Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-19 / 294. szám

Sz&ged, 1917. december 19. DÉLM AGY AROR8ZAG €gy szegedi gyáros harnjadfél hónapos uíja a háborús Törökországban. (Saját tudósítónktól.) Pálffy Dániel sze­gedi gyártulajdonos a török kormány meg­hívására két és fél hónap előtt Castamoniba utazott, hogy ottan a castamoni kormányzó­ság kívánságára egv hatalmas 'kendergyár létesítéséről tanácskozzék és, a gyártelephez szükséges gépek előállítására vonatkozólag javaslatot tegyen, Pálffy Dániel hétfőn este érkezett haza törökországi útjáról és a Dél. magyariöfszág munkatársának a következő érdekes nyilatkozatban számolt be tapaszta­latairól. — A castamoni kormányzóság kívánsá­gára a török kormány meghívott, hogy sze­mélyesen utazzam le Törökországba ós egy nagy kenderkikészitö telep és gyár részére az alkalmas területeket kiválasszam és aján­latot tegyek a gyár egész kiépítésére a leg­modernebb technika fe!használásával. Közel •két és fél hónap előtt kezdtem meg a fárasztó utat. amely igen nehéz és terhes volt. Az idő­nek java részét utazással kellett eltöltönöm és ami főleg kellemetlen, legalább 30 napig kocsin utaztam. A balkáni vasúttal indultam útnak és ezen mentem egészen Konstantiná­polyig. Konstantinápoíytól kezdve az anató­liai. vagyis a bagdadi vasutat használtam, amelynek egyik szárnyvonalán utaztam egész Angoráig. Angorától egv héten keresz­tül kocsin kellett haladnom, amig Castamo­nába értem. Itt sem lehetett azonban hosz­szabb ideig megpihennem, mert nyomban hozzá kellett látni azoknak a terepeknek fel­kereséséhez. amelyeken ceudergyárat akarják létesíteni. Castamorsábó! az utazás ismét kocsin 8—10 napot veti iaényfce és ugyanénnyi időt töltettem visszafelé is ko­csin. —• A küldetésemre vonatkozólag csak jót mondhatok. A törökök igen kedvezően fogadtak, különösen amikor megtudták, hogy magyar vagyok. Általában a magyar, iránt igen nagv rokonszenvvel viseltetnek és a saját állításuk szerint sokkal iobban szeret­nek bennünket, mint a németeket, vagv bár­mely más szövetségesüket. Konstantinápoly­ban valóságos magyar kolóniát találtam. Már amikor a kereskedelmi miniszternél je­lentkeztem. helyettesében egv ismerőst talál­tam. aki Szegeden járt egyszer tanulmány­úton és itt a gyáramban is megfordult. Ott volt Torday Imre is, a szegedi felsőipar iskola volt igazgatója, továbbá Lukács Imre, aki je­.*»ma4m*mm«»aattimaaaasaaaaabnraaam3a«aaa*aannm. «ee¥«eaae «>.«ass&«nbnab&39a»saaasaaiiaaa.iaaasigaaas;itas!<<39 s,--­jf szegedi üzletek Xarácsoijy előtt, — Kevés az;árú (Saját tudói) tónk tói.) A. közelgő kará- | cíonyi ünnepekkel kapcsolatban figyelemmel | kisérjük Szeged kereskedelmi és üzleti életé- | nek mozzanatait. Az. emberek szükséglete a háború negyedik évében nagyobb, mint a bé­ke idején volt. Lassankint kifogynak a hasz­nálatban volt készletek, pótlásra szorulnának a pótlásra azonban csak kevés árnfüdözet van. A' luksznsáruk síz egyedüliek, amelyek­ből a közönség bőven vásárolhat. Pamut, len, vászon, fűszer, élelmiszer és egyéb húzta rtús­mindenbói. — leli cikk már alig és igen korlátozott meny­nyiségben kerül a piacra. A szegedi kereske­dők panasza természetesen általános az áru­hiányra és sok cég valóban csak a cégfentar­tása végetI tartja nyitva az üzletét. Pénzhiányról Szegeden nem lehet be­szélni, Pénz van és vásárlási kedv van, a kö­zönség üzletről-üzletre jár felkutatni a szük­ségleti cikkeket és azr alku ma már ismeret­len. Törülve van az üzleti életből. Mindenki fizeti azt, amit az áruért kérnek. A város lenleg a konstantinápolyi felsőipariskola igazgatója és azelőtt Szegeden volt a tanára az itteni felsőipariskolának. Azután a keres­kedelmi minisztérium egyik iparfelügyelője, Durand Félix szintén Konstantinápolyban van, mint törökországi ipari felügyelő. Itt nagyon szívesen fogadtak és az iigvet, mely­ben jártam, buzgón felkarolták. Két hetet töl­töttem Konstantinápolyban a legjobb impresz sziók mellett. — Az általános drágaságra vonatkozó­lag azonban kell egy-két megjegyzést ten­nem, mert az túlhaladja még a mi igen saj­nálatos háborús tapasztalatainkat is. Az első furcsaság már mindjárt megérkezésem után j felkeltette figyelmemet. A vasúttól a szálló- j t'áig vivő kocsinak 66 koronát kellett fizet- j nem. noha az egész ut nem tartott tovább 