Délmagyarország, 1917. november (6. évfolyam, 254-279. szám)

1917-11-18 / 268. szám

8 ©élmagyardrszag a tűzoltóállomáson, a figyelőtoronyban, a bakieorológiai intézetben is alkalmazzák őket, mint teljesen megfelelő elemet, Szívesen- és lelkiismeretesen dolgoznak, tudva, ha báj fordulna elő, visszaküldenek őket a szomszédos fogolytáborba a honnan pedig, mintjelen időkben a legközelebb elérhető ígéret földjére, ugy vágyakoznak út a kórházi beosztára. — Ugy-e itt jó, — szólítok meg egyet, — aki éppen a mosott harisnyák elrendezésével foglalatoskodott. — Jó-jó, — mondja nyíltan, — de, — a fogoly csak marad fogoly, —. (Majd jön a béke, — vigasztalom jóakarattal. — A béke, —t feleli, s fölnéz a kiismerhetetíeufil, egyformán mosolygó, derűs égboltozatra. — A béke, — ismétli szomorú hitetlenséggel, — s elnéz messzire, a pillantása szinte átfúrja a Steier hegyeket, s a képzelete ott csapong, valahol elérhetetlen messzeségben. —. Mindenki akarja a békét és mégsem jön, —- teszi hozzá lemondóan. — No majd jön, egyszer csak jön, — vigasztalom öt is, magamat is. ... Igen, mindenki akarja... de annyiféleképen akarják... és még mindig nincs semmi, csak nagy bizonytalanság. Csak egy bizonyos. Hogy ugy a fronton, mint idehaza. — addig, mindenkinek a rendeltetési helyén kell állania és kötelességét teljesíteni. Mint teszik itt azt az orvosok, s teszi elsősorban a kórház vezetője, dr. Wittek /Arnold főtörzsorvos, gráci sebésztanár, aki nemcsak a m ütő kést kezeli mesteri tudással, emberi szívvel, érzéssel, de már bármely gazdasági akadémián levizsgázhatnék a gazdasági tudományokból is. Milyen örömmel és szakértelemmel beszól az idei termésről, hogy az ültetett burgonya milyen jól fizetett, a sertések hogy hiznak, a tehenek mennyi tejet adnak, s büszkén mutatja a sajtraktárban a szintén sajátkészítésű maiomkeréknagyságu sajtjaikat. Mindenütt ott van, nem kerüli el figyelmét semmi, sem a kórházban, sem a gazdasági helyiségekben. Faradhatatlan ember, ezer kézzel és szemmel, szigorú, de megértő és igazságos lelke mindennek. Kora reggeltől késő estig talpon, az Íróasztalán orosz nyelvtan fekszik, a foglyok között tanító is akad, s a főtörzsorvosnak tanulásra is van ideje. ... És leszáll az est, elpihen a munkaerő, a betegek ajkáról álomba szenderül a sóhaj, itt-ott orosz dal, orosz muzsika hangzik föl, tele hazafelé vágyódással, s egyetértően, testvériesen ölelkezik össze a tiszti étkezőből kihallatszó zene és ének hangjaival. Fehér Olga, Feleségének nagy csapás, hogy arcbőrét szeplők, pattanások, mitesszerek, foltok ékteienitik el. A női szépségápolás terén csodálatraméltó forradalmat idézett elő a Diana alabástrompuder és a Diana-krém. Ha felesége vagy HÍREK leánya ocoo Fantaszta volt és szeméibe nevetett a kétkedőknek; mindenben csak a lélek megnyilvánulását, a szív hevülését és a gondolat merész ívelését kereste, örült a fénynek* a .melegnek; rajongott az izzó színek varázslatos harmóniájáért; révetegen siklott át az élet apró kellemetlenségein és gondolkodás nélkül szaladt néki rémekből összetákolt, üres ballasztoknak. A felemet sohasem analizálta és lehetetlenségben hinni nem tudott; a céltalanságban nem látott utópiát és a megfoghatatlan világosan lebegett előtte. Hangulat és érzés: ez volt előtte a világ, és szent törtetés oly dolgok után, ami másoknak csak megszokás, vagy •semmiség. Sírni tudott a realitás szomorú vakságán, szivébe vájt a bölcs józankod ás, a kétkedők gúnyos szavára elállott a lélegzete és az anyagiaktért való tülekedés korhadt fakeresztet juttatott kezébe... Nagy csöndöt és bus /magányt, ahová testileg megtérünk íni'ndanynyian ós alliová, mint Iierder mondja, csak ihároni barát bandukol utánunk. Ezek közül is a legfőbb, az istenitett: a pénz hagy el bennünket legelőször; aztán a sírkertből a rokonság tér vissza a gyász és osztozkodás fekete drapériás tanyájára. És a harmadik: a munka, az alkotás, a hit és minden, amiért lelkünk sajgott, ihiiven jön velünk a biró trónusáig. ... És bánat zokogott szivében a/k'kor is, ha könnyeket hullajtott az ég; ha felbak gomolygó ránca borult a menny tiszta homlokára és a földön elszállt illúziók sárguló relikviáit lábszerszámok a sárba tapo.sták. Mikor hó söpörte végig a kihalt utcákat és kis viskók rogyadoztak a vastag bunda alatt; mikor az ember /vackába huj' .a természet szenvedélye elől és mikor lázas éjszakákon meghunyászkodnak az élet hívásától. Fantaszta volt és nem értett sok érthető dolgot. Álmatagon járta a sima utakat, biztosan haladt, ahol más alól .kicsúszott a talaj. Sokan lemosolyogták ós még többen észre sem .vették, — de egyszer igaz érzésre talált. Csak' egy pillanat volt, vagy annál is kevesebb, de mégis maradandó és örök. Valaki volt, aki csak érezte lelkét, aki csak sejtett-e énjét, aki épp hogy ráeszmélt kivé, esdő .szavára. Még tétovázott, még szörnyű tusákat küzdött, de már tudta, hogy többé bizalmatlannak lennie nem szabad... És ,a fantaszta kábultan meg állott, azt hitte, hogy egy végtelen pillanatért még a realizmusra is képes. Berezeg István. ezen csodás szereket használja, arcbőre végtelenül finom friss és üde lesz, mintha csak tejben fürösztötték volna meg. A két csodaszer használata nyomán a szépség ujjászületik. Mindenütt kapható! Főelárusitóhely Diana Kereskedelmi Rt. Budapest, V, Nádor-utca 6. wmammmmmmmmmmmmm&mimmmm A hetedik hadikölcsön, A háború tartama alatt eddig kibocsátott hat hadikölcsön 'mindegyike, kivétel nélkül a legteljesebb sikerrel járt és ;.>z államkölcsönök 'felvételének ez a formáia, mely a háborút megelőző békés időkben szokatlannak, sőt egyenesen kivihetetlennek látszott volna, n jelenlegi rendkívüli időkben az államháztartás egyensúlyának fen tartása érdekében a legcélravezetőbb eszköznek bizonyult. / A hadikölcsönök népszerűségének kettős alapja van. Első helyen áll e tekintetben a magyar nemzet hagyományos, lelkes hazafisága. Az ország minden hü fia. a szegény és gazdag egyaránt /megértette a nagy idők intő szózatát és tudatára ébredt annak a nagy veszedelemnek, melvbe ezeréves hazánk akarata ellenére belesodródott. Megnyíltak a még oly féltve őrzött erszények is, mert belátták az emberek, hogv segítségük nélkül elbukik az ország a létéére vívott nehéz küzdelemben, a leigázott országban pedig a polgárok élete is csak rabszolgaság lehet. De hozzájárult a hadikölcsönök sikeréhez a magyar nép józan, észszerű gazdálkodása is. A hadikölesönckbe fektetett pénz kitűnő kamatot ihoz, s ;ha akadnak is a tökeelhelyezésnek egyes módjai, melvek nagyobb jövedelmezősége hajtanak, ezek egyike sem nyújt olyan feltétlen biztosságot, mint a hadikölcsön, melyért az állam szavatol. Ezek az okok, melyek hat hadikölcsönt sikerre vezettek, most. hetedik hadikölcsön kibocsátásának idején is fennállanak, még pedig fokozott mértékben. Az oroszországi események és a mindinkább döntő jelleget öltő olasz offenzivánk lassankint mégis csak meg fogják törni ellenségeink konok elzárkozotfságát. mellyel eddig a béke ügyéve) szemben viselkedtek s igv még inkább kötelessége mindenkinek, hogv a hadseregnek ebben a súlyos munkájában segítségére siessen. Ép ezért nem lehet kétséges, hogy a hetedik hadikölcsön eredményre nézve nem fog mögötte maradni az előző kölcsönöknek s ily módon nemsokára elkövetkezik az a boldog idő. midőn fáradalmainkat kipihenhetjük s nyugodt, békés, csöndben élvezhetjük munkánk gyümölcseit. Első fagy. Ma reggel, a koránkelő emberek felhajtott gallérral köszöntötték egymást; — Csiipős az idő! — Az ám, kezdődik a tél. S a tél valóban megkezdődött a mai derült égboltozattal, nem naptár szerint ugyan, hanem a valóságban, mert előre küldvén fagyes csókját, a pénteki esőzés után keletkezett apró vízállásokra vékony jégpilléket vont. Ez az első fagy az idén... A hideg levegő s a gyenge jég most már komolyan rácáfol azokra a kedves optimista emberekre, a kik pár héttel ezelőtt még fennen hirdették, hogy — nem lesz téli háború!... A tél már itt van, a háború is erősen zajlik az ellenség frontjain s íme ezzel belejutottunk a negyedik háborús télbe, amely ellen minden jólelkű ember tiltakozott (nem is emiitvén a rettegést) csak azok az „urak" nem. akik nem át alják a népek millióinak átkát a lelkükre venni, s akik még mindig gyönyörűséget találnak a borzalmas emberirtásban. A korai télnek csak a gyermekek örülnek az utcán, kik cipősarokkal próbálgatván a jég erősségét, gondtalan lélekkel ábrándoz-* nak a korcsolyázás és a csúszkálás eljöveudő élvezetein. De ezeknek is csak egyrésze örül, mert fájón kell megállapítani, hogy az els'O, fagy reggelén még mindig sokan mentek mezítláb az iskolába. iSok szegény, szenvedő gyermek várja igy a telet, a szenvedést s a gazdag emberek segedelmét... Vájjon elérkezik-e ez?... Elhozza-e ezt Mikulás, vagy a kis Jézus, akiknek szeretete oly sok könnyet letörölt már s oly sok örömet árasztott a gyermek-szobákban. S a tél első fagyos lehelete még a jobbmódu házaknál is megelégedést kelt. Ott, a hol a negyedik háborús télen, hál' Istennek, még mindig nem üres az ól, gyarapodó mala-