Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-05 / 283. szám

ö san tőkeszegény országban, a tőkét sújtják, vagy Pickier .szavaival: azt büntetik, aki épít. azt dédelgetik, aki rombol! Az a földbirtokos. aki — amint Tonelli Sándor Szerbiáré,' tartott előadásában is nagvon helyesen felemlítette — mondhatni közvetlen okozója a közel 4 éves gyilkolásnak, aki fojtogatott- minket a behozatali tilalmával, aki ránk -uszította gyenge balkáni szomszédainkat exportuk lehetetlenné tétele által, a földbirtokos, aki a legradikálisabb háborús nyerészkedő, aki kéjjel nézi a polgárság telhetetlen vergődését, aki uri grandezzával zsebel ki minket, aki ugy és azt termeli, ahogy és amit jól, busásan tud eladni, aki a ihadikölesön-jegyzés legnagyobb ellensége, adó'leszállifásban részesül! Ez kell. hogy Pickler előadásának nyomán szervezkedésre serkentse az adózók tömegét. Nemcsak a telekértékemelkedési adó az, amely helyzetünk javítására alkalmas. Nem; sokkal alkalmasabb a földadó gyökeres reformja. Sújtani nagy adókkal a kévését termelőt, premiumokat biztosítani a többet termelőnek adóelengedés formájában. Kecsegtetni a tőkét, dédelgetni a nagytőkét, támogatni a nagyvállalkozást, ide édesgetni, mert hiszen tőkeszegények vagyunk. Támogatni kell a középosztályt, fejleszteni a kereskedelmet, nevelni a munkát, de sújtani a terméketlenséget, Ismét csak igaza van Picklernek; nem érnek semmit a füzetek, könyvek, ismertetések, pénzzel kel! sújtani azt. aki kötelességét félreismerve, azt nem teljesíti. Aki beigazolja. hogv földje parlagon hevert, ima nem fizet adót! Ellenkezőleg, az háromszoros adót fizessen, nehogy eszébe iusson még egyszer ezt a merényletet nemzeti vagyonunk produktivitása ellen elkövetni. S ha valaki elégtelen, hanyag megmunkálás folytán keveset produkált, ám fizessen az is többet, de nem kevesebbet. De aki 15 mázsás búzát DÉLMAG Y AHORGZÁG j produkál és 20 mázsásat, az - elérheti, hogy I egy bizonyos, határnál' egyáltalán nem fog adót fizetni. Ép ugy nem. mintaihogy városok — Szeged kivételével — adómentességet nemcsak, de ingyen leiket és mi mást adnak a gyári ipar megteremtésére. Ha az megérdemli az áldozatot és fejlődése folytán busás haszonnal visszaadja: mennyivel inkább érdemli meg az agrárvállalat, miután az ő produktumaira mindnyájunknak a mindennapi élet testtartásához szükségünk van. Sőt annyival innkább, mert minden, bárhol végződő drágaságnak a kezdete a mindennapi. kenyér. Ha az olcsó, olcsó minden; ha az bőségben van. kapunk érte jó valutát, .mert cserébe gyengébb lábon álló államok mindent olcsón ide adnak. Bárha tanulnánk Piekiertőí. bárha rábírna az minket arra, hogy a mai demokratikus kormányzat feganíidemokratikusabb adójavaslataival szemben sarkunkra álljunk és nemcsak egyenlő, titkos választójogot követelnénk. hanem egyenlő, nyilvános adózási, sőt oly egyenlőtlen adózást, amely végre biraj rá a Zselénskyket és a zsellértelkest egy cránt arra, hogy teljesítse kötelességét az állammal, embertársaival szemben Gál Mii fsa. »*w» .-.• j>e-., snmmbthmiéwcnihmcniimnmhiw á hatósági fatizlet. Tekintetes Szerkesztő ur! Figyelemmel és érdeklődéssel olvastam nagybecsű lapjában megjelent, a. város közönségének tüzelőanyaggal való ellátására vonatkozó cikkeket és szíves engedelmével magam is óhajtanék, szerény észrevételeimmel a szóbanforgó ügy megvitatásában résztvenni. Azzal, hogy a közélelmezési hivatal, saját vételéből 80 rakomány tűzifát át adott a Kender-fonógyárnak, város közönsége nem Szeged. 