1 tiz percnél. Az élelmiszerek drágasága azon­ban még enné! is aránytalanabb. Egy üres tea 15—20 koronába kerül. Teát azonban ez n kotv valók sohasem, látott, hanetn szárí­tott hársfalevélből van elkészítve és hozzá egy darab cukrot adnak. Naponta az ebéd és vacsora 150—200 koronába került, azon­ban sohasem kaptam annyit enni. hogv jól­lakhattam volna A lakás is tűrhetetlen drá­ga. dc az éidnüszeruzsoráíhoz kénest némi­leg mégis érthető. Szállodában szobát egy­Italán nem lehet kapni, annvira tulzsufoj •i főváros az idegenforg ;!om folyton tntel­kidőben van. Az vari cikkeknek is horrinlis •i'k swk szükséges cikket azonban, nem 'ehet kapni. Ez annál feltűnőbb, mert n.i1 v* lőtt Konstantinápoly volt o legolcsóbb fő­város. .A kisebb • árosokbu,.is nagv a drága­ág de azért nem közelit! meg a konstam:­.ipoiyi árakat. •— Két heti konstantinápolyi tartózko­dás után Castamoniba mentem, ahol szintén t .törökök kiváló vendégszeretetét és a ma­gyarok iránt táplálí szimpátiáját élveztem. Az ottani kerületi kormányzó kijelentette, hogv török ifjakat ipari tamilmámuk folyta­tása és befejezése céljából Magyarországra fog küldeni és első sorban Szegedre fognak ezek jönni, ahol feladatuk lesz a magyar nyelv tökéletes elsajátítása is. — Feladatom elvégzése után tértem vissza. A tervek teljesen elkészültek és most •i török kormány végleges elhatározását vá­rom. amelv minden valószínűség szerint ked­vező iesz. mozgási képe elég élénk. Idegenforgalma a korlátolt vasúti forgalom mellett is jelentős. A környékből különösen sokan keresik fel a, szegedi picot abban, a hitben, hogy itt, a nagy városban mégis csak lehet kapni valamit. Leibeit. Arany Károly ékszerész mondja, hogy a karácsonyi üzleti forgalma ép olyan jelentős, mint a régi években. Vásárlói között az uj, vagyonhoz jutott, osztály, termelők, jelent­keznek leginkább. Azonban az uriosztály iS épen ugy beszerzi, a lukszus-dolgait, mint az­előtt. A katonák szintén keresik az ékszer­árukat. Tóth Péter cég szerint a nagy kereslet fűszer cs egyéb háztartási árukban megvan. Azonban, a készlet fogyófélbea mindenből s a pótlásról gondoskodni alig lehet. A közönsé­get ugy iparkodnak kielégíteni,, hogy min­dönkinek jusson a meglevő készletékből va­lami. Paral Pál cég előadása szerint a hen­tesárukban sokat- szenved a közönség. Zsir, szalonna elegendő nem jöhet a piacra. A nap­ról-napra történő vágások azonmód elfogy­nak. Igy füstölt kas, szalona árukat raktár­készletre egyáltalában eltenni nem lehet. A most már nagyban folyó háztartási sertésvá­gások nem éreztetik hatásukat, nem enyhi­tik a piacon mutatkozó h lányokat. A cukrászok nem panaszkodnak. Nekik csak a cukor készletük kevés. Közönségük van bőven. Igy ők is szenvednek. És áru­hiányról panaszkodnak az uridivatüzletek, a szabók, a rövidánnsok, sőt az ocskások is. A karácsonyi vásárlások azonban folynak a vá­rosban. dacára a méregdrágaságnak és áru­hiánynak. Az ünnepi meglepetések készülnek s ha nem is lehet teljes a kereskedők öröme, a közönség- mégis boldogabb karácsonyt ül, mint egy évvel ezelőtt, mivel meg van a hi­tünk már arra, hogy jövő ilyenkorra a bé­kesség révébe jutunk. ^a*aka«aaansaiiakdaaaamiéaasbiiaaaaaaaaaaaakaaaaaal'«aa; POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósitónk teleionjelentése. — (Wekerle Bécsben.) Dr. Wekerle Sándor miniszterelnök kedden délelőtt hivatalos ügyeket intézett el Bécsben. Ezt megelőzőleg tanácskozott gróf Czernin külügyminiszter­re!. Csütörtökön a miniszterelnök fontos ér­tekezleteken vesz részt és előreláthatóan csütörtök este érkezik vissza Budapestre. A Magyar Tudósító jelenti Bécsből: Wekerle rna délelőtt több rendbeli tanácsko­zást tartott. Hat órakor a Magyar Házban fogadta Landwehr tábornokot, a közös élel­mezési bizottság elnökének látogatását. Csü­törtökön délután visszautazik Budapestre, (A hadügyi albizottság ülése.) Bécs, december 18. A delegációk hadügyi albizott­sága délután 4 órakor báró Tallián Béla el­nöklésével ülést tartott, , amelyen a magyar kormány részéről Wekerle miniszterelnök, gróf Zichy Aladár, báró Szurmay Sándor és A vüág A védjegy. d« egyszersmind legfőbb szfvarkahiívelga : ián® clubspecialité" Vigyázat! Utánzatok vannak forgalomban! Sodorni való papir a 30 .Tép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom