Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-16 / 292. szám

szerkesztőség! SZEGED, KARASZ.-UTCA B. SZAffl. A szerkesziöség teleioaja; 305, előfizetési ara; egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.-- K. egy hónapra 2.40 K. ígyis szám ára lO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAi*. A kiadóhivatal telefonja: 8i. évfolyam, 292. szám. Vasárnap, december 16. A mi kincses földünk megtermi igv a hajtó- j díg hálálkodva és megnyugodva nézné ezt a erőt és a fűtőanyagot is. az ország népe pe- | bölcs és biztos több termelési módot. <>t«nnihnmhn««<mawn»á«maih^ £loyd jeorge beszéde a győzelemtől - Oroszország eljárása meghosszabliitja a háborúi ­zened, ISII á szén, ami nincs. A szén, ami nincs, a legtalálóbban karak­terizálja Magyarország helyzetét. Ausztriá­ból heteken és hónapokon át tüzet okádnak felénk, mert kevés szerintük a zsir. a sza­lonna. a tojás, a liszt, amit adunk nekik. Pedig hogv többet adunk, mint szabadna, mi sem bizonyltja beszédesebben, mint hogy már is, a termésévnek még.csak az első felé­ben a magunk szerény lisztadagának leszál­lításába kel! beletörődni. Megadással és a zúgolódás egy hangos szava nélkül tűrnénk ezt is, ha Ausztria felől ugyanolyan bizonyos­sággal jönnének szénnel, papírral és egyebek­kel, amikből nekik van, megrakodva a vago­nok, mint amilyen bizonyosan tőlünk gördü­llek át hozzájuk az élelmiszeres tonnák. Tudjuk, hogy Ausztriának nincsenek hatalmas fölöslegei, de azt is tudjuk, hogy sokat segíthetne rajtunk, ha akarna. Nem voltunk önzők és elbizakodottak soha, hiszen az volt mindig fl legnagyobb balunk, liogy uem szabtuk meg érdeme szerint erőnk, te­kintélyünk, képességeink és vérünk árát. Innen van, hogy a német szövetséges e ér­demünk szerint bánik velünk. Ezért hagyta magára a márka a magyar koronát, amelyet még nyom és szőrit a nemzetközi pénzpia­con társa, a silány és a miénknél is érték­telenebb osztrák korona. Innen van. hogv a •mi széneüátásunk jobban megakadt, rrrnt bármelyiké az ö. szövetséges ország közül, hogy az annyi • í • áldozatot hozó Magyar­ország fővárosában napokon át nem ferHűl­hetnek gázt, hogy :?. ország második varo­sában sötétek az utcák, hidegek a szvl-ák, világifatlanok az üzletek és talán már 2 tóra muiva nem gördülhetnek tova az utca röiein a most sokszorosan szükséges közúti !ora Teljes- tisztelettel, a legerősebb és mg­nyilvánosabb kritika készentartásával ügyel­tük mindig azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a helyi hatságok a szénmizériák le­küzdésére teltek. Nem mondjuk, hogv egyik­másik intézkedéshez nem férhetett szó, hi­szen ha szükségesnek mutatkozott, mindig kifejezést adtunk a közönség érdekében aggá­lyainknak és kifogásainknak. De irtózunk attól, hogy a demagógia vagy rövidlátás a helyi hatóságokat tegve felelőssé, csak azért, mert ők közel vannak és a közigaz­gatási hatalom nálunk minden nap látható fejei. Tessék elhinni: ha Kelemen Béla fő­ispántói. Somogyi Szilveszter polgármester­től vagy Balogh Károly tanácsnoktól függne, •Timiden pince töm-ve lenne szénnel, és fával. Hibás a szénközpont, melv —- mint a legtöbb központ - siíánvan. bürokratikusán működik. Hibás a -kormány, az eltávozott és a mostani, mert látván az országos vesze­delmet. egyik sem állt a talpára. A tavalyi téi mizériái megsokszorozva nehezedne* ránk. Reprezentálja csak a kormánv ezt az országot olyan erővel és sulival, aminő mél­tán megilleti, majd meglátja mindenki, hogy nem fenyegeti az ország második városát a legbutább sötétség réme. Ne menien ki az országból egyetlen élelmiszeres vagon, inig -a szükséglet arányában nem jön be érte s^én. London, december 15. Lloyd George miniszterelnök egy banketten többek között a következőket mondotta: — Landsdowne lord levele jelentékeny aggodalmat keltett mindazoknál, akiknek íögondja, hogy a háborti