Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-08 / 286. szám

Szombat, 1S27. december 8. DELMAG Y M zú&mAü 1 iiiKCK oeoe „Aa Eietet" szívesen elmesélem. — mondotta a szobrász, *nert pszihologice is elég érdekes. Néhány perc.g mély gondolatokba merül­ve lópdegélt mellet*em a Tisza partján. Éj­iéi lelhetett, a hold vakítóan szórta erős. fe­hér sugarait és a víz ugv csillogott, mint egy hosszú bálterem fényes parkettje ezer­nyi szénrudak izzásában. A szobrász arca különösen sápadt volt. nagv.fekete szemei sötét foltokként epekedtek és ha.ia kissé a homlokába lógott — Egy gondolatba betegedtem bele, — szólott felindult hangon később. — Egv gon­dolatba, amelyet nem mondhattam el akkor, amikor az agyamba tolult. Éreztem, hogy jhtaimas, szép és lüktető gondolat, amely sok lelki marcangolás után született meg. Fel­zokogott belőlem, hogy nagv az én mondani valóm; megrázó viharként, vagv néma, bus tragédiaként akart kiszáguldsni és le­törte a szárnyát a bárgyú idő és a szük té>-, amely mindig ellenségem volt. Nem mond­hattam el, amit akartam, temetnem kellett a, gondolatot, mielőtt még életet kapott volna. A szobrász itt megakadt kissé. Egy törpe akáchoz értünk, amelv mesztelen ágait a föld felé tárta. Neki dőlta a fának, vada! gesztikulált és rapszodikusan Jolvtttta: — Ágyba döntött a dolog. L'zas éjsza­káim voltak és üres. csüyre'eg napjaim. Az • utolsó, éllel félrebeszéltem és kicstam az ágy­ból. Mikor magamhoz tértem, a lázmérő harminckilenc -kéttizedet mutatóit. Vad erő­ve! feltápászkodtam és irni kezdtem. Csodá­latos, de az utolsó szóig is emlékszám, (hogy mit írtam, A toll reszketett a kezemben, gyenge voltam, de csak ugv dőltek sorjában a betűk. Végigsimította ekkor homlokát odanyúlt hozzám, magához vont és szinte a szivembe súgta levelét: „Veronika! te tudod, hogv szeretlek, csak hinni nem akarod. Szavakat vársz tőlem és futsz az érzéseim elől. Én-szavakat nem adhatok, mert azok csak üresek és léhák, mint maguk az emberek, akik fogalmakat tömtek tűnő hangokba. Én cse'ekedm aka­rok. építeni, alkotni és ha kell rombolni is... Az élet apró kegyeit, -a rut megalkuvásokai a hitványokhoz vágom. Nyomorogni, éhezni akarok verejtékezni és küzdeni. sírni és ká­romkodni — gvőzni, vagv meghalni. Az aoró kavicsokon mások borúimnak fel. Alamizsnát másoknak nvuKts'a^ak. ->kik otthonosak a sötét utcákban, a titkok sikáto­raiban; akik el tudták csenni a társqda'om elszórt morzsáit, akik ha teremteni nem tud­nak, szívesen e'lop iák szürke emberek fel nem ismert kmcseit... Én fölemelt fővel szeretek járni és ami hozzám tartozik,. lazt elveszem Veronika, de kérni nem fogom soha. Nem ámítok sen­kit és morolvogni sem tagok olvanko'. ami­kor kiáltozni szeretnék. Nem leszek sima és mindennapi, _ amikor verekednem kell és ki­röppenni. És tovább nem tudok hallgatni sem, nmik-or el akarom mondani, hogy ne­kem sza- okkal játékom nincsen..." — Eddig írtam a levelet. És a vége felé már táncolni kezdtek előttem a betűk. Az egvik szó kiugrott a sorból és futkározott a papirosom Más mondatok közé szökött bele, pirosan világított és megzavarta az értelmet. El akartam fogni és mindig máshonnan in­tegetett felém. Egyszerre csak nekem ugrott, fellökött és én eszméletlenül terültem el a szőnyegen. A szobrász most kétségbeesetten nézett rám és fájdalmasan mondotta: — Hat hónapig voltam beteg. A holdat most hirtelen elfedte egv láthatatlan felhő; a vizén kialudtak a vég­telen csillogások és köd dülöngélt az elha­gyatott tájon. tierezeg István. — Időjárás. Helyenként csapadék várható hőemelkedé/tael. Sürgöny prognózis: Elvétve csapadék, fagypont körüli -hőmérséklet: Déli hőmérséklet — 1.4 fok C. — Hó. A napok óta tartó hideget péntek délután eny,bület váltotta fel. Ólomszürke felhőkből sürü pelyhekkel hullani kezdett- a hó s pár perc alatt egészen téli hangulatba borult a város. Mint minden szezonujság­nak, ugy ennek is kicisinyek-nagyok egyaránt örültek. A havas utcák megélénkültek, a diá­kok hógolyóVal dobálták egymást, mig a Töegsikosodott aszfalt k-ocsiutakon az igavo­nók süriin elcsúsztak. A téli hangulat egyéb­ként épen oly én, mint békében volt. A sok ; ziirkeöáget .piszkot — ez talán legtöbb van­a háború alatt — jól esik látni, hogy elta­karja ami égi fehér, a hó! Vágyódnak utána á gazdák is erősen, hiszen Ők tudják legjob­ban, hogy a szépen zsendült őszivetésre való­ban elkelne ir.-otst már a jó meleg, csillogó, fehér- takaró. •- Jegyzés k Szegeden a hetedik hadi­kölesönre. A hetedik magyar hadikftlcsönre a következők jelentették be jegyzéseiket a főispáni hivatalban: Bach Testvérek 300.000, Spiegel Lajos 30.000, Kekemen István 6.COO, jbizner Ignác 5.CC0, Várnay Dezső 25.000, iHirseMeld Lipót 1.000, Polák Sámuel cég líG.COO, dr. Biedl Samu 15.000, Weinmann Antal 5.000, Gerle Jenő 25.000, Varga Mihály 50.000, Holtzer S. és fiai 10.000, Back Bernát ' 100.000, Szabó Kálmán 500, Füz Ferenc 20.000, Ördög József 2.000, Vajas József 1.000, Gora Antal 100, Seifmann Mór ós fia 11.000, Ba­lázs 'Mihály 2.000, Benedek Pál 10.000, Pata­ky János 100, Tukacs -Sándor 1.000. Csikós József 100, Fodor Gergely 1.000. Domonkos Mátyás 1.000, Ördög György 2.000. Bárány Pál 100, Bárány Andor 100, özvegy Csorvai Eieger Jánosné 1.000, Völgyessy János 1.000, Gönczöl Jánosné 1.000, Baresay Károly 5.000, Kószó József 4.C00, Bőz-só Lajos 2.000, Men­czer Zsófia 5.CC0, Kormányos István 2.000, Szekeres Gergely 400, özvegy Kiss Imréné 3.000, Vőnöki Mihály 1.000, Horváth Zsikó Antal né 500, Kondása Ferenc 1.000, özvegy Vetró Mihályné 5.000, Lippai Nagy Antal 1.GC0, Boros József 1.000 Frányi István 3.000, Csilag Róza 1.300, Kordás József 10.000, Ju­hász József 1.300, Tóth János 2.000. Csányi Sándor 5.000, Hajdú Vince 10.000, Vetró -Sán­dor 30.000, Ördög Imre 2.CC0 koronát. — A Szegedi Takarék és' .Hitel Részvénytársa­ságnál a VII. magyar badikölcsönre ez ideig 1.464..350 koronát jegyeztek. — A fe merttés<-k mephossz b^Hísa. A honvédelmi miniszter közölte a szegedi ke­» íretejkedelmi és iparkamarával, h-ogy a novem­ber 30-ig adott bevárási engedélyek, ha a faf­rmentésre reviziós döntés nem történt, deeeus ber 31-ig meghosszabbithatók. A közigazga­tási hatóságok e bevárási engedélyek meg­hosszabbításáról az igazolvány kiállításával egyidejűleg a katonai hatóságokat értesíteni kötelesek. — Ért« keltet sz uj pap?ikarendeiet ?g é­ben.- A szegedi érdekeibég által oiy türelmet­lenül várt paprikarenddet végre elkészült. Hogy miket tartalmaz az uj rendelet, ter­mészetesen nem "lehet még tudni, azonban dr. Somogyi Szilveszter polgármestert szom­batra értekezletre hivta a közélelmezési mi­niszter. Az értekezleten az uj rendeletet fog­ják megvizsgálni megjelenése előtt. — Hüzrói-h*zra. Mostanság nem a hand­lésok járnak házról-házra. ök nagy urak let­tek. ök nem mennek. Minek? Akinek szük­sége ven rájuk, felkeresi őket. És szegény­ember sok van. Sok rossz, ócska holmi, mi­inek ír cgt rrgy ára van, mert hiszen a log­oeskább ringy-rongy kilogramjáért is meg*­adnak négy koronát. A házról-házra járók képe megváltozott. Egészen uj tipusu népek fogtak ehhez a mesterséghez. Vica néniók, Terkáék és Julis ángyóék csaptak fel háza­lókub ök azonban nem oeskaságokat keres­nek. Van őnekik csupa uj dolguk, selyem, bársony, magasszáru cipő .és finom vászon, a mi csak egy jó családban együtt kell, hogy legyen. Nekik más egyébre van szükségük „petróleumra", meg cukorra. Ezért házalnak, ígérnek, adnak pénzt, árut, zsirt. szalonnát, szappant, kappant, dugva persze, nehogy baj legyen.' £s ezen talán nincs is nagyon cso­dálkozni v-aló. A cserekereskedelemnek ez az ősrégi formája -a jelenben meglehetősen er­kölcstelennek tűnik fel, azonban menthető, •Igaz, hogy -az értékarány ni«esen -meg, egy •kis zsarolásféle is belejátszik a "házról-házra ivaló üzletbe, de akinek világosságra va* szüksége, nem világithat zsirral és akinek •zsirra van szüksége, nem zsírozhat cukorral. És Julcsáék ügyesen szimatolják ki, hogy hol, merre lehet 'a titkos üzleteket a felekkel lebonyolítani, ügy, mint boldog világban a s2ü7dohányárus asszonyok és ha ecy kicsit •rajtavesztenek, hát Istenem: maradt még a „bödönyben". Ilyen most a házról-házra. — Gyorssegély a 45 osok özve yeinek és árváinak. A 46-ik gyal gezred pótzászlóaljának altisztjei október 7-én, mint ismeretes, nép­ünnepélyt rendeztek Gyulafehérváréit a há­borúban szerzett betegségben el halk vagy el­esett bajtársaik özsvegyeik ós árváinak se­gélyezésére. A segélyt december 10-éiq élősfcó­k:al kell kérni a polgárim esteméi, az illetékes főszolgabírói vagy jegyzői hivatalnál. A se­gély mennyiségét a közigazgatási hatóság előterjesztésére a pótzászlóalj határozza meg, — Az sltaml tisztviselők kongress u a. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete december 9-én, vasárnap rendkívüli kon­gresszust tart a régi képvisejőázban. A kon­gresszus emlékiratot fog intézni a kormány­hoz. amelyben kérik, hogv a kormány fé­kezze rreg az áruuzsorát, mentesítse a tiszt­viselők fizetését a háború tartamára mind h adótól és illetéktől, adjon az állam összes tényleges és - nyugdíjas: alkrlmazottainak, valamint a nyugdíjas öz erveknek és /rák­nak (ennérzetbsm javaikban, vagv Pénzben annyi háborús segítséget, amelv a tényleges á/viszc yoknak megfeleld megélhetést lehe­tővé tészta. Követelik n s olgálrti pravmafi­m. g»i ilité1 i scdomS salé sziwarkapaplrsiak ára ma 39 flilsi*. 1 könyvecskében 60 lap van* • fAinden könyvecskén rafia van a védjegij cs s gyáros atótrnsa * • - l™ v? f—""-^'-''--r* „1 tát-«<->!, uÁxst. isi * . -r . iáu isikdmSiríntf- aseiccaiitájaüü. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom