Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-25 / 274. szám

Szeged, 1917. november 25. DÉL.MAGY ARtOE'SZÁG s R közönség és — Msnnyii keresnek a hentesek? (Saját tudósítőríktól.) A különféle sertéstermények kicsinyben való darusítására vonatkozó ujabb ármegállapítás lehetősége, nem kis mértékben foglalkoztatja ma a szegedi közönséget. És különösen a közönség ama részét, amely a háború alatt a legtöbbet • szenvedett, a < kis asszisztenciákat, a szegényebb munkás osztályt, a fikszfizetésü magántisztviselőket, állami és városi alkalmazottakat, szóval akiknek sem módjuk, sem idejük nincs és nem volt arra, hogy a iháborus viszonyokat a saját előnyükre kihasználhatták volna. Ezek a családok — mintegy 30—40.000 ember — tehát a város lakosságának jelentős résszé, komoly aggodalommal az érdekeiket, létfentartásukat biztosító reménykedő lélekkel a polgármestertől várják, hogy az ármegállapítások ezúttal nem az érdekeltek, a zsebérdekeltek javát fogják szolgálni, ihanem valóban a közönségét. A háborús telek negyedikét járjuk — reméljük, hogy az utolsót — a kis eksziszteneiák kifogyva mindenből, világító, tüzelő anyag hiján, méregdrága árak által gyötörve, üres éléskamrákkal haladnak a tél elé. Ezeknek az embereknek, családoknak minden fillérrel számolniok kell. Ezeknél minden korona —• mert hiszen a sertésáruknál ugyebár, csak kerek koronákat szeretnek az érdekeltek számolni — fáj. Már pedig a fájdalomból kijutott, talán a szegény emberek számára a gyászból is több, mint a hentesek és sertéshizlalók számára, folytatván ők bevonulva is a mesterségüket a front mögött, itthon pedig a saját érdekeiket, a*meggazdagodás elsőrangúan kiépített lövészárkában. Ezeket az érveket dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez intézzük, a szenvedő kis emberek érdekében és ha talán a döntés az uj sertésárak, — Nincs helye az uj áremelésnek. — | igazságos utján az érdekeltek, vagyis a j hentes és sertésvágók is keserű sirámokat zengenének, bátrak vagyunk egy kis reális kalkulációval szolgálni, amelyhez a számbeli tények igazsága járul és azt hisszük, ihogy utána nem lesz nehéz a döntés. Először, legyünk tisztában azzal, hogy hála istennek sertés van Magyarországon bőven. Van. Ausztriának is jut belőle. Tehát itthon van. A törvény törvény és nem lehet senki számára mentség, bogy makszimális áron nem lehet vásárolni! Tessék a hatóságoknál feljelenteni azt. aki a sertéseket makszimális áron felül akarja eladni. Közfogyasztásról van szó, létről, irgalmat nem kell ismerni. Telhát sertésnek lenni kell. Mint ahogy megvagyunk győződve, hogy lesz is, amint a múltban volt. A múltban pedig az érdekelt körök, nem mondjuk, hogy megvoltak elégedve a busás haszonnal, bár a polgármester az árakat szeptember 21-től a következőkben állapította meg: zsir 14, nyers szalonna 12, báj 13, tepertő 8, sózott szalonna 11, füstölt szalonna 13, abált szalonna 14, nyers szalonna 14, füstölt sonka 18, füstölt comb 12, füstölt lapocka, oldalas 11, friss kolbász 10. füstölt kolbász 12, friss karmanádii, comb 10, friss oldalas 9, fej láb nyersen 5 korona. Szép árak. Magasak. A közönség, tessék érdeklődni alapos tájékozódottságunk felől, nyögött alattuk. Az érdekeltek azonban nem. ök meghíztak, házasodtak. Több példával is szolgálhatunk esetleg, hogy a hentes és mészáros mesterség igen kitűnő iizlet volt eddig is. Hiszen a fenti árak mellett a hentesek sertésenként, 150 kg. sertéseket véve álaipul, 250—300 koronát használtak bruttó és ha bőségesen számítjuk a rezsi költségeket 40—50 koronájával darabonként, ugy a hentes 210—250 korona tiszta hasznot vágott zsebre. Ha tehát naponta csak egy sertést konzumálf (de melyik nem 2—3 darabot, sőt tizet), ugy évente a tiszta jövedelme 80.000 korona. Vagyis több, mint Magyarország miniszterelnökéé! Egy egyszerű henteséHegy pedig a már érvényen kivül helyezett makszimális árrendeiet alapján eszközölt számításunkat valaki agyon ne. lapítsa, ide iktatjuk az uj alapján eszközölt számításunkat, amely uj makszimális rendelet, tudnivalóul 20 százalékkal magasabb a réginél. Ez a .20 százalék drágulás lenne az a bázis, amelyre az árdrágultásokat szeretnék alapozni az érdekeltek. A polgármester azon ban nem hisszük, hogy a polgárság zöméve! szembehelyezkednék akkor, amikor arról van szó, hogy ezt a mutatkozó 20 százalék ihászon veszteséget az érdekeltek részére a közönséggel téríttesse vissza. Mert a hentesek az uj makszimális árak szerint sem fognak rosszul járni. Nem. Csak 20 százalékkal kevesebb lesz a hasznuk abban az esetben, ha a polgármester a f. é. szeptember 21-től megállapított egységárakat változatlanul fentartja — esetleg az itt felsorolt érvelések alapján a közönség érdekeinek követelményeként azt leszállítja. Hogy igazunkat bizonyítsuk, ismét példával világosítjuk meg. Az uj maximális ár mellett 6.80 kor. vásárolt 160 kg. sertés ára élősúlyban = 1088 kor. Kedvezőtlen adatokkal számítva e sertésből kikerül 45 kg. hus, 15 kg. fejláb és 70 kg. szalonna, háj a belsőségeken kivül. A hentes a következők szerint értékesiti a sertést: 45 kg. hus á 10 kor. 450 korona, 15 kg. fejláb á 5 kor. 75 korona, 70 kg. szalonna, báj á 12 kor. 840 korona, belsőség 25 kor., összesen 1390, le a vételár 1088, bruttó haszon ,302 korona. Ebből rezsiköltségre vonjunk le még 50 Az apacs. Irta: Herczeg István. Őszutói ködös nap volt, Az utcákon ínég látszottak a hosszú esőzések párás nyomai. Valami nedves lehangoltság, sáros unalom feküdte meg- a várost. A délutáni hat órának hullámzó tömege moszogett szerte-széjjel; esőernyők, kaluesnik s az ősz többi öltözeti cikkei vonultak fel néma szintelenségben az idő 'szürkesége ellen. A világváros lüktető zajától, a terpeszkedő élet egy-egy erősebi) fázisától megóvott, félreeső kis zug-utcában volt az a garniszálló, ahol ekkor Frigyesi kocsija megállott. Frigyesi kiszállott a kocsiiból. Óvatosan, lábujjhegyre lépkedett, bogy lakkcipőit be ne sározza; vastag, kávészinü sebeviotte nadrágját felhajtotta, azután becsengetett, — Merre van a tizenhármas szoba — kérdezte a züllött kópii kapustól. —- A tizenhármas szoba? LA tizenhármas szobai Kremalássan az le van foglalva. Azaz már meg is érkezett a vendég. — Tudom, tudom, — szólt, idegesen Frigyesi, — egy hölgy van bent, éppen azt keresem. — Vagy Ugy, parancsoljon! [Frigyesi fellialadt a lépcsőn, szép kényelmesen. hosszú szőke haját a kalapja alól a szemébe húzta, azután diszkréten, lassan bekopogott az ajtón, de a feleletet be sem várva, gyors, energikus mozdulattal benyitott. A szobában már félhomály terjeszkedett, a kályhában pislákoló fahasábok pattogtak és •a díványon ülő asszony lázas szilhuettjét kedélyes fénycsóvák nyaldosták. Ezer bocsánat nagyságos asszonyom, —szólt lialkitott hangon Frigyesi1 —• megkéstem egy kicsit. Az asszony ijedten feltekintett. Szemöldökeit összehúzta s fürkészően nézett a belépőre. — Maga az Károly? — kérdezte ijedten. —* Nem a', nem én vagyok a Károly, bár ón is lehetnék. Az asszony rosszat sejtve felugrott: — Jaj, hát ki az? — Ne kíváncsiskodjék asszonyom, még elég jókor megtudja. — De hogy jön ön kérem idegen létére aí én szobámba? — A szobájába? A szobájába gyalog jöttem, de a szállodába kocsival. Az asszony bámészkodva nézett Frigyesire, izgalommal, bután s a finom, sohasem •tévedő női ösztön kétséges remegésével. —• De hát kihez, tulajdonképpen kihez van szerencsém? — Azt hagyjuk asszonyom egyelőre nyilt kérdésnek, bogy van-e egyáltalán szerencséje. 4 Frigyesi ezután valami mámorító non salance-val, a perfidia biztonságával, bájos keresetlensdggel letette kalapját, rágyújtott egy fényes végii Ramses cigarettre, azután, nyugodtan felhúzta élesre vasalt nadrágját s leült a divánra, közel a kandallóhoz. — Igen, asszonyom, bocsánat, hogy megkéstem kissé. —• De kérem — szólt az asszony türelmetlenüD— ön már másodszor említi, hogy megkésett, mikor önt ide sem hivattam, mert. nem is ismerem, tehát annál kevésbbé várhattam. ígen lekötelezne tehát, ha szíveskednék nekem gyors magyarázatot adni s azután minél gyorsabban távozni. — Érdekes egy nő ön, asszonyom. — Kérem, a megjegyzéseire nem vagyok kivánósi, beszéljen. —* Nem kíváncsi, de beszéljek. Ez épp olyan kijelentés volt, mintha azt mondta volna, én meghallgatom magát, de ha kinyitja a száját, ugy vágom képen, hogy legördül a székről. — .Uram, én várok valakit, távozzék. — Asszonyom! Igen, várt valakit, de olyat-, akit éppenséggel nem várt. Hogy végre érthetően fejezzen ki magam, hát igen, azaz hogy... ön Károlyt várja, ugyebár Károlyt, no és, és ő engem küldött cl maga helyett. Az asszony csodálkozva nézett Frigy ősire, azután leült a kályha melletti bársony fotel karfájára, igazgatta a haját, meglepődött: — íEzt nem értem! Tudom. Az érthetőt önök nagyon nehezen értik meg. Pedig nagyon egyszerű a dolog. Én a Károly barátja vagyok. Régi lelki barát, akit mindig és minden dolgába beavatott, akivel együtt küzdötte és élte át a fiatalság ezer apró-cseprő kalandjait, szertelen reményeit. Az önnel való viszonyát is el-