Délmagyarország, 1917. december (6. évfolyam, 280-302. szám)

1917-12-02 / 281. szám

Szeged, 191?. ctacemtier 2. iÚÍMá* fl magánalkalmazottakért — A szegedi alkalmazottak nagygyűlése. — A női munka értéke. Szervezkednek a pénzintézeti tisztviselők. — — A Délmagyarország munkatársától. — Budapest, december 1. A Délnkigylar,ország volt az. aínvelv nemrég, iben cikksorozatot közölt arról a (megdöbbentő nyomorúságról, amelyben a szegedi imagánaltkalmazottak 'élnek: Noha a vidéken általában nem különb a helyzet, a DéimagúMország közlései mégis szenzáció* •ként -hatottak és egészen természetes, 'hogy a cikkekben foglalt adatok ndm kerülhették! el a fővárosi szervezetek figyelmét. A háboru, amely a legnagyobb nélkülözésekre megtanította az emberiséget, az élethez vialÖ jogát senkitől elvenni nem tudta, ha rendeket is vághatott az élők sorában, a meglmanadtaktól ;és az itthonlévőktől -meg nem tagadhatta a megélhetési lehetőségek gazdaságosabb kihasználását A konjunkturális részesedésnek abba az Örült forgatagába, a melybe széfvészként sodródott bele gazdasági életünk: legkisebb rész azokat illette, a kik a legnagyobb és legsúlyosabb áldozatokat hozták. A fix fizetésből tengődő alkalmazottak és a máról-holnapra élő munkások voltak azok, akiknek a saját bőrükön kellett végigszenvedni minden gőgjét és felfuvalr kodottságát ónnak, a nagytőkének, amely kíméletet nem ismerőbuzgalommal igyekezett a maga számlájára értékesifeni a-dolgozó milliók kényszerhelyzetét. Ennek nagyrészt az lett az üdvös következménye .hogy a dolgozó 'polgári társadalomnak azok -a rétegei, amelyek a béke csöndjében nem tudták, vagy nem 'akarták meggátolni a munkájukkal űzött visszaéléseket, most sorra szervezkedoek és az osztálvtudatos munkásság utjain haladva, igyekeznek a maguk •számára -mindazokat a lehetőségeket előteremteni, amelyekkel egyrészt tisztességes -megélhetésüket biztosítják, másrészt emberihez .méltó jogokat biztosithatnak a maguk számára. A társadalmi reformálodásnak ebből a legemberibb küzdelméből már a szegedi alkalmazottak sem vonhatják ki maaukát és mivel a szegedi kereskedelmi alkalmazottak szervezkedésükből kifolyólag december 2-án gyűlést tartanak, felkerestem Goldschmkd Sárit, a szocialista magánalkalmazottak egyik képzett és lelkes vezérét, akit a szegediek külön hivtak -meg gyűlésükre, hogy: mondana egyet és mást a magánalkalmazottak helyzetéről 'és mozgalmairól általában. A válasz igy hangzott: — A háboru az összes osztályok közül a fix fizetésű magánalkalmazottakat sújtja legjobban, nem téve különbséget fővárosi és vidéki alkalmazott között. Legfeljebb csak a fokozatokban van eltérés, mert mig a fővárosi alkalmazottak osztályharcos szervezeteik és szolidaritásuk révén már a háboru kezdete óta eredményeket érnek el, addig az elszórtan élő vidéki alkalmazottakat az összetartás erejének felismerése csak az utóbbi időben tereli a szervezkedés útjára és igy természetesen helyzetük is -a fővárosiak mögött áll. Alacsony, a drágasággal arányban nem álló munkabérek és alamizsnaszerü drágasági pótlékok, fokozott munka és hoszszu munkaidő, szabadság és pihenés teljes hiánya mind olyan viszasságok. amelyek mélyen kihatnak ennek az érdemes osztálynak gazdasági és társadalmi helyzetére. És ha szoforu a sorsa a férfialkalmazottnak, egyenesen tűrhetetlen helyzete a nőnek, akinek még ma, a háboru negyedik esztendejében, amikor pedig (munkájának az értékét maga a hadvezetőség és felsőbb helyen is elismerik, sem tudják megbocsátani azt a nagy tévedést, hogy véletlenül nőnek született. A nőalkalmazo-ttak ugyanannyit dolgoznak. ugyanolyan értékes munkát végeznek. ugyanugy érzik a drágaság súlyát, ép ugy kenyérkeresők és családfentartók, mint a férfiak, mégis a munkabérük jóval kevesebb. Pedig az „egyenlő munkáért járó egyenlő bér" elvének megvalósítása nemcsak nő érdek, hanem általános alkalmazotti érdek, mert ha a nő munkájáért a férfiúval egyenlő bért kap. nem válik a férfialkalmazott konkurrensévé. A háborús gazdasági válság tán egy pályára sem lökött annyi nőt, mint épen a tisztviselői pályára, ahol ia differenciálódott munkamegosztás és könnyű oktatási lehetőségek lehetővé teszik számukra a megélhetést, de bizonyos, hogy a háború után bekövetkező nagv munkanélküliség egyetlen egy pályát sem fog olv erősen megingatni, mint ép a tisztviselői pályát. — Az alkalmazottak helyzetüket csakis az összetartás révén javíthatják meg. A tömegerő hatalmának felismerése a háborús években az alkalmazottak ezreit hozta táborunkba. A magánalkalmazottak szervezkedése különösen örvendetes jelenség, 'mert összetartásuk azt jelenti, hogv ezek a polgári társadalom és munkásosztály között lebegő emberek végre kezdik felismerni osztályhelyzet tikét és öntudatuk lerombolja 'azt az elavult felfogást, amelyen eddig a magánalkalmazottak szervezkedése megtörött. Az a körülmény, hogy a tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak nagv tömegei kizárólag az osztályharcos szervezkedést választják a helyzetük megjavítására szolgáló eszköznek, arra a reményre .iogosit bennünket, hogv jövő küzdelmeinkben a szervezett szellemi munkás méltó társa lesz szervezett kézimunkás társának. Miután a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesülete is most. intenzivebben foglalkozik a vidék megszervezéséve], felkerestem !az egyesület titkárát, dr. Iván Miklóst. aki a következőket mondotta: — Jóllehet, most minden igyekezetünk arra irányul, hogy a pesti bankok tisztviselőinek helyzetén javítsunk, szemmel tartva mégis a vidéki pénzintézeti tisztviselők szomorú helyzetét, a lehetőséghez képest igyekszünk viiéki fiókjainkat kiépíteni. Igy nemrégiben az ottani kartársak kezdeményezésére megalakítottuk a győri körzetet és legközelebb az aradi körzet (megalakulására kerül a sor. Nagyváradi kartársaink pedig a. napokban közölték velünk a Ptoe.ahez való csatlakozásukat. Bizony ezideig a vidéki tisztviselők szevezésére irányuló törekvéseink nem igen vezettek számbaiövő eredményre. De reméljük, hogv az osztály vdatos szakszervezkedés jelszavával, amellyel öt évvel ezelőtt reorganizáltuk egyesületünket és ma Budapest majdnem valamennyi pénzintézeti tisztviselőjét magunkénak vallhatjuk, eredményeket tudunk ma.id a vidéken is elérni. Szegeden — reméljük - kedvező talajra fogunk találni, annál is inkább, mert a szervezkedés legfőbb rugója a nyomorúságos anyagi helyzet. Szegeden talán sokkal fokozottabb mértékben fellelhető, mint más vidéki városokban. Éppen a Délmagyarország volt az, amelv több izben reá mutatott a szegedi magánalkalmazottak igazán sivár és végtelenül elszomorító helyzetére. Arra a kérdésemre, hogy mennyivel különb a fővárosi tisztviselők helyzete a vidékiekkel szemben, a titkár ur igv felelt: — A vidéki tisztviselők 'helvzete minden ponton határozottan rosszabb, mint a fővárosiaké. A vidéki tisztviselők fizetése átlagban hallatlanul alatta van ,a fővárosiaknak, noha a vidéki városokban a lakás- és élelmiszerdrágaság Vei'senyre keltet a fővárosi drágasággal, noha a Vidéki pénzintézetek éppen ugv kivették részüket a háborús konjunktúrából, mint azok a fővárosi bankok, amelyeknek tisztviselői gazdasági mozgalmuk két efappejában: a nagybankok és közéipintézetek akcióijában ' jelentékeny béremelést értek el. Ezzel szemben a vidéken az a helyzet, hogy az intézetek túlnyomó többsége, a háboru tartamára egyszerűen beszüntette n fizetésemeléseket és a háborús drágaság enyhítésére alamizsnaszerü pótlékot folyósított. — Mire irányul — kérdeztem — a vidéki akció? — A vidéki akció legelsősorban (arra fog irányulni, hogy a fizetéseket összhangba hozzuk az életviszonyokkal. Azután a nyugdijkérdés és a szolgálati viszonyok rendezésére. Nagy és nehéz feladat ez. — fejezte be nyilatkozatát dr. Iván. — de bízunk a vidéki kartársakban és ha. egyesületünk fővárosi tagjai, a sikeresen lefolytatott gazdasági mozgalmaikból kifolyólag rövid időn belül 100.000 koronával tudták ellenállási alapunkat gyarapítani, akkor a vidéki kartársak saját hcyzetük javítására irányuló küzdelemben legalább is olyan elszántsággal fognak helyt állani, tnini (aminő lelkesedéssel a fővárosiak dokumentálják ügyük komolyságát. Közölte még velem a titkár ur. hogy a közelebbi időben az egyesület keresni fogia az érintkezést a szegedi pénzintézeti tisztviselőkkel. ..brrmjm.nsxa.aab.uamma.mnhaekaan.naaaim Az angolok lefoglalják az orosz hajókat. Gnf. december 1. A Journal de Genéve közli egy orosz lap jelentését, mely szerint Anglia első megtorlásképen Oroszországgal szehnben megkezdte az összes rtyilt tengeren és az antant kikötőiben, levő orosz hajók lefoglalását, Az orosz katonáknak nem szabad harcolni Stockholm, december 1. Á Daily Öhroniele jelenti: Krylenko parancsot adott, miszerint a harcot Valamennyi orosz fronton meg kell szüntetni és csak akkor szabad újból megkezdeni, ha az ellenség tüzeléssel azt provokálja. TERNBERG "AMIOIHKA Kitűnő hangú, háromváltós, aczélsarku hangja nagyszerül Mfan^uomabb' °rg°" BUDAPEST, VII., Rákóczi-öt 60, saját palota. K 50.k 80,k 120.2-soros, 21 bilyentyüs, finom Rendelésnél a pénz előre bekü den iö.