Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-03 / 255. szám

Á Szeged. 1917. november í. Humor a lövészárokban. Harctér, 1917. október 15. A kézigránát... Egy nagyobb1, sikeres ütközet után történt, bogy az ezredparancsnok egyalk hősiesen viselkedő század parancsnokának egy igazán saóp, érett 'körtét küldött ajándékba, melyet gondosan becsomagolt ujségipapirosba a azzal áz üzenettel küldte el, hogy egy újfajta kézigránátot tartalmaz & csomag, iA főhadnagy átveszi a csomagot s óvatosan bontogatja, mig végre — nagy meglepetésére — egy remek körte gömbölyű körvonalai bontakoztaík ki. iA körülötte áldogáló bakák is feszült •figyelemmíei lestek az újfajta kézigránátot s amikor látták — nagyot nevettek rajta, A bámészkodóik közül hirtelen előrelép egy cs. és kir. gefreiifcer a katonásan jelenti: — Herr oberleutnant, rnelde geihorsamst a swarmomlban kifogyott a kézigránát, nem lehetne ebből az újfajtából vagy négy ládával kapni?... i Halt! Wer dal... Tábori őrségre állították az öreg népfelkelőt egy falu bejáratához, y figyelmeztesse a járó-kelőket az ottvaló :• veszélyére, mert azt a helyet az ellenség •*•••' Azonkívül, hogy a járókelőiket ig-azo• .a szólítsa fel. Éjjel volt. Pokoli sötétség... Egy lépésbire si lehetett látná. Az öreg népfelkelő gondolataiila merülve sétált Je és fel a parancs szerinti helyen. Egyszerre csak lépéseket hallott... Lekapja válláról a fegyvert, a jövevény felé 'tartja s hangosan kiáltja: — Halt! Wer da! Az ismeretien rá sem hederített a felszólító parancsra, csak jött tovább. —< Halt! Wer dal — kiált az öreg most már erélyesebb hangon, A rejtélyes idegen megállt az erélyes hangra, majd kutya-hangon morogni kezdett. ;i I I i I — Aha! — ocsúdik fel az öreg —, Vagy ugy ' Bocsánat, nem tudtam, hogy nem. érti a német vezényszót, — aztán puskatussal, aomigy magyarosan figyelmeztette, hogy erre még kutyának is tilos a járás!... Oltásnál... A napokban oltásra gyűjtőt- * lék össze a bakákat. <Az egész század egy sorba állott s igy vonultak el egyenként az •ezredorvos előtt aki egy kas tűvel tifus elleni szérumot oltott a bőr alá. Az egész tudvalevőleg egy áuyekció csupán, a legegyszerűbb műtét a világon, de a bakák jobban félnek már tőle, mint <a ti(íásztól. Van is zúgolódás Ilyenkor. A szellemes megjegyzések egész özöne száll az orvos felé, oki csak végzi munkáját. Az egyik golyó ellen kér oltást, a másik gránát ellen stb. I)e azért mind türelmesen keresztül esik a kellemetlen, de hasznos oltáson. Kilép a sorból egy baka. Az orvos elé lép és alázatos hangon szól: — iEezredorvos urat alázatosan lkérem, engem ne oltson be... Az orvos meglepetéssel néz végig rajta s szinte dühösen mondja; -— Hogy gondól ilyet. Azt nem lehet barátom. Muszáj mindenkit beoltaná. Az egész századot, az ezredet, mindenkit, aki csak itt van... — Éppen azért gondoltam doktor ur kérőm. Ha már úgyis mindönkii be lesz otttva, akkor az én oltásom teljesen fölösleges, mert agy sem lesz kitől megkapni a táfliszt... Beszélgetnek ... (Komám! ™ Nem tudod', 'hogy miféle ünnep van ma?... — Miért kérded? — Azért, mert ma megint sült disznóhús lesz ebédre. — Az lesz? — Az! s — Aktkor mégis csak kelt valami ünnepnek lenni... — Persze! — Aha! — Nagy böjt van... — Hogyan? — Hát tudod, amikor disznósült Van ebédre — én mindig éhesen maradok... B. J. Nem működik a Szerb Matica Újvidék, november 2. A magyarországi szerbeknek tudvalevőleg nemcsak az. egyházi autonómiájuk van a háború eleje óta felfüggesztve, hanem az a háborús közigazgatás, amely eleinte különösen bizony itt-ott túllőtt a célon, megbénította és még ma is megbénítva tartja a magyarországi szerbeknek legnagyobb kultúrintézményét is — amelyre méltán lehetnek büszkék — az újvidéki Szerb Maticát. Ez is egyik égető sebe a