunk szinte friss csárdásos ütem­ben rontott az olaszokra. És ugyan miért? Mi adta nekik az erőt? Talán az ősi magyar vir­tus? Nem. Megmondom, bár hihetetlennek fog tetszeni: az üres gyomor. Két nap óta nem ettek. Tudták, hogyha elérik a hátsó vonalat, valahol majd csak találnak ennivalót. Tehát az éhség ezúttal megacélozta az inaikat s villám­sebesen szaladtak le a Kolilekről lehúzódó völ­gyekbe, amelyek valóban tele voltak élelemmel és kitűnő hadifelszereléssel. A bakák mohón ragadták meg a nagyszerű alkalmat. Ugyanis kitűnő, üveges vörös bor, szőlő, sajt, hal, ma­karóni, citrom, kávé, fehér kétszersült akadt bőven. Uj bakancsot cserélt valamennyi, szóval volt dinom-dánorn. Most már a hónuk alatt egy­egy üveg bor és szőlőt csemegézve folytatták gyors iramban az előnyomulást. Noha lőtt az olasz, oda se hederítettek. Felváltva nagyokat húzva az üvegből visszalőttek, sőt harc árán három nehéz üteget is zsákmányoltak. Még ezen a napon feljutottak a hires vodicei ma­gaslatra. Ugyanekkor a Kobilek nyugati lejtőjén egy olasz hadosztály kísérletezett a végsőkig ellenállni. Hirszerzö századunk parancsnoka, egy rajjal és két géppuskával hátba támadta őket. Ezzel egyidejűleg pedig kelet felől alig kétszáz puskával rendelkező, második zászlóaljunk tá­madta meg. Gyönyörű, higgadt, magyar nép­fölkelőkhöz illő lendülettel, rövid idő alatt javunkra döntötték el a harc sorsát. Erről a si­kerről olvastam a jetentést, mely ezer fogolyról és tiz ágyúról számolt be. Hogy valamennyit el nem foghattuk, annak tulajdoniiható, hogy nem voit elegendő ember a bekerítéshez. Az olasz tüzérség megfigyelői mindezt jól látták a Monte-Santóról. Fájdalmas dühükben mi telhetett volna más tőlük, mint az, hogy nemcsak bennünket, hanem a foglyokat is grá­náttal árasztották el. A helyzeten ez azonban már semmit sem változtatott. Kezünkben volt a Kobilek és a 652-es magaslat Vodice mellett. Tehát le az Isonzóig megtisztult az ut. Mint első népfölkelők elsőnek érhettük el a hires folyót. Estére ujabb örvendetes hir érkezett: Győzelmes munkánkat a király is látta és legfelsőbb megelégedését fejezte ki. Homo. 9at»am9k«*ama£ramaame*mmi«m»b HMIIMMiffi Angol és német Jelentés Jeruzsálem elfoglalásáról. London, december 12. (Reuter-ügynök­ség.) Jeruzsálem megszállása nagv nemzet­közi jelentőségű problémákat, vet felszínre. A város brit hadsereg hódította meg francia és olasz csapatok segítségével. Allemby tá­bornok brit katonai kormányzót, fog kinevez­ni. ilyrnódon az angol lobogó fog Jeruzsá­l lem falain lengeni, ugyanakkor a francia és 1 olasz szinek lesznek ezeknek az országoknak iskoláin, kolostorain és egvéb nemzeti tulaj­donain. Egyelőre ki fogják hirdetni az ostrom állapotot. Arra. hogy a város iövendő hova­tartozását az általános békekötés előtt ren­dezzük, nem gondolnak. A békekötésig Jeru­zsálem Allemby tábornok katonai parancs­noksága alatt áll. Berlin, december 12. (Wolff-ügvnökség.) Jeruzsálem elesett. A város önkéntes kiürí­tésénél elsősorban az a szempont volt irány­adó. hogv a szentföldet nem szabad véres harcok színhelyévé tenni. A katonai tekin­tetben értéktelen város megtarásának szem­pontja nem játszott szerepet. Török szövet­ségesünk tudja, hogv mi oldalán állunk és hogy az angolok mostani sikere még nem jelenti a város birtokának végleges eldől tét. Szeged, Boeskag-utca 9. 8, 9. tisztelettel értesíti a hölgyközönséget, hogy modellbluzok&t tart raktáron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom