Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-13 / 263. szám

löil aoteiaiuer ü. letet tartanak, amelyen a Magyarország ellen intézett eseli támadásokkal fognak foglalkozni. Második Epistola dr. Balassa Árminhoz. rta: Várossy Gynla, volt országos képviselő. Kedves Barátom! Lelki megnyugvásomra szolgál, Ihogy lelkedben, mint hallom, első Epistoláim őszinte örömet keltett. Ezt nem is képzelhettem máskép, mert erös igdzságérzeted (4. bekezdés, 256. sz.) ugy téged, mint az én érzületem engem, a közös igazság földerítésére hevített. E közös igazságot meg is találtuk közösen. Én ugyanis I. Epistolám végén ezt írtam: „Sajnálom, Ihogy megírtad a cikkedet, nem volt annak semmi kulturcélia." .Mire te Válaszodban igv helyeseltél: „Aban igazad wtti. hdgy cikkem kiadása elméradhatott volna." (5. bekezd.) Vájjon ez elhamarkodott lépés férfiasan őszinte beismerése nem követendő példa-e azok számára, kik téves igazságaikhoz görcsösen ragaszkodnak?! Ez a tiszteletet parancsoló őszinteség nemes megnyilatkozása. És ha itt letesZed a tollat, nem kényszerülök a II. Epistolát is hozzád megírnom. Mintha egy rövidke léiekzetvétel után megbántad volna fenti vallomásodat, rögtön utána teszed: „Mégis kiadtam e cikket leküzdhetetlen lelki par{(Uics hátúm alatt, melyek okait föltépni ázidösze. Irint nem vagyok hajlandóA Maid a 21. bekezdésben igy folytatod: „Cikkemríek (256. szám) minden észrevételét föntdrfom." És ugyané helyen jő a legmegnyugtatóbb kijelentésed: „további polémiát folytéit ni riem kívánok." Ha te igy hiszed, én is ugv hiszem. Isten vezéreljen jó szándékodban. E célodban támogatlak ugyan, de előbb, a bennem is rejlő lelki parancs hatása alatt. Válaszod némely pontjait, a nemcsak benned, hanem a bennem is lakó igazságérzet fénvénél, meg kell tárgyilagosan, amint mindkettőnkhöz, mint higgadt Dugonicsokhoz illik is, világitanom. Te már két Cikkben világitottál, jogtudós létedre, tehát csak helyeselheted, hogy én is ugyanannyiban világítsak, bár a Dugonics Társaság presztízse vagy Szalay Józsi elnöksége vagy városházi portássága tárgyában célszerűbb, de mindenesetre hasznosabb lett volna, ha négy darabra menő kéziratainkkal valamely fázkódó varróleány kályhájába begyújtanak. E kulturcélt elő nem segítő, sőt némi keserű irt szülő irkafirkák nélkül is. te csak az a nagy és érdemes ember maradtál volna városunkban, aki tényleg vagy: java iró és jeles közéleti ember; mindeneik ellenére és dacára Szalay is megmarad irónak és elnöknek, csak én nőttem talán külsőleg, de csakis külsőleg, s ezt is főleg neked köszönhetem, ki Ciceró tógájában azt tanácsoltad, hogy erdemeidre (címeidre vagy micsodáidra) légy büszke; én tehát az egyik cikkem alá odaíirkantottam azt, amit a király adott, a második alá, amit a jó székelv nép adott. Igaz, hogy ezt Szalaynak mondtad, de én is értettem belőle, s most egyedül és kizárólag te vagy az oka, — bocsánat, a ielen esetben csak! — hogy jogos jelzőimmel Senecád dacára hivalgok. Az Engel Lajos és közted való bicskahegyig menő testvéri szeretkezésből kifolyólag Istenben boldogult közös barátunk: Engel Lajos gyorssajtóján kisajtolta, hogy kétes nálad a két s, mire a kormány bokros érdemeidre s a két s használatára való tekinr tettel és szerintem is igen helyesen, a kétes (ss) ügyet javadra döntötte el. Erre tehát Cicero szerint te lehetsz büszke. Ez többé senki előtt nem is kétes. De lássuk, mi van a Válaszban? Ebben már hároman is szerepelünk: én. te és ő. Áz ő az Szalay, Benned élő IgazságérzetetJ uj tárgya éti vagyok. Ha még pár Választ és Epistolát találnánk irtai, tőled, mint népszinmii-irótól, ki szinjeleneteiben népséget, katonaságot és libatolvajokat seregestül vonultat fel, ha kell, még kitelhetik, hogv hideg ősz idején, könnyű ruhában, Szeged mind a 120.000 emberét fölvonultatod a színre, eldöntendő a háborúnál is fontosabb kérdést: iró-e, vagy portás?! Állitod cikkedben, imint történelmi dolgot, hogy nem volt külön véleményed a közgyűlésre, hanem csak külön álláspontod. Jó. Akartad elnöknek Kovátsot. bár tudtad, hogy beteg. Akartad Homort. de ő. bár megfele'Ö férfin, nem akarta. Állítom, mert értesültem, hogy batái ozottan nem akarta. Ezek után az igazgatósági ülésen tehát te kit akartál. Az igazgatóság többsége ekkor menviíatkozott, hogy ők dr. Szalavt akarják, mert az egyik szerint néki, hihetőleg jól befűtött irodájában a Társaság javára is fölhasználható sze^ mélyzete, tolla, tintája, papírja, radirgummija és itatósa is van. Azon fölül — a másik tag szerint — irodalmi ember is (15.. 16. bekezdés). Itt. a maga helyén, az igazgatósági ülésen. nem pedig az eső után köpenyeg módjára megtörtént elnök-választás után hirlapi cikkben kellett volna a te boncoló dialektikáddal a két felszólalót, vagy hányat agyondörögnöd és bebizonyítanod, hogv Szalay sem nem iró, sem nem tudós, Dugonics-portásnak a városházán prima áru. de elnöknek bóvli. Itt kellett volna nyilatkoznod s a Magvarországban törvényileg jogos és alkotmányos mozgalmat, mit te cikkedben suttyomban szervezett baráti blokknak titulálsz, kü nyörtelenül leleplezned. E kötelességet, lia valóban ugy érezted, hogv igazad van, el mulasztottad, pedig neked, mint alelnöknek szigoru kötelességed lett volna — meggyőző érveid után! — odahatni, hogy a sem iró, sem tudós igazság napfényre kelien és az! e'nöki szentélybe a rendőrség be ne hatokon E mulasztásért vádollak. Hadd láttuk volna, mire vagy képes. De a közgyűlésen is jelen kellett volna lenned, mert nem voltál beteg, más dolgodtól is ráértél volna, most állitod: „ha a különös jelenségekről előbb veszek tudomást, elmegyek a közgyűlésre (21, bekezdés);" hát miért nem Jöttél a rendőr-elnököt meghallgatni? Tudhattad, hogy (\ lesz, az elnök, azt is tudhattad, hogy vala. mely irány- vagy köszönő beszédet fog tartani, mert helyében te is. én is. tartottunk volna. Megint elmulasztottál egv köteles alkalmat. hogy az uj elnököt a megjelent rászavazó összes választókat az igazságról kioktasd. Miért akadt el igazságérzeted vonala? És a „lelki parancs" hatása miért nem nyilatkozott meg? Az elnöki állással elsőrendiileg jár a Társaság presztízsére való féltékeny vigyázat! Te, a te szempontodból, a megismert, de csak utólag, az újságodban hirdetett igazságaid ellen, súlyosat mulasztottál. Ismételve kérdem: mire való volt a kuiuircéltalan lapcikk? Elkeseríteni az uj elnököt. vagy az egész Társaságot? Ez nem cél és ezt nem is érted el. Mi együttérzésben vagyunk mindnyájan elnökkel és egymással, örvendve, ha te is csatlakozol, mert most 'igazságérzeted kissé távolabbra vitte tőlünk értékes személvedet. Állításaidat az uj elnökre tehát fentartod. Elves ember vagy, megdicsérlek. Tehát Szalav: Önképzököri diák. Összhangtalan lény (t. í. a beszéde). Hetyke modorú legény (iróf nem irhatok szerinted!) Semmit mondó (elnök vagy rendőr?) Tapintatlan, még pedig három próbás, (háromszor erölködöl rábizonyítani). Végül: Sem iró, sem tudós! Hát akkor mi?! Ilyen kvalifikációval az ember mi volna más. mint a szegedi Dugonics Társaság egyhangulag megválasztott elnöke. Ily kiváló lelki és szellemi fogyatkozásokkal. azt hiszem, engemet is. tégedet^ is; nemcsak egyhangúlag, hanem még néhány szavazattal többel is elnökké választottak volná. No de nyugodt lélekkel mondhatom, fogy ezt egyikünk sem akarta, mert a mi ielúink a fenti hibák egyikében sem szenved. Ugy érzem, nem vagyunk hetykék, sem tapintatlanok. Beszédünk eleién és végén fényesen ragyog az egybekapcsoló összhang. Ez a mi megszokott természetünk. Én az első Epistolában bebizonyítottam, adatokat hoztam fel, hogy Szalav iró, sőt jogtudós. Ezt sem Ciceró, sem Seneca, sőt, kedves barátom, még te-sem döntheted meg. Csak már azt az „U garimádási" szép beszédet ne mondtad volna el Szalavra! Ezt a dicsőséget nem mossa le rólad és az általad irónak felköszöntött Szalayról az évezredek vihara sem. Jelen esetben ez nagyobb hiba volt tőled, mint az, hogv nem mentél el a választó közgyűlésre nyilatkozni, vagy a Tanácsban az elmulasztott leleplezésed. Ha' nem hallottuk volna vagy százan, testvérileg tanácsolnám, hogy tagadd le. , Rólam azt irod, hogv érdemeimre büszke vagyok, mert lovagi címemet kiirtani; de azt is irod, hogy ennek örülsz. Mivel önzetlen örömödet'jólesőleg elhiszem, hogy még jobban örülj barátodnak, már cikkem alá odaírtam a másik címemet is. mit 100,000 székelytől kaptam. Hidd el. csupán ezért írtam, hogy neked örömet. Ciceródnak igazat adjak. Rólam azt is állitod. hogy nincs okod őszinteségemben hinned. Ünnepi beszédemben — melyek mindég szívből fakadtak -— mást mondtam rólad, t. i. dicséreteset és mást éreztem. Ez örömet már nem engedem meg neked. Most különleges helyzetben vagyunk; te támadást intéztél ellenünk, s a támadót a lövészárokban nem szokták babos süteménnyel fogadni. De te az én lelkületemet ugy nem ismered, mint gőzfürdőben megmosott hátad közepét. Engem soha senki nem kényszerithetett arra. lelki narancs és barátságom szent hevülete szerint szólottam, mikor ünnepi alkalmakkor a tetőtől talpig értékes és becsületes egyéniségedet jogosult elismerésekkel megkoszorúztam. Ezt hidd el, többet nem mondhatok. E vitánál helyzetünk más. És jegyezd meg, hogv lelki apró fogyatkozás nélkül se te, sem én. nem vagyunk. A sajtóról még néhány szót. Te Szalaynak személyében azt mondod felénk: „Meg kell nyergelni a sajtót édeskedéssel. cimboráskodással, és akkor akár dolgozunk, akár nem, nevünk kifényesedik." Ezt méltatlannak jelentettem ki hozzád, hozzánk és a helyi sajtó magas és becsületes szinvonala ellen. Most is megismétlem. Te engem erre a Válaszban nagy szeliden fogadatlan prókátor, nak nevezel. Tudd meg, hogy a saftóhoa közöm van, presztízséhez jogom van szólani, mert igaz. hogy Mikszáth-alaoot nem indítványoztam, de nekem is volt Kecskeméten napilapom, hol irtam évekig és ma ÍS irök a helyi lapokban, azok szellemét ismerem. s e szellem kizárja, hogy az édeskedŐ és cimboráló heréket és sárdarabokat a hir szárnyaira fölemelje. A szegedi sajtó csak aa igazi érdem előtt hajtja meg zászlaiát. Zárjuk be a vitát. Válaszodban mondád, hogy bezárod, én hiszek neked* De ha nem zárod be, Jupiterre mondom, hogv elmegyek — ha egészségem engedi — száz Epistoláig. Kérlek, ne ürítsük ki Szeged városát! Isten és béke veled! Ki vállalna el Ili kottáról, vagy kotta nélkül. Leveleket a kiadóhivatal továbbit.