Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-11 / 262. szám

S*»geíl. 1W7. DflTtmW ti. Rrad, Szeged és Temesvár felterjesztése a Maros szabályozása ügyében. (Baját [tudósítónktól.) Arad, Szeged ét Temesvár (hatóságai és kereskedelmi Ikrfhaarai együttes felterjesztéssel fordultak a szakminiszterekhez a (Maros szabályozása ügyében. A felterjesztésből!/közöljük a ""következőket: — Már azok a számítások, amelyeket a kereskedelemügyi minisztérium 1905-ben eszközöltetett, arra utalnak, hogv a jövőben Maros lesz hivatva, hogy a megépítendő Ov..ia-~i sza közötti csatorna forgalmának (öntő jelcntőstégü hányadát szolgáltassa. — L'^yarmy alkalommal k ezésre futott az a két.sé- vleniil helyet is is. hogv a Ma. ros ügyének rendezem , nem csupán egy folyórnenti érdekeltségnek lokális előnyére szolgál, hanem az egész országrésznek egyetemes erdekeit szolgálja, távolabbi perspektívájában pedig Erdélynek a magvar gazdasági életbe való erősebb bekapcsolását jelent! és igy nemzeti szempontból is a legnagyobb jelentőségű kérdések közé sorakozik. Az azóta bekövetkezett események, a vasutak túlterheltsége foivtán jelentkezett szálliá'si nehézségek, amelyek általánosságban utaltak a viziutak fejlesztésének szükségességére, érvek egyúttal a Maros szabályozása és hajózhatóvá tétele mellett is. Azok a nehézségek viszont, amelvek a Maros étüvtvKöiéhez tartozó virágzó és jelentős nagy.parral biró városok .szénellátása tekintetében jelentkeznek, utalnak egvuttal arra is, nogy a szabályozás végrehajtásával egyidejűleg a Maros vízfolyásában reilő energia is kitermeltessék és produktív gazdasági céloknak szolgálatába állittassék. Ez a mindhárom város lövő fejlődése sz< rnpuntjából egyformán fontos érdek készteteit bennünket arra, hogy közös felterjesztéssel forduljunk Nagyinéltóságodhoz és közreműködésünket felajánljuk a Maros szabályozásának, valamint az energia kitermelésének keresztülviteléhez. Kétségtelennek tartjuk ugyanis, hogy amennyiben Nagyméltóságod hozzájárul ahhoz az elvhez, hogy a tisztelettel alulírott három város legven a kitermelendő energiának birtokosa, ugy módunkban lesz a Lippa—Marostorok közötti szakasz költségeinek jelentékeny részét az állam vállairól kvertni. E tisztán általános jellegű felterjesztés keretében sem a Maros-szabályozás ügyének történelmi részével foglalkozni nem k;vánunk, sem pedig a technikai részletkérdésekre nem óhajtunk kiterjeszkedni, csak az elvet kívánjuk leszögezni, hogv a hajózhatóvá tételnek és az energia kitermelésnek öszszekapcsolása s az utóbbi szempontból nagyságánál és ipari jelentőségénél fogva legjobban érdekelt három városnak a tervek végrehatjásába való bevonása alkalmasnak mutatkozik arra is. hogy a kétségtelenül nagy, de< gazdaságilag rentábilis építési költségek előteremtését és amortizáció lát is megkönynyitse. A célunk, amelyet elérni kivánunk, egyrészt az. hogy a Maros szabályozásának és hajózhatóvá tételének nagv hordereiii kérdését napirendre hozzuk, másrészt, hogy utaljunk arra a módozatra, amely véleményünk szerint egyedül alkalmas arra. hogy ezt a régen vajúdó kérdést a megvalósulás stádiumába juttassa. Igy reméljük: ugyanis elérni azt. hogy a hajóút fokozatos fejlesztésé vei egyidejűleg energiával is elláthassuk a Maros körzetének városait és gazdaságait és a foiyton emelkedő szénárak mellett is biztosithassuk ezeknek az országrészeknek ipari és gazdasági fejlődéséf. Felesleges ismételten hangsúlyoznunk, hogv nem helyi, hanem általános érdek szólaltat meg bennünket, mikor a Maros szabályozásának ügyét, melyet már a közmunkákat előkészítő országos bizottság is a sürgősen végrehajtandó feladatok közé sorozott, a legjobban érdekelt három város és a kamarák álta! képviselt kerületek összessége nevében is iNagyméltóságod elé terjesztjük. Az ezen alkalommal előterieszíendö tiszteletteljes kérelmünk pedig az. hogv a Maros szabályozásának ügyét a hozzá fűződő országos gazdasági, sőt nemzeti érdekekre való tekintettel sürgősnek minősíteni, az általunk javasolt végrehajtási módozatot a i tárgyalás alapjául elfogadni s a kereskede| Icmügyi m. kir. miniszter úrral egvetértőleg a m. kir. kormánynak megfelelő felhatalmazással ellátott megbízottait már egymás között letárgyalt teohnikai és pénzügyi terveink szóbeli tárgyalása céljából kiküldeni méltóztassék, hogy az előmunkálatok ideiében megeitetvén. a tényleges kivitel az állam és a városok hozzájárulásával nyomban a háború