Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)
1917-11-11 / 262. szám
ö DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1917. november 11. zorcium s a. sokaktól irigyelt jövedelmein — melyért nem csak dolgozni, de sokat tiirni, nyelni, nem egyszer .szenvedni 'kell. nem tesz ki többet évente, mint a mennyit egy II-od rendű hadseregszállitó, vagy árdrágító egy negyedóra alatt a kávéházban keres. És ha volna — bár lenne —i 60 ezer korona jövedelme ,a szegedi színigazgatónak egy évben akkor, mikor a szinház ugy megy, a hagy még i\em is álmodhattam sem én, sem más — a mai drágaság és jövedelmek mellett az olyan rettenetes, irigyleni való, nagy dolog lenne? Az 1i9i13—14-ik szinházi szezonban — ezt is konsiatálta u föséárrmfcvő ur — több mint 23 ezer korpna deficittel zártam a béke utolsó szinlbázi évét. Hát ezt a jó éveknek nem kell visszahozni? 4. kérdés. A tezinlház tagjai az utolsó békeévhez viszonyítva — amint hivatalosan médáMupitUgtott a főszámvevő úrtól, tavaly ós az idén átlag 80 százalékkal kerestek többet, A legkisebb fizetésű tag ma és tavaly 120 százalékkal, a legnagyobb fizetésű tag 60 százalékkal keres többet, — progressiv lévén az osztozkodás — mint békében. 5. kérdés. Erre a (kérdésre egy kissé nehéz nekem felelni, inert itt már nem a csalhatatlan számok határoznak. (Mégis lemerem írni, hogy nem a hibás szervezkedés miatt nem keredhetűek többet az idén a tanok, mert színién mdgáUtipittatott, hogy a beadványban tételenként kimutatott 120 ezer korona többkiadás reális, sőt inkább kevesebb, mint több —• s ezt a többletet nem az én ügyetlenkedésem, de az vgszerződés több követelése\ és [az egyre ehielkedő drágaság okozzák. Minden színháznál vannak jobbanfoglalkoztatott tagok, Vannak akik (jobban, megfelelnek, mások meg kevésbé — felesleges tagom egy sincs s a gyengébbek helyett az ö kiis vagy kezdő fizetésűker, csak kellene egy másik s a szinház attól jobban nem menne. Ezekben felelek meg feltett kérdéseire mélyen tisztelt Szerkesztő ura'm, igyekeztem emberileg lehető legtárgyilagosabb lenni s ezt annál könnyebben tehettem, mert felhozott 'adataim hitelessége épen Ima konstatáltatok hivatalosan. Most még csak b. cikkének utolsó passzusára engedjen egy pár szót megjegyeznem, a szegények javára szedendő pótdijak ügyére. Igaz, hogy Ön a Kass-kávóházban ez év júniusában egyszer beszélgetett velem a dologról. Én elvben nem voltam a dolog ellen, csak az Ön által ajánlott forma és kezelés nehézségei .ellen voltak kifogásaim és aggodalmaim. Ugyanis a jegyek felülbélyegzését nem tartottam alkalmasnak, mert azok a szinész-nyugdijnak szedett jegy pótdíjakkal már egyszer meg vannak terhelve és a Szinészegyesületnek küldetik egy elszámolás. Azt is emiitettem, hogy a helyárak most emeltettek, a íSzinészegyésület szőrit a jegypót di,jak emeléséért —< ez meg is történt — talán ne azonnal a szezon elején kezdjük ez ujabb megadóztatást. Mondtam, hogy talán egy jcbbimódot is találhatunk a kérdés megoldására. És azzal váltunk el, hogy az uj szezon kezdetéig még megbeszéljük a dolgot a mozitulajdonosokkal egyetértőleg. Azóta senki fel nem szólított a .dologra én egy-két nap múlva. (Gyulára utaztam, közben a mozitulajdcncs urakkal beszélgetve egy módot ki is e eszeltünk, de én aztán a dologról csak annyit ; olvastam, hogy a villamosnak a közgyűlés 2 | fillér pótdíj szedését engedélyezte. A szinházi | jegyek dolga i.s a közgyűlés elé tartozik, ve| lem megbeszélve bizony egy füst alatt elintézhető lett volna. Hogy a mozik és a Sz. A. iK. szedi a pótdijakat, erről is csak az ön cikkéből ma értesültem. Ez az igazság kedves Szerkesztő uram és engedjen meg, arra nem emlékezhetik ön, hogy én családi körüfméAyeimre) hivatkozva tagadtam meg a kérését.. Őszintén tartok magamról annyit, .hogy én ilyen értelmetlen, c):tdlh beszédre képtelen vagyok. Itt valami félreértés lehet Szerkesztő uram! Akkor mindjárt ott kellett volna magyarázatot kérnie arról, a mit ön ilyen roszszul értett. Én ugyan valahogy ugy hittem ,—• még Ön és önök .— ott a Délmagyarországnál, hol nem valami nagy szimpátiának örvendek máskülönben —i még önök sem tartanak ilyen bornírt embernek, ki ilyenre képes, ide hát ugy látszik, csalódtam. De ihigyja el nekeim Szerkesztő ur, minden lehetek, de szamár nem vagyok. Én a dologra pontosan.1 nem emlékszem i—- 5 hónapja volt — de csak egy lehetett, amit ön félre értett, azt mondhattam, hogy nem birok .azonnal konkrét :vá-, laszt adni, itt a (Gyulai hurcolkodás, a megkésett és bajjal járó szervezkedés s azon kívül családi gondjaim, is vannak. Ép ezért kérhettem, hogy a dolog részleteit később 'beszéljük meg — s ebben meg is állapodtunk. De mert a családomban betegség v'an, hogy én .azért nem szedhetek a szegények javára pótfillért — ilyet én soha nem mondtam, nem lalkozó cikkében — szives volt, egy pár kérdést intézni hozzám, engedje meg hogy ezekre a nyilvánosság előtt feleljek, ott, ahol a kérdés elhangzott. lElőre bocsájtom. hogy Szeged város érddmés főszámvevőjÁ, péntékén megvizsgálta a szinház könyveit, fe minden felhoZott adata,niat ő is igazolhatja. 1. kérdés. A szinházi szezon eredménye jelentősen nem javulhat, mert az elmúlt két hónap —. mint mindenki tudja —• állandóan telt, legtöbbször zsúfolt házakat csinált. A legerősebb téli hónapban sem mehet, már jobban. 2. kérdés. A tavalyi évet — ép ugy mint minden konzorciumi évet — teljesen újonnan, minden előző évi nyereség-áthozat nélkül, az általarn Jármát nélkül rendelkezésre bocsájtott forg-ó tőkével kezdtük. Minden év végén a konzorcium teljesen felszámol, a nyereséget elosztja és feloszlik. Szezon elején az előző évi társulástól teljesen függetlenül újra megalakul. 3. kérdés. A konzorcium fejének — ez esetben nekem >—< mint a főszámvevő ur megállapította — igazgatói percentekben 26 ezer koronát el nem érő jövedelmem volt. Mert nem a bruttóból kapok — amely tavaly 330 ezer korona volt én tiz százalékot —de a napi költség, nyugdíj százalék, jogdíj, színlap, tűzoltó és rendőri dijak leszámítása után, állami szubvencióból semmit sem kapok* e ci'men. Ezt a buszonhatezer koronát terheli még a szinház adója, az igazgatói utazások, szervezkedési költség, a nyári szünet alatti renoválási költségek (minden szünet alatt 4—Í5 ember dolgozik (festőteremben, raktárakban, műhelyekben állandóan, mert az u.i konzorciumnak tisztán, újra festve, renoválva kell átadnom a felszerelést) az igazgatói reprezentáiási költség és ebből fizetem minden uj beszerzés 40 százalékát, mert a konzorcium csak 60 százalékot visel ennél a kiadásnál. Ezenkívül ebből fizetem az özvegy Makó Lajosnénak ,1921. szeptemberig járó évi 4000 koronát, kivel az özvegyi haszonélvezet megváltása fejében fenti feltételekkel szerződtettem tiz évre. Ezt a ,26 ezer koronát terheli a felszerelés kopási költsége, illetve a használat folytán való elértéktelenedése és a rendelkezésre bocsájtott 25—30 koronányi forgó tőke és előleg kamatvesztesége. íme hivatalos megállapítás után hová zsugorodik az a mérhetetlen jövedelem, mit legendaszerüen adnak szájrólszájra. 