Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-02 / 281. szám

Szeged, 1917. december 2. DÉLMAGYAROKSZAG €pistola Wimmer fülöphög. Irta: Várossy Gyula. iKecTv.es Barátom! —. Á szegedi közéi címezés faszállító osztályában tüz ütött ki. És tégedet e közérdekű tűzvésszel szoros kapcsolatija hoztak, sőt egyenesen okának állítanak. Ez végzetes tévedés. Közhaszna szakpályádon, valamint a közélelmezés, közfelruházás és közellátás terén ,szakadatlanul kifejtett értékes munkásságod és férfias erőkifejtéseid minden gyanusitó állítástól mentesítenek tégedet. Itt azt a nemességedet értem, hogy /kezelésed alatt levő mindennemű munkásaidat, kötelességeiden felül is, minden javakkal törekedtél ellátni. Ez közismeretes. Te sem a fent említett tüzelőt szállító osztályban, sem egyebütt tüzet nem okoztál, de *sm is okozhattál. (Mielőtt tehát a fapanamát és járulékait letárgyalnám, az alábbiak könnyebb megérketése céljából történelmileg meg kellett állapítanom, hogy te vagy a legbünösebb ember a világon; Balogh, h a lehet, még nálad is bűnösebb; dr. Balassa ellenben a föld összes bárányainál ártatlanabb, ,s hogy mégis mindég az igazságot keresi, arról ő igazán nem tehet. (Lásd: iSz. és 'V. .258. sz. 6. bekezd) Pártatlanul nézzünk szemébe a dolognak! Balassa azt állítja,, hogy te a. Város 80 •aggon fájával jogtalanul begyújtottál, ezáltal, a félig megfagyott város közönségének kegyetlenül befiitöttél, minek folytán az egész közéleimezős faépületét főgyujtottad. Gyújtogató vagy a legjavából. Romlást hoztál a városra, s elvetted a lakósok fabékéjét. Te leszel az oka, hogy tavaszra egy háznak sem maradi teteje, s az utak ékességei, a uidállások, a külvárosi pompás fakerítések és lámpa karók a smaragdszin árkok partjairól egy szálig eltűnnek. Ezekkel főz és fiit a nép az elkövetkező télen. Különben a cserép- és bádog tetők sokasága folytán a lakóság fele meg fog fagyni; ezeket Te és Balogh fogjátok eltemettetni — ingyen, mert ez Várhelyinek és Breizachnak régi szokása. A halotti lakomát azonban Balogh fizeti .abból a. 250,000 koronából, mit a 800 vagon fa árából jogosan betevegetett saját neve alatt, hogy rá ne jöjjenek, a kolozsvári takarékpénztárakba. Ellenben az 50,000 fagyott halott fölött te mondod a búcsúbeszédeket egyenként és nem tömegesen. Mert, ami szabály az szabály. De hogy a lakosság' újra teljes létszámra emeltessék, miután tőled e téren a legvérmesebb fantázia sem várhat már semmit, önköltségeden idetelepítesz 50,000 olyan csehet, kik folyékonyan beszélnek magyarul és halálosán szeretnek bennünket.. Balogh a te bűntársad, —, állíttatik. A te varázslatos megjelenésed és ellenállhatlan befolyásod ejtette Bűnbe e szelidségéről meszsze földön hires embert. Az a szokása, hogy minden jó szót készpénznek vesz, s te bőven nd'tad o. jó szót ós vékonyan a készpénzt. Vagononként potom 865 K.