befejeztével megindítható legven. Beszélgessünk. * A fahonvéd: Kezdődik már ujjba a komédia, (A sziniig-yi bizottság ismét zárt ülést tart vasárnap. Én: (Még jó szerencse, 1 hogy azokat, be nem záratják, akiket kizárnak az illésből. A fhkwvéd: Még: erre is sor kerülhet. Azt szeretnem azonban tudni, hogy mire jó ez a sziir alatt való kisded játék? Én: Nem másra., minthogy az elnök megmutassa. a hatalmát. Mert van neki. Van. Es hogy él ezzel a hatalommal, még jót is tesz az emberiséggel, mert nevetésre készteti ebben a szomorú világban a zár alatt való kultura intézésével, A fahonvéd; Vagy hogy emelni csak zárt ajtók mögött szokás? Én: Mostanában. lEz a legújabb kultúráivá t, Hajdan a gukkerek, meg a hajsütővas beszerzése volt divat, imost más a nóta, a k;uitur-dal. Megállni a régi divat mellett nem lehet, mert a maradiak szokása, természete a megállás. Tehát haladni kell a kornál! A fahonvéd: Vagy a kórral. (Egy percnyi csönd után.) Ugy látom, hogy a. szinház igazgatója sem maradi, hanem haladó párti. Ám ő a helyáremeléssel akar haladni. A jó helyáremelés nem rossz, í Én: Miért ne tenné, ha teheti. Valamit csak kell emelni és ha már a kulturigényeket nem emelhet jük, emelj ük legalább a ku(. turszentély helyárait, A fahonvéd: Tudom, lesznek is, akik emelik. .Nincs is szebb dolog, mint a más zsebére gavalléroskodni. Csak azt szeretném tudni, hogy mitévők lennének a kultúrának azok i»z (apostolai, ha más irányban, a saját tárcájuk terhére kellene emelniük. Ént Becsuknák a tárcájukat, de ugy, hogy még maguk se tudják kinyitni. iA kulturmáz, a szociális érzés eltűnne, mint a kámfor. Uf fahonvéd: És a nagy, az érző sziv is megváltozna, ami a. valóságba® nem más, mint kegyetlen szivtelenség. Én: Igy van. De mostanában azoké a világ, akik mímelni tudják a jót, a nagylelkűt, a szükölködőkkel együttérzőt. Ha azonban ezeket a színaranynak mutatkozó embereket, egy kicsit megvakarjuk, mindjárt látható lesz bennük és rajtuk a sárarany,« pakfont, A fahonvéd: Ismerem a, fajtájukat. Nem is kell nagyon széjjelnézni, rátalálunk, hisz a szemünk előtt járnak, hogy a tehetősek közül kik nem vesznek részt a jótékonyságban. Nincs előttünk más szentség, csaik a saját zsebük. Én: Bezzeg a mások rovására nem ftzükkeblüek. Meg kell figyelni az adókivető tárgyalásokat, ott ugyancsak ékes példákra találunk. A fiahonvéd: IA régi nótát némelyek uj szöveggel éneklik: Mii néked fáj, az nem fáj nékem. És fináncabbak a fináncnál. Én: Egyszóval a más szemében meglátják a szálkát, a magukéban még a gerendát sem. A fghénvéd: Nem utolsó gerenda, amelyet a Dugonics Társaság uj elnöke elé hajítottak. Érdekes támadás. Talán a támadó megunta ott a második (helyet? Én: Miért nem teszi hozzá: „Az egyhangú, szabályos életet, éretlen gyermek-hangu égi kart, mely mindig dicsér, rossznak mit se tart.'' Ezt az érdekes ügyet nem szabad igy kezelni. Akinek joga van a bírálathoz, az elmondhatja, megirhatja ami a szivén fekszik. Különben sem az a legény aki üt, hanem aki állja. A fahonvéd: De ez „családi-ügy" volna, vagy mi- a szösz, amit tudtommal nem szokás az utcára vinni. , ; . Én: Igen ám, csakhogy ez nem olyan családi ügy, hogy ha a divanyt kiteszik, rendbe jön a dolog. Azt hiszen^ hogy az enyelgő biralat nem is annyira támadás, mint inkaob hangulatkeltés a tarsaság létezése iránt. Tudvalevő, hogy a társaság már evek óta téli almát alussza, és ugy valamit kellett csinálni, hogy a figyelmet ráirányítsák. A fahonvéd: Hát csak egyszerű reklámról lenne szó, amit agguió primadonnák h.asz. nálnak, ha az érdeklődést már nem tudják felkelteni? En: Ilyesféle. Aztán nem kell feledni, hogy a régi igazságihallgatás beleegyezést jelent, ma is fennáll, A fahonvéd: Én meg azt tartón^ hogy hallgatni arany. És ez az arany sokszor van olyan érték, mint az igazság, ami Mátyás királyunkkal ugy is meghalt. (Szünet.) Hanem én mégis azt gondolom, hogy ezt a kis kanapé processust a társaságban bennt kellett volna elintézni. Ott kellett volna a dönteni, hogy ki a. legény a csárdában, Én: Ugy is mondhatta volna, hogy ki a legény a csárdából! Mi, akik írnok diákjai sem lehetnénk az Institut tagjainak, mit tudhatjuk, hogy a tengeren mi szél dagasztja a vitorlákat, a szárazföldön pedig bizonyos irányú törekvéseket. A vílág legdrágább, de egyszersmind legjobb szlvarkahüveSye: „Modiano clubspecialité" A védjegy. Vigyázat! Utániatok vannak forgalomban! Sodorni való papir árá 30 fillér.