120 embernek ad az üzemem (?) tisztességes kenyeret, ,200 ezer koronát érő felszerelésem használja és nyüvi 4-ik éve a konsankint megteltek a fásszinek, .a megelégedés gondolatát támasztván bennünk, — no, Inost már jöhetsz télapó, a kéményeink füstölni fognak akár szent György-napig is!... És milyen boldogok voltunk, mikor a szép, kedves, nótás szüret után begördült az udvarunkba a sáros-kerekü tanyai kocsi, hozván a mosolygós, érett káposztát, melyek egykét hét múlva a káposztás asszony szelője alá kerültek s mig egyrészről a. földre teritett tiszta lepedőre hullott az elszelt káposztalevél, másfelől gurult ,a gyerekek nagy mulatságára a torzsa. Pompás étel volt ez akkor, édes, jóizii, akár a kalaráb... És utána nótaszó mellett taposta ,a kádba a tenyeres-talpas Vera, mondván hogyha már megeredt a leve-ebből a kiráj is jól lakhat, olyan jóizü lesz... És milyen boldogok voltunk, mikor uljra csak kocsi fordult meg a tágas külvárosi udvaron s a paraszt egymás után adogatta le a szintén éretit Ikiru'mplit. A sima, fehérhajú rózsakrumplit, amit megint a pincébe hordtak le, rakásba rakván, és deszkákat cövekelvén elébe, hogy ne gurulhasson szét. Jutott ebből a jószágoknak is. S az .ember, amíg nézte a tekintélyes garmadát, akaratlanul is rágondolt a szines, párolgó krumpli-paprikásra, tarbonyás-krumpUra, meg ©félékre. Utána jött a bab. Zörgött a keskeny csikós zsákban, mintha köszöntgetett volna. És azt mondta Volna: milyen jó leszek én a disznó orjával, a jóizii .füstölt bőrrel, ami télen, átal a többi kormos disznóhússal kevélykedve sorakozott a szellős padláson rudakra akgatva, párosával összekötözve. Következett a kocsiszámra érkező csöves-kukorica, ami szintén a padláson kapott helyett nem féltvén őket a rekvirálás kellemetlenségeitől. Az éléskamra ekkorra tele volt már .szép, kecskecsecsü, télire való szőlővel, a polcok téli almákkal, a sarkok mákkal és pep'iribaju dióval. Az üvegek befőttekkel. Került egy-egy süveg fehércukor is. .Méz a szélesszáju üvegekben. A szakajtókban, korpa között, a két „iboldoga$'Szony"-közi tojások. Tarhonya, különféle lekvárok, paradicsom-befőtt, egy-két zsák fehérliszt, a kenyérliszt a kamrában várta az időnkinti dagasztást. A hajnali álmos sürgés-forgást, .amikor négy-öt kenyérre való liszt került a dagasztó-teknőbe és mire elkövetkezett a hajnal, már mint kelés alatt álló tészták voltak párnákkal és kisdunyhákkal letakarva. A rizs sem hiányzott még akkor. A kása, borsó, lencse, mind, mind. egy rakáson volt. Hol vannak ma ezek? Csak a hirük maradt. Az istállóban tehenet is találtunk még akkor, amikor boldog volt a, magyar. Reggelire nem vizes, hanem vajas tejet kaptunk, mellé császár zsemlyét, kiflit, jó ropogós zsemlyét. Az istálló, padlása tele volt illatos iszénával. A kertben rónában pihent a zöldség, répa, celler, kalaráb. Az ólban bárom, négy /hízó röfögött és készítette elő a vidám, magyaros disznótorokat. És a bor, mert ennek sem volt szabad hiányozni, ülepedett jókora bordóban a kamra sarkában, nem is szólva a finom, törköly-pálinkáról, ami régi magyar embereknek reggeli imádságuk volt. akkor, a mikor még boldogok voltunk. A fűszerek sem hiányoztak akkoriban. Paprika fadézsában, a .só a zsákban, majorana, szagos-bors, magyar bosr, ami nélkül a burkát el se lehet képzelni. Továbbá köménymag, hogy me legyen csömörlöis a disznópaprikás. Koriander, fenyőmiag, salétrom, ami szintén készen várta a disznóvágás utáni pácolást. iMost mindezek hiányoznak. Ami van belőlük, azt mérőre teszi a gazdasszony, nehogy több legyen, mint amennyit egyrakáson sztbad tartani. /Ezek helyett csak jegyek/ vadnak. Jegyek a nyomorúságos, izgalmas élűhez, a megmételyezett levegőhöz, amelyJez hozzáfűzi a sorsával megelégedett paraszt'az ősi babonát: — Azér' ilyen bolond ez a mai vlág, mert sok üstökös járt pár év előtt, osz' az mind megmérgezte a levegőt. Ettül a ossz levegőtől lőttek betegök az emberek. Ki tudja, talán igaza van! 1 Csetrzy Miály. /