-t! ölenként 160-t! És átvetted mind a 8000 vagont! Vagy tudom is én mennyit? A Kállay és Pálfy gőzmasinák egy hosszában száz vagonjával hordták a várostól elrabolt fát a gyárad elé. És te minden rakomány érkeztekor pokoli hidegséggel fütyörészted a Csárdás-királynéból azt, hogy az „Óperencián tul boldogok leszünk". Kik lesznek boldogok, én, te, Balogh? Ez ugyan örök rejtély, de annyi bizonyos, hogy nekem egy darab fát sem adtál. Hogy Balassa kapott azt onnan sejtem, mert nála rendesen jól befütenek. Balogh részéről a ravasz fondorlat jegiténye abból is megállapítható, hogy rossz útra térítés céljából már nralt év decemberében — négy koronás makszimális haszon ellenében — téged lábadról levett. Ölenként 4 K haszon! Mily óriási összeg! Az árak emelkedtével később 35 K profit! És ölenként! Nyolcvan vagonnál .28,000, nyolcszáznál 280 ezer! Hol van ez a tengerpénz? Nincs sehol. Hol van elszámolva? Nincs sehol. Az ellenőrök: a tanács és a polgármester talán elszanak? Nem alszanak; a tanács bízik a polgármesterben, ez pedig nem ér rá, eteti és ruházza a szegényeket. Kik a bűnösök? Te és Balogh. De bűnös még dr. Temesváry is, ki a decemberi gálád kihágástok miatt kétszer hat hóra le nem: csukatott benneteket s a 80 meg nem érkezett vagon fát udvarára nem hordatta, Biirttös dr. Wolf főorvos is, ki ha idejekorán méltó kúrában részesít titeket, ina hihetőleg egészen csöndes emberek lennétek, s jogos honoráriumként Temesváry udvaráról a fa fe; lét saját*-színjébe hordotta volna. Végül bűnös a prépost és a rabbi is, inert. Wolf ntá* végső jóéjszakát kívánni nektek, csak ők következhettek volna, stólába elvitetvén Temesváry udvaráról a még ott maradt fát. Azóta folyton informálódom. Elolvastam nemcsak az összes szegedi lapokat, hanem még' a Berliner Tagblattot is. Megveitem a Timest. A háborús híreket naponta négyszer is átnézem, nincs-e azok közt is a te és Balogh panamátokról valamely ujabb leleplezés? A Hüvelyk Matyit könyv nélkül tudom és magas szárnyalású verseit szobámban föl-alá járva szavalom. Családom olykor aggódva nyitja rám az ajtót, nincs-e valami agybajom, agyrendszeri bénultságom? miként ezt a közelmúlt napokban egy kifogástalan ízlésű szerkesztői üzenetben egyik jóbarátom csalhatatlanul megállapította. Tanácsodra, kedves Fülöpöm, azóta bejártam a toronyalját, a torony pincéjét és í| torony állványait. Benéztem a Közélelmezésbe, a rendőri és ügyészi fogdákba, hol még sem tégedet, sem Balogltot, sem Balassát, sem külön, sem együtt, nem találtalak. Kerestem a 800 vagon, a 200 és végül a 80 vagon, fát. A szegény gyárimunkások és kis hivatalnokaid 26 vagonját láttam —• elfogyóban, mint a tavasz havát. Hát az volna az a nagy panama! Sajnáltam, hogy ez apró embereknek nem jutott több. Majd jut a többinek is, ugy-e Balogh? A takarékokban —, ai kolozsváriakhoz még nem jutottam el! —< titkon kérdezősködtem Balogh ujabb betétjei felől. Csak egy milliós betétről szóló könyvecskéjét fedeztem föl, melyet 10 éve nyert az osztálysorsjegyen Pető üzletében. Sehol okirat-hamisítás, selid eldugott pénz! Kerestem a hidegtől megfagyni készülő, lázongó népet is. Én jártam a, Fecske- és iSzek'fü-uteákban, téged, jó Fülöpöm, láttalak a Galamb- és Liliom-utcák felé haladni. Te is a ruhátlan embereket kerested. Mindenütt csend, nyugalom és remény, liogy a nagy bűnös Balogh majd hoz még idején fát is, szenet is. Én is azt hiszem. Utána jártam mindennek, de nem találtam meg sem a kis, sem a nagy bűnösöket, tehát bocsássátok meg elsietett vádaskodásomat. Türelemmel várom Balogh zárszámadásait is, s az olyan lesz bizonnyal, mint a tavalyi: hü és lelkiismeretes. Ott lesz Konferaasis a frontról. Tisztéit hölgyeim és uraim, kik nemrég huszár, meg árkász és egyéb más fegyvernem-napokra, ma pedig tüzér-napra, matinéra, vagy nem tudom estélyre méltóztattak egybegyűlni, — fflgadják el kérem a mi, messziről küldött, frontbéli köszöntésünket is. Ép csak jóestét kívánunk mondani e komoly helyről mi is, tüzércaspatunk kedves vendegeinek, vigyázva, hogy a mi kemény világunk fagyos hangulata egy percre se zavarja .az otthon, az együttlét s mulatság intim melegét. A trombita azonban, mely önöket egybehívta, a hadi jótékonyság nemes hangját fújta, igy hát e kemény katonatrombita harsogja tul csak a lágy táncmuzsika hamar feledtető ütemes zenéjét és emlékeztesse önöket, tisztelt kölgyeim és uraim, — fáj emlékezni, de muszáj, -— hogy még mindig háború van. Gondoljanak szeretettel csak egy percre is, a mi harcoló, derék tüzércsapatunkra, melynek ágyúi ezer kilométereken végig üvöltöttek a télbe, a nyárba, a nappalba, az éjbe, melynek ágyúi ama rettenetes, legelső dördülés óta még nem pihentek és ez órákban is félelmetes csöveik, korhadt fatörzs mögül, vagy elrejtő bokor alul tátonganak a nagy kelet felé; gondoljanak szeretettel csak egy percre is a szegedi honvéd-tüzérekre, a nagy magyar puszta nagyszerű fiaira, akikhez hasonló virtusos legény még nem csatázott e világon, ahol pedig épen az Istenek minden fajtájú, meg nyelvii, meg szinü embere verekszik. Jusson eszükbe egy percre is a sok nagy névtelen, a deresedő apa, meg a pelyhes álló gyerek, aki idegen országok sose látott végtelen rónáit, meg országnyi rengetegerdőit járta, nem ösmert útvesztő utakat menetelt, meg feneketlen mocsarakat gázolt, most meg égbenyúló hegycsúcsokat mászik és a Himalaya se volna magas neki, pedig az Öthatomnál magasabb „hegyet" bizon sose látott. Gondoljanak egy percre arra a néma, komoly magyarra, aki ép ez órában dideregve kinn a figyelőn áll, s a távcsőhöz mered tágranyilt szemével, mint az éber sas. vagy a ravasz héjjá, mely lecsapni készül, vagy mint a nagyszemü bagoly belebámul a rejtelmes, hideg, fekete, nagy éjszakába és mint az életek, meg az otthonok, meg minden drágának, meg minden értékesnek óriás őre, figyelve minden moccanásra mered át oda, a másik oldalra, oda, ahonnan nem méterek, de világok választanak el. Gondoljanak egy perere csak a derék telcfonista tüzérre, aki' gránátesőben vonalat fektet és aki ott gubbaszt szigorú éberségben, végtelen bosszú sötét éjszakákon át, zugé fején, örökkön-örökké a hallgató kagylóval, hogy jelentse, továbbadja, meg közvetítse e frontnak nevezett nagy világbatár minden rejtelmes történését és mindenek által figyelt minden mozdulását. És ha nagyon szép vigan szói a muzsika, ragyogó fényben ha fénylik a terem és hu szép, fehér asztalhoz ülnek, vagy ha tiszta, pelyhet, puha ágyukba pihennek — gondoljanak egy perere megint, tisztelt hölgyeim és uraim, a kintiekre, kik nagy néma sötétségben, gubbasztva ülnek és várnak és várnak, aki ázik és fázik és arcába vág a szél meg jégeső, aki tipegve a fagyos havon, állva kanalazza levesét, aki nem tudja a következő öt perc eljövendő sorsát és akit vájjon hol ér az alkonyat, mely öreg fatörzs ,vagy kőrakás lessz párnája. És ha egy percre néma csönd lesz, gondoljanak szent nagy áhítattal Kis Péterre, meg Nagy Pálra, meg a többi nagy névtelen hősre, akit srapnel söpört le lováról, meg gránát sújtott az ágyukerék mellett, akinek Pannikája, meg Janikája csak a népmesék