1917. december 5. károsodott, legalább is nem kellett volna károsodnia, mert hiszen az időtájt e mennyiség minden árkülömbözet nélkül könnyen pótolható volt és az nem róható fel a hatóság hibájául, hogy a Kenderfonógyárnak, városunk kereskedelmi és ipari élete 'büszkeségének, vételéből, valamelyes mennyiséget átengedett, annálisinkább, mert ahogy az eddig közreadott hírekből értesültem, a vételekből eredő hasznot egyébként sem ,a közélelmezési hivatal, hanem a szegedi Bankegyesület élvezi. Nem érheti vád városunk hatóságát, hogy a mintaszerűen szervezett közélelmezési hivatal keretébe a tüzelési anyagoknak, a közfogyasztás céljaira, beszerzését és árusítását is bekapcsolta. Tapasztalataim alapján állithatom, hogy a város hatósága, jelesen a közélelmezési hivatal főnöke ez üzemet kitűnően szervezte és mindent megtett és elkövetett, ami részéről megtehető és elkövethető volt, hogy a város közönsége, tüzelő anyagiban, a szükséglet beálltóval, hiányt ne szenvedjen. Oly nagy, mondhatnám óriási arányokban szervezett hivatal vezetője, a közélelmezés sok ága egyikének, részietteendőivol nem foglalkczhatik, a tüzelőanyagok beszerzése és árusítása körüli teendők üzleti részét nem láthatja el; ez fizikai lehetetlenség. Kellett tehát e különálló osztály kereskedelmi és gyakorlati szervezésével cs annak ez irányban továbbvezetésével e munkálatoknak minden tekintetben megfelelő és ahhoz hozzáértő munkaerőt megbíznia. És most már eljutottunk a tévedések kezdetéhez, megtaláltuk a végzetes hibát mert e munkálatok eszközlésére magát felajánló pénzintézet a követelményeknek- egyáltalán nem felelt meg és ez iránybani megbízatása semmi tekintetben sem állapitható meg szerencsés és eredményekkel kecsegtető eljárásnak. A banknak van ugyan egy áruosztálya, mely a háborús éveket megelőzőleg és a háborús időszak kezdetén tűzifa és szén elárusitásával is, városunk e cikkekben! kereskedelmi viszonylatait véve alapul huszadrangulag foglalkozott, egyébként főfoglalkozása cementáruk gyártása, földmnnkálatoby vállalása volt. E körülmény tehát nyilvánvalólag nem jogosíthatta fel a. bankot, hogy magát minién hivatottság nélkül, ily fontos és a város közönségének életébe vágó üzem vezetésére, hozzáértés és szakértelem híján, felajánlja. A kereskedelmi életben eddig is, mostanában még inkább előfordult é§ előfordul, hogy neves "és megfelelő tőkével rendelkező .pénzintézetek belenyúlnak kereskedelmi és ipari vállalkozásokba, üzletek és ipari telepek pénzszükségleteit fedezik, e vállalatok pénzügyeit vezetik, a tulajdonkénem üzleti kivitelt azonban átengedik az ahhoz hozzáértő kereskedőnek vagy iparosnak. Ezt igy helyénvalónak találtuk. Jelen esetben azonban s természetes ós oka dalolt jelenségnek az-ellenkezőjét tapasztaljuk. A BánkegyesiUoí nem az üzlet f'inaueirczásárn pályázott, hanem az üzlet teknikai részéré, a tuiajöonképoni kivitelre, az- üzlet vezetésére vállalkozott, pénzzel azonban a közélelmezési hivatal pénz lét rétből letiltatja el magéit, (Ez kifejezetten a közélelmezési hivatal vezetőjének kívánságára történt. Szerk.) Nem a magam érdekében beszélek. Háború van; liogy a köz java érdekében kereskedők el tiportatnak, kereseti forrásukat elvonják, mellékkörülménynek tekinteni. Kérdenem kell azonban: hol mutatkozik a fakereskedök anyagi károsodéisárípk, anyagi megrontásának ellenériéke? Kapott-e a város közönsége az előző háborús évekhez, —• amikor még a Bankegyesület a közélelmezési hivatni megbízása nélkül, az ől megillető keretben dolgozott, —- viszonyítva olcsóbb tűzifái, szenet vagy kokszol? Hozzáférhetőbbé tették-e a város közönsége részére a tüzelőanyagot? , Telefon: mi! 455. p» bsfasö »sgf h fsil m Igazgató: VAS SÁNDOR, Szerdán és csütörtökön jf ml regénye dráma 5 felvonásban. « A főszerepben Bernd Áldor. Telelő n : pé021őb 1 f -85. Előadások 5, 7 és 9 órakor. p. Páholy üllés 2.— Zsölye 1.50, I. hely 1.20 11; hely 1.- K. HL hely -.70 fill. sa *