tartós békével és ne lealacsonyító vereséggel végződjék. Landsdowne egyszerűen ugyanazt akarta mondani, amit Wilson elnök mondott és megnyugtató tudat, hogy Landsdowaist nemcsak ellenségeink, hanem még bará­taink is félreértették. Nem a pacifista képezi a veszedelmet. Attól én nem lélek. De óva intem a nemzetet, hogy óvakod­jék attól a férátői, aki azt hiszi, hogy győzelem és vereség között van középút. — Vannak emberek, akik azt hiszik, j hogy valamelyes békeszerződéssel ma véget lehetne vetni a háborúnak olyképen, hogy megalkotnák a népek ligáját, a döntő bíróságokat, elhatároznák a elszerelést és ünnepélyes szerződés létesülne az összes nemzetek között, amelyben megfogadják, hogy nemcsak ők maguk tisztelik a béke­szerződést, hanem meg fogják védeni szakkal a nemzetekkel szemben is, ame­lyek azt megtörni merészkednek. Tényleg helyes politika ez, de a győzelem után. Győzelem nélkül azonban az egész csak komédia. Azért léptünk a háborúba, mert egy ugyanilyen ünnepélyes szerződéssel ugy bántak, mint egy papirronggyaL — Nem tűrjük ,hogy puszta szavakkal félrevezessenek bennünket, amikor a né­pek ligájáról, leszerelésről, döntő bíró­ságról és az államok biztonságáról szóia­nak. Csupa frázis ez, amelynek csakis a győzelem adhat éltető erőt. — Győzelmünk a világ szabadságát je­lenti. De ha semmi kilátásunk sem voltra, hogy a helyzet a harcok meghosszabbítá­sával javulhatna, akkor bibi volna a há­borút meghosszabbítani. Minthogy azon­ban meg vagyok győződve arról, hogy célunkhoz folytonosan közeledünk, én azt, hogy ha Poroszországnak abban a pilla­natban, amikor a porosz katonai szellem megrészegült a kérkedéstöl, békét aján­lanának, árulásnak tekinteném. Azok kö­zül a lépése kközül, amelyeket teszünk, sokról nem tudnak az emberek, azokat kivéve, akiknek feladata az ilyeneket megállapítani. Németország győzelmét vi­lággá kiáltja, de bajairól nincs szó a saj­tójelentésekben és szikratáviratokban. Mi azonban ismerjük azokat. A halálos csa­pás, a brit tengerészet, megteszi hatását. — Vaunak emberek, akik azt mondják, hogy hagyjak abba a vállalkozásunkat, mert nagyon scAba kerii! és keresztülvi­tele lehetetlen. Ez az óra, amelyben élünk, nem mondható szerencsésnek. A helyzet komolyságát egyáltalán nem akarom ki­sebbiien.i Ha Oroszország képes lett voi­na erejét ebben az évben kifejteni, ugy abban a helyzetben lehettünk volna, hogy az ellenségnek kijáró békefeltételeket te­hettünk volna. Oroszország eljárása nem fog bennünket, mint ahogy hiszik, általá­nos békére késztetni, csupán a világhábo­rút fogja meghosszabbítani és Oroszor­szágot magát a porosz militarizmus kar­jaiah dobni. Ha Oroszország kitart szán­déka mellett, hogy az ellenség keleti front­járól, amely eddig erejének több, mint egy harmadát igénybe vette, csapatoknak ezrest és nagytömegű hadianyagot visz­szavonhaíja, hogy Angliát, Franciaorszá­got és Itáliát megtámadja, feladataink ko­moly szaporodását jelenti. Oktalanság volna a veszélyt lebecsülni, de épugy túl­becsülni is; a legnagyobb oktalanság vol­na azonban nem szembeszállani vele. - A harcból kiálló helyébe kettőzött erővel lép Amerika. Oroszország össze­omlása ós Olaszország ideiglenes veresé­ge kétségtelenül súlyos részt juttat a ter­hekből, amíg Amerika nem lesz kész, hogy viselni segítse azokat. Semmi ok sincs pánikra, még inosí is küldünk csa­patokat Olaszország segítségére. — A győzelem a hajótér kérdésén mú­lik. Semmi más nem hozhat vereséget, mintha szűkében leszünk a hálótérnek. Ez­ért hajótért kell szerezni Amerika uj, óriási seregeinek átszállítására. Német­ország arra építi reményét, hogy ezek a félelmetes tömegek sohasem juthatnak el harcteriinkre. De csalódni fog. Mi gyor­sabban építünk hajóteret, mint bármikor a béke idejében. Lloyd Georgea zzal végezte beszédét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom