Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-06 / 257. szám

®zftg#d, 191?. november 6. úMMÁétAsmmiii • 3 R színtársulat a helyárak emelését kéri* (Saját tudösiióhktöl.) A város uj alapon, k nyár folyamán kötött szerződést a színház igazgatójával. Ha jól tudjuk, a helyára-, kat 20 százalékkal emelték, ami szerintünk 80—100.000 korona többletbevételt jelent. A szinház látogatottsága, Mindenki örömére, a legnagyobb fokot érte el. Nap-nap után teljésen megtelik a nézőtér, jegyet egy-egy előadásra már napokikai azelőtt nem lehet kapni, egyszóval a közönség érdeklődése teljes a színház iránt, támogatása pedig minden elismerést megérdemel. Annál meglepőbb a hir, hogy a színtársulat, amely hétfőn délelőtt a Színházban társulati gyűlést tartott, amelyre a sajtó munkásait is meghívták, a tanácstól a helyárak felemelését kéri. Alább közöljük a színtársulatnak a város tanácsához intézett kérvényét, amelyben felsorolja, hogy a helyáremelés folytán előállt 60.000 korona bevételtöbblettel szemben 100.000 korona többletkiadás mutatkozik a konzorcium budgetjében. Nem kívánunk*znttal foglalkozni a többletbevétel és kiadás egyes tételeivel, csak arra mutatunk rá, hogy mig tavaly a helyárak még nem voltak felemelve és a színház látogatottsága nem volt oly brilüáns, mint az idén, mégis a színtársulat tagjai a fizetési egység alapján számított gázsijának a kétszeresét kapta. És most, november 5-én, 856 korona 10 fillér a deficit. Nem a mi feladatunk keresni a deficitet, sem annak okát, vagy körülményeit. Mi csak hangot adunk annak a valóságnak, ihogy a színtársulat eddig még nem igen erőltette meg magát a színdarabok kistafirozása körül. Sem díszletekben, sem bútorokban, sem színházi ruhatárban ujaknak beszerzését nem tapasztaltuk, aminek nincs más oka, minthogy a színtársulat konzorciumos alapon működik. A Délmagyarország a háború első esztendeje után állást foglalt a konzorciumos állapot ellen. Okát is adta, hogy miért. Hangsúlyozta* hogy meg nem engedhető, hogy az igazgató csak névleg legyen az és minden kockázat nélkül álljön a színtársulat élén, a bruttó jövedelem 10 százalékát élvezze anélkül, hogy a szinház felszereléseit növelje. Mert tudni kell, hogy minden kiadás a konzorcium terhére történik, minden felmerülő kiadást a konzorcium fedez a jövedelemből. , r A színtársulat tagjai azt irják a tanácshoz intézett beadványukban, ihogy a Szinészegyesület az elmúlt napokban megtartott közgyűlésén állást foglalt a konzorciumos állapot fenntartása mellett. Ha ez igy van, hogy lehet mégis, hogy a temesvári, a kolozsvári, a kassai színháznál nem ismerik a konzorcionális állapot nemes intézményét? Ami szabad másutt, talán szabadna Szegeden is és a szinészek országos baja, ha vitális érdekükben nem tudnak, vagy nem akarnak intézkedni. De nem is erről van most szó, hanem a helyárak ujabb felemeléséről. És ebben csak az az érdekes, hogy a helyáreMelést nem az igazgató kéri, aki a városSál szerződéses viszonyban áll, hanem a társulat tagjai. Az uj szerződés megkötése előtt, amikor a helyárak felemelése szőnyegre került, a Délmagyarország nem volt mellette a helyár felemelésének. Meg is indokolta, hogy miért nem. És akkor hangot adott annak is, ha már feltétlenül érvényesülnie kell a helyáremelési törekvésnek, akkor a helyáremelési többlet, ami szerintünk legalább is 80— 100.000 korona, kizárlag a szinészek jövedelmezőségét szolgálja, ne pedig az igazgató ujabb jövedelmét is, 'a bruttó 10 százaléka alapján. Sőt azt is hangoztattuk, hogy előbb lássuk, mit nyújt a színtársulat az előadásokban, a szervezésében, a diszletezésben s ha kielégíti a jogos igényeket, ám emeljék a helyárakat. A helyárakat felemelték és most a színtársulat tagjai ujabb helyáremelést kér. nék, a többi kőzött azon az alapon is, hogy az országban a szegedi • színház helyárai a legalacsonyabbak. Nem vitatjuk az apodi'ktikus kijelentés ténybeli igazságát, de ennek ellenében kijelentjük, hogy nincs az ország vidéki színházai között egy sem, amely megközelítené a szegedi szinház befogadási képességét. Elhisszük, hogy a szegedi színtársulat tagjai küzködnek a megélhetési gondokkal és értjük, ha sorsuk javítására törekszenek. Azt is koncedáljuk, hogy színpadi ruhákra áldoznak és megtesznek mindent, hogy az ország első vidéki városa színházához méltóan jelenhessenek meg külsőségekben a színen, de azt imár nem igazolhatjuk, hogy a tisztviselőknek jobb anyagi helyzetük volna, mint a szinészet tagjainak. Az ujabb helyáremelésnek problematikus az értéke, ami csak arra lenne jó, hogy a 10 százalékos bruttó jövedelem folytán a2 igazgatónak szaporodjék minden kockázat nélkül a jövedelme. Egy mód van a helyzet szanálására: eltörölni a konzorciumos állapotot! Tessék fixre szerződni és végre-valahára védje meg az ország színészete a saját jól felfogott érdékeit az igazgatókkal szemben. A színtársulatnak a tanácshoz intézett beadványa a következő: Nagyságos Polgármester Ur! Tekintetes Tanács! A Szeged városi színházban konzorciumos alapon miüködő ,színtársulat fordul a Tekintetes Tanácsihoz, azon alázatos kérelem miéi, hogy az egyre emelkedő drágaság miatt, a társulat megélhetése és művészi teljesítményeinek fokozihatása érdekében a színházi helyáraknak bizonyos mérvben való emelését méltóztassék engedélyezni, illetve a szinügyi bizottság .meghallgatása u.án a közgyűlésnél pártolólag javaslatba hozni. Kérésünk indokait a következőkben vagyunk bátrak előterjeszteni: A szinház helyárai e szezon kezdetével mintegy 18—20 százalékkal emeltettek — a mi állandó jó menetel mellett is .maximum 60.000 korona több jövedelmet jelentíhet. Ezzel szemben: < \ 1-ször köteles az igazgató a városnak évi 24.000 koronát fizetni költségmegtérités finnén — s ez a tétel a szinház kiadásai közt eddig nem szerepelt. 2-szor előadásonként 17 koronát kell fizetni uj inspekciós és felemelt tűzoltói dijakban. mely eddig szintén nem szerepelt kiadás és egy szinházi szezonban több mint 6000 íoronát tesz ki. 3-szor a zenekar a tavalyi szezonhoz képest 10.000 koronával dráguit. 4-szer a plakát, színlap, kommünikéik, jegyek nyomda költsége 80—120 percenttel csak a mult szezontól emelkedett, ugy hogy ez is legalább 6000 korona több kiadás, 5-ször a gázgyár megszüntette az eddig mint nagy fogyasztónak nyújtott 20 százalékos kedvezményt, ez évi 3000 kor. többlet, 6-szor a szinházi munkások bére olyan arányban emelkedett, hogy mig 1916. megfelelő szakában hetenkint 5—600 korona közt mozgott, az idén 900—1000 korona .közt van, sőt azt meg is haladja — az egész szezonra szűken 12.000 korona többlet. 7-szer a színpad és öltözők, műhelyek fűtése előreláthatólag 3000 koronával többe fog kerülni, S-sz'or a darabok jogdíjait 5 hónapon belül 3 izben emelték, ugy hogv 27, 30, 45 korona helyett most próza darabért 70, zenés darabért 90 koronát fizetünk előadásdnkint s ez ujabb 15.000 koronánvi teher. És ha ezen 8 tételben felsorolt 69 ezer korona többiét kiadáshoz felsoroljuk a színpadi fölszerelésekhez szükséges anyagok, vászon, festék, selyem, szövet, bársony, cérna stb.-nek ugrásszerű folytonos emelkedését, akkor nyilvánvaló, hogy magát a szinház üzemét egv szezonban több. mint száz ezer korona többlet kiadás terheli. Csakis igy érthető meg, hogy mig 1916 november 5-én 9/26 korona 44 fillér tartalékia volt a konzorciumnak, az idén sokkal iobb menete! mellett november 5-én 856 K 10 f. deficitje van, pedig a müvész-személvzet osztalókjának mértéke, egy-két hetet kivéve, a tavalyi mértéket nem érte el. Más szóval a művész személyzet jövedelme nem érte el eddig a tavalyit. Igaz, hogy á társulat is nagyobb most, de még igazabb, hogv megélhetés, lakás, ruházkodás, mosás, színpadi öltözködés egy év alatt is percentekben ki nem fejezhetőieg emelkedett. A szegedi c-zinpadon pedig ugy kell öltözködni a színésznők és színészeknek, hogy megjelenésük méltó legyen r.z ország első vidéki színházához. Már pedig felesleges szópazarlás volna ma az>t .bizonyitani.' hogy az öltözködés milyen mérhetetlenül drága. Azután előttünk áll-a nyári hónapok csökkenő jövedelme és a szünet, s ha most a jól menő hónapokban nem bírunk félre tenni azokra az időkre, akkor a szegedi szinház tagjait a legnagyobb és legkeservesebb nélkülözés réme fenyegeti, a szezon végére. A julius elsejéig meghosszabbított szezon miatt kérdéses az is. hogy Gyulára egyáltalán mehet-e a társulat s a helyzet igy most az, hogv állandóan jól, lehető legjobban merő szinházi szezon mellett a társulat tagjai sem .jelenben nem birnak legalább csak valami többletet kapni, imiirt kapnak a tisztviselők is végre — sem pedig a nyári szezonra nincs a tagok és családjainak legszűkebb 'megélhetése is biztosítva. Ennek orvosságát nem bírjuk másban látni, mint alázatos kérelmünk teljesítésében, a hely árak újbóli felemelésében s ezt azzal a megjegyzéssel kérjük tisztelettel, hogy egyfelől a szegedi szinházi helvárak a szeptemberi emelés dacára is még mindig a legalacsonyabbak az országban, másfelől a szegedi az egyetlen vidéki szinház. amelynek megfelelő nyári állomása nincsen, s ennek a színháznak téli jövedelme kel! hogv fedezze a nyári megélhetést is. Alázatos kérésünket, melyre helyzetünk szomorú valósága, jövőnk feletti aggodalmunk kényszerit, bizakodó szívvel ajánljuk a Nagyságos Polgármester ur és a. Tekintetes Tanács megértő és szerető jóindulatába, alázatos és mélyen tisztelő szolgái: a sz gedi városi szinház tagjai.