magyarországi szerbeknek, á melynek orvoslásáról okvetlenül gondoskodni kell, még pedig sürgősen. Az újvidéki szerb társadalom és közélet egyik kitűnősége a következőkben nyilatkozott a „Délmagyarország" tudósítója előtt ebben a kérdésben: — Az újvidéki Szerb Matica egyike a legrégibb magyarországi kultúrintézmények nek, mert egyidős a Magyar Tudományos Akadémiával. Az alapitásnak egy célja volt: a szerb nép kulturális fejlődéséneik elősegítése, Tudományos és szépirodalmi munkák kiadásával és a szerb ifjúság tudományos neveltetésével foglalkozott a Matica mindenkin Ecélból az akkori hazafias szerbség vezetői nagy anyagi akciókat indítottak és alapítványokat létesítettek. Az alapítványok iskolai, tudományos és irodalmi ösztöndijak céljait szolgálják. A Szerb Matica eddig meg is felelt a milliókra menő alapítványok céljainak, hiszen úgyszólván a Matica teremtette meg az egész szerb intelligens osztályt. A Matica összes elnökei ismeretesek voltak hazafias működésűkről és ebben az irányban vezették a Matica Összes ügyeit, ezáltal a legnagyobb jótevői lettek a hazai, szerbségnek. E szellemben működött a Matica egészen a legújabb időkig s ellene és irányzata ellen sohasem merült fel semmiféle kifogás. Az összes eddigi kormányok nemcsak hogy nem akadályozták a Matica működését, hanem egyenesen elő is segitették és támogatták azt. A Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek és a Kisfaludy Társaság pedig épen a legszorosabb összeköttetést tartották fönn a Maticávalí minden ünnepélyen képviseltették magukat. A háború kitörésekor a Szerb Matica is megszüntette működését éppen ugy, mint számtalan más szerb nemzetiségi intézmény. Akkoriban a Matica működése ellen mondvacsinált kifogások merültek fel, rövidesen azonban a dolog is teljesen tisztázódott. A Matica ugyanis egy naptárt adott ki, amelyben bizonyos körök nagyszerb propagandisztikus tendenciákat láttak. A lefolytatott vizsgálat kétségelenül megállapította, hogy a Matica elnökségének e naptár kiadásában semmi része nem volt, hanem az csak egyes tisztviselők visszaélése. Reméljük, hogy a magyar demokratikus kormány nem fog kifogást emelni a Matica működésének újból való megkezdése ellen. Hivatalos jelentés Sehneíder kapitány tragédiájáról. Berlin, november 2. A Wolfí-ügynök&ég jelenti: A Biscaya-öbölben és az Eszakitengeren ujabban két gőzöst, kilenc vitorlást és két halászjármüvet süllyesztettek el buvárhajóink. Az elpusztított hajók közül egy felfegyverzett gőzös kartácshüvelyt vitt, egy másik Schieldből Londonba szenet szállitott, a Percy B. angol sóner pedig petróleumot. Az elsüllyesztett franciavitorlások a követe kezők voltak: Edouard de Taille (3000 tonna búzával), a Bon Premier, az Eugénia Fautrele (3000 tonna búzával), a Mascotte, a St. Pierre, a Stella, a St. Antoine, a Gloire és a Jeune Mathilde. Az Atlanti-óceánon és az Északi-tengeren az utóbbi idők rossz idő. járása következtében tengerészetiink egyik legkiválóbb buvárhajóparancsnoka vesztette el életét. Sehneíder kapitányt, aki igen kiváló és eredményes tevékenységet fejtett ki, legutóbbi utján egy tölcsénhullám lesodorta hajójának fedélzetéről, ugy, hogy a legénység már csak holttestét találta meg. A búvárhajó jó karban érkezett vissza. Sotmeider kapitány 1915 január 1-én megtorpedózta a Formidab'e angol sorhajót, egész működése alatt pedig összesen 131.000 bruttó regiszter tonna ellenséges kereskedelmi hajóürt süllyesztett el. A tengerészeti vezérkar főnöke. Svédek katonai konferenciája. Stockholm, november 2. A svéd kormány az összes tábornokokat november lőre Stockholmba rendelte, ahol ezen a napon katonai konferenciát tartanak. A konferenciára sok magasratigu törzstisztet is meghívtak. A koncentrált.fény fTm'/Vsram i fonyó Sománál MÉL SWTÍMÍIII M -