Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-09 / 260. szám

"*r "" — ^ / i \\ i r November végén vonulnak be Szegeden az alkalmatlanok (Saját tudösitmktőí.) 1 Kimerítő pontos­sággal ismertette annak idején a Délmagyár. úrszág báró Ssurmay Sándor Honvédelmi miniszternek azt a rendeletét, amejv a nép­fölkelői Szolgálatra alkalmatlanok fegyver, nélküli segédszolgálatra való behívásáról in­tézkedik. A rendelet értelmében 'tudvalevőleg a barcvonalszolgálatra alkalmas, segédszol­gálatot teljesítő legénység pótlására minden fegyveres szolgálatra alkalmatlan népfölkelő behívható. A behívásokat a szükséghez mér­ten fogják eszközölni a közigazgatási ható­ságok. amelyekkel minden katonai parancs­nokság közli, hogy hány emberre van szük­sége. Miután a legfőbb városban már meg­kezdődött az untauglichok ilven behívása, kérdéssel fordultunk a szegedi katonai ügy­osztályhoz a .szegedi behívásokra vonatkozó­lag. Hegedűs Antal ügyosztály-jegyző, aki Tóth Mihály katonaügyi tanácsos betegsége alatt a katonaügy osztályt vezeti, kérdéseink­re igy válaszolt: — A bahivás előkészítő munkálatait már teljesen befejeztük. Amint nz első értesítést kapjuk, csak a behívókat kell kikézbesittet­nünk, miután az összeírás telies. Hogy kiket fognak behívni először és különösen milyen foglalkozási agat, természetesen most még nem lehet tudni. Ezeket az adatokat azzal együtt, hogy hány emberre van a katona­ságnak szüksége, a temesvári katonai pa­rancsnokság fogja velünk közölni. Eddig csak egy értesítést kaptunk s az az. hogy a behívattak november 27-én fogdák irtaid szol­gálattételre bevonulni. — Az, hogy valaki behivő.iegvet kap, még nem jelenti azt, hogv föltétlenül katonai szolgálatot íog az illető teljesíteni. Ugyanis mi a rendelet értelmében több embert fogunk belmni, mint amenny.re a katonaság igényét bcjeier.tttfe; A behivottákat mégegvszer fő­iül fogják vizsgálni > akiket ezen a fölülvizs­gálaton s aikalmmkniOXnaK fognak találni, azokat tlfcoesájtjáK. Szóval a behivottak még cgvszer vizsgálat alá kerülnek a a gyöngébb anyagot m.nen is hvrabocsáiiiák. — A fegyver nélküli segédszolgálatra behívott népföHcelők.vk joguk van éoP.M ugy tőimentésüket kérelmezni a szolgálati köte­lezettség alól, mint akik arcvonalszolgáiatra alkalmasok. A fölmentések köriili eljárás is teljesen ugyanaz, mint az eddigi fölmentési és a fölmentéseket itt is a honvédelmi mi­niszter adja meg. mint más esetekben. —• A behívások mind a méltányosság föl­I tétlen szemmel tartása mellett történnek meg. | Elsősorban természetesen a fiatalabb kor­osztályokat hívják be s az öregebbek csak a föltétlen szükségesség esetére maradnak fönn. A hatóság föltétlenül tekintettel van az iiletök foglalkozásának fontosságára, a be­töltött pozícióra, családi és egyéb egyéni kö­rülményeire. A behívásoknál ezeket a körül­ményeket és szempontokat mind külön meg­fontolás tárgyává tesszük. — Nagy a valósziniisége annak, sőt talán bizonyosnak is mondható, hogv a szegedi untauglichok mind eddigi lakóhelyükön, te­hát a szegediek Szegeden fognak szolgálatot teljesíteni. A hatóságok ugyanis a katonai hatóságokkal együtt rajta vannak, hogy lehe­tőleg mindenben megfeleljenek a miniszteri rendelet intencióinak. — Ezideig Szegeden egyetlen untaug­lichot sem hivtak be, sőt nem közölte a kato­naság a szükségletet sem. Érmek azonban már közelesen meg kell érkeznie, talán egy­két nap alatt. Besiélgetés SsAthmáry ezredessel. Przomysl ostromának dicsőséges ese­ményei .1915. márciusiban legendás hőssé aratták Seatlfynáry Géza honvédezredest, A mikor a vár helyzete már tarthatatlan volt, honvédéinek élén kirohant a várból ós ma­roknyi csapatával ré?t ütött az ellenség so­rain. A hős ezredes orosz fogságba került, a honnan néhány héttel ezelőtt mint rokkantat haza bocsátották. Azóta uj ból katonai szolgá­latot teljesít, A napókban . Nagy beesk ereken •zemlét tartott az ottani honvéd alakul ások felett, Ebből aa alkalomból egy nagybecske­reki újságíró fölkereste Szatmáry ezredest ós beszélgetést folytatett vele a przemysli ki­rohanás részleteiről és hosszú orosz fogságá­ul. ' , rtt^yaLllLi Szath'máry ezredes a következőket mon­dotta: , . -i. — 1015, márciusában voltunk, — mon­dotta Szathmáry ezredes — két hónapig tar­. i tó 'körülzárás és ostrom ntán, amikor a had •eeregifőparanesnokság hozzájárulásával, a. mellyel repiilögópek és radiotalegramok ut­ján állandó összeköttetésben voltunk, elha­tároztuk, hogy Przemysl eleste előtt még egy nagy kirohanást kísérelünk meg, hogy- siker esetén a várat körülzáró orosz seregen áttör­ve saját tábori hadseregünkkel megtaláljuk nz érintkezést és egyesüljünk vele, A muni­fiiá és élelmiszer már egészen fogytán volt a várban és hogy ne legyen. Przemysl vége dicstelen kapituláció, elkészítettük a nagy kirohanás tervét, összeválogattuk a várőr­ség legjobb csapatait, egy magyar hadosz­tályt: az u. n. Tamá'ssy-ihadosztályt és a Weirendorferdradosztályt. A Tamássy-diád­osztályban csupa magyar honvédezred volt, a Szegedi, verseci, Iugosi és gyulai honvéd ez­redek, amelyek közül az utóbbinak én vol­tam a parancsnoka, — Március 19-ikóre a hajnali órákon terveztük a kirohanást. A tervet pontosan kidolgoztuk, mindenkit kitanítottunk a fel­adatára és igy felkészülve éjfél után 2 órakor megkezdtük a kirohanást. Az oroszokat hir­telen támadásunk nagyon meglepte, ugy hogy az az edső időben szépen haladt előre. Az oroszokat két egymás mögötti jól kiépí­tett állásából Bzuronyrohammal kivertük, de steg»á, lffe'7. bojéiahaj; i. amikor ipár a második álláson is titl voltunk, akkor á ham zajra és fégyVcrcshp'kodásra figyelmesek léitek az oroszok, nagy siet re irtó tömegeket vétettek elénk, ugy, hogy egy­szeriben elvesztettük az érintkezést a kiroha­násban résztvett többi' ezredekkel, inát csak a magam ezrede körében történő dolgokat láttam. Észrevettem, ihogy az oroszok három oldalról tódulnak felénk, ugy hogy kénytele­nek voltunk védelembe átmenni. Kemény, makacs állóharc fejlődött ki az oroszok és a mi embereink között, amely réggel 5 óra titántól fél í) óráig tartott. Ekkor az oroszok betörtek állásainkba. A gyulai fink megint szuronyt ragadtak és azzal mentek az ellen­ségnek, de az orosz túlerő annyira nyi!,-úri­való voit, hogy teljesen céltalan lett volná a további vér- és emberádozar, amire beszün­tettem a harcot. Fogságba kerültünk. Amint odaértünk a hátsó orosz állásokhoz, rögtön a parancs­nok elé vittek bennünket. Mondhatom, hegy a fronton levő oroszok, akikkel érintkeztünk, •mind kifogástalanul bántak velünk, mind megbecsülték bennünk az ellenfelet. Az első parancsnok, egy tábornok, aki jól beszélt né­metül, kezet fogott velem, teával kínált meg és rendelkezett, hogy részemre kocsit hozza­nak, amin a vasúthoz vigyenek. Ilyen bánás­módban azonban csak itt A'olt részünk a front csapatok körében. .Később, minél beljebb ke­rültünk Oroszországba, annál komiszabb bá­násmódban volt részünk. A fogolytáborokban teljesen meg voltunk fosztva minden szabad mozgástól, nem lelhetett semmi akaratunk, vagy kívánságunk. A fegyelemnek olyan formája volt, hogy az sokszor erkölcsileg egyenesen megalázó volt. Nem is szeretek beszélni, vagy visszagondolni ezekre a dol­gokra, amik elől odakünn is ugy tértem ki legegyszerűbben, hogy sokszor hónapokig ki sem mozdultam a szobámból. — 1917. januárjában váratlan dolog tör­tént velünk. A fogolytáborban közölték, hogy bizonyos betegségben szenvedők jelentkezze nek és ha betegségük beigazolást nyer, akkor a fogságból elbocsájtatnak és hazakerülhet­nek. A velünk közölt jegyzék alapján én is jelentkeztem betegségemmel. Przemyslben a tél folyamán ugyanis meghűltem és ebből a hűtésből makacs légzési zavaraim maradtak vissza. Először ott Turkesztánban ült össze egy orosz orvosokból álló bizottság, alapos vizsgálat alá fogtak és megállapították, hogy megvan a mondott betegségem. Utunk Svéd­országon és Németországon keresztül diadal­uthoz hasonlított, mindenütt a legnagyobb szivélyességgel fogadtak bennünket, Már ez is nagy öröm volt, de mi ez ahílioz képest a mikor jülius 13-ikán hazaértem családom kö­rébe és a két és fél évi orosz fogság után. először ültem együtt velük ugy, mint a há­ború előtt a béke idején. Minden gyönyörű­ségével újra előttem állott az élet és én érez­tem, hogy nincs az a sok szenvedés, nincs az a sok nélkülözés, amit nem érdemes átélni •csak azért, hogy az embernek újra ilyen örö­mökben is része lehessen, , m Déliaagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom